Kedves Ana!

-Aki megismeri és őszintén akarja az Urat követni, - azok mind belekerül-
nek ebbe, v. hasonló helyzetbe.-

-Én is.- Bizony nem könnyű, de nem is lehetetlen, hogy ennek a helyzet-
nek "keskeny útját" megtaláljuk.- Én sokáig nehezen találtam meg,-
mindenkit meg akartam "téríteni" a környezetemben... Nem ez a helyes!

-Mára azt tanultam meg, hogy első az Úr és a vele való kapcsolat ápolá-
sa, de közvetlenül utána a család felé forduló SZERETET szolgálat.- Ha
ezt tartod szemelőtt és ehhez segítséget kérsz az Úrtól, "hű és igaz Ő"
és meg fogja adni. Azt talán nem is kell mondani, hogy naponta kell
imádságban hordozni a mieinket, akik még nem az Úréi, de ahogy minket
meg tudott menteni, őket is meg fogja menteni. Ez biztos, már hálát is
lehet adni érte.

-Hitben erősödni és előbbre jutni pedig elsősorban a gyülekezetben lehet.
Ha módod van rá, nemcsak a vasárnapi istentiszteletre, hanem a biblia-
órákra, vagy bármely kis közösségi alkalomra is jó volna járni, ott olyan
testvérre lelhetsz, akivel a problémákat személyesen közvetlenül is meg-
beszélheted.-

-Egyébként,- jó helyen vagy itt is.- Nyugodtan tedd fel a kérdésedet egy
megfelelőnek gondolt topicba,- biztosan lesz, akit Isten Lelke válaszra
és beszéletésre indit.- Pld. a "Beszélgessünk" topic nagyon jó lehetőség.

-Sok szeretettel köszöntlek a hivő testvérek táborában és imádkozom
érted ! "Az Úr áldjon meg és őrizzen meg téged."

Üdv.
Loisz

Kedves Ana!

Beszélnél arról, hogy mi az amit már ismersz az Úrból?

Péter

Hogy mi az amit ismerek az Úrból? Például a mindennek ellenére való szeretetet, ahogy a hétköznapi és kevésbé hétköznapi bűneim ellenére is szelíd, alig tapintható vagy éppen intenzív és a térdeimre kényszerítő szeretetével az ő útjára terelt. Ismerem azt, hogy ha egy lépést teszek felé, ő tiz lépéssel viszonozza felém. Hogy a legváratlanabb helyzetekben és személyekben szól hozzám, vagy int önvizsgálatra. Hogy nem csukhatom be a szemem azok előtt a dolgok előtt, amiket nem akarok magamban vagy a Hozzá való viszonyomban meglátni, mert keserves leckékben nyitja ki a szemeim ha mégis megtenném. Hogy födig kell magamat rombolnom ahhoz, hogy utána az ő alapjain építsem újra magam, félmegoldások, félőszinteségek, félmegvallások nincsenek. Tudom az Úrról, hogy hatalmasabb védelmet nyújt számomra, mint minden korábban önmagamnak kreált, vagy a kétségbeesésben magamhoz rántott védelem.....


Tanít a szeretetre, alázatra, megismerésre, elfogadásra, önivzsgálatra, felismerésre, mértékletességre és türelemre a Hozzá vezető úton. Tanít arra, hogy ezek őszintén és a maguk természetességéből fakadjanak fel akkor is, ha nincs viszonzás. Ez nem árucsere. Tanít. Szeretettel - szeretetre.

Ana

Köszönöm amit leírtál, én is Őt ismerhettem/ismerhetem meg Jézus Krisztusban, benne lett Isten szerető Mennyei Atyám.

