Emlékszem vagy húsz éve a Kálvin téri templomban keresztelték a kisgyerekeket. A karzaton egy fiatal, kb 17-es gyerek ült, aki szétröhögte az istentiszteletet. Bejött poénkodni, persze senki sem szólt rá, hagytuk kiélni magát.

A szélesen vigyorgó, valószínüleg ateista, heherésző gyereket is figyeltem, amikor a közösség fennállva, elmélyülten fogadalmat tett, hogy odafigyeléssel, szeretettel fogja egyengetni a megkeresztelt kisgyerek útját. Ahogy a közösség a bizonyságot tette a kamasz arcáról lefagyni láttam a vigyort.

Megérezte, hogy itt valami fontos aktus történik. A vélhetően atomizált, mindent kigúnyoló énje megértette, hogy itt egy közösség szeretete irányul egy kis emberpalánta iránt, és ez a közösség befogadja az ő körébe ezt a kisdedet. Megértette, hogy egy ősi, előtte eddig rejtett szeretet szertartáson vett részt, amely a kisgyereket teljesen más dimenzióba helyezi, mint amelyikben ő él. A kicsit maguk közé fogadó, ezzel Isten közösségébe fogadó emberek életébe látott be hirtelen.

Jézus közösségének csendes fogadalmát láthatta, és ezzel megértett valamit a szertartásból, amelyhez hasonlót nem élt még át, amiből ő ki volt rekesztve. Egy értékközpontú közösség Jézus jelét tette rá a kisdedre, fogadalmat téve e vele való közösségre. A srác nyilván nem látott, nem élt még át ilyesmit, ami egyszerűsége ellenére is nagyon komoly dolognak látszhatott a számára. Megcsaphatta az üresség érzése.

Lehet cikizni a gyermekkeresztyénséget, de ha valaki megérti miről is van szó a csecsemőkeresztségben, akkor annak az arcára fagy a fölényes mosoly.

()

Kedves Zsolt
Izrael egy kiválasztott nép akin keresztül Isten mutatja meg hatalmát még akkor is ha nem követik.

Viszont Jézusban élni személyes megváltás.

Rm 6,4
Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.
Kol 2,12
Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, a kiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, a ki feltámasztá Őt a halálból.

Ez tudatos odaszánt élet eredménye.
Más dolog míg a gyermek fel nem nő ehhez a tudatos döntéshez szentek a szülei miatt.

Szabad akaratból ki hogy gondolja vagy kinek mi a meggyőződése és mit lát helyesnek én személy szerint rá bízom.

Nem feladatom bárkit is bírálni ebben.
De amit írsz.
„Ez eretnekség.”

Ez így durva pláne eleve elrendelésből kiindulva.

Nem akarom hited megrendíteni de jó lenne megvizsgálni Istenek mi a szándéka ebben.

Az nem jó kiinduló pont hogy a magam igazát támasztom alá Igével hiszen már ezzel igaznak tartom állításom már akkor mikor bele sem kezdtem így Isten nem képes más megvilágítás adni számomra.

Mi is a lényeg?

Mi célból keresztelkedtek?
És ez a cél valóban valóra váljon keresztelkedéskor.

Ha úgy érzed megvan és nyugodt vagy efelől akkor jó.

Ha a másik nem úgy érzi és ő másban nyugszik meg, de a cél ugyanaz, az is jó.
Csak ne csapja egyik se be magát. A legfontosabb Isten mit gondol és mi a célja vele (ebben az esetben kereszteléssel) és mindez milyen mértékben valósul meg életünkben.

Kikerestem a Heidelbergi Káté említett 74.-ik kérdését és úgy döntöttem, begépelem ide:

