Ez a legkevesebb! Hiszen nem az örök életed/halálod ura! Ami azt illeti, minden embernek így kellene Istenre tekintenie. Persze Ő más Úr, mint amit a földön megszoktunk. Itt az élet-halál ura általában zsarnokot jelent, míg Isten az Ő végtelen hatalmát - emberektől eltérően - csak és kizárólag a gyermekei/szolgái javára használja.

Lehet, hogy ebből kell következzen a félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvüsségeteket?

Egyre jobban tetszik, amiket írsz

Gondolom akkor elkezdhetnénk a bálványt boncolgatni

Abban gondolom az eddigiek alapján megállapodhatunk, hogy a bálványt ember gyártja magának.

Talán a "miért" lenne érdekes, miért gyártja magának, mi vele a célja?

Szerintetek?

"A bálvány az ókorban szobrokat vagy képeket jelentett, amiket más vallásokban istenként, Isten helyett imádtak és tiszteltek. Ma ennek a szónak kicsit tágabb és szubjektívebb értelme van, tulajdonképpen bálvány az, ami az életünkben Isten helyére lép, és a fontossági sorrendünkben Isten elé kerül. Nem kell, hogy tudatos imádattal járjon, bár a magyarban mondjuk is, hogy "imádok biciklizni", sokszor anélkül, hogy tudatosítanánk, miről is beszélünk. "

Ovatos még az elején egész jól meghatározta a fogalmát, csak később megfeledkeztünk róla. Hogy miért gyártjuk? Pascal szerint "minden emberben van egy Isten formájú űr, amit megpróbálunk mindenfélével betölteni, pedig csak Isten teheti azt meg". Valószínűleg ezért keresik sokan az "élet értelmét" a pénzben, munkában, családban, meg millió más dologban. Legrosszabb esetben, ha valaki nem talál valamilyen határozott célt, amiért "érdemes élni" - valamilyen narkotikumhoz menekül, legyen az alkohol, nikotin, vagy más kábítószer. Az ember már csak olyan: KELL valami, ami az élete célja lehet, amibe kapaszkodhat - és ez lesz a bálvány.

Igen István amit írsz az nagyon elfogadható, nekem egy problémám van vele, hogy nagyon úgy érzem, hogy tudatos cselekvést foglal magában, és nem tudom, hogy az idegen isten és a bálvány közt hogy tehetek különbséget.
Pedig különbséget kellene tenni, mert Isten külön említi, s ha Ő ezt fontosnak tartja, akkor nekem is fontosnak kell tartanom.
Ézsaiásnál nagyon kiemelkedik, hogy az emberi cselekvéshez kapcsolódó, dolgok a bálványok.
A fa ami mellett melegszik, ha megmunkálja és bízik benne (leborul előtte), akkor az bálvány.
Jó kis gondolat sor indulna el, de most át adom nektek a szót, mert biztos jobban kifejtitek

A helyzet az, hogy én nem látok külömbséget bálvány és idegen isten között. A biblia íróinak is kellett egy kis idő, míg a "sok istenből csak egyet, az Igazit imádok" eljutottak oda, hogy "csak egy Isten van, a többi csak bálvány". Bálvány, vagy idegen isten - egyremegy. Mindkettő hamis, egyik sem tud segíteni, mindkettő Isten ellen van.
Még egy dolog: Murphy törvénye, hogy "a magára hagyott rendszer úgy esik, hogy a lehető legtöbb kárt okozza". Ha sodródom a bálványimádás felé, vagy magam keresek idegen isteneket, amiben bízhatok: egy az eredménye, és mindkettő a magam bűnös természetéből ered.

Az a helyzet, hogy teljesen egyet értek azzal amit leírsz és még is hiány érzetem van

Ha jól értem nem kívánsz a látható és láthatatlan dolgokkal szembesülni

(jó) a láthatatlannal szembesülni, itt azonban még is erre felé kellene menni, a megértés érdekében.

Az egyik szellemi a másik fizikai ahogy én értem eddig.

Persze hogy az ős ellenség áll mind a kettő mögött, és ő szellemi lény.

Szóval távolról sem tudom, és értem, de olyan dolog ami mögé bizony bebújik

A kérdés tehát az anyagi és szellemi dolgok viszonya lenne? Ez nagyon érdekes. Ugyanis a két filozófiai irányzat (materialista és idealista) már jó pár ezer éve szemben áll egymással, és sehogy sem tudnak dűlőre jutni. Az, hogy én a két fogalmat egyként határozom meg, csak annyit jelent, hogy már egyetemista korom óta, (Ukrajnában ugyanis a fizikusok is kötelesek filozófiát tanulni) a materialista gondolkodásmód mellett "törtem lándzsát", még akkori professzorommal szemben is. vagyis (mert még megint elkószálok a témától), nem igaz, hogy nem akarok szembesülni a láthatatlannal, egyszerűen a láthatatlant - vagy fizikailag érzékelhetetlent - (szerintem) csak a megfoghatóra tett hatásán keresztül van értelme tárgyalni.

Aztán jön Marx és a fejetetején levőt (Hégel) talpára állítja és itt a dialektika.

A viccet félre téve, fordítva, minden ami látható a láthatatlanból állt elő.
a dialektika azért jó dolog gondolom, a dialektikus gondolkodás meg még jobb dolog, de elég nehéz

Ez sajnos nem ilyen egyszerű. A materialista-idealista filozófia és gondolkodásmód annyiban kapcsolódik a teológiához, mint a teljes indukció-dedukció: csak módszer. Egyik módszer épp olyan jó, mint a másik, ha célravezető és nem káros. A semmiből teremtés más kérdés: a lényeg az, hogy a LÉTEZŐ és MEGFOGHATÓ nélkül fogalmad sem lenne a láthatalanról. Mire mennél Istennel a Kijelentés és Krisztus nélkül? A dialektika nem gondolkodásmód, hanem filozófiai irányzat (vannak gondolkodási sajátságai, de ez már tényleg bonyolult). Az ilyesmitől mi, mint keresztyének (hála Istennek) mentesek vagyunk. Meg arról volt szó, hogy inkább kérdezzünk, mint csúfolódjunk...

Kedves István bocsáss meg, nem csúfolódásnak szántam, s ha annak láttad akkor az inkább magam felé szólt

Aminek a létezését nem fogadom el az ellen harcolni sem tudok.
Gondolom ezt elfogadod

Öröm veletek kommunikálni (azt hiszem, a beszélgetni nem a legjobb szó ide!) Eddig még nem fórumoztam egyáltalán (jó, lehet, hogy kőkorszaki vagyok ), de ez egyre jobb. Köszönöm nektek!

Talán mert „megfoghatóbb”, mint a láthatatlan Isten (ld. kböző bálványszobrok).

(Kicsit analóg, hogy Izráel népe – akinek a láthatatlan Isten volt a királya – emberi, látható királyt akart magának, ahogy a többi népnek is az volt. 1Sámuel 8:5-19)

Az én meglátásom szerint az Istentől való távolodással nőtt aza szellemi éhség ami kezdetben még Ádámnak megvolt elégítve naponta az Édenben!
A Biblia fokozatos távolodást mutat az emberi történelem során Istentől!
Ez egészen Jézus eljöveteléig tartott , amikor is Istentől adatott a lehetőség a szellemi kapcsolódással Őhozzá , A megváltás Jézus általi tökéletes elvégzésének hitével!
Ahogy távolodtak az emberek az Űr csak nagyobb lett még Nóé is megrészegedett!
És csak találtuk ki az újabb kézzel fogható imádható birtokolható "bálványokat" amik azt a téves lelki békét hozták , hogy megfelelően használvaaz életünk rendbe lesz! Ez az ami nem hitből hanem cselekedetek által (használat) kelti a tévképzetet hogy beteljesíthetjük a tökéletes életet és a magunk megváltását!
Hitből olyan dolgokban bízni amik nem kézzelfoghatóak vagy még be sem következtek, vagy nincs bizonyítva a megtörténtük létezésük,ez a hit alanyának való átadásunkEbben is lehet tévedni mert vannak akik tárgyak , pl kövek erejében vagy hasonlókban hisznek de vannak hamis istenek és ezek is csak a megtévesztő csinálmányai!
Az ember érzi azt a hiányt amit elvesztett és valóban kitölteni igyekszik a helyét!
Innentől mindenki maga dönt , mert ezért kell hírdettetnie az Örömhírnek a világon mindenütt, hogy minden megszületett de halálra ítéltnek lehetősége legyen megragadni az egyetlenmentő kezet Jézus Krisztust!
Szeretettel Tamás