Érdekes ahogy megfogalmaztad, mert pontosan ezeket fogalmaztam meg ugyanígy önmagamnak is. Nagyon intenzíven dúlnak mostanában ezek a harcok bennem, körülöttem. Van egy barátom, akivel bár mindig tudtam, hogy bizonyos kérdésekben sosem leszünk egy hullámhosszon, de mindig is nagyon közel álltunk egymáshoz, erős baráti köteléknek gondoltam ami köztünk volt. A megtérésem óta pontosan az a folyamat megy végbe, amiről beszéltél. Számára, aki nem jön ezen az úton, sőt irtózik tőle, mindenre ez az ürügy, az én ilyen irányú változásom minden helyzetben és konfliktusban válasz. Azt érzi, hogy elszakadtunk egymástól, pedig pontosan ezzel a magatartásával taszít el. Bennem pedig a folyamatos kettősségek dúlnak, hogy sokszor menekülnék, ugyanakkor felelősnek érzem magam, mert ha én is hagyom hogy eltaszítson, akkor már senki nem marad a környezetében akivel lelki dolgokról gondolkozhatna... Egyelőre még nem tudom ezeket a kettősségeket kezelni magamban, és mindennapi feszültséget jelent számomra.


A fórummal kapcsolatos kérdésedre:
Véletlenül akadtam rá a honlapra, egyszer említette nekem valaki, hogy mennyire sokat adnak neki az itt olvasottak. Rákerestem, aztán egyre többször jártam ide, rendszeres olvasóvá váltam, majd félénk regisztrálóvá

Nem, nem ő a párkapcsolatom, és nem ő a legfontosabb. Viszont ő általa kerülök mostanában a legtöbb konfliktus helyzetbe a hitem miatt. Tulajdonképpen ha belegondolok, sem a családomból, sem a páromból nem váltott ki extrém reakciókat a megtérésem. Természetesen ez egy új helyzet és váratlanul érte őket ez a változás, de teljesen kultúráltan, elfogadóan kezelik. Sőt, közeledve, mert a szüleimmel azt hiszem hogy még ez is beindult.
Akiről tegnap este írtam, ő egy barátom, aki közel áll hozzám, és aki pontosan azzal zaklat föl, hogy a hitemet hozza föl válaszként és okként minden konfliktusban és helyzetben. Nem ő a legfontosabb az életemben, és nem a vele való konfliktus, de mivel nem tudja elfogadni azt ami bennem végbemegy, nagyon felkavar. Ez egy teljesen aktuális, a mindennapjaimban előjövő dolog most nekem, ezért fakadtam ki tegnap este vele kapcsolatban.
A függőség amiről írsz, az leginkább az ő oldaláról van meg felém. Kapaszkodik belém, mert mindannak ellenére, hogy nem fogadja el a megtérésemet, megtapasztalja, hogy talán máshogy is lehet gondolkozni dolgokról. Én emiatt a kettőség miatt küszködök, mert egy olyan emberről van szó, aki fontos nekem, ugyanakkor az ahogy önmagát megmutatja az utóbbi időben, eltaszít. És akkor ez megfejelődik azzal, hogy keresztényként úgy érzem, nem tehetem meg hogy egyszerűen hátat fordítok. Mit gondoltok erről?

Ui: Köszönöm szépen amiket ajánlottál, meg fogom nézni őket!

huuu, .....nehéz kérdés

Amit írtál, abból nekem az jön le, hogy nem te fordulsz el tőle, hanem ő tőled.

Ha valaki amiatt fordul el egy keresztyén embertől, mert pl. undok, nagyképű, akkor ott gáz van. Akkor kellenek a testvérek, akik által ébresztgethet az Úr.

Ha valaki azért fordul el egy keresztyén embertől, mert Jézus Krisztusról beszél neki, Őt megvallja, akkor ott nincs gáz, akkor boldog lehet.
A legtöbbet teszi a másik emberért és önmagáért.

Egy keresztyén ember valóban nem fordul el attól, aki segítségre szorul, de a segítségre szoruló elfordulhat tőlünk és nekünk nem szabad erőszakkal magunknál tartanunk, akár azzal az indokkal, hogy itt már csak én segíthetek.

Amikor egy ismerősöm - aki átmeneteleg nálunk lakott és korábban drogos volt -, elindult, hogy túladagolja magát, nekem engednem kellett.
Nem üthettem le, nem zárhattam be az ajtót.
Imádkoztam érte....

Amikor ment a dilerekhez, út közben egy hívő testvérrel találkozott, aki megszólította őt, beszélgettek és ebből az "ügyből" nem lett semmi.
Nekem ez akkor nagy tanulság volt.

Kedves Eyeore!

Szeretnélek ide csábítani, "távolnyugatra".

