Kedves Gabi

Ez a "vételár"kifizetése"effektive azt jelenti,hogy most kegyelmi időszak van,
szóval nem kell bárka építéssel vacakolni

Na meg persze azt,hogy aki kifizette a menybe
jutásunk árát,annak a tulajdonai vagyunk,és ha általa cselekszünk akkor üdvözülünk.

A fentiekből viszont az nem következik,hogy
a hívő büntelenné válna és az sem,hogy nem tartozna minden egyes cselekedetével elszámolni,kivétel az amelyiket Krisztus
által cselekszi meg,az nem esik itélet alá.

Szóval Jézus nevében itélkező ,de általa nem cselekedő farizeusok mind egytől egyig
itélet alá esnek.

[/quote]

Ez így nagyon sarkos,hisz Isten jelen van a pogányban is a lelkiismeret és az intuició
is erre utal,az élő Lélek sem a sátántól hanem Istentől származik és az ad életet az embernek.

Ha elfogadtuk Urunknak Istent akkor meg is tértünk,nem tudok róla ,hogy a próféták pogányok lettek volna,az pedig nevetséges,hogy nem volt kapcsolatuk
Istennel.

Ha az állításod igaz lenne az egész ószövetséget a szemétbe dobhatnánk.

Az ember egy személyhez tér meg és nem egy állításhoz a vételár kifizetése,átvitt értelemben értendő
és a kegyelmi időszakra utal,és arra mutat
rá,hogy Krisztus álltal üdvözülhetünk,hisz
aki a vételárat "kifizette"annál az üdvözülés kulcsa.

Úgy gondolod, hogy kétfélék a cselekedeteink megtérés után is?
Az egyik fajta, amit Jézus által cselekszünk, és a többi, amiért ítéletet kapunk?

Fura ez.
Szerintem tévedés, hogy a megtérés előtt az embert csak a bűn vezeti. Az embert már az élete folyamán a lelkiismeret többször is ráébreszti a hibás, helytelen, önző cselekedeteire, és választások elé állítja.
A megtérés után viszont már nem járhat az ember 2 úton. Döntenie kell. És a Léleknek tudnia kell, melyik a helyes út, hogy mi a jó; ehhez el kell engedni a saját önző "indítékainkat". Az alázattal, az örömmel való odaadással lehet ezen az úton járni.

Krisztus cselekedete az udvozito az h meghallt ertunk.

A keresztyensegen belul erted az utakat vagy mas vallasok is ide tartoznak? Mas vallasok is ugyanabba a celba vezeto utak?

Valahogy úgy tudnám elmondani, hogy alapjáratban, amikor az ember nem ismer törvényt, akkor olyan mint egy labirintusban, ahol nem falak, hanem végtelen mély árkok veszik körül az utat... Egyetlen rossz lépés, és iszonyú károkat okoz magának és másoknak.

Aztán kap törvényt, és az árkokat szélén megjelennek az útjelzők... Már látja, hogy mit nem szabad...
De a labirintus továbbra is az marad, az irányt még mindig nem tudod.

Az úton viszont csak Jézus vezethet át. Csakis Ő ismeri az életed labirintusából a kijárat felé vezető utat. Nélküle örök bolyongásra volnál ítélve.
Néha megtalálod a kapcsolatot Vele, néha engedi, hogy felfedezd a labirintus azon ágait is, amik nem feltétlenül előre visznek... Néha mutatja az irányt, és néha engedi, hogy egyedül keresd... Mikor épp mire van szükséged...

Kedves Kérdező!

A megváltásnak a megtérés az eredménye, a megtérés pedig először világosság a szívemben, hogy bűnös, nyomorult ember vagyok és hogy esetleg eddig bűnösen éltem. A következő lépés pedig igenis misztikus, amikor egy örömteli érzés születik a szívemben, az hogy az Úr Jézus értem is meghalt a kereszten és hogy van kiút a bűnös életből. Én már sokszor megtapasztaltam Isten misztikus voltát, azaz hogy Élő Személyről van szó!
Áldás, békesség!

Kedves Gabi

Azok a cselekedetek amiket Krisztus álltal cselekszünk,azok nem esnek itélet alá,amelyeket viszont nem,azok megitéltetnek.

Ha ez nem így lenne,akkor az embernek elég lenne azt mondani,hogy megtért,
és bármit tehetne arra hivatkozva,hogy ő már megtért,neki mindent szabad csinálnia,Ő már nem büntethető,Krisztus
kezességet vállal érte.

Ez azonban nem igaz,Krisztus egyértelműen fogalmaz,amikor jelzi,hogy
nem mindenki jut be a mennyeknek országába aki a nevére hivatkozik,csak az aki általa is cselekszik.

