Én nem azt mondtam, hogy csak a vallásos emberek térhetnek meg, mert számtalan eset mutatja, hogy ez nem így van. Sőt igaz, hogy a vallásos ember nehezebben tér meg, mint egy világi ember. Én azt állítottam, hogy az én megtérésemnek egy szilárd alapot adott a vallás.

Kedves Ex és Figyelő!
Nem hiszem, hogy a fejkendős nénik kérdésében mást írtam volna mint ti. A legjobb tudása szerint az üdvözüléséért mindent megtevő jámbor életű egyszerű emberenek jóval nagyobb a sanszuk, mint az erősen megkérdőjelezhető életű, de Isten elvárásával tökéletesen tisztában levő embernek. Nem szertnék másokra mutogatni, de néha egész hajmeresztő dolgok fordulnak elő az egyházak széles spektrumában. Éppen ahogy mindketten írtátok, ha másért nem a tudatlanság okán van meg ez az esély. Abban is valószínűleg egyetértünk, hogy a legnagyobb gáz, ha egy lelkésznek nincs kedve megtérésről és újjászületésről beszélni. Mert ha jól értékelem éppen ő zárja be a biz. ajtót, akár a farizeusok. Szóval én a 3 eset egymáshoz való viszonyáról írtam, de szerintem ti sem írtatok mást.
Amit írtál Figyelő a vallásosságról, az valójában a pogány "adok, hogy adj" típusú bizniszelés Istennel. Ami definíciószerűen nem vezethet semmire. Mert az ingyen kegyelem nem ismer kiérdemelt üdvözülést.
Egy dolgot azt hiszem félreértettél. A hívő és vallásos ellentéte nem "játék a szavakkal". Arra céloztam, hogy egyesek a saját nagyszerűségük és mások lesajnálásának eszközeként használják ezeket a kifejezéseket. Szerintük a vallásos a lesajnálandó valaki, aki nem olyan frankó hívő, mint ők. Ehhez még saját bevallásuk szerint megkapják a lelkek megítélésének karizmáját. Erről is tudnék mesélni érdekeseket. Ennek a szubkultúrának a szóhasználatára céloztam. Pedig azt kellene első körben az eszükbe vésni, hogy az általuk felállított, mások ítélgetésére használt mércét először saját magukra kellene alkalmazniuk. Mert fenn áll a veszély, hogy visszahullik a dolog a saját fejükre.
Üdv: Kuruc

Mondok erre egy példát: én megtértem, de vallásosan éltem előtte. Visszatekintve vallásos életemben is sok bűntől megóvott az Isten, pedig csak törvényeket próbáltam betartani. Én úgy gondolom, hogy a megtérés az egy fordulópont az életünkben, világosságot kapunk sokmindenben, de én magamon tapasztalom, hogy amiről nincsen világosságom, ahhoz úgy kell viszonyulni, mint a vallásos embernek. Egyszerűen nem tudok azzal a parancsolattal mit kezdeni, csak próbálok simán engedelmeskedni, ahogy egy vallásos ember teszi.
Na erre mit léptek?

Kedves Augu!

Érdekes gondolatok.
Mert ezek szerint nem létezik tisztán "vallásos", vagy tisztán "hívő" ember?
Mert ki mondhatja el, hogy Krisztusban már mindenre világosságot kapott, és mindent ért, mikor, mit, miért cselekszik?
Akkor pedig milyen alapon is ítélgetjük egymást?

üdv
fony

Fel sem tünt bocs érte, mig Fony nem reagált.
Ahogy én látom ezt a vallásos úgy oldja meg, hogy elégedett azzal amit évtizedek óta tesz, mert ebben bízik,
és
nem abban, hogy Isten megmutatja neki és akkor változtat
de gyorsan

Az is igaz, hogy olyan kellemetlen helyzetben sütötte rám a billogot a legközelebbim, hogy mit vallásoskodtok, amikor azt sem tudtam mire mondja, csak a gombóc akadt a torkomon, és épp most köpöm ki, amikor ezt leírom.
Mert eddig még meg sem fogalmazósott bennem így