Kedvenc cikkem a témában:
LEVÉL A SZEKTÁSOKNAK ÉS A NEM SZEKTÁSOKNAK Kedves hittársaim! Valamikor mindannyian szektások voltunk - a hatalmasok szemében. De ettõl még nyugodtan szerettük az Istent, és szerettük az embereket. A hatalmasok – ha igazán szerettünk - meggyûlöltek érte. De nem ártott ez nekünk, ha szépen szerettünk továbbra is. Aztán - ha így tettünk - a hatalmasok rájöttek, hogy egyszerûbb lesz a dolguk, ha befogadnak minket, s megosztják velünk a pénzüket. Lépre mentünk. Részt vállaltunk a hatalomban, s holnapra már velük együtt vigyáztunk a hit és a vallások "kártékony követõire". Olyanokra, amilyenek még tegnap mi is voltunk. Ez történt a konstantini fordulatkor. Aztán elkövetkezett a felvilágosodás kora, s felvilágosodottak mondották: hihesse, gondolhassa mindenki azt, amit akar. A felvilágosodás után két századdal a II. Vatikáni Zsinat is kinyilvánította, hogy mindenki a lelkiismeretén keresztül találkozik - olyan, amilyen hitvallással és vallással - az Istennel. Ami pedig az erkölcstant illeti, vannak az államnak hatályos törvényei: ölni,lopni, csalni, hazudni csak államérdekbõl szabad, s aki vét ellenük, megbüntetik - ha szektás, meg ha nem szektás. Nem elég ez nekünk,vallásos embereknek? Nem bizony! Akik nem szektások, kutatják a szektások bûneit. Akkor is, ha a rendõrség nem talál ilyeneket. A szektások pedig ácsingóznak azokra a javakra, amelyekben részesülnek az állam zsebébõl a nem szektások. Mondanám elõször a nem szektásoknak: nem bûnüldözõ vállalatnak akart minket Jézusunk. Mondanám másodszor a szektásoknak, hogy hagyják a fenébe az áhított állami támogatásokat. Úgy is megkapják majd, de elõbb meg kell fizetni az árát. Ahogy a nem szektások is megfizették annak idején, s fizetik egyfolytában tovább. A nem szektások olvassák csak buzgón az evangéliumot meg a II. Vatikáni Zsinatot, és szégyelljék magukat, de nagyon, ha állami pénzekbõl tudnak csak hitoktatni, mert hát a nem szektás szülõk a balett-tanfolyamért fizetnek, de a hittanóráért nem. Inkább hagyják, hogy a gyerekek elszabotálják a 6. vagy 7. órában sorra kerülõ hittant. A szektások pedig legyenek boldogok, ha hitüket úgy is tovább tudják adni, hogy az állam nem ad fizetést hitoktatóiknak. Jómagam is - a Bokorhoz tartozván - szektásnak minõsülök. Ma már nem mondják szemembe, hisz már papírosom van róla, hogy igaz katolikus vagyok: Róma rehabilitáltatott püspökeimmel, akik továbbra sem kérnek belõlem. Egyetlen prédikációra sem kértek meg, pedig már három és fél éve rehabilitáltak. Ma már csak a hátam mögött mondják, hogy szektás vagyok. Viselem peremre szorítottságomat. A Bokor nem kér semmiféle állami pénzt. Közösségeinket fizetés nélkül táplálják azok, akiknek sikerült a közösségbe gyûjtöttek "bizalmába férkõzni". A közösség tagjai szeretik egymást, és igyekeznek e "beszervezettek" is népet gyûjteni: egy-két barátot, baráti házaspárt, hogy segítsék õket gondolkodni arról, hogy merre is visz az Út ebben a csodálatos neoliberalista-kapitalista világban,amelynek egyedül üdvözítõ dicsõségérõl a hajléktalanok tesznek bizonyságot. Valamirõl végre le kellene szokniok a nem szektásoknak. Ez ortodox terület, mit keresnek itt a katolikusok és a protestánsok - mondják Moszkvában. Ez keresztény terület, mit keresnek itt a buddhisták - kérdezik Nyugaton. Nincsen már ortodox meg katolikus terület. Nemcsak mi megyünk téríteni Keletre, Keletrõl is jönnek téríteni Nyugatra. Sajnáljuk a mohamedánokat, meg mindenkit, akik megpróbálják még a kizárólagos vallás és üdvösség gyilkos és kiszámíthatatlan játékot játszani - ott, ahol õk a nem szektások. Hol lehetne ma már az én egyházam, a katolikus, ha Rákosi Mátyás annak idején nem kezd fizetni a papoknak! Milyen lenne mára, ha egyházamnak az elmúlt ötven évet hívei buzgalmából kellett volna átvészelnie? De tudta a Magyar Kommunista Párt, hogy ezt nem szabad megengedni. Nem is engedte: fizetett. Ha engedte volna, bizony nem számítanék ma szektásgyanúsnak egyházamon belül, amelyért odaáldoztam,amit tudtam. A kedves szektás hittársak ne törekedjenek nem szektás babérokra. A Bokornak nincs központi költségvetése meg kiadása. Csak éhezõ kasszája van. Minden évben elküldünk néhány milliót az indiaiaknak. Ma már nem kell kisíbolni az országból, mint a fordulat elõtt, hivatalosan tehetjük: a Nemzeti Bank engedélyével, dollárban. Nem halat küldünk nekik, halászni taníttatjuk õket. Amikor majd a Bokor is igényel valamit az állam zsebébõl, elindulunk afelé, hogy senki se mond minket többé szektásnak. A fordulat után gyakran átrándultam Bécsbe, s mondtam az ottani piaristáknak: állami adóbehajtásból él itt az egész egyház. Öreg rendtársam bájosan mosolygott: az opera is! A társadalom fizesse csak meg a szolgáltatásokat! Az opera, a sport, meg a vallás is, legyen mind államilag támogatott! Csakhogy akkor a vallások többé már nem igényelhetik maguknak azt a szerepet, hogy társadalom kovászai legyenek. Csak a szektások igényelhetik. Azok, akiknek nem fizetnek: akik megélnek abból, hogy dolgoznak. Kedves szektások, maradjatok meg szektásoknak! Kedves nem szektások, legyetek újra szektások, mint a történelem hajnalán! Boldogok lesztek, ha hazudván, minden rosszat elmondanak majd rólatok, mert tiétek az Isten Országa! Legalábbis így tudja, aki még figyel vallása alapítójára. [Bulányi György; piarista, tanár)
_________________ Várván ama boldog reménységet
|