Semmi baj, én is felületes olvasó vagyok
Egy csöppet reagálnék:
Idézet:
Véleményem szerint istentiszteletre nem a saját maga kedvéért, hanem Isten kedvéért megy a keresztyén ember, tehát a gyülekezet soha nem elsősorban a mi jóérzésünkről szól. Ha mi jól érezzük ott magunkat, az azért van, mert hasonló gondolkodású és életvitelű emberek között lehetünk. Tehát sem az oka, sem a célja a mi jelenlétünknek egy evangéliumi gyülekezetben soha nem lehet a mi jó érzésünk.
Ez így oké, csak az általad korábban mondottakból az derült ki, hogy ha valaki jól érzi magát egy adott helyen, akkor ott jó helyen van. Tudom, hogy nem ezt akartad mondani, de így is (félre-) érthető.
Idézet:
Ezek a jelenségek persze nem szerencsések, de ha az ember már az evangéliumi gyülekezetek közötti választásnál tart, akkor már nagy baj nem lehet. Válasszon akár kálvinistát, lutheránust, baptistát, pre- vagy postmillenaristát, esetleg ezek kombinációit, bármit, ahol jól érzi magát, ha a gyülekezet evangéliumi alapokon áll, akkor jó helyen van.
Ami még ezzel a korlátozással sem igaz, hogy ezek a helyek evangéliumi gyülekezetek. Mert ha az ember Isten kedvéért van egy helyen, akkor Isten kedvébe az is belefér, hogy olyan helyen szeretne látni, ahol nem érzed jól magad, esetleg olyan helyen is, ahol nincs igaz istentisztelet. Mert esetleg pont az a célja, hogy a te jelenléteddel figyelmeztesse az ott élő embereket.
Idézet:
Nem vitatom, hogy bármely keresztyénnek lehetnek pontos és konkrét útmutatásai Isten Lelke által, de ezt nem lehet senkitől sem elvárni. Ezzel szemben minden keresztyénnek rendelkezésére áll a Biblia, hogy eligazodjék, s ezt el lehet tőle várni. A józan ész és a hitvallások pedig mind nagyon jók és hasznosak, feltéve, hogy előbb megmértük őket a Biblia mérlegén. S szerintem egy keresztyént az különböztet meg egy nem keresztyéntől, hogy a keresztyén Isten Lelkének vezetését - akár direkt módon, akár a Biblián keresztül - tarja szem előtt döntéseiben, míg az utóbbi a józan észt és egyéb irományokat (akár hitvallásokat is!).
Igen, csak ezzel azt feltételezed, hogy mindenki, akinek rendelkezésre áll egy Biblia, meg is értheti az abban foglaltakat. Holott Isten Lelke segítsége nélkül sem Igén keresztül, sem közvetlenül nem tudunk eligazodni. Tehát éppen annyira „lehet elvárni” (ezt lehet persze ironikusan és szó szerint is érteni) egyiket is, mint a másikat. Mert ugyanaz a Lélek magyarázza az Igét, aki közvetlenül vezérel, és ezt a Lelket Isten annak adja, akinek akarja. Persze, lehet a Bibliát Lelketlenül is olvasni (úgy értem, hogy az ember önállósítja egy kicsit magát
, nem kéri Isten vezetését az olvasás során), meg is teszik sokan a hívők közül is (én is), és ilyenkor az mindenki számára követendő, csak éppen követhetetlen elvárások gyűjteményévé válik. Ami frusztrációt és/vagy farizeusságot eredményez. És ez a veszély fennáll valaminek a Biblia mérlegén való lemérésénél is, ha önállósítjuk magunkat egy kicsit. Mert hiszen – hogy a gyülekezet-elhagyás konkrét példájánál maradjunk – meg van írva (Zsid 10:25):
El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget. Ilyen alapon tehát meg van mérve a Belga hitvallás is. Mégis, Istennek számtalan szolgáló embere hagyta oda a saját gyülekezetét, mégpedig jó lelkiismerettel.
Idézet:
Nem, nem evangéliumi, gondolom legalábbis én. Vegyük csak a szeretetlenséget:
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. (Jn 13,34)
Parancsunk van rá Jézustól, hogy egymást szeressük! De egyébiránt parancsunk van arra is, hogy másokat - nota bene! ellenségeinket is - szeressük. Egy evangéliumi gyülekezetnek az életén meglátszik, hogy ezeket az evangéliumi parancsokat tiszteletben tartja, vagyis hogy az, ami - mármint egy evangéliumi gyülekezet - nem pedig más. Olyan helyeken pedig, amelyekről te írsz, szerintem kizárt, hogy az élő Igét - csakis az Igét és a teljes Igét - hirdessék, a gyülekezetet pedig megtért emberek alkossák.
Nehéz elhinni, de – hogy egy közismert példát mondjak - Luther antiszemitizmusáról hallottál? Jézus is beszél ehhez hasonlókról a pergamoni gyülekezetnek írt levelében. A megszentelődésnek lépcsőfokai vannak, és ha így van, mindig vannak olyan bűnös állapotok, amelyekből meg kell tisztulni. Gyönyörű cél csakis az Igét és a teljes Igét hirdetni – szerintem nincs olyan földi gyülekezet, ahol ezt teszik, egyszerűen mert az ember bűnös és korlátolt, nincs a teljes Ige birtokában, és mindig értelmez. S talán mert Isten úgy látja jónak, hogy kegyelme az erőtlenségen keresztül nyilvánuljon meg, hogy senki el ne szálljon magától.
Üdv
nX
