Köszönöm kedves Fony!
Szóval igyexem! Nekidőlök!
Azé ma kaptam hideget -meleget is!
Szeretettel Tamás

Számomra az a vallásosság, amikor valaki minden héten elmegy a templomba/istentiszteletre, betarja a ,,szabályokat", böjtöl, amikor kell, hisz Istenben és a Bibliában is angyjából, de a lényegm, az élet, a hite mindennnapokban való megélése hiányzik.

(Ideteszem, hogy ne a Férfi az Ige fényében topicot offoljam:)

Na egy kis info a népi vallásosságról:

A népi vallásosság a kereszténység vulgáris változata. A paraszti világszemléletben a legerősebb elem a mágia, mint népi varázslat és mint vallásos tan egyaránt. A kereszténységet ötvözték a mágikus-folklorisztikus tudattal. A klerikus (= az egyház világi hatalomra törő irányzata) egyház úgy tartja féken a folklór ösztönösségét, hogy részben magába fogadja. E kulturális kölcsönhatás kedvező feltétele, hogy mind az egyházi, mind a népi világképben jellemző a földi és túlvilági, valamint az anyagi és szellemi síkok elegyítése. Példa: az egyház nem tiltotta a különböző (mágikus hatásúnak vélt) füvek gyűjtését, ha "Hiszekegy" és "Miatyánk" kíséretében szedték.

…”A transzcendens világról alkotott népi képzetekben egymás mellett éltek a tételes vallások hitelemei, alakjai és a nagyrészt pogány eredetű mágikus képzetek jelenségei. Egyszerűbben fogalmazva: a nép tudatában a vallásos tanítások és képzetek nem váltak el azoktól, amelyeknek összességét a néprajztudomány néphitnek nevezi. A paraszti világképben megfért egymás mellett Isten, Szűz Mária, Szent Vendel, ördög, boszorkány, lidérc, garabonciás, gyónás, ráolvasás, rontás, szemmel verés, esőért imádkozás, szenteltvíz, szentelt barka és fokhagyma. Egy-egy szent imával, fohászkodással történő kérlelése ugyanabba a gondolatrendszerbe illeszkedett, mint a mágikus bajelhárítás, például a balta földbe vágása vihar előtt. Gyakran az egyházi szentelmények, például a szenteltvíz, szenteltbarka, szentelt gyertya, szentelt étel, szentelt búza, szentelt virág vagy az úrnapi sátor lombja mágikus cselekedetek, bajelhárító praktikák eszközei lettek. Ugyanez megtörtént fordítva is. A néphit hagyományos kategóriájába sorolható képzetek és mágikus cselekedetek sokasága került a tételes vallás népi ájtatosságaiba, paraszti gyakorlatába is.
A népi hitvilágban és világképben a tételes vallás nagy alakjai, például Isten, Szűz Mária, szentek, angyalok mindig a jó oldalon állnak. Ők az emberek segítői, támogatói, csak ki kell érdemelni jóságukat, segítőkészségüket. A velük szemben álló ártó szellemek és alakok, mint például a boszorkányok, lidércek, rontó asszonyok, kísértetek a valláson kívüli néphit köréből kerülnek ki. Talán az ördög a kivétel, amely a tételes vallásban és a néphitben egyaránt a gonosz megtestesítője.”

Kedves Ex,

Mindez nem tudom, hogy jön a Legyetek jók, ha tudtok c. filmhez

A másik, ami eszembe jutott, hogy tényleg nem tudom, honnan veszed a bátorságot, hogy mások hitét így ledegradáld (engem mondjuk a legkevésbé érint, mert nem gyakorlok vallást)
szerintem ez szokás szerint egy átgondolatlan vagdalkozás volt a részedről

A mai (déli?) krónikában hallottam:

Ma van Gyrtyaszentelő Boldogasszony ünnepe - legalábbis katolikuséknál.
Ez nem újdonság nekem, hisz sok évtizedig gyakoroltam ama vallásosságot.
De, megszólaltattak a műsorban egy néprajzos valakit, s amint meséli, hogy a szentelt gyertya - amit ez ünnep alkalmából "hoznak össze" - miképp kíséri el a bölcsőtől a sírig a vallásos embert, mert így könnyebb a szülés pl. ha a vajúdó asszony ágya mellett világít, stb. - hát igencsak kirázott a hideg; miféle babonás hiedelmeket számolnak a vallásos kellékek közé..
Újra csak áldom az Urat, hogy kimentett ilyen helyről, ahol a gyermeki engedelmesség helyett, a krisztusi útjárás helyett ezek "mennek"...

