Bocs Boglárka de Ábrahám hite nem volt statikus, mint ahogy nem lehet a mienk sem.
Fiának feláldozási kézsége, kissé később következett, mint Sára átadása a hárembe.
Aki nem fogadja el, hogy mi fejlődésben vagyunk az nem érti még az Út jelentőségét, ezt nem rád értem, és gondolom, csak elírás az amit javítottam.
Még egyszer bocs a beleírásért.

Kedves Boglárka

Szerintem próbáld elöbb megérteni,hogy mit is akarok elmondani,mert szemlátomást mindig ugyan azt hajtogatod,hogy én azt állítom,hogy az ember a saját erejéből képes,a parancsolatokat betölteni,de mivel én pont az ellenkezőjét állítom,hogy erre csak Isten álltal képes,ezért is kell betölteni a főparancsolatot,hisz az álltal fogaddja el Istent,így teljesen parttalan a vitánk.

Indu tegnap esti hozzászolása,megegyezik azzal amiben,én is hiszek.

Inkább olvasd el azt,ha azzal egyet értesz te is,akkor le is zárhatnánk ezt az értelmetlen huzavonát.

Hisz az aki nem töltötte be a főparancsolatot az még csak meg sem tért,így Krisztus keresztáldozatát sem foggja elfogadni.
Ezért is értelmetlen a főparancsolat betöltése ellen hadakozni.

Aki pedig saját erejére támaszkodval akarja a parancsolatokat betölteni,
és az alapján cselekszik az értelemszerűen ezért nem fog üdvözülni,
mivel nem hit álltal cselekedett,és az ember nem a jó cselekedeteknek köszönhetően fog üdvözülni.
A Bibliai idézeteid is erre vonatkoztak és nem a hit álltali cselekedetekre,amit
az emberben a Szentlélek munkál ki.


Aki viszont betölti a főparancsolatot,megtér,és veszi a Szentlelket,abban már a Szentlélek munkálja ki,hogy betuddja tölteni a többi parancsolatot.

Szeretettel Gabriel

Kedves Indu!

Nem hadakoztam a törvény betartása ellen, hiszen épp azt írtam, hogy a „cselekedetek a hit gyümölcsei”, a hit következményei. Ugyanakkor leszögeztem, hogy nem a parancsolatok betartása üdvözít, hanem a kegyelem elfogadása, Jézus Krisztus által.

>>És sztem az is igaz, hogy ha szeretem az Urat teljes szívemből, erőmből stb, a többihez erő adatik a Szentlélek által.

Ez az, amivel nem értek egyet, mármint azzal, hogy ez csak úgy pikk-pakk megy az embernek, ehhez ne volna szükséges a Szentlélek, csak a többi parancsolathoz.
Azt gondolom, akinek nyitott a szíve az Igazság iránt, azt Isten a Sz.Lélek által eljuttathatja oda, hogy Őt megismerje és szeresse.
A megtérést követően a Szent Lélek által befogadott Jézus Krisztus az, aki betöltheti életünkben a törvény parancsait, legfőképpen a szeretet parancsát (ha elolvassuk, amit 1Kor.13-ban Pál írt a szeretetről, nyilvánvaló, hogy nem az emberi szeretetről, hanem Isten szeretetéről beszélt).

Szeretettel: B.

Kedves Magda,

nincs miért elnézést kérned, mindenkinek szabad leírnia a gondolatait!
Amit Ábrahámmal kapcsolatban írtam, nem arra vonatkozott, hogy a hite statikus vagy sem. A vele kapcsolatos példával arra akartam utalni, hogy egy olyan emberrel is, aki szereti Istent, előfordulhat, hogy elkövet valami bűnt - Gabriel írására válaszoltam ezzel, aki szerint az ember, ha betölti a legfőbb parancsolatot, azaz szereti Istent, a Szentlélek által betölti a többi parancsot is, azaz nem követ el bűnt.
Ábrahám nyilván szerette Istent, hiszen első szóra engedelmeskedett neki, és kiment a rokonai közül (hogy ne Izsák időben későbbi feláldozását említsem példaként), mégsem volt bűntelen. Dávid is szerette Istent, mégis követett el bűnt.
/Én is úgy gondolom, hogy a hitünk folyamatosan változik; jó esetben erősödik, ahogy Istent egyre jobban megismerjük/.

Szeretettel: B.

Kedves Boglárka és Gabriel!

G7 utolsó hozzászólásában összefoglalt gondolataiban nem találok kivetnivalót. Egy furcsa, vagy vitatható pont van - ami miatt Boglárka többször is nekifutott a témának - szerintem - az a gondolat, hogy először a legfőbb parancsolat betöltése van - és utána amiket ír, az szerintem vitán felül áll.

A legfőbb parancsolat pedig Gabriel szerint, hogy Istent kell szeretni.

Nekem van egy halvány átsejlésem, lehet, hogy teljesen téves, vakvágány, de én ki tudnék egyezni egy ilyennel:

Azzal látok párhuzamot, mint az énekben is van, hogy

"Ki kétkedőn boncolja őt, annak választ nem ád
De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát."

Tehát mindha Isten először azt várná, hogy higgyél benne, hogy utána megmutassa, hogy tényleg van. (pedig emberileg forditva logikusabb lenne) Kiskoromban mindig azt akartam, hogy tegyen egy csodát, mutassa meg, hogy na itt vagyok, és majd hiszek.
De Isten ELŐBB a bizalmat kéri, és utána majd megmutatja, hogy van.

Ennek az analógiáját érzem G7 szavaiban, hogy először szeresd, először bízzál benne, először viszonyulj Istenhez pozitívan (ne félvállról, vagy boncolgatva, vagy üzletet ajánlva, hogy előbb gyógyíts meg és majd hiszek stb) és ha szereted Istent, akkor a többit Isten megadja (a még teljesebb szeretetet is) - vagyis a Szentlelket, meg a parancsolatok betöltését meg bármit. És ez a zsigeri szeretet nem feltétlenül látható egy ember számára - mint pl Pál apostol, akiben benne volt, csak rossz irányba ment vele. De Uzza, aki pedig látszólag jó dolgot akart csinálni, a frigyládát megmenteni a leeséstől - szörnyethalt. Nem volt benne a zsigere mélyén Isten szeretete. Mert Isten az indítékot nézi - hiszen Dávid elvehetett a szentkenyerek asztaláról, mégsem lett bántódása. stb.

Ha tényleg erre gondol, és ezt helyettesítjük be a legfőbb parancsolat betöltéséhez, akkor részemről teljesen OKÉ a gondolatmenet.

Persze lehet, hogy eleve béna koncepció azt magyarázni, hogy vajon mit gondol Gabriel. De hátha így jobban megérti G7, hogy hol vagyunk elakadva a gondolatmenetében, és kisegít minket.

Bogi, G7, vélemény?

>>És sztem az is igaz, hogy ha szeretem az Urat teljes szívemből, erőmből stb, a többihez erő adatik a Szentlélek által.

Ez az, amivel nem értek egyet, mármint azzal, hogy ez csak úgy pikk-pakk megy az embernek.

Igen, ez nem meg pikk-pakk, ehhez is kell a Szentlélek, mindenképpen.
Isten mindenkit von (mint mikor süt a nap) - és az agyag megkeményedik tőle, a viasz elolvad. (nem saját bölcsesség de szerintem jó hasonlat.)

Kedves Gabriel,

figyeltem arra, amit írtál! Az eddig írtak alapján, szerinted a 2-10. parancsolatok betartásához szükséges a Szentlélek, az 1. főparancsolathoz viszont nem. Azt írod: az ember betölti a főparancsolatot, és utána veszi a Szentlelket, amelynek segítségével ezután be tudja tartani a többi parancsolatot.

Én ezt másképp látom. Szerintem a főparancsolathoz, az Isten iránti szeretethez is a Szentlélek szükséges! Az ember megtérését is, azt, hogy Isten felé forduljon, a Szentlélek munkálja (akkor még kívülről hatva).

Ha a saját megtérésemre gondolok vissza, látom, hogy Isten /amikor én még nem törődtem Vele/ milyen szeretettel terelgetett, hogy rátaláljak. Még nem voltam megtérve, amikor elkezdtem olvasni a Szentírást, és már az is a Szentlelkének volt köszönhető, hogy az Ige nem maradt élettelen betű, hanem szólt hozzám!
A Biblián keresztül ismerhettem meg, milyen Ő valójában, sokat beszélt velem az Igén keresztül, aztán eljutottam oda, hogy átadtam Neki az életem.

A Szentírás szól a növekedés szükségességéről; az újjászületett emberek sem válnak egyszerre tökéletessé!, az Istennel való kapcsolatban, ismeretben, szeretetben is szükséges NÖVEKEDNI, FEJLŐDNI.
„…az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.” (Efézus 4:15)

Sajnálom, hogy úgy látod, a beszélgetésünk értelmetlen huzavona csupán. Ha nem szeretnél erről tovább beszélni velem, tiszteletben tartom!

Szeretettel: B.

Kedves Indu

Jól foglaltad ösze valóban hasonló módon látom.Annyit tennék hozzá,hogy Isten szeretete az nem csak Gabriel szerint a főparancsolat,hanem Jézus szerint is

És jól ráéreztél a megtérés lényege Istennek egyfajta passziv elfogadása.
"amiben azért a szabadakarat révén,jelen van egyfajta aktivítás is,hisz nekünk kell dönteni mellette"

Mivel a kapcsolat készség mindig is megvolt
Isten irányából az ember felé,az ember volt az aki, ezt vissza utasította.

Isten pedig joggal elvárja,hogy az ember önként odaszánja neki az életét.

Szeretettel Gabriel

Kedves Boglárka

Ha magát a megtérést teljessen a Szentlélek írányítaná,az egyben azt is jelentené,hogy az
ember nem önként,szabadakaratából tért meg.

Abban tökéletessen igazad van,hogy az embert a Szentlélek segítí a megtérésre,én is így tapasztaltam.

De azt is megtapasztaltam,hogy bármikor lehetőségem van Istent visszautasitani,
vagyis a szabadakarat nem szünik meg.

Az aki megtért még az is elbukhat.

Ez pedig arra enged következtetni,hogy a főparancsolatot ami tulajdonképpen Isten elfogadását ,Istenre való hagyatkozást jelenti,
azt a szabadakaratunk révén mi magunk is alakítjuk,nem kizárólag a Szentlélek akaratától függ.

Ha ez nem így lenne akkor nem lenne értelme a szabadakaratnak.

Isten pedig mivel azt akarja,hogy minden ember üdvözüljön,így jelenleg a földön mindenki hívő lenne,és mindenki üdvözülne is.
Hisz a Szentlélek kimunkálná benne a megtérést,és meg is tartaná a hitében.

Ez pedig láthatólag nem így van.


Jézusban a Szentlélek volt teljessen az Úr.

Ezért tudta teljessen betölteni Isten parancsolatait.

Az,hogy nem vagyunk képessek betölteni,Isten parancsolatait olyan mértékben,mint ahogy azt Jézus tette,annak az az oka,hogy bennünk csak korlátozott mértékben Úr a Szentlélek.

Minnél jobban elfogadjuk Istent ,vagyis minnél jobban betöltjük a főparancsolatot ,annál jobban Úr lessz bennünk a Szentlélek,és annál jobban betudjuk tölteni Isten parancsolatait,a Szentléleknek köszönhetően.

Itt valóban van egyfajta öngerjesztő folyamat,hisz amikor a hívő,elfogadja Istent,akkor ez álltal veszi a Szentlelket,és miután vette a Szentlelket,
a Szentlélek puhít a szivén,és utánna még inkább képes odaszánni magát Istennek,aminek hatására,méginkább veszi a Szentlelket,még inkább Úr lesz benne a Szentlélek.
Igy ,Isten parancsolatait is tökéletessebben tudja betölteni a hívő.

Szeretettel Gabriel

Jn 3,7 Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.


1Kor 15,50 Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

Jn 3,3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
2. Jn 3,5 Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.

Kedves Indu!

Mivel a kiemelt rész szerint rád hivatkozik Gabriel, szeretnélek megkérni, foglald össze, mi a megtérés lényege?

És - ha szabad kér(dez)ni - mi az Evangélium lényege?

Kedves Erika és Fony!

A megtérés, bibliai szóhasználattal - a gondolkodásmód megváltozása. Gyakorlatilag, mint mikor Pál azt mondja, hogy ami eddig értékesnek tartottam, azt most kárnak és szemétnek ítélem. Vagyis egy gyökeres fordulat a dolgokhoz való viszonyomban.

Ez nem a cél, hanem a kezdet, egy startvonal, innentől kezdődhet a megszentelődésem folyamata.


Az evangélium, annak jóhíre, hogy bár a bűn zsoldja a halál, Isten váltságot talált értünk, és Jézus Krisztus lefizette azoknak az emberekenek a bűnei büntetését, aki ezt elfogadják.

Üdv:
Indu

Indu, teljes mértékig egyetértek.
A Gabriel megfogalmazásában a "Istennek passzív elfogadása"volt érthetetlen, mert bár az én megtérésemet sem kísérte égzengés, vagy valami hasonló külsőség,de a bensőmben mindez drámai módon , részemről aktívan zajlott.

ha gondoljátok, a honlapunkon is van erről egy remek kis összefoglaló Lóránd barátom tollából:

http://hegyenepultvaros.hu/

A GYÜLEKEZETRŐL fülön belül az ÍGY LÁTJUK MI csoport, azon belül "... az evangelizációról"