Ne izélj má' Rosta, műszaki ember létedre.
A tized önmagában nem abszolut mennyiséget jelent, hanem arányt, százalékot a jövedelemből, ezért a viszonyítás miatt a különböző összegek azonos értéket képviselnek.
A kétfilléres asszony példája pedig nagyon nem jó az összegben való alkudozáshoz, mert az az asszony 100%-t fizetett be.
üdv
ex

Eeyore!
A pártok, nem egyház, azokra nincs bibliai utasítás, lehet követelni, és megszavazni, hogy azokat is a tagságuk tartsa el. Szavazz olyan pártra, amelyiknek ez benne van a programjában. És ha találsz ilyet, értesíts engem is.
üdv
ex

Végre lenne "Istennek is egy pártja"....

Szóljatok, ha szavazni kell, még propagandát is vállalok (vagy kampányt, ha így hívják)..

Kedves Rosta (és a többiek)!

Először is köszönöm az üdvözlést. A biztatáson felbuzdulva hadd folytassam hasonlóan határozott stílusban...

Szóval. Ha már itt megakadtunk, akkor tisztázzuk ezt gyorsan. Azt, hogy az Újszövetség átírta és érvénytelenítette volna az összes ószövetségi törvényt, pl. a Tízparancsolatot, azt szerintem te sem gondoltad komolyan. A zsidóság és a keresztyénség között pedig nem az ószövetségi erkölcsi törvények, hanem éppen az egész Újszövetség elfogadása vagy elutasítása a különbség. Egyébként az ószövetségi törvények nem vonatkoztak a Templomra, max. a szent sátorra, úgyhogy a Templom pusztulása ebből a szempontból nem jelentett (volna) tragédiát. Jézus új borát és új tömlőjét ebben a kontextusban nem tudom értelmezni. Számomra ezek elég egyértelműen ez az evangéliumot, illetve az új emberünket jelentik. Szerinted...?

De mennyire, hogy az Ószövetséget az Újszövetség fényében kell értelmezni. Úgymint:

Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétának eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik. (Mt 5,17-18)

A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük. (Róm 3,31)

Ugyanakkor a már korábban idézett igehelyek szerint Jézus is, az apostolok is óvnak a törvényeskedéstől (Mt 16,6; ApCsel 10,15; Róm 14,2.6.14 stb.). Egyet ide is másolok, annyira szemléletes:

Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában:
Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. (Kol 2,16-17)

Amelyeket Pál apostol itt felsorol, azok a kultikus tisztasági, avagy kultusszal kapcsolatos, röviden kultuszi törvények körébe tartoznak. Amelyeket viszont Jézus sorol a Hegyi beszédben, azok erkölcsi törvények. Pl.:

Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj (Mt 5,21)

Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! (Mt 5,27)

Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél (Mt 5,33)

Tehát a dolog - legalábbis szerintem, mint jóreformátusember szerint elég egyértelműen - így áll: az Újszövetség a kultuszi törvényeket eltörölte, az erkölcsieket nem.

Most jön a dolog izgalmasabb része: De mi van azokkal a törvényekkel, amelyeket az Újszövetség kimondottan nem tilt, de nem is ír elő? Ilyen, mint már láttuk, pl. a tized. Ugyebár meg kell vizsgálni, hogy ez vajon kultikus, vaqy erkölcsi törvény-e. Tényleg: szerintetek...?

Krisztusban: VaD

Kedves ex (és a többiek)!

Nem válaszoltam. A dolog ugyanis sajnos nem ilyen egyszerű. Először is két különböző dologról beszélünk:

1/ a hívek jövedelme 1/10 részének befizetése az egyházba

2/ az egyház szükségleteinek fedezése a hívek által

Most az 1/ kérdést vizsgáljuk, legalábbis én, mégpedig abból a különleges szempontból, hogy van-e erre parancsunk, vagy mondjuk iránymutatásunk Istentől. A 2/ kérdés kapcsán különben is elég ingoványos talajra tévedhetünk, mint mindig, ha mi, emberek akarunk dönteni olyan ügyekben, amelyek nem ránk tartoznak. Mert ugyebár mennyi is az egyház anyagi szükséglete? Mi is tartozik ebbe bele? Kell-e templom, vagy egy gyülekezeti terem is megteszi? Kül- és belmisszió? Keresztyén könyvtár? Csocsó- és biliárdterem? (Nem röhög!) Ezekre a kérdésekre a válaszok nagyban függnek attól, hogy mindezeket nekünk kell-e kifizetnünk, vagy tévednék? Jó, jó, tudom, hogy egy újjászületett keresztyén nem így gondolkodik a pénzbeli adományairól - hát éppen ezért nem azonos a két kérdés. Még ha vannak is kapcsolódási pontok közöttük, egészen más a kiindulási alap. Mert hiszen a tized Isten dicsőségét kell, hogy szolgálja, azt pedig az egyházon keresztül tudja megtenni, tehát arra fordítják. Mégse keverjük össze a kettőt!

Hasonlóképpen az, hogy a zsidók hányféle tizedet fizettek, és abból mit és kit tartottak el, egy másik érdekes kérdés. Ennek talán viszonylag egyszerűen utána lehet nézni egy kortörténet vagy ÓSz-bevezetés könyvben, de ilyenem most nincs kéznél. Mondjuk könnyen elképzelhető, hogy háromféle különböző tizedük volt. A Magyarázatos Károli Biblia (NIV Study Bible) mindenesetre azt írja a 3Móz 27,30 magyarázatában:

1/ a lévitáknak fizetett (4Móz 14,21) általános tized (mint itt - mármint a 3Móz 27,30-ban), akik pedig ebből adtak tizedet a papok számára (4Móz 18,26);

2/ a felajánló és a léviták közös szent étkezésével kapcsolatos tized (5Móz 14,22-27);

3/ a szegényeknek fizetett háromévenkénti tized (5Móz 14,28-29).

De ezt csak úgy mellékesen jegyeztem meg, a képet árnyalandó.

Azzal kapcsolatban pedig, hogy a kötelezést nem tartod lehetségesnek: nekem bőven elég, ha Isten előírja, akkor az számomra erkölcsileg kötelező. A többi legyen a többi keresztyén és egyéb egyháztag dolga. Egyébként: azt, hogy valaki a jövedelmének tényleg a tizedét fizeti-e be, valóban kvázi lehetetlen ellenőrizni. Azt viszont, hogy az egyházfenntartói járulékot befizeti-e, meglehetősen egyszerű... De ez megint más kérdés. A mi kérdésünk továbbra is az: van-e a tized fizetésére utasításunk Istentől?

Krisztusban: VaD

Kedves Testvérek!
Sok vélemény hallottam, olvastam már a tizedfizetésről.
Nem hinném, hogy ez egy törvény ma, de hiszem hogy törvényszerűség.
Azt sem gondolom, hogy nem kéne figyelembe venni az Újszövetség és az Ószövetség különbözőségét, de a fürdővizzel nem kell a gyereket kiönteni. Nyílván van kapcsolat a kettő között az áldás vonalán. Talán nem abban az értelemben mint ahogy volt akkor, de mindenképpen ez egy olyan lehetőség ami gazdag megtapasztalásokhoz vezet.
Sokan vagyunk úgy azt hiszem, hogy megtapasztaltuk már, hogy amikor a tizeden akarunk spórolni, beszéljek inkább a mi családunkról, akkor bizony a több is kifolyt a kezünk közül és még a hónap közepére sem maradt elég pénzünk.
Amikor mi elvettük az Úrtól, hogy jövedelmünket az Úrnak adjuk és ezt konkretizáljuk is a tizedünkkel, akkor ezt Isten felettébb megáldotta, és még felettébb is mintsem ezt elgondolni tudtuk.
Kis fizetésből élünk, nehéz régióban, és mégis mindenünk megvan amire szükségünk van, sőt azon felül is. Persze nem luxus villára luxus autókra , hatalmas jövedelmekre gondolok, mint ami járna ezért. Ez Isten kezébe van, úgy cselekszik ahogy neki tetszik.
Tehát nem az ún. siker, anyagi bőség, gazdagság evangéliumára, vagy teljes evangéliumnak hívott tévedésekre gondolok)

Ez nem jelent nálunk gazdagságot, hanem inkább megtapasztalást anyagi téren is.
Ugyanakkor nem jelenti a szegénység kívánását sem, inkább Isten útjának a keresését és megharcolását.

A szkeptikusoknak, így amikor mi is így voltunk ez az Ige szól:
Mal 3:9 Átok sújt benneteket, az egész népet, mert be akartok csapni engem!
Mal 3:10 Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek URa. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bõséges áldást árasztok rátok.
Mal 3:11 Elriasztom tõletek a sáskákat, nem pusztítják el földetek termését, nem teszik tönkre szõlõtöket a határban - mondja a Seregek URa.