Szerintem nem mindegy, hogy ki látja a vallásos ember szívét, én úgy gondolom az ember nem lát bele a vallásos ember szívébe, az Úr Jézus viszont igen. Tehát az Isten tudja csak megítélni az embereket. Valójában mi nem ítélhetjük meg , hogy ki a vallásos és ki nem.Egyébként én vallásos voltam 25 éves koromig, de nem mondhatom azt, hogy a vallásos életem hiábavaló volt.

Amíg vallásos voltam (nem csupán katolikus koromban, mert szerintem ott "csak erre telik" - hanem már protestánsként is) a megrérést nem is nagyon hallottam, pláne nem "vittem véghez".
Ebben az állapotban a Bibliát eszemmel, logikailag igyekeztem értelmezni. Nem ismertem (tartalmilag semmiképp) Pál apostol szavait:
Lelki ember (=nem szellemi, újjá nem született) Isten dolgait nem értheti, bolondságok azok neki. Valóban sok-sok része érthetetlen, kifogásolható, tudományosan elvetendő volt. (Szóltam már róla, de nem mondhatom el elégszer, bűnbánattal és Isten végtelen türelmén csodálkozva és azt áldva, hogy értekezéseket írtam Pél apostol leveleiben fellelhető "csacskaságokról").
Megtérésem az Ige abszolute tekintélyének elismerését is hozta magával. Meglepetten vettem észre; mennyire világos, érthető és mozdíthatatlanul igaz minden szava a Szentírásnak, hogy mennyire azt, úgy és annyit közöl, amit Isten jónak látott üdvösségünk, engedelmes útjárásunk érdekében.

Így, és ebben is tetten érhető a vallásos és a hívő ember "Ég és Föld" különbsége...

Kedves Figyelő!

Ha nem sértelek meg a kérdéssel
Kb hány éves korodban történt a fordulat?
Hirtelen, - egyik napról a másikra, - vagy fokozatosan világosodtak meg előtted a Biblia összefüggései?

üdv
fony

Nem igazán reagáltatok a hozzászólásomhoz. Pedig szerintem a megtérés az, amikor hirtelen egy tükröt kapok jelen állapotomról, legalábbis én elszörnyedtem magamtól, amikor megtértem, pedig addig is pici gyerekkorom óta olvastam a Bibliát. A megtérés után pdig egy folyamatos változás történik a személyiségünkben, egy tisztulási folyamat(ha minden jól megy).Mindezek ellenére sem ítélem el a vallásosságot, az én életemben ez az időszak is értékes volt, tehát nem volt hiábavaló. Szerintem a bevésés is fontos a tudáshoz, nemcsak az adott tapasztalat, ha nincs bevésődés, szerintem nehezebb megtérni egy embernek. Összevetve igenis fontos, hogy valaki vallásos környezetben nevelkedik e vagy sem.
Az Úr Áldjon Benneteket!

Kedves Augu!

Nagyon örülök, hogy ezt írtad.
Azért nem reagáltam, mert sok mindent ehhez nem tudok hozzá tenni.

üdv
fony

Nem kötkedni akarok veled Figyelő, de én ab ovo protestánsként éppen árnyaltabban kezdem látni a dolgokat. Minden megszentelt hely, idő, tárgy gondolata zsigeri ellenkezést váltott ki belőlem korábban. Nem is a néphit babonáit akarom felmenteni. Hanem úgy tapasztalom, hogy a szentség közvetítésére alkalmas tárgyak a protestáns teológia nemszeretem témái, pedig:
Lk. 8,43 Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, (és minden vagyonát az orvosokra költötte,) de senki sem tudta meggyógyítani,
8,44 odament, hozzáférkőzve megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérfolyása.
8,45 Jézus ekkor ezt kérdezte: "Ki érintett engem?" Amikor mindnyájan tagadták, Péter így válaszolt: "Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted!"
8,46 De Jézus ezt mondta: "Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem."