Szóval, igen, nagyon veszélyes a függés. Az ember nem csak embertől függhet, hanem csoporttól is. Ennek a veszélye nem csak a nem hívőket éri, hanem a hívőket is.

Ha a tanító, lelkész, nem Krisztushoz vezeti az embereket, hanem önmagához, vagy a csoporthoz, akkor elszektásítja a közösséget. Akkor elvész az a szabadság, ami a hívő ember öröme, amit Krisztusban kapott.

példáidra válasz:
- Jézus Krisztus uralkodik, én nem akarok senki felett uralkodni, akivel egy gyülibe járok, bízom az Úrban, hogy annak az embernek is URA és
erről szólnak a tetteim
- hiszem, hogy Jézus Krisztus a PÁSZTOR, az Ő tudta és beleegyezése nélkül semmi sem történik a gyülekezetben sem, a végső korlátokat Ő állítja fel
- nem akarok senkit magamhoz kötni, szeretném, ha a testvérem szabad lenne, ha jön is hozzám, azt nem kényszerből teszi, hanem szeretetből és igyekszem én is így közelíteni hozzá
arra buzdítom, hogy legyen hűséges Jézus Krisztushoz, de ez nem kötés, hanem feloldozás a bűneiből
- nem akarok hízelegni, ha kell feddem a másikat, ha kell bíztatom, attól függően, hogy látom-e valami gyengeségét, erősségét
- nem keltek bűntudatot, beszélek a bűnről, beszélek arról, hogy pl. a válások és az ebből fakadó lelki sérülések fő kiváltó oka a hűtlenség és ez bűn és ennek következménye van, de beszélek arról, hogy van ebből szabadulás, van Szabadító, van bocsánat és van új élet, akár az életem példájával

Nekem ez jutott eszembe:
Péter

Kedves Eeyore, ne haragudj, hogy nem a te kérdésedre válaszolok, egy bejegyzés erejéig még visszatérek arra amit felvetettem 2 napja.

Szeretném megköszönni nektek a válaszaitokat, nagyon sokat gondolkoztam rajta, és nyugalmat találtam. Segítettek rájönni arra, hogy nekem nem az a dolgom, hogy eldöntsem, mi a szerepem a barátom életében, nekem csak szeretnem kell őt és őszintén, leplezés nélkül adni magamból azt, ami vagyok, amivé a megtérés tett. Lehet, hogy ő az által ért meg valamit, hogy megszakad a barátságunk, lehet hogy azáltal, hogy minden ellenére megmarad, vagy az is lehet, rajtam keresztül semmit sem kell megértenie. De ezen nekem nem kell gondolkoznom, ezt az Úr rendezi el.

Köszönöm a válaszokat, az általuk elindult elmélkedéssel és az Úrhoz fordulással megnyugvást kaptam ebben a kérdésben.

Kedves Eeyore!
Az általad felvetett gondolatok egyelőre mélyvíz nekem, de gondolkozom rajta.

Üdv,
Ana

A hívő ember nem lehet passzív. Jézus Krisztus rengetegszer figyelmezteti az Övéit, hogy a kapott tálentumokat HASZNÁLJÁK.
Jézus Krisztus nekem azt mutatta meg, hogy a szeretet áramlásának az iránya fontos.
Több példa is arról szól, hogy a szeretet ISTENTŐL jön, Jézus Krisztuson keresztül. Itt két dolgot tehetünk. Az ajándékként elfogadjuk, vagy visszautasítjuk.
Az aktivitásunk abban áll, hogy a kapott szeretetet, ÉLETET tovább adjuk embertársainknak.
Rengeteg Ige van, ami erről szól, Jézus Krisztus több példázata beszél erről.
Jön egy ember, kap valamit a királytól, gazdától (kegyelmet, anyagi golgokat, stb) és akkor jön mindig a figyelmeztetés, hogy mit ad tovább.
Tovább adja a kegyelmet, bölcsen gazdálkodik a kapott ajándékaival, építi ezzel azt a környezetet, ahova a Gazda helyezte?

Szóval én a keresztyén életet nagyon is aktívnak élem és értem.

