GABRIEL777 írta:
Kedves Gabi
Azok a cselekedetek amiket Krisztus álltal cselekszünk,azok nem esnek itélet alá,amelyeket viszont nem,azok megitéltetnek.
Ha ez nem így lenne,akkor az embernek elég lenne azt mondani,hogy megtért,
és bármit tehetne arra hivatkozva,hogy ő már megtért,neki mindent szabad csinálnia,Ő már nem büntethető,Krisztus
kezességet vállal érte.
Ez azonban nem igaz,Krisztus egyértelműen fogalmaz,amikor jelzi,hogy
nem mindenki jut be a mennyeknek országába aki a nevére hivatkozik,csak az aki általa is cselekszik.
Én úgy látom, hogy elég arra hivatkozni, hogy megtért. Mert az már akármit csinál, nem büntethető érte. Pontosan azért, mert Krisztus kezességet vállal érte. Nincs többé büntetés se lelkiismeretfurdalás. Ez a megváltás első hatása.
Kétféle ember létezik. Az egyik, aki saját erőből szeretné elérni az üdvösséget. Ilyenek a buddhisták, és még egy csomó más vallás tagjai. Ők mindenféle technikákat kitalálnak önmaguk tökéletesítésére, és ezekhez precízen ragaszkodniuk kell mint törvényhez.
A megtért ember viszont Krisztusra bízza magát, ezért nincs szüksége törvényre. Nem lesz megítélve, csakis a fizikai következményeit kell viselnie a tévedéseinek. Külön ítéletet nem kap.
De ehhez mindig szem előtt kell tartani a szándékot, hogy az ő akaratát cselekedjük. De valahol ez már elválaszthatatlan a megtéréstől. Neki van annyi ereje, hogy már el ne engedje az ilyen embert, és mindig tudassa, hogy mi is az akarata... Ez a megváltás második hatása.
Itt lehet elvitatkozni a szabad akaratról és az eleve elrendelésről. Meg arról, hogy el tud-e kárhozni egy már megtért ember...
Szerintem nem tud. Ha már elindult az úton, akkor soha nem fog visszafordulni... Legfeljebb néha lassabban halad rajta...
Jól látom?