Augu és Fony hozzászólásaihoz kapcsolódva a vallásosság contra hit kérdése elsősorban azok számára "létkérdés", akik a különbségtétel nyelvi játéka mögötti gondolatiságot ismerik. Mert a legjobb lelkiismeretük szerint cselekvő vallásos fejkendős öregnénik üdvözülése miatt kevésbé aggódok, mint a méltatlan és kiábrándító dolgokat produkáló úgynevezett hívőkért. Az, hogy valaki öreg koráig nem szembesült a személyes hitről neki szegezett kérdéssel valójában nem az ő hibája. Számomra is az első valódi evangélizáció alkalmával egy teljesen új vlilág tárult fel.
Üdv: Kuruc

Kedves Kuruc!
Ehhez a mondatodhoz had fűzzek egy-két gondolatot.
A fejkendős vallásos nénikéknek egy egérútjuk van, az hogy a tudatlanság idejének számíttatik be az életük, de én személy szerint nem vagyok olyan nyugodt felőlük mint te. Mert a vak vallásosság nem tartja távol és tőlük a bűnt.
A kiábrándító dolgokat produkáló hívők hite erősen megkérdőjelezhető, pláne, ha ez nem egy egyszeri elesés szintjén jelentkezik, hanem életmód szintjén.
Azt viszont észre kéne venni, hogy azokkal a gyülekezetekkel viszont alapvető baj van ahol vallásos fejkendős nénikék önhibájukon kívül nem szembesülnek az evangéliummmal, a hit alapvető kérdéseivel. Márpedig ilyen rengeteg van.
üdv
ex

Kedves Fony!

Fokozatosan történt, vagy talán pontosabb, ha azt mondom; új és új felülvizsgálati-módosítási szakaszok követték egymást, amik felismerésében kiderültek addigi tévedéseim.
A Biblia megnyílásának indulása kb. 1o éves múltra tekinthet vissza, a megtérésem (=elveszettség fel- és beismerése, tételes bűnvallás) 55 éves koromban ment végbe.

Kedves Kuruc!

A vallás/hit különbségét nem mondanám a szavak játékának. A vallás arról beszél (ha nincs hit háttere, csak hiszékenység, kontroll nélküli ismeretanyag tudomásulvétele), hogy mit igyekszik tenni az ember, hogy Istent elérje, illetve, mert azt hiszi, hogy viszonyuk adott, azért mit kell tenni az isteni megelégedét kiegyenlítéséért.
Az evangélium viszont azt mondja el: mit tett értünk, üdvösségünkért Isten.
A hívő ember szívében, elméjében ezeket forgatva a mindennapjainak, sőt percének részésévé teszi Istent, Annak törvénye a szívében van, az határozza meg minden mozdulatát.
A fejkendős parasztnéni szívébe én nem látok. Ha valóban a tőle telhetőt megtette, és annyira futotta, hogy vasárnap eljár, úgy-ahogy imádkozik, de ezen túl nem sok köze van az Úrhoz - nos, a tudatlanság idejét az Úr elnézi Igéje ígérete szerint...

Lehet, hogy megtérni csak vallásos ember tud

Nem, kedves Magda. Akárhány esetet magad is tudhatsz, mikor szkeptikus, sőt istenkáromló tért meg. (Gondolj Nicky Cruzra!)

Pál apostol klasszikus példája kivétel. Az ő maximális elkötelezettsége Isten iránt "megért az Úrnak" egy belenyúlást, megfordítást a helyes irányba.
A vallásos ember inkább hátrányban van a megtérést tekintve, mert benne van a pakliban, hogy elégedett, biztonságban ringatózó legyen azzal, hogy ennyi az Istenhez tartozás feltétele, amit ő ugyebár teljesített. Innen kezdve a maga eléképzelései szerint élheti életét. Pedig éppen azt jelenti a hívőség, hogy engedelmesen, lemondva a saját elképzelésről, jogról, testies késztetésekről - az Úr vezetését követni.

Igen az a biztos tudat, hogy jól követi Istent.
Erre szólhat az ige, hogy félelemmel és reszketéssel vigyétek véghez .....!

Ezért visszatérő fohászom, hogy az Ő vesszője és botja vigasztal, és kérem igazítson helyre.

Igen a sóbálvány nagy kihívás, mindenkinek aki egyszer már találkozott VELE.