Ami nagyon fontos, hogy a Jézus Krisztushoz való hasonulásunkban nem arról van szó, hogy veszítsük el az énünket és legyünk egy massza, vagy pedig váljunk Istenné.
NEM, nem ezért jött az Úr. Ő mindannyiunkat egyénenként formált és egyénenként teremt újonnan.
Egyéni kegyelmi ajándékokat ad, olyanokat, amivel a Krisztus test épülésére lehetünk. (kinek többet, kinek kevesebbet, képességei szerint)

Minden személy imádat bálványimádás. A saját erőm imádata is az és ez erőtlenné tesz.
Az Ige és a személyes eddig megélt életem alapján mondhatom, hogy a Teremtő Isten imádata Jézus Krisztus által és Jézus Krisztusban az egyedüli olyan imádat, ahol az ember megtalálja valódi önmagát, azt az EMBERT, akit Isten teremtett.

Kedves Eeyore!

Azt hiszem, rosszul fogalmazhattam, vagy nem adtam teljes képet arról amit érzek. Nagyon komplex ez az egész problémakör, de megpróbálom most összeszedetten leírni a bennem dúló dolgokat.

Mindenek előtt arról szeretnék beszélni, hogy rájöttem arra, mennyire helye volt ezeknek a konfliktusoknak az életemben. Bár nagyon sokszor gyötörtek ezek a viták és a következményeik, de a napokban megértettem azt, hogy az életem egészen más részében milyen pozitiv hatásokat ért el mindez. Például a barátomban látott gyarlóságok kapcsán kezdtem el önmagamnak eddig be nem is mert saját gyarlóságamiról gondolkozni, tükröt tartott elém. Vagy pl amikor éppen nagyon feldúlt voltam egy újabb konfliktus után, a párommal (aki nem hívő) olyan dolgokról tudtunk beszélgetni, amikről eddig sosem. Tehát amikor mindez tudatosodott bennem, hogy mekkora is az Úr hatalma, hogy az életnek milyen, látszólag teljesen független részei hathatnak egymásra, megnyugodtam és elfogadtam azt, hogy ennek így kellett történnie, és megköszöntem, hogy mindazok a hatások (önvizsgálat, közeledés a párommal stb) megtörténtek amiket felismertem.

Rátérve arra, hogy megmarad-e a barátság vagy sem, hogy milyen viszonyban maradok vele, azt gondolom, hogy számomra ő már nem jelenti ugyanazt a barátot aki korábban volt. És ez nem elsősorban amiatt alakult ki bennem, hogy azokat a változásokat, amik bennem végbemennek, nem tudja elfogadni és ellenem fordítja. Ezek elindítottak egy távolodást, de a legnagyobb lökést az adta meg, hogy az utóbbi napokban már nem csak engem bántott hanem más, számomra nagyon fontos személyt is, akivel mindezt kiszolgáltatott helyzetében tette. Miattam, és azért, mert nem tudja elfogadni a hitemet. Úgy érzem, hogy az önző szeretet, az érzelmi zsarolás és a visszarántás már olyan fokot ért el, hogy ezt már nem tudom és nem is akarom tolerálni. Az, hogy egy olyan emberen üt miattam, aki azt soha nem érdemelné meg, mérhetetlen szakadékot vájt kettőnk közé.

Tehát egyik részről a barátság érzése ilyen módon változott. Viszont van ennek egy másik oldala, amiről korábbi bejegyzésemben is írtam. Az, hogy van egy határ, amin átlépett ez a "küzdelem", nem jelenti azt, hogy ezentúl nem ismerem, nem törődöm vele. Megpróbálok továbbra is szeretettel fordulni felé, hiszen pont az lenne a lényeg, hogy ne csak akkor szeressük egymást ha könnyű, ne csak azt szeressük, akit könnyű. Viszont ez már egy más lényegű, jellegű odafordulás. Ez már az emberi kapcsolatoknak egy másik szintje, mint ami korábban volt.

