Egyebkent en pont azt hallottam a lelkipasztoromtol egyszer, hogy eppen a nyomorusag, a szenvedes az, ahol az ember leginkabb, legkonnyebben meglathatja, hogy Isten ott is mellette van. Arrol a pali igeretrol nem is beszelve, hogy aki reszes Jezus szenvedeseiben (legyen az akar betegseg is, hiszen Ezs 53 szerint 'betegsegeinket is o hordozta'), az Jezus dicsosegeben is reszes lesz.[/quote]
Az Ézsaiás 53-ban az is szerepel, hogy megsebesítetett bűneinkért..., mégsem gondolja senki, hogy részes kellene lennie Jézus szenvedéseiben, mint vétek hordozó, s bűnben kellene élnie Jézusért.
Vajon miért választják szét az Igét, s örvendeznek a bűntől való szabadulásban azok, akik ugyan ezen igék szerint a betegségből is megszabadultak, ám ezt esetleg el nem hiszik, s mondják, hogy kegyességből együtt szenvednek abban, amitől az Ige szerint szabadok.
Az említett igeszakaszban a "békességünk büntetése rajta volt" nem azt sugallja nekem, hogy Jézus is meg lett büntetve, de én is meg leszek, hanem hogy nekem békém lehessen, azért valakit büntetni kellett, és ez nem én voltam. Az én békességemért ŐT büntette az igazságosan ítélő kegyelemből.
Mindnyájunk vétkét Őreá veté, ezért én szabad vagyok-e a vétek terhétől?
Ha Jézus Krisztus nem elvitte a bűnt, és a vétket, csak közösséget vállalt vele, de engem nem szabadított meg, akkor nem történt más, mint hogy egyel több bűnös lett a földön.
Miért van az, hogy ugyanazon Ige szabadulást ígér a bűntől, s a betegségtől, akkor egyesek örülvén a bűntől való teljes szabadulástól, mégis kegyesség látszatát sugározva vállalnak közösséget a betegséggel, együtt szenvedvén Jézussal, a szabadítóval.
Milyen alapon állíthatom azt, hogy szabad vagyok a bűntől, de a betegségtől nem, ha a Zsoltárok 103/3 szerint "Aki megbocsátja MINDEN bűnödet, meggyógyítja MINDEN betegségedet!" ?
Talán sokan tévesen értelmezik a gyógyulás evangéliumának hirdetését, és azt gondolják, hogy az ilyen tanítók azt hirdetik, ha újjászülettél, nem lehetsz beteg, és a gyógyulás automatikusan rád kell essen, s ha nem , bűnben élsz, vagy a franc tudja...
És azt sem állítom, hogy mindenki meg fog gyógyulni, akiért imádkoznak, hisz van példa 100 ezrével gyógyulásra, de van az ellenkezőjére is.
Én is voltam súlyosan beteg, amit a saját hülyeségemnek köszönhettem, hisz elfordultam a világosságtól. Egyértelműen tudtam akkor a szívemben, mi az oka a dolognak. De megbántam, megvallottam Istennek, s hittem meggyőződéssel, hogy a gyógyulás, ami része az engesztelésnek, valóság az életemben, hittem ezt akkor mielőtt megnyilvánult volna, s adtam érte hálát, nagy buzgóan.
Azonnal elmúlt a betegség? Nem, de a szokásos felépülés harmada alatt.
Nem hagyjuk abba az evangélizálást csak azért mert egyesek nem térnek meg, nem de?
Ahogy a bűntől való szabadságom szellemi valóság volt, de mit sem ért nekem, míg hittel meg nem ragadtam, ugyan így a gyógyulás is valóság, de meg kell ragadnom.
Meggyógyulok, ha ez Isten akarata?
Ha van kétségem e felől, nem imádkozhatom hittel betegért:
"A hitből való imádság megtartja a beteget..."
A kétségből való imádság, hogy Isten is akarja-e?
"Ha valaki mondja..., és szívében NEM KÉTELKEDIK, hanem HISZI, hogy amit mond megtörténik, meglesz néki amit mondott" Márk 11/23
És a következő Ige még inkább kifejezi, hogy menyire nem helyénvaló Isten akaratát megkérdőjelezni ez esetben:
"Amit csak imádságotokban kértek (Jakab 5/15) higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (ha nem tudod, hogy Isten akarata-e, hogyan hiheted, hogy megnyered?) és meglessz nektek" Márk 11/24
A hit meggyőződés, a zsidó 11/1 szerint. De mi felől?
Hogy iselnem kell a betegséget Jézusért, együtt szenvednem vele?
Szenvedet a bűntől is, még jobban, mégsem akarok együtt szenvedni vele bűnben élve, kegyességből.
De legyen ez az én egyéni véleményem, akár fanatikus is, elfogadom, mégis hálás szívvel köszönöm Istennek, hogy Jézus, nem csak közösséget vállalt a bűnnel, s a betegséggel, hanem a helyettsesem is volt.
