KW_Ana írta:
Azt írod, hogy aszerint kell cselekedni, mikor van békességem az Úr előtt. Na pontosan ez az, amit sokszor nehéz megtalálni szerintem. Kicsit kisarkítom: honnan tudom, hogy az adott szituációban azért választom azt az utat, mert őszintén azt gondolom, számára ez adhatja a legjobb támaszt, és így békességbe kerülök az Úrral, vagy éppen önmagam számára ad csak nyugalmat, hogy mindent megtettem a magam módján, de egyáltalán nem biztos, hogy minden szempontból a legjobb utat választottam. Szerintem a mindennapok kis harcaiban sokszor eshet bele az ember az utóbbi csapdába.
Ana
-Kedves Ana !
Fordított a tétel: Irod: "azért választom azt az utat, mert őszintén azt
gondolom, számára ez adhatja a legjobb támaszt, ÉS ÍGY BÉKESSÉGBE
KERÜLÖK AZ ÚRRAL."
--Én úgy értettem a mondandómat és ezt gyakorlatból állítom, hogy amikor nem tudom spontán, azonnal, mit is, és hogyan kell tennem, akkor
IMÁDSÁGBAN AZ ÚR ELÉ VISZEM.-
-Elmondom, kiöntöm magamból a problémát Istennek és választ kérek.
Sokszor úgy, hogy tovább az imámban folytatva elmondom, én mire gon-
dolok egyik szitu szerint,--- és elmondom a másik, vagy harmadik lehető-
séget is, ami a szívemben felmerül.--- És ekkor kérem: "Uram, mutasd
meg nekem akaratodat és add a Te békességedet arra, amit tennem
kell."
-Sok csodálatosan megtapasztalt segítséget kaptam így,- és aztán azzal
már nem foglalkozom, hogy milyen hatása volt a cselekedetemnek.-
Ha Isten békességével a szívemben tettem valamit, akkor majd Ő folytat-
ja és elvégzi, amit el akar végezni a másikban is.- Ezzel a hittel teszem
azt, amit megértettem és akkor nem problémázom tovább, hogy jól tet-
tem-e, vagy se.
-A lényeg, hogy az imádságban kapott és HITTEL elfogadott isteni útmuta-
tás szerint cselekedjem azt, amire nézve békességet kaptam. Akkor en-
gedelmes voltam Isten iránt, és a többi a Ő dolga.
----Emberileg szólva: A későbbi leveledben írt szitu alapján,- tulajdonké-
pen mondhatjuk, jól döntöttél, amikor a zsigereidben érzettek alapján
cselekedtél.-- És szerintem a barátodnál egyfolytában az a helyzet, hogy
folyton "meg akar téged kímélni",- de ezzel pontosan kiderül, hogy a már
korábban említett "büszkesége" motiválja.-
Ellentétes viselkedései bizonyítják.--- Állítja, hogy jó lesz neki, ha egyedül
mehet,... elcsendesedés, stb.--- amikor meglát, a nyakadba ugrik, mert
mégiscsak "jobb neki, hogy ott vagy !" --- Az ő viszonyulása megzavar
Téged ! érthetően !!! - Nem tanácsot adok,- de talán mégiscsak az a
jobb, ha a magad döntései cselekszel és nem az ő elvárásai, vagy eluta-
sításai szerint "ugrálsz" (már bocsánat... de az sms,- meg a gyakorlati
magatartása közti ellentét a bizonysága.) -
-Azért talán azt sem árt figyelembe venni,- hogy talán mégis őszinte volt
az aggodalma és nem akart a "hidegben" várakoztatni,- tehát reálisan
nyugodtan tehetted volna, hogy elmész, ahogy javasolta... Itt ugyebár
a SZÍV és az ÉSZ harcának vagyunk tanúi.--- Te a szívedre hallgattál,
és úgy tűnik ennek ő nagyon örült is,--- akkor már az AKARATODON fog
eldőlni, hogy meddig akarsz a szívedre hallgatni és nem az eszedre. Lehet, hogy eljön az idő, amikor talán mégis az eszedre kell hallgatni,---
bár ez attól függ, milyen jellegű ez a baráti kapcsolat.
Szeretettel üdv.
L.