|
Figyelő megkért, hogy a kérdéses tanulmányhoz írott megjegyzéseit (pirossal) rakjam be ide a topicba. Ime:
A nyelveken szólás
Előadás az EBISZ Országos Ifjúsági Konferenciáján, Nagyváradon, 2008. október 18-án.
2. A nyelveken szólás lelki ajándéka
A lelki ajándékok leírásánál mindenütt megtaláljuk azt a szerkezetet, hogy az apostol előbb Krisztus gyülekezetének egységéről (1Kor 12,1-13. Róm 12,1-5. Ef 4:1-6), majd sokféleségéről (1Kor 12:14-31. Róm 12,6-8. Ef 4:7-12), végül az érettségéről, nagykorúságáról beszél (1Kor 13,1-13. Róm 12,9-21. Ef 4:13-16). Túlzó, hatásvadász megállapítás. Nem hittanképző szeminárium az Ige, ahol mindenütt visszautalna a Szent Szellem az összefüggésekre, didaktikus módon. Nem mindenki beszélt nyelveken, de mindenki ugyanazzal a Lélekkel kereszteltetett meg. „Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.” (1Kor 12:13). Nincs felszólítás a Lélekkel való keresztségre, de van felszólítás a Lélekkel való beteljesedésre. „És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van; hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel.” (1Kor 12:13).
A szentlélekkeresztség bizonyítéka nem a nyelveken szólás, hanem a Lélek bizonyságtétele: „Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. 15 Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! 16 Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8:14-16).
2.1. Alapvető megjegyzések a nyelvek nemeiről
A „nyelvek nemei” valóságos nyelvek voltak.
Ugyanaz a kifejezés van használva: „glossza”. „10 Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen. 11 Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem.” - 1Kor 14:10-11. Világos, hogy ezeknek a nyelveknek értelmük van.
A nyelveken szóló tudta, mit beszél. Ez nem igaz. „mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem (= szellemem – M. Z.) könyörög, de értelmem gyümölcstelen.” (a magyarázatos Biblia szerint „..de az értelmemet nem használom”).
Hogy mások nem értették, az meglehet. De a nyelveken szóló nemcsak hangokat adott ki, hanem beszélt, összefüggő, logikus beszéddel. Ez meg önellentmondás. Ha minden „nyelveken szólás”, a világ valamely táján használatos, beszélt nyelv lenne, amely jel azon idegen ajkúak számára, akik jelen vannak (ld. első pünkösd diaszpóra zsidósága) – akkor mi értelme lenne kínaiul beszélni, ha senki sem tud kínaiul a hallgatóságból?De akkor mit jelent, hogy „lélekben beszélt titkos dolgokat”?
A titkos dolgok, nem senki által nem érthető dolgok lehettek, hanem azok a titkok, amelyek a kinyilatkoztatás folyamatában addig rejtve voltak, de később az Úr kijelentette.
A „titok” az igében világosan meg van határozva, hogy mire vonatkozik: Róm 16:25-27 – „25 Annak pedig, a ki titeket megerősíthet az én evangyéliomom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely örök időtől fogva el volt hallgatva, 26 Most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván, 27 Az egyedül bölcs Istennek a Jézus Krisztus által dicsőség mindörökké. Ámen.”
Ef 3:2-6 – „2 Ha ugyan hallottátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben; 3 Hogy tudniillik kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, a szerint, a mint az elébb megírtam röviden, 4 Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől; 5 A mely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, a hogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: 6 Hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ô ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium által.”
Kol 1:25-27 – „25 Amelynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága szerint, a melyet nékem adott ti rátok nézve, hogy betöltsem az Isten Igéjét, 26 Tudniillik ama titkot, mely el volt rejtve ősidők óta és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az Ő szentjeinek, 27 Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége.”
A „titok” tehát (1) az evangélium dicsőségére vonatkozik, (2) a pogányok bevételére, (3) ami a korábbi időszakban rejtve volt. (4) de most kinyilatkoztatta az Úr (5) és a prófétai iratokban fel lettek jegyezve.
Nem rejtjeles üzenetről van szó, hanem számunkra nyílt titokról, amit mi sohasem tudhattunk volna meg, ha Isten nem jelenti ki.
n Aki nyelveken szólt „önmagát építette” – mivel csak ő értette, hogy mit beszél. Ez sem igaz, hiszen maga Pál apostol bíztatja a nyelveken szólót, hogy kérje az Úrtól a magyarázás-értelmezés ajándékát is (1Kor 14,13). A prófétáló „a gyülekezetet építi” (1Kor 14:4), de a nyelveken szóló is építhette a gyülekezetet, ha beszédét lefordították, hogy mások számára is érthető legyen. „Nagyobb a próféta, mint a nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.” (1Kor 14:5) Ami érthetetlen, az sohasem épít!
„Az értelmem gyümölcstelen” kifejezés a gyülekezetre vonatkozik, hogy a hallgatók nem nyertek semmit a nyelveken szóló gondolataiból. Hát ez meg miféle exegézis, faramuci észjárás? Míg maga a nyelveken szóló „önmagát építette”, addig a gyülekezet számára a nyelveken szólás nem gyümölcsözött.
A magyarázat („hermeneüó”) fordítást jelentett. Lásd: Lk 24:27 – „És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ô felőle megírattak.” Jn 1:38. 42 – „Rabbi, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester)”. ApCsel 9:36 – „Joppéban pedig vala egy nőtanítvány, névszerint Tábitha, mely megmagyarázva Dorkásnak, azaz zergének mondatik”. Egészen más a fordítás és az értelmezés, ami nem franciából magyarra, de nem is magyarról magyarra (!), hanem franciában franciául, magyarban magyarul KIBONTÁS, HELYÉRE TÉTELDe akkor mire utal, hogy „imádkozzon, hogy megmagyarázza” kijelentés? Arra, hogy a részletes és megfelelő ismertetésre nem alkalmas bárki. Na és az, amikor „senki sem tanítja az ő atyjafiát, mert mindannyian Istentől tanítottak lesznek” ?A nyelveken szólás az 1Kor 14:16-19 alapján a nyelveken való éneklést említi, olyan himnuszt, mint a Fil 2:5-11, vagy 1Tim 3:16.
Ha nincs fordítás, akkor a nyelveken szólásnak nincs helye a gyülekezetben! (1Kor 14:28).
Vannak dolgok, amelyek Korinthusban megtörténtek, de a gyülekezeteinkből hiányoznak: vérfertőzés, bálványoknak áldozott hús, részegség az Úrvacsoránál (1Kor 5. 6. 8. 10. 11.)
Meghatározás: A „nyelveken szólás” Isten kegyelmi ajándéka, amikor a Szentlélek által valakit képessé tesz egy ismeretlen (idegen) nyelven való beszédre, amelyet adott esetben egy jelenlévő, aki ismeri azt a nyelvet, vagy akit az Úr erre külön képessé tesz, világosan le tud fordítani.
2.2. A zavart okozó „öntudatlan beszéd”
Mindez érvényes arra nyelveken szólásra, amely először Pünkösdkor megnyilvánult, majd Kornélius házában és az efézusi János tanítványoknál. Diplomatikusan elhallgatja, hogy szerinte ez miféle nyelveken szólás lehetett/volt, ha nem idegen ajkú társaságot érintett, vagy, ha igen; mi értelme, célja volt. Magyarázatról, fordításról sem beszél az Ige.De a manapság divatos „nyelveken szólás” különbözik ettől: nem érthető beszéd és nem lehet lefordítani sem, mivel nincs jelentése... Ezért, mi nem is nevezzük „nyelveken szólásnak” hanem csak „öntudatlan beszédnek”. Nincs kétféle nyelveken szólás! De, nagyon is van. Az ún. „Szeretethimnusz” is erről tesz bizonyságot: „Ha nyelveken szólok – emberek vagy akár angyalok nyelvén..” Ez nem irodalmi stílusfordulat az ékesszólásról, hiszen az emberek nem ismernek angyali beszédet, semmilyen jellegűt. Az 1Kor 14,2 is azt állítja, hogy aki nyelveken szól, az Istennek beszél, nem embernek. Ha ez értelmes, valamilyen, beszélt világnyelv volna, akkor ugyan miért „embertelen” ?
De több helyen Pál apostol mintha mégis erről az öntudatlan beszédről szólna!
Az öntudatlan beszéd mellőzi az értelmet, és megfelel a 14. versnek: „Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.” (1Kor 14:14).
