OK, a kérdésem, hogy lehetséges volt és van, hogy más nép gyermekei is felfedezzék Jézusban a Messiást?
A Nazareti Jézus Krisztus születése előtt is lehetséges volt ez?

Egyszerűbben, a Messiás várás csodájában élhetett-e/élhet-e olyan ember is, aki nem zsidó származású? És ez a hit elégséges arra nézve, hogy üdvözüljön?

Kedves Nemosinex!

Teljesen egyet értek. A baj az, hogy Isten törvényeit Isten nélkül lehetetlen megtartani. Csak a Vele való közösségben töltődnek be ezek a törvények az ember életébe, úgy, mint ahogyan a "Kisvirág is ,magától kibomlik, rá ha csöndes fényed omlik"
Ez a magától a kegyelem.

ill. még egy kérdés, a zsidóság többségében azt a Messiást várja, akit Isten megígért és Jézusban elküldött?
Azt a Messiást, aki azt az ember számára megoldhatatlan feladatot végzi el, amiről Nemosinex írt?

A zsidóság többsége a Messiárt várja. Az Atyától megígért Messiást, csak nem ismerték Őt fel Jézusban.
Azért azt nem gondold (és most nem rád gondolok), hogy nagyobb bizonságban vannak üdvösség tekintetében azok, akik ugyan elhitték, hogy Jézus a Messiás, ugyanakkor ma is Káin módjára viselkednek hittestvérekkel, vagy gyűlölik a választott népet, ahogy a sátán teszi.
üdv
ex

Nem lehetne ezt az Elveszíthető-e az üdvösség topikban folytatni, vagy másutt, ha egyáltalán értelmét látjátok?

Üdv.
nX

hm....

Ex, Izrael látja a bűneit, látja, hogy ezzel nem mehet a szerető Isten jelenlétébe?
Megoldást vár arra, hogy nem tartja be a Törvényt és még is vágyik az Úr közelségére?

Engem nagyon lefáraszt, hogy amikor arról beszélnénk, hogy Jézus Krisztus örökké való és ezért megjelenhet úgy is valakinek, ahogy pl. Jób esetében, mint személyes Megváltó, akkor megint jön az, hogy aki nem fogadja el Izrael istenségét, az antiszemita.
Nem alakulhat így ki párbeszéd, ami gátja egy fórumon való építő beszélgetésnek.

A Jézus ismeretnek szerintem vannak fokozatai. Jób és Dávid is Jézust ismerte, de közel sem úgy, ahogyan mi ismerhetjük Őt.
A "szent élet" alatt általában egy olyan életet értünk, ami elfordult a világtól. Nem az Istennek elválasztott, hanem a világtól elválasztott életet értik ez alatt.
Egyet értek Loisszal, hogy rossz a kérdés.
A szent éltű ember szentsége nem abban mutatkozik meg, hogy elfordult a világtól, hanem abban, hogy Istennek elválasztott. Ez viszont Krisztus által történik.

A "szent életű" valóban elég homályos fogalom hívő által nem hívő emberre vonatkoztatva, hát még idézőjelben! A szentet mi Isten számára félretettnek, elkülönítettnek tekintjük. Kérdés, hogy lehet-e valaki Isten számára félretett, úgy, hogy ő maga nem tud róla? Mert ezt jelentené az, hogy valaki nem ismeri Jézust, de mégis szent életű (vagy keresztényi nagyképűséggel megfogalmazva: "szent életű").
Ugye, gyümölcseiről ismerjük meg a fát. A romlott gyökerű fának nem lehet jó gyümölcse. Jézus mondja, hogy senki sem jó, csak az Isten. Tehát, ha valahol valami jó születik: békesség, kedvesség stb., annak gyökere az Isten, vagyis Jézus, mert Ő az Isten képmása a világban. Születhet-e ez úgy, hogy akiben megtörténik, semmit nem tud Krisztusról? Azt hiszem, ebben egyetérthetünk: születhet. S ha valaki következetesen a békességre, kedvességre törekszik - anélkül, hogy tudná ennek a törekvésnek a forrását - az ismeri Krisztust (még ha nem tantételek formájában ismerkedett is meg vele).
Mi protestáns keresztények, azt szoktuk mondani, hogy igen, de az a jóság, amelyet mi emberek kínlódunk ki magunkból, mindig gőggel kevert. Az a "jóság" igen, amely valamilyen formában benyújtja a számlát: elismerést vár akár a többiektől, akár Istentől. De Isten szemében ez nem jóság, ennek gyökere nem krisztusi.
Pl. vegyük a paráznaság megítélését.
Ugye emberileg nem mindegy, hogy valaki úgy parázna, hogy szétdúl egy házasságot, romhalmazt hagy maga mögött, szenvedő gyermekeket, felnőtteket stb. Vagy pedig "csak" úgy, hogy kívánsággal tekint arra, aki nem az övé. Jézus szerint azonban a gyökér ugyanaz. És ha valaki be akarná nyújtani neki a számlát, hogy lám, én nem vagyok "olyan", azt figyelmezteti, hogy de bizony olyan vagy. Hogy elnémíttassék minden száj, amely vádol.
Ugyanakkor van, aki - nem azért mert vágja a Hegyi Beszédet -, hanem mert Isten belé helyezte a házasság szentségének tiszteletét, egyszerűen nem "olyan".

