Folytatás az "Új Jeruzsálem" topikból
GABRIEL777 írta:
Fony írta:
Gabriel írta:
Gondolom azt tudod,hogy mi a különbség a hívő és a vallásos ember között.
Leirnád,hogy mi a különbség aközött ,amikor a Szentírást egy vallásos ember olvassa ,és aközött amikor a
Szentírást egy hívő ember olvassa.
Ugye,hogy mekkora különbség van a kettő között?
Egy hívő nem ítéli a vallásost „vallásosnak”, rábízza az ítéletet Istenre.
Egy „vallásos” elítéli a „vallásost”, mert csak olvassa a Szent Írást, de nem cselekszi.
Ugye, hogy mekkora a különbség a kettő között?
Igen kedves Fony,valóban nagy a különbség,ugyanakkor afelöl nincs semmi
kétségem,hogy az általad ismert és Jézus
által ismert Szentírás ,nem egy és ugyan az.
Mert,bizony Jézus rámutatott a vallásos ,
emberek farizeusságára ,és ha
az Atya, a Jézuson keresztül megnyilvánuló,
Szentlélek által megitélte a vallásos embereket,akkor a hívő embernek,akin
keresztül a Szentlélek megnyilvánul,szintén ezt kell tennie ,
mert a benne levő Szentlélek ezt kivánja
tőle.És nem az az akarata,hogy a farizeusi lélek
elmenjen az itéletig és utánna elkárhozzon !
Látod, ebben igazat adok neked.
Nem ismerem úgy a Szent Írást, teljességében, ahogyan az Úr Jézus ismeri.
Tükör által homályosan látva szükségem van tehát az Úr Jézusra, az Ő kegyelmére, és a Szent Lélek segítségére, hogy elvezessen a teljes Igazságra. Annyira, amennyit elbírok.
Ezért is hagyom az Úrra az ítéletet, hogy megítélje a Szent Lélek által, ha valakik nem hisznek BENNE.
Megítélje ezeket az embereket a saját lelkükben, ne pedig ÉN ítéljem meg őket az ÉN lelkemben.
A mi dolgunk pedig az Ő Evangéliumának és Nevének hirdetése, hogy akik hisznek
BENNE,
mint a Megváltó Úr Jézusban, bűneink bocsánatának szerzőjében, kifizetőjében, azok lássanak, akik pedig nem hisznek, ítéletet vonjanak magukra, mint azt az Őt elutasító farizeusok tették.
Akik nem hisznek, azért nem hisznek, mert azt hiszik, hogy nélküle is látnak, és igazságosan ítélhetnek – HELYETT-e.
Ha te már látsz úgy, mint az Úr Jézus,
és ismered egy ember szívének MINDEN gondolatát,
ismered MINDEN eddigi és jövendő cselekedetét,
meg tudod ítélni cselekedeteinek indítékait,
természetesen tudod cselekedni Isten kegyelme nélkül is mindazt,
amit másokon számon kérsz,
és benned a farizeusi lelkületnek irmagja sincs,
akkor csak gratulálni tudok, be kell valljam töredelmesen, ez NEKEM nem megy, így nem érzem magam feljogosítva arra, hogy Jézus HELYETT ítéljek.
Marad tehát a „kiváltéppen követendő út” – amennyire tőlem telik szeretni az un.”farizeusi” lelkülettel rendelkező embereket, akkor is, amikor látom, hogy Isten megítéli őket mindabban, amiben ők ítéltek meg másokat.
A farizeusok között is voltak Nikodémusok, Gamálielek, Pál apostolok, akik meglátva Őt rájöttek, hogy nem látnak.
Jn. 3,1
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere.
ApCsel. 5,34
De felállt a nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és egy kis időre kivezettette az embereket.
ApCsel. 26,5
Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus.
És voltak azok a farizeusok, akik Jézust látva és hallgatva vakká és süketté lettek:
Jn. 9,40
Meghallották ezt azok a farizeusok, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle: „Talán mi is vakok vagyunk?”
Jn. 9,41
Jézus ezt mondta nekik: „Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.”
Jn. 10.
Jn. 10,1
„Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló;
Jn. 10,2
de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
Jn. 10,3
Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti.
Jn. 10,4
Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.
Jn. 10,5
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.”
vagy feloldoz izé megbocsát ! Na valamelyik!
