A karácsony szó
A magyar "karácsony" szót rendszerint a téli napforduló ünnepének szláv nevére (korcun = átlépő) vezethető vissza. A szót Magyarországon már a 13. század óta a keresztény ünnep értelmében használják.

Ezt megelőzően a római ünneprendben a szaturnáliák ünnepeként tartották. Azt megelőzően pedig Feltünik a Germán kultúrkörben, a keltáknál is. Érdekes, hogy a Rómaiak, és korábbi germánok is úgy földművelés, és a megújulás ünnepeként tartották. Pl. Kan-disznót, áldoztak (Valahogy ez átvándorolt szilveszterre, de ez más kérdés. ) Ha még tovább nyúlkálnánk, eljutnák Noé dédunokájáig, aki erkölcstelen viszonyban élt saját anyjával, és gonosz uralkodó volt. A nép egy lázadás során megölte. Majd anyja az éjleple alatt egy fenyőt állítatott fia sírjára, hogy jelezze, öröké király marad. Ekkor a nép meggyújtotta a fenyőt. Majd a következő évben felelevenítették korábbi történést. Az idők folyamán a fenyőt nem égették el, hanem a tűz szépen ráköltözött, gyertya formájában, napjainkban pedig már csak elektromos izzók jelképezik.
Persze kiemelhettem volna más kultúrákban fellelhető ünnepet is, ami megegyezik a kari ünneplésével.
Akárhogy is volt. Lehet, hogy monda az egész. De, már Jézus születése előtt voltak népek, amik ünnepelték ezt a napot (napokat.) majd később az egyház minél több hívet megőrizni kívánt, így bevettek bizonyos ünnepeket. Ilyen a karácsony is.

A Biblia nem mondja sehol, hogy ünnepelni kéne. Azt sem mondja, hogy nem.
Magam úgy gondolom, hogy a szeretet ’ünnepe’, minden nap van. Úgy szerette Isten a világot… És szerintem, ezen van a hangsúly. Kétségkívül nagy esemény volt, amikor Jézus születet, de a Biblia nem mondja, hogy mikor. A körülmények is másra utalnak. A rendelet kiadása, a pásztorok a mezőn, és más dolgok, amik behatárolják tól-ig határig, a lehetséges időpontot.

De! mivel nem célom mások megbotránkoztatása. Hozzá teszem; Szabad vagyok. Egyelőre.
Szabadon választhatok, hogy állítsak-e emléket Jézus születésének, és évi rendszerességgel gyakoroljak szeretetet, meghitt körben, ajándékokkal stb. De, ugyanezen szabadság teret enged arra is, hogy ne a külsőségekben nyilvánítsam ki érzéseim. (volt már szó másik topikban dogmákról.)
Magam azt mondom; miért is költenék fára? Díszekre? És más protokollszerű eljárásokra? Amikor, barátaim, és családom folyamatosan szeretem. Ezen összegből pedig összeüthetek akár májusban egy jó kis bográcsost, spontán. Akár többet is. És azokat a délutánokat, estéket barátságos, ünnepi hangulatban tölthetem velük. Istent dicsérve, és az ő nagyszerű dolgairól beszélgetve.
Továbbá azon gondolkodom, hogy mivel nyerhetem el a Mindenható tetszését?

lucius mondta:



FORRÁS????!!!! érdekel a téma (én Nimródról tudok, feleségéről, Szemiramiszról, meg a kisdedről... lehet, hogy Ő lett felnőve ez a gonosz uralkodó??? jó lenne, ha tágítanád a műveltségemet TÉLLEG érdekel!!)

Kedves Lucius, érdekes dolgokat írtál, és részben egyet is értek veled.
Én azonban mégis úgy gondolom, hogy a Karácsony nem hasonlítható egy bográcsozáshoz.
A Karácsony egy sokkal elmélyültebb ünnep-lés. Nem egyszerűen emberek kellemes együttlétéről és beszélgetéséről szól, hanem egy sokkal emelkedettebb hangulatú Ünnepről (bár kezd ez a tartalom elveszni, mert a szeretet is kezd egyre jobban kiüresedni).

OFF.