Jézus talán, ha személyesen megjelene előtted, beteg előtt, nem azt kérdeznée- e tőled, amit a vak Bartimeustól kérdezett:
-Mit akarsz, hogy cselekedjem?
Számomra meginditó a következő rést is(Csia ford):
40 Hozzáment egy bõrpoklos is és térdreborulva esengett hozzá." Te, ha akarnád, képes volnál engem megtisztítani!" – mondta.
41 Mire õ szánalomra gerjedt, kinyújtotta kezét, megérintette õt és így szólt hozzá: "Akarom. Tisztulj meg!"
42 Nyomban eltávozott tõle a poklossága és megtisztult.
A poklosnak nem volt kétsége Isten képessége felől, sokkal inkább szándéka, akarata felől.
Bosworth azt írta, Isten sokkal inkább elviselné, hogy megkérdőjelezzük képességét, mintsem akaratát, hisz képessége lényéből fakad, míg akarata szívéből.
Jézus MINDENKOR azt cselekedte, ami az Atyának kedves.
Volt-e akkor Jézus gyógyítása közül egy is, ami ne lett volan kedves az Atyának,s ne lett volna az Ő akarata?
Máté 4/23 Majd bejárta egész Galileát, közben zsinagógáikban tanított, a királyság örömhírét hirdette és a nép között orvosolt minden betegséget és mindenféle gyengeséget
10/1 Majd magához hívta tizenkét tanítványát és fennhatóságot adott nekik a tisztátalan szellemeken, úgyhogy kiûzhették õket s orvosolhattak minden betegséget s minden gyengeséget.
14/14 Úgyhogy, mikor Jézus a bárkából kilépett, nagy tömeget látott. Szánalomra gerjedt irántuk, s akik közülük gyengék voltak, azokat gyógyítani kezdte.
14/34 Átkelés után kiléptek Genezáretben a szárazra.
35 Mikor annak a helynek lakói felismerték õt, szétküldtek az egész környékre, odavittek mindenkit, aki szenvedett,
36 s rimánkodva kérték, engedje meg, hogy csak köpenyének bojtját érinthessék, s akik csak megérintették, meggyógyultak
16/30 Nagy tömeg ment hozzá, sánták, bénák, vakok, némák és sok másféle beteg volt velük, s odatették õket az Úr lábához. Õ pedig gyógyította õket,
31 úgyhogy a sokaság csodálkozva látta, hogy a némák beszélnek, a bénák épekké lesznek, a sánták járnak, a vakok látnak, s dicsõítették Izráel Istenét.
Márk 6/56 Ahová csak bement, falvakba, városokba, tanyahelyekre, a terekre kitették az elerõtlenülteket és kérlelték, hogy csak a köpenyének bojtját megérinthessék. S akik megérintették, meggyógyultak.
Lukács 6/17 Azután lement, s megállott velük egy sík helyen. Tanítványainak nagy tömege volt jelen, valamint egész Júdeából, Jeruzsálembõl, a tengerparti vidékrõl Tíruszból és Szidonból a népnek nagy sokasága,
18 kik azért jöttek, hogy hallgassák õt, és hogy betegségeikbõl meggyógyuljanak. Akiket tisztátalan szellemek zaklattak, rendre meggyógyultak.
19 Az egész tömeg azon volt, hogy megérinthesse, mert hatalom áradt ki belõle, s mindenkit meggyógyított.
7/22 Azután ezt mondta nekik: "Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok visszakapják szemük világát, sánták járnak, poklosok megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, szegények az örömhírt hallják.
Ap. Csel 5/16 A Jeruzsálemet körülvevõ városokból is tömegestõl özönlöttek össze s magukkal hoztak erõtleneket és tisztátalan szellemektõl gyötörteket, – ezek is mindnyájan meggyógyultak.
28/
8 Publiusz atyja azonban láztól és vérhastól gyötörve ágynak esett. Pál bement hozzá, imádkozott, kezét rávetette és meggyógyította.
9 Ennek megtörténte után a szigeten levõ többi elerõtlenült is eljött, és meggyógyultak.
Mondhatja valaki teljes meggyőződéssel, hogy Isten akarata az én betegségem? Ha igen mi a meggyőződése alapja? Melyik Igére támaszkodik?
Hogyan dicsőítheti a betegség Istent, mikor például a betegségek teljes skálája az átok alatt volt felsorolva az ószövetségben!?
És ha betegen akár egy jottányit is jobban tudom dicsőíteni Istent a világ felé, miért nem akarunk betegek lenni.
Nem kell akarni betegnek lenni, szokták mondani, hanem, ha beteg vagy, akkor is kitartasz Isten mellett. Miért ne tartanék, mikor tudom, hogy a betegség a tolvaj, a pusztító közvetett, vagy közvetlen "ajándéka", s Jézus nem a betegség kegyes tűrésére való biztatással, hanem a betegség gyógyításával dicsőítette mindenek Atyját.
"Te mit akarsz, hogy cselekedjem?"
_________________ Róma 9/5
|