Feltehetően magához Istenhez szól, nem az emberekhez, mert amit mond, az az emberek számára érthetetlen. Erről szól a 2. vers: „Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.” (1Kor 14:2)
Az öntudatlan beszéd az egyén saját épülésére szolgál: „A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi.” (1Kor 14:4).
Akkor tehát kétféle nyelveken szólásról van szó? Vagy talán egy igaziról és egy hamisról lenne szó? Ez túl meredek megállapítás lenne! Mindkettő igazi, csak az egyik nem nyelveken szólás, hanem öntudatlan beszéd. Akkor hát nevezzük ezután az ún. karizmatikus/pünkösdi „nyelveken szólást” öntudatlan beszédnek, s így biblikusan minden rendben lesz?A nyelveken szólás valódi nyelv, amelynek üzenete, szótára, nyelvtana, szerkezete van, amelynek „magyarázata”, „fordítása” lehetséges és ellenőrizhető.
Ezzel ellentétben, az öntudatlan beszéd nem rendelkezik a „nyelv” ismertető jegyeivel, így lefordítani sem lehet. Az esetleges magyarázat-vállalkozásokat ellenőrizni sem lehet, és nincs semmi garancia arra, hogy helyes lenne. Hacsak Isten Szent Szelleme nem az, aki ajándékát osztja tetszése szerint.. Az öntudatlan beszéd mindennapos volt a görög misztériumvallásokban, és ma is fellelhető pogány kultuszokban és kultúrákban. (Ugyanúgy, mint az extázis / önkívület is.) Ezért nem nevezhető a Szentlélek ajándékának, hiszen pogányok is megtanulhatják... Akkor a magasztalás, egyáltalán az ima sem lehet valódi, hiszen azt ugyancsak megtanulhatják, sőt gyakorolják is a pogányok..Ez utóbbinak nincs helye a gyülekezetben. De ha valaki a belső szobájában imádkozik, és ez alatt öntudatlanul is beszél, mialatt átéli Isten jelenlétét, közelségét – ez nem tiltani való dolog. Hiszen azt szeretnénk, hogy az emberek közel kerüljenek Istenhez és ne távolodjanak tőle! Az Úrral való kapcsolatunkban pedig több minden van, amit nem tudunk megmagyarázni, és titok marad.
2.3. A nyelveken szólás célja
Fel kell tennünk a kérdést, hogy mi volt ennek az ajándéknak a célja? Miért adta Isten? Hogyan használt ez az első hívőknek?
Meghatározás: A nyelveken szólás célja az volt, hogy meggyőzze a hitetlen zsidókat, hogy az üdvösség a más nyelvűeknek, a pogányoknak is adatott.
Ez látható a pünkösdi eseményekből.1Ko 14:21 A törvényben meg van írva: "Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és így sem hallgatnak rám", ezt mondja az Úr.
1Ko 14:22 Úgyhogy a nyelveken való szólás jel, de nem a hivõknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hivõknek szól.
Látható a kornéliusi eseményekben. Ezzel erősen vitáznék. Kornélius már az előtt is istenkereső, ha tetszik HÍVŐ VOLT, mielőtt Péter szolgálatára betöltötte volna a Szent Szellem. E jel sokkal inkább Kéfás bigottságát kívánta lerombolni, aki Krisztust- és a megváltást a pogányoknak nem osztotta volna, mint „rendes zsidó” – ha rajta múlik…
Látható Pál apostol letartóztatásakor. ApCsel 23:21-22 - „21 És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé. 22 Hallgatják vala pedig őt e szóig; de most felemelték szavukat, mondván: Töröld el a földszínéről az ilyent, mert nem illik néki élni.”
Képzeljük el: valakiket meg kellett győzni, hogy nemcsak a zsidóké a hit és a megtérés az életre. Ekkor megszólalt valaki épp azon az idegen nyelven, amelyben épp kételkedett... Kornéliusról semmilyen hitetlenséget nem lehet elképzelni. Egyébként is hogyan lehet egy „nyelvben hinni, vagy egy nyelvben kételkedni?”
A nyelveken szólás és öntudatlan beszéd között onnan lehet tudni a különbséget, hogy az egyiket meg lehetett érteni és le lehetett fordítani! Amelyiket nem lehetett, azt a gyülekezeti istentiszteletről Pál kitiltotta. Túlzás! Javasolja (előírja?), hogy csak akkor történjen „öntudatlan beszéd”, ha van aki (akár maga a beszélő) meg tudja magyarázni…
Amikor ma nyelveken szólásról beszélünk, fel kell tegyük a kérdést, hogy létezik-e ma? Nem az öntudatlan beszéd, hanem a lefordítható nyelveken szólás! Habár a kettő között a különbséget nem tudja megállapítani az, aki nem érti... (Akkor meg mindenképpen hallgatnia kell...) Létezik? Hallottatok valakit egy olyan nyelven beszélni a gyülekezetben, amit sohasem tanult, és egy másikat, aki fordította, pedig ő sem tanulta? Nem. Ilyen ma már nem létezik. Én hallottam ilyenről. (Ellenőrizni a valódiságát nem áll módomban). Egy karizmatikus gyülekezetben egy tanulatlan, roma fiatal kezdte ismeretlen nyelven dicsérni az Urat. Véletlenül jelen volt az istentiszteleten egy angol nyelvtanár is. Ő elképedve közölte, hogy ez egy archaikus, oxfordi nyelvjárású beszéd…
Nem azt mondtam, hogy nem létezhet – mivel Isten bármit megtehet. Csupán megállapítottam, hogy általában ez az istentiszteleteinken nem így van. Ez korábban sokkal kategorikusabb kijelentés volt… Ahol mégis arra hivatkoznak, hogy ez megvan, legtöbbször bebizonyítható, hogy az nem az igazi nyelveken szólás, hanem csak öntudatlan beszéd, mivel nem lehet lefordítni. Azért „legtöbbször”, mert nem áll módunkban minden esetet megvizsgálni – és az Urat nem korlátozhatjuk, hogy ha célja van vele, akkor ezt újra megismételje. Már most mit ismételjen meg? A nyelveken szólást, ami akkor esedékes Isten részéről, ha olyan hitetlen van jelen, aki idegen ajkú, s az ő nyelvén szólják Isten csodás dolgait – vagy olyan „öntudatlan beszédet”, ami a szerző szerint nincs, ellenőrizhetetlen, s ha nem is volt Istentől az efféle, akkor miért lenne szándékában megismételni..?Akkor megszűnt? De hát erről a Biblia nem beszél!
Próbáljuk ezt megvilágítani egy bibliai példával. Izráel népe 40 évig vándorolt a pusztában. Ez idő alatt lábuk nem dagadt meg, ruhájuk nem szakadt el – és volt elég vizük a kősziklából, hullott elég manna az égből, minden nap. Egészen, amíg bejutottak Kánaánba, és ettek a föld gyümölcséből És akkor megszűnt a manna... „És másnaptól kezdve, hogy ettek a föld terméséből, megszűnt a manna, és nem volt többé mannájuk az Izráel fiainak; hanem Kanaán földjének gyümölcséből ettek abban az esztendőben.” – Józs 5:12.
Pedig Isten nem figyelmeztette őket előre, hogy ez meg fog szűnni!
Pedig Istennek hatalma lett volna hullatni mannát az égből azután is!
De nem teszi meg – mert nincs reá szükség többé. Tessék dolgozni, vetni és aratni, és lesz eledel. Manna – az nem lesz többé! Ugyanígy a nyelveken szólás is. Tessék megtanulni angolul, németül, románul, stb. És legyen elég az Ige, hogy minden ember üdvözülhet. Vakmerő hasonlat. Különösen annak fényében, hogy megállapítja elébb, hogy Isten újra megteheti, meg hogy alapvető ismérv: a hitetlen pogányoknak szól.
Hitelvet pedig csak úgy állítunk fel, ha Jézus tanította, az első gyülekezet gyakorolta, és az apostoli levelekben több helyen meg van említve. A nyelveken szólás nem ilyen. Érdekes lehetne a különböző felekezet hitelveit visszakeresni Jézus tanításaiban. Tartok tőle, hogy hiányos lenne az eredmény…
2.4. Befejezés: Mindenek ékesen és jó rendben legyenek!
Ez érvényes volt a prófétálásra nézve is: ha egy ott ülőnek kijelentést adott az Úr, akkor az elsőnek hallgatnia kellett! „Mert Isten nem a zűrzavarnak (összevisszaságnak), hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik.”- Kor 14:33. Erre a nyelveken szólásra is ugyanígy vonatkozott, hogy csak kettő vagy három, rendre, nem egyszerre, és egy pedig magyarázza. Másképp hallgasson.