Nézd; Általában fejből, azaz emlékezetből hozom a dolgokat…
(Korábban utánanézve, nyugtázva, elrakva. Alkalmatos időben előszedve.)
Most kicsit megerőltetem magam; Noé dédunokája maga Nimród 1Móz 10:6, 8,
Sineár földjén Építet város, később Babilon néven ismeretes és még más városok amiket a Biblia megemlít. Tudjuk, hogy Nimród nagy és hatalmas ember volt ( habár Károliban az Úr előtt fordítás szerepel, [de, itt nem a tetszést kinyilvánításáról van szó] valójában a ’coram’ szemtől - szemben, azaz ellenszegülő a helyes. Tehát negatív értelemben nagy és hatalmas) A Biblia nem tér ki arra, amit mondtam [célja a hit felépítése, megerősítése], hiszen a mondák alapján lehet következtetni, de több kutató is arra a véleményre jutott Nimród volt ez a személy. Nimród halálának körülményében merül fel a fenyő, és halálának időpontja esik közel ezen dátumhoz. Gyakorlatilag ő, és ’felesége’ alapította meg a napimádatot. És itt jön a képbe Szemirámisz, ő Nimród halála után szült egy gyermeket, ismét a mondák szerint, Nimród inkarnálodott benne. Vagyis Nimródot nevezte meg apaként. A gyermek Tamusz azaz, Tamúz (Hajnalcsillag.) egyiptomi ősi isten nevet kapta, anyja pedig a hold istennője lett.

Szóval egyazon történetről beszélünk, más-más aspektusból.
Ha ezek alapján kicsit körbenézel a hálón, pár kutatási anyagot Mondák körében, rátalálsz.

ON.

Célom nem az volt, hogy belemerüljek ezen témába, pusztán mint mellékes infot említettem meg, hogy már Jézus elött is volt olyan ünnep, ahol 1. Fenyőfát használtak. 2. időpont egyezőség. 3. Általános öröm, és vigadalom. 4. Évenként visszatérő motivum.

Kedves Tavasz!

Csak a magam nevében tudok erről beszélni.
Logikus, hogy ha nem születik meg Jézus, akkor nem is tud meghalni az ember bűneiért. Ezért kiemelkedő pontja volt a föld történetének, az emberiség reménységének. De, ahogy mondtam is. Nincs az írásokban az ünneplésre való felszólítás. A Biblia említ születésnapokat, amikből azt látom, hogy negatív dolgok történnek. Pl. fáraó (feltehető részegségében, levágatta szolgája fejét.) Heródes pedig alámerítő Jánosét, egy táncért. Ezek születésnapok voltak. A csillagjósok is előbb Heródeshez tértek be, nem közvetlen Jézushoz jutottak szemben a pásztorokkal, akiket angyal küldött. A jósok látogatásának következménye, sok száz, talán ezernél is több 2 év alatti csecsemő halálához vezetet. ( Én komolyan elgondolkodom ilyenkor, valóban ezt akarta Isten? Egyáltalán ő vezette ezeket a csillagászokat? [És ez itt most nem a lázítás, hanem normális emberi reakció, amikor kérdések, kétségek merülnek fel.] Én Istent jónak ismerem, tehát ártatlan csecsemők halálának következménye Tőle idegen, én annak tartom, gondolom.) Később az evangéliumokban nem olvasom, hogy Jézus jelen lett volna születésnapon. Vagy magáét, vagy tanítványaiét ünnepelte volna. Amiből adódik, hogy nem kötelező.
A kötelezőséget, és egy dátum kijelölését, mi emberek alkottuk meg. Említettem dogma-hivatkozással.

De, mitől felemelkedett egy nap? Ahogy említettem is, csak átcsúsztál rajta, vagy nem úgy értékelted mondandóm. Egy májusi, vagy akármelyik hó,nap, amikor barátaimmal, ismerőseimmel összejövök, épp annyira dicsőíthetem Istent, mint Dec, 25-én. Megköszönhetem február 2-án is, hogy Jézus itt volt a földön, és halálával váltságot szerzet mindenkinek. Nem arról beszéltem, hogy kitárgyaljuk SW. Legújabb részének csúcsjeleneteit, hanem Isten dicsőítéséről. Amit megtehetek, bárhol, bármikor.
Isten adta a rendelést, az ünnep megtartására, Egyiptomból való szabaduláskor. Közölte, hogy örkévaló rendtartás legyen. Ennek visszatérő ünnepén halt meg Jézus, vagyis korábbi állatáldozatokat felváltotta egy sokkal magasabb és valóban váltságként érvényes áldozattal. Mielött meghalt, tanítványainak mondta; hogy tartsák meg ezt az ünnepet. A magam nézőpontjából ehhez az ünnephez térek vissza évenként, és tartom meg, mert erre felszólítás van.

