Drága barátaim!
E topic számomra a béke szigete. (Na jó, relatíve.)
Ezért is szeretnék közreadni néhány gondolatot, remélem másokat is gazdagít a fogalmak mélyebb megértésében.
Úgy hiszem világunkban a nyelvünk is mint minden jelrendszer csak részlegesen tudja leírni, körülírni Isten mennyei világának dimenzióit.
E problémával jól láthatóan számos Biblia író küzködött, leginkább talán János apostol. Ezért csodálkozom azon a számtalan fogalmi vitán ami némely más topikban folyik, vérre menően, az igazság birtokának teljes ámulatában, részegségében, gyakran már gyűlölve a másként látókat.
Nem veszítettünk el valamit???
Nem szaladnék bele a liberális csapdába, hogy több igazság van, mindenkinek jut valami, lehet válogatni, de ragaszkodom ahhoz, hogy Isten teljes igazságából én nagyon is csak a részt, egy kis részt látok. Pál apostol legalább is ilyen értelemben nyilatkozott magáról, hasonlítani pedig nem mernék...
Amennyi adatott.
Ennyi elég is bevezetőnek, íme néhány gondolat, amiért egyáltalán elkezdtem.
A szerző:
Pálhegyi Ferenc.
A nyelvi kérdés
A
szellem szó a nyelvújítás idején keletkezett, a 19. században, valószínűleg Kazinczy Ferenc találta ki. A bibliafordító Károli Gáspár ezért még nem ismerhette. A görög
pneuma első jelentése:
levegő. A szavak közti rokonság nyilvánvaló:
lég- lé-legzés - lélek. A
szellem eredete hasonló:
szél - szellő. A nyelvújítás egyik célja az volt, hogy a magyar nyelvet a tudomány számára alkalmassá tegye. Ennek megfelelően alakult a
szellem szó használata is nyelvünkben. A tudományos és a művészeti alkotás
szellemi munkát kíván.
Szellemileg jó állapotban van az az idős ember, akinek jól működik az emlékezete és a gondolkodása; de
lelki fájdalom a csalódás és a remény elvesztése. Az iskola, az alkotóház és a kulturális központ a
szellemi élet színtere.
Lelki élet a templomban, az imaházban, a hívők közössé¬gében van.
Lelkipásztoraink vannak, nem
szellemi pásztoraink,
lelkigondozásban részesül a hitbeli, önértékelési, kapcsolati stb. problémákkal küzdő ember, nem
szellemi gondozásban.
A teológiai kérdés
Pontosabban: a bibliai antropológia kérdése. Hány részből áll az ember? A teremtés történetében ezt olvassuk: „Megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte or¬rába. Így lett az ember élőlénnyé." (1Móz 2, 7) A biológiai halált pedig a Biblia így írja le: „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta". (Préd 12,7) Gondolom, kettőig mindenki tud számolni.
Az egyetlen bibliai hely az 1Thessz 5, 23, amelyből arra lehet gondolni, hogy az író arra a három alkotórészre utal, amit a
test - lélek - szellem hármassággal szoktak emlegetni „szellemes" testvéreink. Itt ui. egymás mellett szerepel a görögben a
pszüché és a
pneuma. Vajon szabad-e ebből arra következtetni, hogy az embert három elem alkotja? Hiszen a Márk 12,38 és a Lk 10,27 szerint négy alkotórészünkből kellene fakadnia az Úr iránti szeretetünknek. Pál szerint pedig csak egyet, mégpedig a
testünket (!!!) kellene odaszánnunk élő áldozatul az Istennek (Róma 12, 1-2). Én azt hiszem, hogy Pál itt is, mint a többi levelében, az
egy és oszthatatlan, tejes emberre gondol.
A „föld pora" (a
test) és „Isten lehelete" (a
lélek) egyesülése által lett az ember
élőlénnyé (1Móz 2, 7). Ettől kezdve egyik sem működik önállóan. A keresztyének a Biblia alapján nem a lélek halhatatlanságában reménykednek, hanem a test feltámadásá¬ban; abban, hogy „az utolsó napon" a lélek új, dicsőséges testbe költözik. A test nélküli lélek eszméje nem a Bibliából, hanem Pláton filozófiájából származik, amely sajnos már az első szá¬zadokban megfertőzte a keresztyén gondolkodást.
Jó, ha tudjuk azt is, hogy az Újszövetség néha szinonimaként használja a
pneuma illetve a
pszüché szavakat. (Egyébként a krumpli és a burgonya sem két különböző növény.) A
pszüché szó olyan helyen is megjelenik, ahol a platonista gondolkodás szerint a
pneumát várnánk. „Szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani
pszüchéteket" -írja Jakab (1, 21). „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, mert a
pszüchét meg nem ölhetik" - mondja Jézus (Mt 10, 28).
Végül vegyük szemügyre ezt a két egymásra csúsztatott ellipszist! Egyik a pneumát, másik a szómát (a testet) jelképezi. Köztük létrejön egy harmadik terület is.
Eszerint az ember két részből áll, de háromféleképpen működhet. Másképpen:
szubsztanciálisan dichotom, funkcionálisan trichotom lény. De a valóságban a két alkotó rész teljesen elfedi egymást: minden testi működésnek van lelki vetülete és fordítva.
Az ember tehát oszthatatlan egész.
nem tudom mi a középső. Holland?