Nem akarok senkit megbántani, és tiszteletlen sem akarok lenni és elismerem, hogy bölcs emberek írták a Heidelbergi Kátét. Azonban leírnám saját véleményemet:
"Meg: mivel ugyanis ők is éppúgy beletartoznak Isten szövetségébe és egyházába, mint az idősebbek"
Az egy dolog, hogy a gyerekek is beletertoznak Isten országába, ahogyan a felnőttek, de ez miért jelentené azt, hogy egy bizonyos sákramentummal mindjárt gyermekkorában élnie kell. Ennyi erővel a kisgyerekek is mehetnének úrvacsorát venni, hiszen ők is éppen annyira tagjai a gyülekezetnek, mint a felnőttek. Szerintem nem lenne sok értelme, hiszen nem értené, miért kell meginnia azt a kis bort és megennie azt a kis kenyeret.
"s mivel Isten a Krisztus vére által a bűnből való váltságot és a hitet munkáló Szentlelket éppúgy ígéri nekik is, mint az idősebbeknek"
Isten minden embernek ígéri a Szentlelket. Viszont csak nagyon kevesen fogadják el. Elfogadni pedig csak gondolkodó képes korban lehet.
"ennélfogva a keresztség által, mint a szövetség jegye által a keresztyén anyaszentegyházba őket is be kell avatni és a hitetlenek gyermekeitől meg kell különböztetni, amint ez az Ószövetségben a körülmetélés által történt, amelynek helyébe Krisztus az Újszövetségben a keresztséget szerzette."
Én nem látom az összefüggést a körülmetélés és a keresztelés/bemerítkezés között. (Illetve olyan szinten, hogy mindkettő egy jelkép, annak a jelképe, hogy az Úrhoz tartozunk) De vajon mire volt jó az Úrnak az, hogy aki keresztyén, annak nem kell körülmetélkednie? Talán Jézus a körülmetélés HELYETT szerezte volna a keresztelés sákramentumát? Talán, azért hogy szegény fiúknak ne kelljen átesniük egy ilyen kis műtéten nyolcnapos korukban? Én úgy gondolom, hogy nem. Ilyen értelemben szerintem a körülmetélés és a keresztség/bemerítkezés két külön dolog. Javaslom mindenkinek a Róm 2,25-29 és 3,-20. Ebből szerintem kiderül, hogy Jézus nem eltörölte a körülmetélést és helyette hozott egy humánusabb megoldást, amit keresztségnek nevezünk, hanem a körülmetélés a(z Ószövetségi) törvények jelképe. Ezért mondja Pál, hogy ha körül vagy metélve, az OK, ha nem vagy körülmetélve, az is OK, nem kell körülmetélkedned. Tehát nem a törvények betartása teszi igazzá az embert. Hanem Jézus Krisztus. A bemerítkezés/keresztelés pedig annak a jelképe, hogy elfogadtad bűnösségedet és elfogadtad Jézus Krisztus váltsághalálát, hogy megtértél. Ezeket senki nem teheti meg senki helyett. Ennek személyes döntésnek kell lennie. Szerintem... Lehet vitatkozni.[/i]

Én pl. azt látom (általában) a csecsemőkeresztségben, hogy sose láttam a szülőket és utána sem fogom látni soha többet. Semmi közük a gyülekezethez, talán nem is hisznek Istenben, de mégis megkeresztelik gyermekeiket, mert... Mert miért is?... Rokonok? Nagyszülők? Én nem cikizem a gyermekkeresztséget, csak elmondom, hogy mit látok benne rossznak. Amúgy engem is megkereszteltek gyermekkoromban.



Én pl. nem mondam soha, hogy a gyermekkeresztség ostobaság, egyszerűen helyesebbnek tartom a bemerítkezést/felnőttkori keresztséget.
Én is aránylag keveset tudok az eleve elrendelésről. De ennek mi az oka? És annak mi az oka, hogy a református egyházon kívül alig van más ekeresztyén egyház, ahol elfogadják. Mivel nem ismerem, nem akarok véleményt mondani róla, viszont pont emiatt nem is akarom elfogadni. Sőt én kétségekkel vagyok felőle. A Bibliából pedig sokmindent le lehet vezetni logikusan...
Miért hasonlítod a keresztség sákramentumát a körülmetélkedéshez? Utóbbi a törvény jelképe volt. Tehát, akit körülmetéltek nyolc napos korában, az tartozot Isten népéhez. A keresztyénség viszont nem egy etnikai értelemben vett nép vagy vallás. A keresztyénség egy szellemi közösség, aminek Krisztus a "feje", vagy inkább az egyház Krisztus teste. Ehhez a közösséghez pedig nem az tartozik, aki beleszületett, hanem az, aki személyesen elfogadta Őt.
Eretnekség? Ezt most komolyan írtad? Én ezt a szót így 21. századi ember szájából nem hallottam. Mi az, hogy eretnekség? Az eretnekség szerinted, hogy a szülők nem akarják rákényszeríteni a hitüket gyermekükre? Mindenesetre tudd, hogy én nem tartalak téged sem eretneknek sem elfogadhatatlannak.

Nem értelek Teomo. Reformátusnak mondod magad, idézed a Heidelbergi Káté ide vonatkozó tökéletesen érthető, egyértelmű sorait, miszerint a keresztség a Jézussal való szövetség jegye az Anyaszentegyházban, és utána felteszed a kérdést, hogy a szülőknek miért kell rákényszeríteni a hitüket a gyermekeikre.

Komolyan átgondoltad ezt a mondatodat? Az lenne a jó szerinted, ha a református szülők ne a hitükre nevelnék a gyerekeiket? Nem értem, hogy mi a bonyolult az idézetben, amely a Jézussal való szövetségnek mondja a keresztelést.

Neked ezek szerint nem tetszik az, hogy az embert, mint közösségi lényt már gyermekkorától Jézushoz igyekvőnek nevelik a szülők? Neked az tetszik inkább, hogy a gyermek ne legyen Jézus közösségébe meghíva, ott nevelve, és mint elzárkózott, semlegesen nevelt, individuális lény, afféle atomizált, közösségbe nem tartozó emberként majd dönthessen arról, hogy az erotériát választja, vagy a buddhizmust, ateista lesz, vagy netán valamilyen megfontolásból keresztyén, netán református?

Mintha az szdsz ideológusait hallanám, mintha a Fodor Gábor beszélne az ideológiailag semleges nevelés szükségszerűségéről. Részemről ez a felfogás nem éppen Krisztus követőnek tűnil...

Nagyon egyetértek veled Rosta. Hívő szülői szemszögből ez egy teljesen logikus és tiszta a gondolatmenet.

Végsősoron a fenőttkeresztség után is elhagyhatja valaki a hitét, egyházát/gyülekezetét (vagy a gyülekezet zárja ki őt) - hallottunk már ilyet.
Sajnos a felnőttkeresztség is sok esetben csak egy formális szertartás, egy "divatos póz".

A felelősség mindkét esetben ugyanolyan súllyal bír.
Ha a gyermeket igaz hittel, keresztényi szellemben és szeretetben nevelik, akkor az az ő életében érezhető hatással bír majd, mert ez a szellemiség fog eleve beépülni a tudatába.

kényszeríteni=nevelni???

bemerítkezni=újonnan születni???

megkeresztelkedni=üdvözülni???

Kedves Rosta

Tiszteletbe tartom hited. Nem ellenkezni akarok veled, de amit leírsz gyerekkeresztség nélkül is megvalósítható lenne.

pl ha elfogadná az egyház a gyereket szüleik igaz hite után.

Ez a lehetőség megvan mint más gyülekezetekben is működik. Bemutatják a gyereket a gyülekezetnek és ezzel a gyülekezet része, úgy neveltetés, foglakozás bármi terén amit a gyülekezet adni szeretne a gyerekeknek.
--
Írod:


Ennél jóval több és nem szabad ennél megállni még a felnőttnek sem.


Viszont felmerül egy kérdés még pedig a hit terén.
Ha valaki elkezd kételkedni hogy ez nem elég vagy épp hiány érzete van egy belső kényszert érez hogy felnőttként újra megkeresztelkedjen nos mi van azzal?

Elnyomja? Mi van ha Istennel eddig belső hangját nyomja el vele?
Mi lesz azokkal akik jobban ragaszkodnak egy egyházhoz mint Jézushoz?
Mi van ha félmegoldásnak érzi a konfirmálást?

Amit talán pont azért hoztak mer ők is úgy érezték hogy nincs rendben valami? (biztos nem vagy igen?)
Melyik Ige is támasztja alá hogy ez bibliai? (csak érdeklődés)

És református is vagyok... Hadd ne kelljen beszkennelnem a konfirmációs emléklapomat bizonyítéknak.
Azt azért túlzásnak tartom, hogy egyértelmű, ettől függetlenül néha olvasom a Heidelbergi Kátét. És általában vagy egyetértek vele, vagy úgy gondolom, hogy nincs hozzá elég tudásom, ezért ben akarok állást foglalni. Viszont ezzel a bizonyos 74. kérdéssel nem tudok egyetérteni. Hát ilyen is van.
A "rákényszerítés" szó alatt nem a nevelést értem, hiszen szerintem egy keresztyén szülő úgy teszi helyesen, ha megpróbálja átadni tudását és hitét gyermekének. Én is ilye szülő leszek. A rákényszerítés alatt én azt értem, hogy ha a gyerek nem akar keresztyén lenni, akkor nem helyes, ha kényszerítjük őt erre. Hiszen akkor mégjobban megutálja a keresztyénséget. Ismerek olyanokat, akik rákényszerítették gyermekeikre a vallást (a vallást, nem a hitet, mert utóbbit nem lehet kényszeríteni) és az lett a vége, hogy mégnagyobb ateista és keresztyénellenes lett a gyerek. Meg ismerek olyat is, akinek a szülei meggyőződéses ateisták (én ezt úgy hívom, hogy "hívő ateista), a csaj pedig kereső és a szülők megtiltották, hogy a kishúgának beszéljen Istenről. Nos én úgy gondolom, hogy a gyerekeket nevelni kell hitben. De nem kell ráerőszakolni.

Szoktam vicelődni, de ezeket a mondatokat komolyan gondoltam. Szerintem a keresztyén szülő hittel neveli a gyermekét (nem hitre, hanem hittel), tehát a gyerek igazából a gyülekezetben nő fel. Velem ez féligmeddig így volt. Én csak azt mondom, hogy erőltetni nem szabad, ha a gyerek kamaszkorában elutasítja Istent. Kérem, hogy ne értsük félre egymás írását és ne lássunk olyanokat benne, ami nem volt benne.

Jónak tartom, hogy a gyermeket Jézus közösségébe hívják. (Amint az eddigiekből kiderül) Semlegesen nevelni nem lehet senkit, mert világnézeti semlegesség nem létezik. És nem tartom jónak, ha közösségbe nem tartozónak nevelnek egy gyermeket. Tehát jó, ha gyermekkorától gyülekezetbe jár. Talán úgy gondolod, hogy a baptista vagy pünkösdista gyerekeket elzárkózottan és semlegesen nevelik?

Az említett pártot enyhén szólva nem kedvelem, mert azzal a párttal szövetkezett, aki 50 éve bántotta egyes családtagjaimat. Tehát nem veszem dícséretnek, hogy az ideológusukhoz hasonlítasz.

Rosta, nem értem egy kulúrált hozzászólásra miért kell idegbeteg módjára válaszolni?
Talán el kéne godolkoznunk a KT-n is, amúgy nem rossz dolog az, és ha végigolvassuk akkor rájövünk arra is h ez alapján a református egyház lehetne egy karizmatikus közösség is.
És azt se szabad elfelejtenünk, hogy miért református a nevünk? mert Luther és Kálvin csak elkezdett egy folyamatot amit nekünk kell befejezni.
Egy HIT-gyülis haverom mondta hogy a ref. egyház könnyen megtudna újúlni mert igei alapokra épít(ett)
Én úgy gondolom hogy csak is a Bibliára lehet hivatkozni hiszen az az egyedüli szent és tévedhetetlen és ami benne van az a mai korra ugyanúgy érvényes.
A konfirmálással is ugyanaz a probléma mint a kereszteléssel elvesztette funkcióját
én 98ban konfirmáltam és 2002ben tértem meg, erről ennyit
halottam hogy egyes helyeken azért konfirmálnak gyerekek mert akkor kapnak vmi kis ajándékot, ékszer, pénz stb.

valaki írta h a keresztségben megszentül a gyermek
nos a biblia szerint a szülők miatt is szent lesz az a gyermek, nem kell lelocsolni ezért

Kedves Aszti!
Egyetértek, csakis a Biblia lehet hivatkozási alap. És ha be akarjátok fejezni, amit Luther és Kálvin elkezdett, akkor az első lépés túllépni rajtuk.
Dehát vannak is akik túlléptek rajtuk csak őket ma nem reformátusoknak és lutheránusoknak hívják. Tehát nem kell bedurcázni, ha valaki megkérdőjelez egy KT-t, elvégre azt még nem kanonizálták a Szentíráshoz.

Nos ez igaz lenne, de a megújulás mindig azt jelenti, hogy az Igéhez kell fordulni. A ref. pedig addig soha nem fog megújulni, míg bibliai alapigazságokat nem hajlandó elfogadni.
Még víztől és Szentszellemtől újjászületett gyülekezetekkel is megesik hogy beleragadnak vallásos tradiciók posványába és nekik is meg kell újulni és fel kell frissülni, de akik alaplépéseket nem tettek meg, azoknak nincs esélyük. Amióta eszemet tudom a ref. állandóan megújulásról beszél, közben a legnagyobb eredmény stagnálás, az egyhelyben topogás.
Persze a fentiek miatt.
Az egyházfejlődésben a baptisták az esők, akik valóban képesek megújulni, de ők se mindig ússzák meg szakadás nélkül.
Az Ige ugyanis igaz: az új bort nem lehet a régi tömlőbe tölteni, mert szétszakad. Egy gyülekezetnek vigyázni kell, hogy ne váljon ó tömlővé, mert nem marad meg benne az új bor, a Szentszellem.
üdv
ex

Kedves Tivadar, Teomo, Aszti, Exrefis!

Véleményem szerint ez a gyerekkeresztelés kontra felnőttkeresztelés kérdés voltaképpen ürügy. Ürügy arra, hogy a keresztyén közösségekben ellentétet szítson, és meghasonlást hozzon. Majd két évezredig a gyermekkeresztelés a legtermészetesebb dolog volt a világon. Mint a Miatyánk, körülbelül annyira tiszta ügy volt. Aztán a hatalmi, vagy bármely konfliktusok miatt szakadni vágyó teológusok kitalálták, hogy ez egy jó kis ötlet, ürügy arra, hogy az éppen aktuális békétlenségükben, a különállásukhoz okot szolgáltasson az igék efféle értelmezése.

A felnőttkeresztelés pontos történetét jobban kellene ismerni, de a nyakamat merem rátenni, hogy a szekularizált társadalom, az ateisták bőven támogatták őket a kérdésben, mint ahogy mind a mai napig minden szakítást hozó kérdést rögtön kiemel, felmutat a média, és biztatóan kezeli azt a világ, történelmiekkel szemben álló széles tábora.

A reformátusság véleménye ebben a kérdésben végig következetes. Két szentségünk van, és a keresztelés szentségnek való megtartása nem véletlen. A konfirmáció nem szentség teszem még hozzá, hanem az úrvacsora a szentség. A reformátusságnak van egy valóságos, jól átgondolt, Bibliából alátámasztott rendje. A reformátusság ellenségei ezt a rendet természetesen mindenféle módon, és formában támadják.

Azt mondtam, hogy a felnőtt keresztség kérdése ürügy a művi meghasonlásra. Ezzel sajna különösen élnek az Ex féle atyafiak, akik szektás módon próbálkoznak ördögtől valónak beállítani a történelmi reformátusokat, mindenféle nyelveken beszélési, felnőttkeresztelési, és a jó ég tudja még miféle művi okokra hivatkoznak ilyenkor.

Mi reformátusok viszont 2000 éve, a Bibliára alapuló hagyományaink alapján továbbra is megszokott módon, Jézus jegyével, a keresztség szentségével Jézus közösségébe fogadjuk a kisdedeket, akik majd valamikor a hitük bizonysága után magukhoz vehetik a második szentséget az úrvacsorát.

Kedves Reformátusok!
Ha már Rosta testvéretek beírásával akkora egyháztörténeti és bibilia tudatlanságról tesz tanúságot, aminél még egy konfirmandusnak is többet kell tudni, legalábbti tegyétek helyre ti. Az a tapasztalat ugyanis, ha én teszem helyre, azt zsigerből utasítja vissza, hiszen egy "szektás" nehogy má' őt valaimben kioktassa! Így aztán egyre jobban bebetonozza magát az tudatlanság és az előítélet gödrébe.
üdv
ex

Nem szép dolog mások szólongatása, amikor te akarnál szólani. Ha valami nyomja a bögyödet, hát akkor add elő, hogy mi bánt, megteszed te azt máskor is, nem kell téged biztatni... !

Megteszem, ha a többiek nem teszik meg, de komolyan mondtam, amit mondtam. Isten igéjét is fehéren feketén visszautasítod, ha én mondom neked. Ezért szólítok reformátusokat, hátha tőlük jobban elfogadod.
üdv
ex