Mivel másra nincs, így azokat nem tartom. De, tiszteletben tartom, ha mások igen.
Talán nem bántok meg senkit, hiszen nem célom. De, úgy gondolom, hogy az őszinte szeretetnek minden nap ott kell lennie életünkben. Azt nem lehet fokozni.
Vagy szeretek valakit, vagy nem. (Emberi érzelmeim folytán) Anyám semmivel sem lesz kedvesebb számomra adott napon, mint tegnap, vagy ma. (mondhattam volna feleségem, gyermekeim stb.)
Én így látom.

-

Szerintem bőven van az írásokban az ünneplésre való utalás, felszólítás. Az Újszövetség természetesnek veszi az ünneplést, és nem csak a Húsvét ünneplését.

Merthát végül is természetes, hogy Jézus részt vett egy házasulókat ünneplő szertartáson a kánai mennyegzőn. Ezt a menyegzőt megtarthatták volna ünneplés nélkül is, összeadva a párt, aztán mindenki ment volna a dolgára. Ámde nem ezt tették, hanem alkalommá, ünneppé változtatták azt az eseményt. Ezen cselekvően vett részt Jézus, aki valódi borrá változtatta a vízet, nyilván a vigasság számára.

Hasonlóképpen még a kellemes családi eseményeket is megünnepelték Jézus korában, sőt Jézus példabeszédeiben is. Amikor megtért a tékozló fiú, hát ökröt vágatott az örvendező apa.

És ne feledkezzünk meg az úrvacsora alapját jelentő igékről, amely rendszeres megemlékezésre szólítanak fel. Ezek is ünnepi események a számunkra, és hát erre a lélek ünnepére Jézus szólít fel. A vele való szövetség szertartásának megismétlésére. Megkockáztatom, megünneplésére.

Én nagyon is rendjénvalónak találom a fentiek alapján, hogy kifejezzük az örömünket afelett, hogy Jézus megszületett, és életben maradt, a megváltásunkat elhozta. Tudjuk, hogy számos kisdedet megöltek akkor, de hát mert vannak gonosz emberek, szörnyű események, akkor már ne is ünnepeljük meg az örömeinket? Ez valahogy nem hiteles gondolat a számomra az Újszövetség tükrében.

Gondolom Jézus születését nem akarod megvádolni azzal, hogy az azért volt, hogy leöljenek számos kidedet, vagy valamiféle magyarázhatatlan PR okokból lett így alakulva az akkori történet. Merthát efféle szócsavarással a legjobb dolgot is meg lehet mérgezni...

Nem szeretnék elkanyarodni topik témájától, de ünnep fogalmán belül óhatatlanul előfordul…

Szerintem bőven van az írásokban az ünneplésre való utalás, felszólítás. Az Újszövetség természetesnek veszi az ünneplést, és nem csak a Húsvét ünneplését.
A karácsony mint ünnep hol szerepel az írásokban?

A házasság, és annak évfordulói. A Biblia azt említi, hogy Jézus jelen volt egy olyan eseményen, ami Isteni intézmény. (Érdemes emlékezetben tartani, hogy az első párt maga Isten hozta össze.) az írás azt mondja; egy testé lesznek. Vagyis a házasságkötés egyszeri alkalom, és okot ad örömre, valamint elsősorban Isten intézményének ünneplésére, ezáltal maga Isten az ünnepelt. (Az évfordulók már más eset. Én spec. Nem tartom.) Mégis tudja az asszony, hogy szeretem.

A Bibliában olvasunk több esetet is. Pl. 1Móz 21:8 Ábrahám nem a születésnapját ünnepelte meg fiának, Izsáknak. Hanem az elválasztását (Amikor anyja tejétől elválik.) Abban az időben, és még később is nem volt ritka a csecsemőhalálozás. Tehát akkor ünnepelt, amikor a gyermek életbennmaradásának esélyei nagyban megnövekedtek. De, nem említi, hogy többször is megtette volna. Vagyis nincs dátumhoz kötve. De, a gyermek születése ismét okot ad az ünneplésre. Ismételten Isten az ünneplés célja, ill. Személye. Azt ünnepli, hogy a Teremtő gyermekkel áldotta meg.

