Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 129 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9  Következő
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2007. jan. 11., csütörtök 15:10 
Site Admin
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 22., kedd 15:36
Hozzászólások: 301
Tartózkodási hely: Budapest
Sokan azt jelezték felém, hogy részrehajló voltam ebben a topikban a moderálás során.
Nem állíthatom, hogy véleményük meggyőzött, és beláttam volna tévedésemet, de elfogadom a véleményüket, és korrigálok.
Töröltem azt a bejegyzést, ami elindította a lavinát, és minden utórezgését. Szeretném, ha ismét csak okulnánk a történtekből, és nem lenne ebből sem sértődés, sem önigazultság. Én szeretnék megtanulni együtt élni veletek ebben a nagyon színes közösségben, és ehhez kompromisszumokra van szükség.

Szeretettel, admin

Ui.: Cilla! Igen, tőled is töröltem megint, pedig szeretlek. Nem működik másként :)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jan. 11., csütörtök 16:19 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 04., szerda 16:49
Hozzászólások: 1317
tavasz írta:
Lelkiismeret. Mit mond ez a szó nektek?


Az ember öntudatlan kapcsolata
Isteni részével.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jan. 11., csütörtök 17:32 
Aktív tag
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 09:04
Hozzászólások: 967
Tartózkodási hely: Arany Baranya
Isten a szívünkbe írta a törvényeit! Egy összehasonlíthatatlanul részletesebb törvényt aminek a 10 fő parancsolat egy vázát képezi csak!
Ez viszont a legkisebb részletben is eligazít hogy az az Úr tetszése szerint van e!
Elaltatni a lelkiismeretet érthetőbb így!

De van még vetülete !

Szeretettel Tamás

_________________
Mert Istennek kell inkább engedni, hogysem az embernek!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jan. 11., csütörtök 17:56 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 04., szerda 16:49
Hozzászólások: 1317
Tamás12 írta:
Isten a szívünkbe írta a törvényeit! Egy összehasonlíthatatlanul részletesebb törvényt aminek a 10 fő parancsolat egy vázát képezi csak!
Ez viszont a legkisebb részletben is eligazít hogy az az Úr tetszése szerint van e!
Elaltatni a lelkiismeretet érthetőbb így!

De van még vetülete !

Szeretettel Tamás


Én csak egy parancsolattal találkoztam a "szívben "
ez "megtiltja"az embernek,hogy
"szivében"gyűlölet és harag legyen.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jan. 11., csütörtök 18:33 
Aktív tag
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 09:04
Hozzászólások: 967
Tartózkodási hely: Arany Baranya
Oké :-)
Olvasgass!
Szeretettel Tamás

_________________
Mert Istennek kell inkább engedni, hogysem az embernek!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. feb. 23., péntek 20:14 
Offline

Csatlakozott: 2007. jan. 31., szerda 12:08
Hozzászólások: 121
Én úgy olvastam a Bibliában, hogy :"És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké."
A lélek az emberi lelket jelöli, a Szentlélek Isten Lelkét jelöli szerintem.
Áldás Békesség!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. feb. 24., szombat 11:04 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 06., péntek 15:14
Hozzászólások: 1052
Ézs 40,3 Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek!
40,4 Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!

Nekem ez jutott eszembe, mint kapcsolat a lélek és Lélek között.
Az ember készíti az utat a lelkében, hogy Istent befogadhassa. Fura érzés ez, ahogy az ember már nem önmagával kezd foglalkozni, nem csavarodik a földi érzelmei köré, még az üdvösségén sem aggódik, hanem ezektől megszabadulva várni tudja az új és ismeretlen Lélek megjelenését, hogy az adott pillanatban azt befogadhassa.

Egy rettegéssel, irígységgel, féltékenységgel, gyűlölettel teli ember erre képtelen lenne. És pont Jézus az, aki megmutatta, hogyan készítsünk utat a Léleknek.

Talán innen származik az "egyenes ember" kifejezés is?

_________________
http://hollocsillag.blog.hu
νιψονανωμηματαμημωνανοψιν


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 29., csütörtök 12:37 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 17., kedd 20:55
Hozzászólások: 1721
Egy érdekes cikket találtam tegnap, felteszek belőle egy részletet átgondolásra:


Idézet:
A lélekkel kapcsolatos tévedések


A tradicionális keresztény felfogás egybemosta a szellemet és a lelket. Ez sajnálatos módon mind a mai napig visszatükröződik a bibliafordításokban. Ennél nagyobb baj, hogy általában a „szelet” sem fogják be a vitorláikba, azaz nem csak nem beszélnek helyesen, hanem nem is élnek a Szent Szellem kínálta lehetőségekkel. Emiatt üres, formaságokban merül ki a „hívő” életük, sőt sokaknak a hite sem élő, hanem pusztán formai, afféle kultúrmez.

Ezzel szemben a hitvalló egyházak, különösen azok karizmatikus, Szellemmel keresztelt irányzatai igyekeznek minél több „szelet” befogni Isten Szellemének a működéséből (bár köztük is vannak jócskán „széllel béleltek”). A Szent Szellem-keresztség, a szellemi ajándékok gyakorlása, mind ráirányította a figyelmet a lélek és a szellem közötti különbségtétel fontosságára. Hamarosan azt is felfedezték, hogy az Írás nem csak a „testit” (szó szerint: a húsból valót) állítja szembe a szellemivel, hanem a lelkit (pszichikait) is. Így beszél az Újszövetség „lelki emberről”, akinek az Isten Szellemének a dolgai „bolondságok”, szemben a „szellemi emberrel”, aki viszont mindent megért(het) Isten e világ elől elrejtett bölcsességéből. Míg a felülről jövő bölcsesség békeszerető és jó gyümölcsökkel teljes, addig a viszályokat és veszekedéseket szító: „földi, lelki és démonikus”. Jelenlegi testünk „lelki test”, míg feltámadott testünk „szellemi test” lesz majd.

Mindezek hatására a „lelki” dolgokra a „szellemi” emberek gyanakodva kezdtek el figyelni és egyes esetekben a „lelki” és ezzel a „lélek” kifejezés pejoratív tartalmú lett (szembe állítva a „szellemivel”). Ez a hangsúlyeltolódás pedig mára már azt a szélsőségesnek nevezhető látásmódot eredményezte, hogy minden, ami „lelki”, az rossz és kerülendő vagy leépítendő. Sőt az ember lelkének elsorvasztása által válhat igazán „szellemivé”, hiszen a lélekből származik minden, ami lelki, ezért, ha a lélek gyenge vagy erőtlen, akkor a szellem szabadon áramolhat. Ez a felfogás azonban legalább annyira téves és veszélyes, mint azoké az aszkétáké, akik testük gyötrésével akartak „szellemivé” válni, azaz testi természetüktől megszabadulni (lásd például „Szent” Margit legendáját).
Az ilyen téves látások befolyása alá került emberek minden dologra a szellemvilágban keresik a megoldást. A lelkükben keletkező jó és rossz indulatoknak, érzéseknek szellemi eredetet tulajdonítanak, és általában mindenben a „szellemi befolyást” keresik. Sőt a fizikai problémáknak (testi fájdalmaknak, anyagi nehézségeknek stb.) is természetszerűleg szellemi okokat tulajdonítanak, annyira, hogy a végén már mindennek „szelleme” lesz.



Ez egy sor babonás hiedelemhez vezet, a démon- és szellemvilág „tudományának” elburjánzásához és ahhoz a furcsa világképhez, hogy az örvénylő és titokzatosan mozgó szellemvilágban az ember csak egy sodródó falevél, aki legfeljebb csak annyit tehet, hogy igyekszik magát távol tartani a „rossz” befolyásoktól (barátok, rokonok, testvérek, „más” hívők stb.) Ez pedig éppen annyira nem „szellemi” magatartás, mint az a tradicionális vallásgyakorlat, mely figyelmen kívül hagyja mind a démonok, mind a szellemi befolyások létezését és mindent a természettudományos eredményekkel (hormonokkal, időjárási frontokkal stb.) akar magyarázni.

Ha megnézzük Jézus életét, ezen a területen is harmóniát találunk. Jézus valóban űzte a démonokat, megítélte a „szellemet” és beszélt „szellemi” igazságokról. De gyógyításai és démonűzései közepette is tanította az embereket, mégpedig erkölcsi igazságokra, melyeket NEKIK kellett követniük és betartaniuk. Ha az Úr az embert nem tekintette volna szabad akarattal, önálló személyiséggel rendelkező, erkölcsileg felelős lénynek, akkor valami ilyesmit kellett volna hirdetnie: „elég nektek az én kézrátételem”. Az apostoloknak is elég lett volna annyit mondaniuk, hogy „csak vegyétek a Szent Szellemet és kész”. Ezzel szemben ennél bonyolultabb üzenetekkel találkozunk a Szentírásban, mégpedig azért, mert a valóság is bonyolultabb.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az emberek ugyanarra a szellemi valóságra különféleképpen reagálnak, mégpedig „lelki állapotuktól” vagy éppen „lelki alkatuktól” függően. Ezért (hacsak nincs egy megfellebbezhetetlen tekintélyű vezér) ugyanazokat a szellemi dolgokat eltérően, vagy legalábbis eltérő színezettel fogják megélni és megítélni.

A Szentírásban én nem találok olyan utalást, ami az ember lelkét gonosznak vagy éppen fölöslegesnek mondaná. Éppen ellenkezőleg. Az ember a „lelkében” vall kárt, ha Krisztus megismerése helyett a világ javait akarja megszerezni, és a lelkéért nem adhat semmilyen (evilági) váltságdíjat, ha eljön a halál órája. Aki a „lelkét” elveszti Krisztusért, az megtalálja azt, és a hitünk célja éppen a „lélek” üdvössége. Krisztus „lelkünk” főpásztora és a gyülekezeti elöljárók, a hívők „lelkére” ügyelnek.



Az újszövetség negyvenszer használja a lélek (psyché) kifejezést újjászületett hívő emberekre. Ezek között a „lélek” szó legalább egy tucatszor áll az „egész ember” szinonimájaként, azt sugallva, hogy az ember személyisége, tudata elsősorban a lélekhez kötődik. (Pünkösdkor mintegy háromezer „lélek” csatlakozott az egyházhoz és nem háromezer „szellem”). Mindez azt az antropológiai álláspontot látszik alátámasztani, hogy az ember „lélek”, akinek ettől még nagyon fontos láthatatlan alkotórésze a szelleme.

Elhibázott tehát minden olyan lelkigondozói gyakorlat, prédikálás vagy tanítás, amely figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az ember lélek. Vagy egyenesen a lélek elsorvasztását tűzi ki célul. A lélek elsorvadásával ugyanis elsorvad az ember személyisége, emberi, rokoni, baráti kapcsolatai és az erre való képessége is. Egy ilyen tévtanításnak a végtermékét testesítik meg azok a „hívők”, akik képtelenek a normális emberi kapcsolattartásra, állandóan a fellegekben járnak, képtelenek az élet „apró” és „egyszerű” szépségeit élvezni, mint a család vagy a vasárnapi ebéd. Ez az önkéntes aszkétaság többnyire szellemi arroganciával, mások lenézésével társul és éppen a lényeg hiányzik belőle, a szeretet, amely nélkül tudvalevőleg semmilyen „karizma” sem ér semmit.

Természetesen ugyanilyen szélsőség, amikor a „hívők” nem akarnak tudomást venni a szellemükről és Isten Szelleméről, hanem pusztán pszichikai erejükre hagyatkozva akarják Istent imádni és követni, Aki pedig tudvalevőleg szellem. Ez igen fárasztóvá, kudarcossá és elviselhetetlenné teszi a keresztény életet. Hiszen Isten természetfeletti ereje nélkül igen kevés dologra vagyunk képesek, sőt amit így véghez tudunk vinni, azt a világiak is meg teszik (sokszor még jobban is).

Szögezzük le, hogy a „szellemi” ember kifejezés, nem az „elsorvadt lelkűt” jelenti, hanem olyan újjászületett, élő szellemű embert, aki tudatos döntéseivel a Szent Szellem ösztönzéseinek oldalára állította a lelkét.



Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 29., csütörtök 12:46 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 08:52
Hozzászólások: 4464
BIG AMMMEN

_________________
/mT


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 29., csütörtök 13:02 
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 08:24
Hozzászólások: 390
Kedves Tavasz!

Őszintén örülök, hogy megtaláltad és felraktad ide ezt a cikket. A legjobb az az egészben, hogy ez a fórum szinte lenyomata annak, amiről szól ez az egész írás. Nagyszerű, hogy éppen Te - aki sokszor a leghevesebben szembesít minket a saját hibáinkkal - hívod fel erre az egészre a legszemléletesebben a figyelmet.

Köszönet érte és csatlakozom Nethez: ámen! :)

Üdvözlettel: Zsolt



(Net, figyeled hogy egyre több mindenben egyetértünk? ;) )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 29., csütörtök 13:17 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 21:15
Hozzászólások: 4790
Tartózkodási hely: Budapest
Ezzel a cikkel én is egyet tudok érteni.
üdv
ex


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 29., csütörtök 13:41 
Aktív tag
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 09:04
Hozzászólások: 967
Tartózkodási hely: Arany Baranya
Tamás is mindenben !
:-)
Szeretettel Tamás

_________________
Mert Istennek kell inkább engedni, hogysem az embernek!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 29., csütörtök 13:46 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 17., kedd 20:55
Hozzászólások: 1721
Kedves Net, összefoglalnád azt, amit priviben próbáltunk meg erről együttgondolkodni?

Szóval én valami olyasmit fejtegettem, hogy a Lélek egy elvont fogalom a magyar nyelvben, ami nem csak az érzelmeinket fejezi ki, az intuíciót (megérzést) is ehhez kapcsoljuk...


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 29., csütörtök 14:03 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 08:52
Hozzászólások: 4464
oké... akkor mellétenném az én "definíciómat" is :D

mit nevezünk szellemnek? a lelkünknek nem az érzelmi, hanem a nem tudatos "része" lenne ez?

az intuíciók ide sorolandók ?



igen

a "klasszikus pszichológia" szerinti "felettes én" is ide mehet, lelkiismeret is innen táplálkozva működik

gépészmérnökül meg: az a KONNEKTROR, ahol ISTEN CSATLAKOZIK hozzánk


na igen, de most ki dönti el, hogy mi a helyesebb erre, ugyanis a lélek is egy elvont fogalom,
szerintem nem keverendő össze az érzelmekkel, szimplán... tudod te is, hogy a Lélek szavunk mennyire ööö hogy mondjam....szellemi


nos TERMÉSZETESEN a magyar gondolkodás - éppen az elterjedt dichotom szemlélet miatt - BELEÉRTI a lélek működési területébe az értelem-érzelem-akarat FELETTI részt is, mint pl. intuíció-inspiráció és egyéb egyértelműen SZELLEMI működések

_________________
/mT


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 29., csütörtök 14:19 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 17., kedd 20:55
Hozzászólások: 1721
...az együttérzés a lélekhez kapcsolódik, és ezeket a lelki "funkciókat" bizony nem szabad figyelmen kívül hagyni... de ezt a fenti írás is elég jól érzékelteti.

Szóval én nem gondolom, hogy a hagyományos felfogás szerinti hit nem lenne élő...


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára tavasz 2007. márc. 29., csütörtök 14:23-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 129 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 11 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség