Tiv írta:
1Móz 1,21
És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
-
Rm 8,
19. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
20. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette.
21. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
22. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
--
Kedves Lucius
Ez nem zárja ki amit írsz?
Kedves Tiv!
Miért zárná ki?
Ádi-bálnit azért hoztam, mint példát. Az állatok nem tértek el Isten szándékától.
Nem követtek el bűnt. Tehát miért is kéne halállal lakolniuk?
Avagy igazságtalan-e Isten?
Az ember uralma alá vetette a földet, és azon lévő állatokat. Az ember miatt a föld átkozott.
Miért is adná Isten az Ő hatékony erejét, Szellemét olyannak, aki nem kér abból?
Mivel a föld, és azon minden az embernek lett adva, így az átok elhat a földön lévő élőlényekre is.
Hozod; 1Móz 1:21 Itt látjuk, hogy Isten a teremtéskor kijelenti, hogy minden, amit teremtett jó. (gondolom ezért vetted félkövér.) De, a kijelentés azonos-e azzal, hogy az állat halhatatlan?
Vagy azt jelenti, hogy Isteni mércével mérve, a teremtésre nézve jó. Azaz megfelel annak, ahogy Ő azt eltervezte, és megalkotta.
Mert szerintem, erre vonatkozik a kijelentés. ’jó’ A Teremtő szerint megalkotott vélemény.
Én ebben nem látom az állatok halhatatlanságát, és sehol az írásokban nem találok erre utalást sem.
Tudjuk, hogy Isten JÓ. Mégis van valami, amiről elfelejtkezünk, átsiklunk azon. 1Móz 3:21
„És csinála az Úr Isten Ádámnak és az õ feleségének bõr ruhákat, és felöltözteté õket. „
Én itt elgondolkodom; Isten megölt egy, vagy több állatot azért, hogy Ádámnak és Évának legyen ruhája? Isten aki Jó, maga öl ártatlan teremtményt? ’Mindegy neki [állat], mert uralkodója az ember amúgy is vétkezet’
(Ne keverjük ezt a gondolatot az ítélet-végrehajtással)
Vagy! Az állatok amúgy is halandók voltak már akkor is. És a föld színén állatok sokasága közül pár elhullott ahogy azt Isten az alkotásában beszabályozta, és azokból készített Isten ruhákat? Szerintem máris más fénye, ill. értelme van a dolognak.
Mi emberek lettünk olyanná, mint az állatok, Isten által megszabott következmény; eszel, meghalsz. De, még itt sem Isten az aki öl. Hanem visszavonja éltető erejét az embertől, saját igazságosságán belül maradva. Az embert továbbra is pátyolgatja, ruhát készít, és úgy engedi el. Hagyja jó vénségben meghalni. (És már a kiűzetéskor, megüzeni, hogy lesz megváltó.) Nem hagyott el minket. És bánt gonoszul az állatokkal sem miattunk. Mi, [emberek] és e világ uralkodója Sátán az, aki a világot [jelen esetben föld] felborogatjuk. Ő a fő gonosz az aki ezt az áldásnélküli állapotot felhasználja, és embert állat ellen, állatot ember ellen fordít.
Nézem Rom 8:19-22
19 Mert a teremtés sóvár várakozással várja az Isten fiainak kinyilatkoztatását.
Teremtéshez veszem
Kol 1:23 Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erõsen, és el nem távoztok az evangyéliom reménységétõl, a melyet hallottatok, a mely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; a melynek lettem én, Pál, szolgájává.
Kikről beszél Pál? A teremtés alatt kiket ért? Azokat akiknek hirdettetett az evangélium.
Szoktunk-e állatoknak beszélni az evangéliumról?
De, mit vára teremtés sóvárogva? Isten fiainak kinyilatkoztatását.
1Ján 3:2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Õ hozzá; mert meg fogjuk õt látni, a mint van.
Nem az állatok várják, hiszen látjuk az írásból, hogy mit értsünk a teremtett világon.
Rom 15:4 Mert mindazt, amit régebben megírattak, a mi oktatásunkra írták meg, hogy kitartásunk által és az Írásokból származó vigasztalás által reménységünk legyen.
Világosan szól az írás, hogy az hozzánk szól emberekhez. Habár az állatoknak megvan a maguk értelmük, a maguk szintjén, és sok esetben bámulatos eszességről tesznek szert,
mégsem hozzájuk, és mégsem nekik kell sóvárogni az Isten kinyilatkoztatásait.
20. A teremtés ugyanis hiábavalóságnak vettetett alá – nem a maga akaratából, hanem az által, aki alávetette –, mégpedig ama reménység alapján.
Ide veszem 1Móz 3:19 (állatokról szó sincs.) v. Zsolt 51:2-5 v.
Préd 1:2 „Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére; „
Melyik állat mondhatja ezt el magáról? Vagy értendő rájuk?
21. hogy maga a teremtés meg is fog szabadulni a romlottság rabszolgaságából az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.
Amikor az írás itt a teremtésről beszél, nem az állatokat említi. Nem azoknak lesz szabadulás, hanem az ember, mint teremtettség. (Ettől még az állatoknak is kétségkívül jobb lesz. De, nem annyira, hogy örökéletű reménységük legyen, mint nekünk.)
22. Mert tudjuk, hogy az egész teremtés szüntelenül együtt nyög és együtt kínlódik mindmostanáig.
Felvetődik egy másik gondolatom; Mit akar Isten?
1Ti 2:4 A ki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson.
Ezt veszem a 21. első feléhez, és a 22. vershez is. És ismét csak 1Móz 3:19-ben kimondott szavakat.
A Biblia nekünk szól, nem az állatok vétkeztek. Nem mondja sehol az írás, hogy miattunk halandók lettek. Nem említi sehol az írás, hogy majd ők [állatok] is örökéletű reménységbe vethetik hitüket (hitünk nekünk, embereknek van. És a szellemi teremtényeknek. Mondjuk a két élőforma két különböző meggyőződésű hiten.)
Röviden; A Róma 8:19-22-ig nem zárja ki azt, amit mondtam. Az állatok halandók voltak már Édenben is. És halandók maradnak az Új világban is. Nincs se pro, se kontra kijelentve.
De, ahogy fel is vetettem. Honnan tudta Ádám mi a halál?
Mert a fogalom és büntetés mértéke együtt kell, hogy járjon.
Nem helyezhetek olyan büntetést kilátásba fiamnak, aminek nem tudja mi a következménye. Vagy példát rakok elé, ’íme így jársz’ (eltörik, kezed-lábad stb.) vagy elmondom annak erkölcsi értékét, tartalmát, stb. (nos, halál esetében, nem lehet megértetni egy addig halhatatlannal, hogy mi a halál. Hacsak nem tapasztalja azt önmagán kívül máson. Ill. állaton.)
Isten példát mutatott, [azaz olyanra hivatkozott, ami már akkor is működött, és állatokra érvényes volt.] meghalsz, mondta. De, ehhez kellett, hogy lássa az ember mi a halál. Azt pedig az állatokon látta.
Én így hiszem, vallom. Jelenleg nem találtam olyan részt az írásokban, amik, ennek ellentmondana. (És itt most megent nem azt érdemes figyelni, hogy ÉN, mert amit hiszek, vallok az tőlem való, de az írásokra alapozom.)