Amin gondolkoztam és amit eldöntöttem az az volt, hogy nem fogok még véletlenül sem mást mutatni önmagamból mint ami vagyok, mint ami lettem. Azt teszem és mondom amit a hitem által vezérelve helyesnek tartok, nem leplezek, hárítok vagy hallgatok el nézőpontokat egy fikarcnyit sem és ha ő ezt nem tudja elfogadni akkor nem fog semmire sem befolyásolni. Nem nekem kell eldöntenem azt, hogy neki miből mit kell megértenie. Nekem a hitemben hitelesen kell élnem és ebből senki semmilyen körülmények között nem hagyhatom hogy eltántorítson.
Amikor arról írtam hogy megnyugodtam, akkor erről beszéltem. Azért nyugodtam meg, mert megtaláltam a választ, egy olyan választ ami a maga egyszerűségében minden körülmények között választ jelenthet. Istent.

Arra a kérdésedre, hogy mindez vele kapcsolatban csak akkor működik-e, ha távol vagyok tőle, vagy akkor is ha együtt vagyunk, nem tudom még a választ. Csütörtökről péntekre virradóra gondolkoztam mindezen, péntek pedig egy őrült nap volt a munkahelyen, így csak perceket és akkor is leginkább munka ügyben beszéltünk, tehát nem tudok neked választ adni. Az, hogy a gyakorlatban mi történik, kiderül majd. Biztosan lesznek kellemetlenebb helyzetek, percek, de úgy érzem hogy összességében ez az egész történet csak megerősített a hitemben.

Ana

Egyneműek vagyunk, bár nem hiszem hogy ennek különösebb jelentősége lenne.

A könyveket mindenképpen el fogom olvasni, köszönöm hogy ajánlottad.

Azt hogy "hasznomra válik" nem arra értettem, hogy ez a kapcsolat vagy ennek bármi áron való fenntartása váik hasznomra. Úgy értettem, hogy a kapcsolatunk megromlása, a konfliktusok váltak hasznomra. Mert közelebb hozott Istenhez és megerősített a hitemben. Azért vált hasznomra, mert ezekkel a vitákkal kőkeményen az arcomba kaptam, hogy nem lehet megalkudni egy percre sem, ha az Úr felé tartó úton akarok haladni. Megerősödtem és nem engedem a jövőben a befolyásolását, és azzal ahogyan és amiket tett, újabban nem csak velem, a barátságról már csak múlt időben tudok beszélni.

Az vált hasznomra, hogy bár valami fájdalmasan átesett a szoros barátságból egy jó munkatársi kapcsolatba, de érzem, hogy szükségem volt erre ahhoz, hogy új dolgokat értsek meg Istenről, a felé vezető útról és saját gyarlóságaimról is.

Kedves Ana, van olyan, hogy egy barátságban a két ember közé áll valami. Lehet az egy személy, de bármi lehet, ami rossz színben tünteti fel az eddig baráti személyt. Önzés, irigység, felfuvalkodottság, és még annyi minden. Úgy tűnik, hogy a barátodban annyi az ellenérzés a kereszténység irányában, hogy az elkötelezettséged Jézusban ellened fordította őt. Jézus viszont azt mondta, hogy áldjátok azokat akik miattam átkoznak, gyűlölnek benneteket. Te duplán sem tehetsz mást, mint megbocsátasz neki, hiszen a barátodról van szó. Azért azt nem árt értésére adni, hogy helyteleníted, hogy szeretteidet bántja (ha jól értem a problémát).

Kedves Ana!

Igen, az Úr Jézus a kapcsolatainkat is elkezdi átrendezni. Elvisz tőlünk embereket, távolabb kerülnek egyesek és olyanok jönnek be a képbe, akikkel soha se találkoztunk még.
Azt gondolom, hogy a barátság az egyik legfontosabb emberi kapcsolat, ennél még a szülőség és a férj-feleség viszony ami mélyebb.

Van egy könyv, ami egy asszony vívódását mutatja meg az emberileg legmélyebb kapcsolatban, ami a szerelem, párkapcsolat.

Kérlek olvasd el, mert hasonlót élt át ez nő a regényben, mint te, csak egy mélyebb szintű kapcsolatban. Ez persze nem jelenti azt, hogy olvasással megússzuk a megszentelődésünket, de bátorítást és lelki kincset adhat.

A címe:
N.P. Madsen: A partfelügyelő lánya

--Szívből örülök ennek Veled !

Szeretettel
Loisz