Ahogy a tékozló fiú apja, nem gyermekét ünnepli. Hanem Istent, aki által fia átgondolta nyomorúságos helyzetét, és megtért apjához. Itt megint Isten a cél. Habár nem mondja ki nyíltan az írás, de nem hozta volna Jézus a példát. Aminek ezen kívül többféle megközelítése is van. (Az ünnep célja, vagy ünnepelt személy a fontos.)

Igen, az utolsó vacsora esetében történik felhívás, felszólítás. Ahogy utaltam is arra, én azt megtartom.

Dehogy akarom összefüggésbe hozni Jézus születését gyilkosságokkal. Legalább is nem Istenhez kötni.
Ha ezt így értetted, vagy mások; Akkor korrigálom. Pont azt mondtam, hogy érdekes módon a pásztorokat angyal hívta el, ill. küldte. (Angyalok milliárdjai tétlenül ültek?) Miért nem használta Isten a többi angyalt? Miért használt Isten egy csillagot? A csillag miért vezette a csillagászokat előbb Heródeshez? Miért nem egyenest Jézushoz? Bennem felmerülő gondolatok…
De, közel sem Istent okolom, vagy hozzá kötöm. Tehát ha így értelmezted, vagy esetleg mások, akkor Ez volt itt a javítás helye. Nem Istenhez kötöm azon csecsemők halálát.

Pusztán elgondolkodom, a következőn; Máté 2:1,2 Egyértelmű, hogy nemcsak csillagászok, hanem csillagjóslással foglalkozó bölcsek (azaz nagy tudású emberek.) Hogyan vezeti le az írás 2:1-16 ezt a részt. Nem csak látták a csillagot, hanem célirányosan rá is kérdeztek (ergo jövendőmondással, azaz jóslással foglalkoztak, hiszen tudták mit, azaz kit keresnek. Ezt pedig okkultizmusnak hívják)
Nos ezt a részt sehogy sem tudom elrakni. Ami pedig ebben meggátol az maga Isten szava;
5Móz 18: 10 Ne találtassék te közötted, a ki az õ fiát vagy leányát átvigye a , tűzön se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló;
11 Se bűbájos, se ördöngösöktől tudakozó, se titokfejtő, se halottidéző;
Ezekből pedig a jövendőmondó illik a csillagászokhoz, hiszen tudták, valamint a jegymagyarázó is, mert a csillagjegyből, és még talán a titokfejtő, habár Jézus születése nem volt titok. (Heródes szolgái az írások alapján meg is mondták, amikor kérdezte.)

Amikor pedig olvasom evangélium, akkor óhatatlanul is felmerülnek bennem ezek. Amit Isten egyszer megtilt, azt fel is oldja, vagy nem. (Pl. állatok evése, tilalom feloldva. Csel 10:13)
De, tudatlanságom ez ügyben meggátol. Mert nem találom a feloldást. Vagyis jelenlegi tudásom szerint a csillagjóslás Isten előtt utálatos. Így merül fel bennem a kérdés, hogy azt a csillagot Isten irányította? Ha pedig nem, akkor érthető, hogy miért Heródesnál kötöttek ki.

Szóval hogyan viszonyul egymáshoz 5Móz 18:10,11; Ézs 47: 13-15; Az evangéliumi beszámolóhoz? Talán ha valaki felnyitná ennek értelmét! Úgy hogy értsem is.
(Mat 2:11-ben ház van, és nem jász-ól, gondolom időközben kaptak szobát. De, ez nem is annyira lényeges.) De, miért is intettek meg ezek az emberek 12 vers. Ha egyszer jól cselekedtek? 13. versben miért sürgeti Józsefet az angyal? Pont az után, hogy ezek megjelentek? Szóval be kell valljam számomra, itt nem tiszta a dolog. És egy logikus megoldást látok az írások alapján; Nem Isten vezette azokat a csillagászokat.