Nyílván nem Mózesi rendtartás szerint értelmezendő az Újszövetségben, hanem mint személyes üzenet arra vonatkozólag, hogy igenis Isten áldása van ezen az odaszánáson is. Valaki ezt úgy mondta, hogy utoljára a pénztárcánk tér meg. Van ebben valami. Nem egyházadó, vagy mintha Isten valami automata lenne stb. a kérdés, hanem az Úrnak tett odaadása az ami felett Ő jogos Úr és mindezt jókedvűen, szívből. Mert egyébként Ő az egész életünk fölött Úr akar lenni, mi akadályoz, hogy a tizedünkel is kinyílvánítsuk a mi hálánkat?

2Kor 9:7 Mindenki úgy adjon, ahogyan elõre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerûségbõl, mert "a jókedvû adakozót szereti az Isten".

A tized fizetés pedig először is nem Mózeshez kapcsolódik, hiszen már élt ezzel Ábrahám is, aki ezzel is kifelyezte, hogy nagyobb az akinek ő tizedet fizet.
Zsid 7:4 De nézzétek, milyen nagy ember õ, akinek Ábrahám, a pátriárka tizedet adott a zsákmány legjavából.

Zsid 7:6 De az, aki nem közülük származott, tizedet vett Ábrahámtól, és megáldotta azt, aki az ígéretet kapta.
Ábrahám itt Melkisedeknek adott tizedet, elismerve, hogy Ő a főpap örökre, ez pedig átvezet az Újszövetségbe, hiszen Jézus a Melkisédek szerinti főpap.
Zsid 7:17 A bizonyságtétel így szól: "Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint."
A kérdés személyesen az áldás, szeretném e Isten áldását?

Teológiailag pedig:
Mi a kapcsolat az Ó szövetség és az Újszövetségi Melkisédek szerinti áldás vonalán?
Ez a felvetés egyáltalán nem a judeizmus és a keresztyénség kérdése, hanem a hité, áldásé, amely Melkisédek örök főpapságára mutat.

A tömör válasz: jelenleg érvényes utasításunk nincs errenézve Isterntől.- De hívő keresztyén ember, megtérése után "belülről" indittatik és ha engedelmes, hallgat az indittatásra és hozzájárul a templom és tartozékai, berendezései, fütése, takarítása, stb. pénzbeli igényéhez.- Persze, lehet ezt gyakorlatilag is manuálisan teljesíteni,- önként és szeretetből.
Továbbá:
-A kegyelem alatt élünk, nem a törvény alatt! De mivel Jézus foglalkozott vele, hogy
az özv. kétfillérével mindenét odaadta, és a többiek "feleslegükből" vetettek A viszonyitás, ezért mai napig téma.- A lényeg azonban nem a mennyiség,- hiszen a farizeusok nyilván sokkal többet vetettek a perselybe,... a feleslegükből. Az özv. asszony ugyan, csak 2 fillért, de viszont ez volt a teljes vagyona.- Jézus válaszát nem lehet úgy félremagyarázni, mintha ez volna kötelező Istentől.- De bizonyára, kedves előtte...

-Az adakozás biblai megitélése tehát nem mennyiségi, hanem tartalmi, abban az értelemben, hogy milyen szívvel és minek alapján adakozunk.- Magam is megtapasztaltam, hogy egy-egy megfeszített hónap végén, -amikor a tőlem telhető teljes maximumot adtam- szinte csodálkozva állapítottam meg,- mindenre telt, amire kellett,- sőt, még maradt is valami ! Ez az áldás igazolása.- Sajnos,- mégse sikerül ezt minden hónapban megvalósítani,- bizonyára a hitetlenségünk miatt.

Pál ap. "Ki-ki erejének megfelelően adakozzék". Máshol meg erősen hangsúlyozza, hogy mindenki teljes erőbedobással dolgozzék, hogy legyen mit adnia a szegényeknek.

-Végül is a hívő keresztyén ebben a témában sem csinál ebből törvényt, hanem
ebben is a Lélek vezetésére hagyatkozik. Mivel a törvény betöltése a szeretet, a Lélek fogja vezetni szeretet által, hogy mikor, mennyit tud, akar visszaadni az Úrnak közvetlenül az Ő egyháza földi kereteinek fenntartására. - Jó szívvel és békességgel.-

Ezenkívül még sok-sok oldala van ennek a dolognak ! - Az egyházak az állami támogatást, az állam helyett, vagy besegítésképen vállalt szociális feladatok ellátásához igénylik.- Jó, hogy ez beletartozik a misszió szolgálatába,... de iskolák, óvodák, öreg otthonok stb. fenntartásához, ellátásához honnan lenne az egyháznak önereje ?- Az egész nemzet által befizetett adók pedig ezek célját is szolgálják,- tehát oda kell juttatni, ahol végzik, mégpedig egyformán az állami intézményekével.
Az egyház nem igényel többet, de ezt igen.- Szerintem, jogosan.