Ez persze csak egy pillanatkép valakiről, és messze nem ad választ arra, hogy üdvözülhet-e. De lehet, hogy ez az egész kérdéskör tényleg meghaladja a mi kompetenciánkat.

Bizonyos szpontból meghaladja. Ami miatt nekem fontos ez a kérdés, mert bizalmat ad abban, hogy az üdvösség igazságos lesz, és nem csak a világ lakosaihoz képest szűk kereszténységen belüli ugyancsak szűk megtérteken belüli szűk 'szentek' csoportjára vonatkozik. Az nekem nagyon lehangoló lenne.

(Persze nem azon múlik valami, hogy nekem lehangoló-e. De örülök, hogy van hitem a nem lehangoló verzióban.)

Én is így gondolom, és ilyen szempontból érdekes számomra is.
Üdv
nX

Igen tudja és ugyanarra a megodásra vár, mint mi, tudniillik a Messiásra, a megváltásra.
"17Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged."

Péter! Ezt sose értettem nálad, miért hozol a beszélgetésbe ilyen ... egyelőre nem mondom mit?
Mikor ki mondott olyat Izraelnek istenséget kellene tulajdonítani bárkinek is? Mikor ki mondott olyat, hogy Izraelt isteníteni kéne?
Igy valóban nehez alakulhat ki építő párbeszéd.

Megjegyzés:
Ezzel egyetértek, ez ellentétes az előző állításoddal, ezzel:
Most akkor szerinted melyik igaz?
üdv
ex

Kedves Indu!
Ezzel nem értek egyet, ez szerintem pont fordítva van.
A bizalmat (Istenben), nem a kérdés megválaszolása adja, hanem, ha bizalmad van Istenben, vagyis bizalmad van az igasságosságában, akkor nem is érdekes a kérdés, akkor nem aggódsz, hogy vajon Isten igazságosan fog-e ítélni.
üdv
ex

Szia Ex,

Értem amit mondasz, de megmagyaráznám az enyémet, hogy értem:

Istenben azért bízom, mert "látom" a Bibliából a döntéseit, az elveit stb. És mivel ezt a kérdést is a Bibliából látom igazolva (Rm 1 alapján), és az igazságérzetemmel is egyezik, ezért örülök.

Emlékszem régen (gyerekkoromban) mennyit vívódtam azzal pl. mikor Mária a jobb részt választotta és Márta volt elmarasztalva, mert ezt igazságtalannak éreztem. (ma már persze nem) de szóval a bizalomhoz látnom kell az igazságosságot.

Üdv:
Indu

Kedves Indu!
Én nem hiszem, hogy mi igazságosabbak lehetünk Istennél. Azt sokkal inkább gondolom, hogy mások Isten gondolatai, látásai a valóságról mint a mienk.
Én jobban bízon az Ő igazságos ítéletében, mint a mi vélekedéseinbe.
üdv
ex

Persze, én is. Ma már nem akadnék fönn valamin, amit az én fejem nem fogad be (van is ilyen tulképpen) mert bizalmam van az Istenben. De ahhoz, hogy ez kialakulhasson a múltban, kellett, hogy igazságosnak, és magasabb rendűnek ismerhessem meg a döntéseit.

Sziasztok!

Izrael kérdésére nem válaszolok, mert nem a témához kötődik.

A témával kapcsolatban annyit, hogy Isten igazsága nem kevesebb, mint az emberé. Azaz az ember számára érthető, max. nem elfogadható.
Ilyen pl. a szőlő munkások példázata.
Pontosan értjük, hogy a gazda azt tesz a pénzével, amit akar, pontosan értjük, hogy mi megkaptuk, ami jár és még se tartjuk igazságosnak, hogy a 2 órát dolgozó annyit kapjon, mint amennyit a 8 órát dolgozó. Nem akarjuk elfogadni Isten igazságát, mert magát Istent nem akarjuk elfogadni fölénk.

Vissza térve a témára.
Ex, van egy óemberem, ami arra sarkal, hogy forduljak el a világtól, vonjam ki magam belőle, hogy szent legyek. Az ez "értünk".
És van bennem egy új természet, ami szerint benne kell maradni a világban, de nem engedni a Gonosznak. Na ez az, ami egyedül nem megy.
Szóval ezért a kettősség.

Szóval az az igaz, hogy régi természetem szerint a szent embert olyannak tartottam, aki kivonul a világból, egy fajta remete, de miután megismertem Jézust, aki az akkori világ közepébe élte bele Isten Országát, rájöttem arra, hogy ez az IGAZI Szent Élet.

Én már leírtam ezzel a topikkal kapcsolatban a véleményemet, csak ismételni tudom magamat: