GABRIEL777 írta:
Kedves Tivadar
Amit nem akarsz megérteni,hogy az az ember aki hisz Istenben ,az
hisz az Atyában a Fiúban és a Szentlélekben is,mert ez a három ,
Istenben egy.
Én pedig Hiszek Istenben ,igy értelemszerűen kapcsolatom kell,hogy legyen az Atyával,a Fiúval és a Szentlélekkel is,
mint ahogy,Krisztus evilági
megtestesülése elött,a prófétáknak is volt akik Istenben hittek és
hozzá imádkoztak.
Nem az a lényeg,hogy hányszor írod le Jézus nevét egy fórumon,hanem az,hogy hányszor cselekszel általa.
Ha viszont leírod Krisztus nevét ezerszer,de nem általa cselekszel,
akkor csak önmagadért élsz és
nem Krisztusért.
Kedves G777
Csak hogy kaptunk egy feladatot is.
Jézus mellet bizonyságot tenni.
Csel 4,33 És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon.
Csel 18,5 Mikor pedig megérkeztek Maczedóniából Silás és Timótheus,
szorongatá a lélek Pált, és bizonyságot tőn a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.
Nos az apostolok is ezt tették és bizony mi is ezt tesszük.
Mivel Ő az üdvözítő nem a magunk cselekedeteiről teszünk bizonyságot, még az sem bizonyság ha saját megszentelődésünkről beszélnénk. (Jézus nélkül lehetetlen)
Hiszen egy Üdvözítő van és Ő rá szeretnénk mások figyelmét is felhívni.
Amint írva van nem lehet kikerülni, nem lehet Isten nevébe bele olvasztani. és így már nem is kell vele foglalkozni.
Mert Az Atya többnek szánta.
Pét 2,
6. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül.
7. Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;
8.A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is.
--
Amíg te lelki áldozataidat abban látod hogy imád (meditációd) minősíted annak, és abból cselekszed azt amit jónak látsz.
Addig az Ige és azok aki átadták magukat Jézusnak, bizony magukat ( ó emberüket adják halálra) adják (saját akaratukat, kívánságukat mindent) hogy Uruk töltse be életüket.
Így élünk Jézusban.
2Kor 4,
10. Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.
11. Mert mi, a kik élünk,
mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
--
Mi másról beszélünk amint láthatod.
A mi igazságunk Urunk Jézus Krisztus.
Ha nem róla beszélnénk nem is lenne mit mondanunk.
Hiszen benne van elrejtve új életünk és csak benne lesz nyilván valóvá.
Kol 3,
3. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.
4. Mikor a
Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is,
Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben.
--
Te valóban tudsz beszélni mindarról amit teszel, és az lehet rokonszenves vagy taszító (kinek, kinek beállítottsága szerint.)
De ez nem más csak egy módszer amiről azt hiszed hogy helyes.
De ezt az ige nem támasza alá.
Így aki Jézusban hisz nem tud vele mit kezdeni.
Mert nem Jézusról szól.
És bár lehet misztikus egy módszer attól még nem üdvözítő.
Jézus az Üdvőzitől.
Az viszont tény hogy sokan vannak akik nem csak Jézusra figyelnek hanem tenni is szeretnének üdvőségükért nos azok benyelik a amit írsz.
Csak közben elfeledkeznek arról hogy Jézushoz fűződő szerettük, bizalmuk, ilyenkor már a módszerre és nem Jézusra figyel.
Jézus helyet csodákat, misztikumot keresnek.
Na azoknak mi púp vagyunk a hátukra mert csak egy személyről beszélünk és az olyan unalmas.
Sajnos ez is mutathat valamit mégpedig hogy mennyire szeretik Urukat.
pl, Egy szerelmes nem tud másról beszélni mint szerelméről, másoktól is azt kérdezi.
És te milyennek látod? Ugye milyen csodás?
Neked is segíttet? Látod milyen csodás. Ő a mindenem és én az Övé vagyok.
Ha valaki nem szerelmes bele akkor azt mondja: hogy ezek milyen sötétek.
Nem csinálnak mást csak körülötte forognak.
Nevetséges hogyan tudna bárki is neki élni?
Mind ez azért van mert nem ismerte meg magát hogy mennyire Istentelen és gonosz.
És mennyire szüksége van megváltójára.
Ha érzi a bűn valódi súlyát és érzi hogy életért más halt meg és Ő annyira szereti hogy vele akar lenni minden nap, és ha rájön az illető hogy nélküle nem tud élni.
Akkor már nagyon is tudja szeretni hiszen megérzi hogy megváltója mennyire szereti.
Amíg a keresztet nem tuja értékelni, nem tuja neki szánni magát.
Ha a kereszt (megváltás)nem elég hogy odaszánja életét Jézusnak, akkor viszont nem is értékeli megfelelően.