Én úgy látom, hogy elég arra hivatkozni, hogy megtért. Mert az már akármit csinál, nem büntethető érte. Pontosan azért, mert Krisztus kezességet vállal érte. Nincs többé büntetés se lelkiismeretfurdalás. Ez a megváltás első hatása.

Kétféle ember létezik. Az egyik, aki saját erőből szeretné elérni az üdvösséget. Ilyenek a buddhisták, és még egy csomó más vallás tagjai. Ők mindenféle technikákat kitalálnak önmaguk tökéletesítésére, és ezekhez precízen ragaszkodniuk kell mint törvényhez.

A megtért ember viszont Krisztusra bízza magát, ezért nincs szüksége törvényre. Nem lesz megítélve, csakis a fizikai következményeit kell viselnie a tévedéseinek. Külön ítéletet nem kap.

De ehhez mindig szem előtt kell tartani a szándékot, hogy az ő akaratát cselekedjük. De valahol ez már elválaszthatatlan a megtéréstől. Neki van annyi ereje, hogy már el ne engedje az ilyen embert, és mindig tudassa, hogy mi is az akarata... Ez a megváltás második hatása.

Itt lehet elvitatkozni a szabad akaratról és az eleve elrendelésről. Meg arról, hogy el tud-e kárhozni egy már megtért ember...
Szerintem nem tud. Ha már elindult az úton, akkor soha nem fog visszafordulni... Legfeljebb néha lassabban halad rajta...

Jól látom?

Kedves Gabi

Igen jól gondolod,és pont az ellentetjét
írod mint amit gondolsz

Jól érzékelem ?

Talán ezt is egy hasonlattal tudnám könnyebben megmagyarázni (de ne nevess ki érte). Képzeljük el, hogy van két birodalom: Istené és a sátáné. Ha ezt papírra rajzolnánk, akkor rajzonánk egymás mellé egy fehér foltot (ez Isten országa, ahol nincs semmi bűn) és egy fekete foltot (ez a sátáné, ahol bűn van). A kettő el van választva egymástól, nem lehet csak úgy átjárni. A mi egész világunk a "fekete foltban" van, abba születünk bele... így érthető? Persze, ezt nem fizikailag kell elképzelni, ez csak egy hasonlat.
(Tovább lehet ezt még gondolni, csak most nem akarom bonyolítani.)


Kérdés, mit jelent "hinni Istenben"?


Ezek, amiket mondtam, csak hasonlatok, és minden hasonlat sántít valahol. Sokféleképpen meg lehet ezt a témát közelíteni, de igazából nem azon múlik, hogy valaki egyik vagy másik példát intellektuálisan megérti-e. Ezek csak segítségek, amik a könnyebb megértést szolgálják, de lehet, hogy ami az egyik embernek egyszerűsíti a megértést, a másiknak bonyolítja.
Szerintem ennek 3 síkja van, és egyiket sem szabad sem túlhangsúlyozni, sem pedig figyelmen kívül hagyni. Egyrészt van egy intellektuális része, amikor az ember rádöbben, hogy bűnös életet él, és magától nem tud megváltozni, de Jézusban el van készítve a megoldás. Másrészt van egy érzelmi oldala, mert amikor ezt valaki úgy igazán felismeri, az érzelmileg is hatással van rá, bűnbánatot tart, felébred benne a vágyakozás Isten után (tudom, ez nem tisztán érzelmi kérdés, de az is). Harmadrészt pedig jelen van az akarat is, egyfajta elhatározás vagy szándék, hogy már nem akarok olyan életet élni, mint eddig, hanem Jézust akarom követni.
Hogy ki milyen úton jut el idáig, az mindenkinél más.

Bocsánat, ha úgy tűnik, hogy nem a kérdésre válaszoltam. Igyekszem válaszolni, csak sajnos nem tudom, milyen megközelítésből lenne neked leginkább érthető...

Jaj, Óvatos, de jó, hogy itt vagy megint!

Bizony együtt örülök Kamillával.

Péter ezt az Úrnak mondja:
Jn 6,68 Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.

Aztán még is megtagadja.

Csak a Szent Szellemmel betöltekezés pecsétel el naponta.

Ebbe most nem szeretnék mélyebben belemenni, főleg nem ebben a topikban, de ezzel az állítással nem értek egyet.


Nem is mondtam ilyet.


Senki nem mondta, hogy egy állításhoz kell megtérni, valamint azt sem, hogy nem átvitt értelemben értendő... persze hogy abban! Ez csak egy hasonlat, egy szemléltető példa volt, ami talán segít a valóság egy darabkáját könnyebben megérteni.[/quote]