(Ismét csak mondom; pusztán a beszélgetés a gondolat megosztás véget hozom fel. Akit ezen sorok sértenek, attól már most előre bocsánatot kérek nyíltan megkövetve. Mert nem szándékom senki hitét kétségbe vonni. Főleg így dec. 20 körül. )

Szia Rosta,

érdekes, nekem is a mennyegző jutott eszembe, ezt az egy ünnepi "eseményt" ismerem igazán a Bibliából, ezért jó, hogy leírtad a fentieket.


----
Az Ünnepnek nyitok egy új topicot, hogy ne ezt offoljuk!

Békés és szép Karácsonyt kívánok mindnyájatoknak szeretettel.

Kedves Mindenki!

Isten szeretete szülessen meg bennünk, hogy ÉLJÜNK!
Karácsonykor, vagy húsvétkor, vagy pünkösdkor, vagy MA!

Mi karácsonyfát állítunk, ajándékokat vásárolunk és igyekszek a hitemről és Jézusról bizonyságot tenni az Istentől távol élő rokonaimnak a fa alatt!

Kedves Mindannyian!

Ha az Úr is akarja, és élünk, holnap érkezhet az általam ígért "lepetés".

Szolgálati kérdésem: Ide kövessem el, vagy amott, ahol szóba jött (ha jól emlékszem; "Beszélgessünk" topic..

Figyelő, majd megkeressük, annál nagyobb lesz a meglepetés...

Rendben Zsó, de leskelődni nem ér..

Sziasztok!

Rosta
>vett részt Jézus, aki valódi borrá változtatta a vizet, nyilván a vigasság számára.

Harsányi Sándor református lelkipásztor "A bor szó a Bibliában" című könyvében azt írja, hogy az ókorban több (15 körül, ha jól emlékszem) szó volt a kül. szőlőlevekre, amire nekünk csak a must és a bor szavunk van - volt pl. a gyomorbor (amit Pál ajánlott Timóteusnak) stb. És azt fejtegeti ez a ref. lelkész, hogy Jézus nem alkoholos bort teremtett. Ezt nem tudom eldönteni, de az tény, hogy a bor szóra rákeresve elég negatív találatok jönnek elő a Bibliából, Noétól Salamonig.

Lucius
>napkeleti bölcsek
Miért használt Isten egy csillagot? A csillag miért vezette a csillagászokat előbb Heródeshez? Miért nem egyenest Jézushoz?
Az ókori keleten a korrekt csillagászat tudományában is elöl jártak.
Mit szólsz egy ilyen verzióhoz:
Tudós csillagászok, látnak egy feltűnő jelenséget, amiről látják, hogy ez nem a szokványos csillag, majd megértik, hogy ez Isten jele, és tudakozzák, hogy hol kell megszületnie a Messiásnak (Isten célja volt, hogy a zsidókon kívüli népekkel is megismertesse magát, ez volt a zsidók választottságának célja is) - jóhiszeműen mennek Heródeshez - aztán meg is intetnek Istentől, hogy ne menjenek vissza hozzá. Visznek aranyat ajándékba - ami jól jött, amikor Jézus szülei hosszabb ideig Egyiptomba menekülnek.

Inkább mi lehetett ezzel Isten célja? Még a pogányok is megértik, hogy Megváltó születik, a zsidók, akik pedig várhatták volna, és a kezükben volt a Szentírás - mikor a bölcsek tudakozzák, hogy hol fog megszületni, kapásból rávágják, hogy Betlehemben, hiszen betéve tudták...
ÉS AKKOR MIÉRT NEM MENNEK ODA? Szóval felfogható Isten figyelmeztetésének, válasz elé állításnak is a saját népe papsága és vezetői felé.
Az más kérdés, hogy a papok és Heródes rosszul választott.

Ami arra utal, hogy nem jósok voltak: Isten nem működik együtt Sátánnal, nem engedte volna oda sátán küldötteit az éppen megszületett Jézushoz, nem szponzorálta volna sátáni pénz az egyiptomi menekülést, nem hallgattak volna az intésre, hogy nem menjenek vissza Heródeshez stb.
Hogy nem sima csillag, vagy asztrológiai csillagkép az ebből is látszik: "És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, a míg odaérvén, megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala."
Vélemény?

Üdv:
I.