L.

Kedves VaD, örülök, hogy a beigért határozottsággal folytatod, de azt hiszem nem olvastad el pontosan, amit írtam. Nem az eltörölte szót használtam, hanem az átírta szót. Ez azért nagy különbség. Nem érvénytelenítette, hanem Jézus szerint túlhaladott azokon.

Merthogy nem a szemet szemért, fogat fogért elvet valljuk, hanem Jézus Nagy parancsolata szerint élünk. Amint különben te is az általad előhozott igékkel bizonyítod ezt, hiszen az általad idézettek után jön, miképpen haladjuk meg a régi, mózesi törvényeket Jézus szerint.

Magyarul, ha csak a mózesi törvényeket tartotta volna meg Jézus, nem írta volna át azokat Isten akarata szerint, akkor mi most zsidó vallás szerint élnénk. De mivel Jézus átírta azokat, ezzel meg is haladta a mózesi törvényeket. Így nem a zsidó vallásnak egy szektája vagyunk, hanem Isten Fiának a paracsolatai szerint, benne való hitben élő emberek, keresztyének.

Ha már a tízeddel kapcsolatban ennyire sarkítod a kérdést, miszerint Isten parancsát teljesíteni kell, akkor bizony jogos az exrefis beírása, ami a szombat és a tízed megtartására kérdez rá. Te vajon hasonlóan megtartod a szombatot, mint az ortodox zsidók, akik még a lift gombját sem hajlandók szombaton megnyomni? Nyilván nem.

Jézus nem foglalkozik a tízeddel. Jézus azt mondja, hogy légy írgalmas.

Kedves VaD!
Ezt a szétválasztást a magam részéről nem nagyon tudom értelmezni.
A tized fizetése az Egyház, Isten munkájának a szükségleteire van.
Ez számomra a következő dolgokat jelenti:
Az egyház szükségleteit, nekünk hívőknek kell fedezni, nem másnak.
A tized(ha nem is fillérre) befizetése azt is jelenti, hogy minden alkalommal elismerem és hálát adok Istennek az ellátásért, mert mindent Tőle kaptam és ebből csak visszajuttatok valamennyit a munkájára.
Továbbá a vetés/aratás szellemi törvényszerűsége működik, tehát a vetés, adakozás egyben az én bőségem, jólétem forrása is. Az adakozást szaporítja meg Isten. S ha ezzel tisztában vagyok, akkor tudok jókedvűen adakozni. És személyes tapasztalatommal bizonyságot is tudik tenni, hogy ez így működik.
Azt is mondhatom, hogy explicit parancs nincs ugyan rá, de ez a szellemi törvény van mögötte, amit az ÚSZ nem törölt el és nem hígított fel.
A tized ilyen formán egy iránymutató szám, lehet ötöd is meg huszad is, csak tisztában kell lenni, hogy Isten munkájának a megbecsüléséről van egyszer szó, másodszor pedig tudomásul venni, hogy aki szűken vet, szűken arat, aki bőven vet, bőven arat.
üdv
ex

Szerencsésebb lenne, hogy az egyházi kötelezettségeket egy más kérdésben tárgyalnánk, mert az adakozás, és/vagy a tized nem erről szól. Nem az Egyházamnak adakozok, habár tehetem, de azzal az értelemmel, mint az Úrnak.
Persze lehet Egyházon keresztül, de nem ez a lényeg, hanem az Úrnak tett felajánlás.

Olyan környezetbe nőttem fel, ahol az egyházfentartói járulék(reformátusoknál) egyházadó a köznyelven,(mintha valami szükséges rossz lenne, mint a világban) és rengeteg ember kényszernek érzi amit nem szivesen ad oda. Sőtt sokan azt hiszik, hogy ez a papé stb. és alapból utálják az egészet, persze valószinüleg nincs is új életük.
Vagy ha odaadják akár mennyit, akkor szeretik az emberek elismerését, és a templomban pl, fel kellet olvasni , hogy ki mennyit adott úgymond Isten dicsőségére.
A nagy adományokról már ne is beszéljünk. Ezek az emberek nem Isten dicsőségét keresték.

Nemegyszer hallottam, hogy akik erejük felett adakoztak, azt így lett felolvasva:
"egy magát megnevezni nem akaró testvér" Ez már hívő magatartásra utal.
Valószínüleg ez a valaki Isten dicsőségét kereste.

Ez persze református megközelítésből volt, de ennek valamilyen formája mindenütt igaz lehet, a helytelen egyházadó megközelítés és az Úrnak való adás(ez a szívben dől el, hogy ki, hogy fogja fel)
Abban a gyülekezetbe ahová tartozunk(nem református) ott a többség ad tizedet, de soha senki nem tudja, hogy tényleg adott-e, mivel névtelenül egy kijáratnál elhelyezett dobozba teszik a tagok a pénzt(mint a reformátusoknál). A direkt nyílt alkalmon nincs is kint ez a doboz. Persze ez is egy forma és nem jelenti, hogy a legjobb. A lényeg a szívben van, tartozzon is egy keresztyén akárhová.

Kedves Barátaim, Testvéreim!

Örülök és köszönöm. Örülök nektek, mert megerősítettetek abban, amit gondoltam. S köszönöm, hogy segítettetek, hogy kicsit túllépjek azon, amit korábban gondoltam.

Kedves rosta!
OK, az „átírni” szót félreértettem. Köszönöm, hogy megmagyaráztad a mondandódat. Ezek szerint egy malomban őrölünk, csak más szavakat használtunk. Merthogy a többi stimmel, úgyhogy örülök neked.
Azért a zsidó vallás egy kicsit erős volt… Egyébként pedig néha jó sarkítani a kérdéseket, különben sok a maszatolás. De most nem sarkítani akartam, csak tényleg ez volt a kérdés, nem: „lehet, kell, jó-e, vagy sem tizedet fizetni???” (szrobcsek, még a legelején) A szombatot pedig szintén az Újszövetség értelmében igyexem ünnepelni: vasárnap, és nem az említett ortodox zsidók szigorúságával.

Kedves ex!
A véleménykülönbségünk változatlanul fennáll. De miután nagyjából ugyanazt írtam volna, amit Literaty válaszolt, meg amit már korábban is írtam, csak más szavakkal, így most már nem szaporítom a szót.

Kedves Literaty, Loisz és a többiek is korábbról!
Örülök, hogy a tizedfizetést támogató vélemények kerülnek túlsúlyba (legalábbis nekem erőst úgy tűnik). S köszönöm, hogy ezt ilyen szépen írtátok le. Azt meg külön köszönöm, hogy írásaitok alapján a Lélek világossá tette előttem, hogy bár a kérdések sarkítása néha hasznos lehet, egy határon túl nevetséges, és akadályozza a tisztánlátást. Szóval kár olyan fél- vagy negyedverseket kutatni az Újszövetségben, amelyek bizonyos értelmezés szerint a tizedfizetés mellett vagy ellen is szólhatnak. Ehelyett Jézust kell követni, Isten áldásait kell keresni, s Őt kell szolgálni mindenünkkel, a pénzünkkel is. Mégpedig nem 10, hanem 100 %-ban, ahogy még korábban tulip írta. Az is igaz, hogy a pénz felhasználásának több, Isten akarata szerinti módja is van, nem csak a tized. S az is, hogy az adakozás és a tizedfizetés két különböző dolog. Végül: cselekedjék tényleg mindenki úgy, ahogy Isten a szívére helyezi. Nekem most azt helyezte a szívemre, hogy nem tekinthető igazi odaszánásnak az, ami még a 10 %-ot sem éri el.

Végezetül egy kis alkalmazás: én eddig vívódtam. Legalábbis amióta Isten kereste a szívemet ebben a kérdésben. S mit csinál a vívódó ember? Semmit. De most már válaszolni tudok a korábban általam feltett, s azóta többször idézett kérdésre: nekem most már van a tized fizetésére utasításom Istentől.

Ennek örülök és ezt köszönöm. Osztozzatok az örömömben és fogadjátok köszönetemet.

Krisztusban: VaD

Kedves VaD !

- Együtt örülök Veled ! - Magam is átmentem ilyen vívódáson, amikor ebben a témában kopogtatott Isten a szívemen. A pozitív döntés után pedig Tőle való boldog érzést adott, hogy engedelmeskedni tudtam.-

-De mi történt pár év után ? - Ami történni szokott, a Sátán nem tűri az Úrban való örömünket semmilyen témában sem.- Egyszercsak azt vettem észre,- önelégültség kezdi ki a szívemet, vállon veregetem magam, hogy milyen derék keresztyén vagyok ! - Ekkor -vívódás után- döntöttem úgy, hogy nem csinálok belőle "törvényt" magamnak, hanem minden hónapban megvizsgálom Isten színe előtt, mi is az Ő akarata,- mit és mennyit, kinek kell továbbadnom, amit nálam helyzett el az Úr.-

-Áldjon meg az Úr és őrízzen meg !

Üdv.
Loisz