A jó rendű és ékes istentisztelet nem zűrzavaros, érthetetlen, ellenőrizhetetlen. Ahogyan a húrokat fel kell hangolni ahhoz, hogy építő zengést adhassanak, ugyanúgy, a gyülekezetben nem lehet bizonytalan zengés, vagyis érthetetlen beszéd.
A jó rendű és ékes istentiszteletben az értelmet használni kell, nem pedig kikapcsolni. A mai öntudatlan, érthetetlen beszédekre mégsem azt mondjuk, hogy az ördögtől vannak...Van semleges terület is? Az inspiráció nemde csak két pólus valamelyikéből származik? Ez általában nem így van. Egyszerűen pszichológiai eset, az igazi ajándéknak emberi (pszichikai) változata.
A jó rendű és ékes istentisztelet nem önző („önmagát építi”), hanem Istent magasztaló, Istent tisztelő. Ezért istentisztelet. Különben nem lenne istentisztelet, hanem valamilyen ön-tisztelet.
----------------------------------------
Ehhez hozzátenném, ill. megismételném egy régebbi gondolatomat is:
Idézet:
1Kor 14:21 A törvényben meg van írva: "Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és így sem hallgatnak rám", ezt mondja az Úr.
1Kor 14:22 Úgyhogy a nyelveken való szólás jel, de nem a hivõknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hivõknek szól.
A nyelvekenszólásnak megvoltak a maga funkciói:
A zsidó nép számára jel volt.
Ha az Apcsel tanulmányozzuk akkor jó néhány helyen az világlik ki, hogy akkor tudták a zsidók elfogadni a pogányokat, és hitték el, hogy Isten is elfogadta őket, ha találkoztak a nyelvekenszólással (pogány nyelven imádta valaki az Istent, amit Ők ezelőtt elképzelhetetlennek tartottak, úgyhogy ezt Isten el is fogadná. A különös az volt, hogy azok tették ezt akik nem tanulták ezeket a lenézett pogány nyelveket, ebben volt a csoda jellege).Nézzük meg ezt Kornélius esetére vetítve! Ez a pogány nyelv vagy latin lehetett volna, vagy görög. Péter egyiket sem beszélte, így hablatolás lehetett számára, hacsak Kornélius meg nem magyarázta, hogy mit mondatott vele a Szent Szellem. A latint elvethetjük, mert annak előfordulása nem csoda, jel, hiszen a százados anyanyelve. A görög sem látszik célszerűen, amennyiben a jel hitetlenekért adatik – hiszen ki itt a hitetlen? Talán Péter, bizonyos vonatkozásban, de ilyen értelemben mindegy, hogy emberi vagy „angyali” nyelvet nem ért. Egy érthetetlen beszéd hogyan győzhetné meg Kéfást arról, hogy ez Istentől van, hacsak pl. a „házanépe” közül valaki meg nem magyarázza a nyelveken szólást, amiben az Úr dicsőíttetik.
Ezek élő pogány nyelvek voltak, amt úgy mondtak ki imádság jelleggel, hogy azt nem tanulták.
Ez az apcsel szerint nem egy esetben meggyőzte a zsidókat, hogy tehát a pogányok is kapják Isten Lelkét. (Pl ACS 11:18 Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsõítették Istent, és így szóltak: "Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre." ) Ez nem feltétlenül a nyelvek ajándékában volt tetten érhető, hiszen Péter beszámolójában Kornéliuszékra éppúgy leszállt a Szent Szellem, mint rájuk is kezdetben, s ez akkor tüzes lángnyelveket jelentett.
Önmagát építi: minden imádságban az ember önmagát építi. Az 1Kor 14-ben ez nem pozitívum, hanem inkább az ellentéte, mert a gyülekezetben mindenki önmagát akarta építeni. Nem túlzás ez, hiszen nem beszélt mindenki nyelveken..? A szövegösszefüggés az 1Kor 14-ben a közösségről beszél és itt az előtérbe az illendő, hogy az kerüljön ami a közösséget építi. A prófétálás, a hangos imádság a közösséget építi, ha ez nyelveken szólt akkor magyarázat kellett hozzá, hogy érthető legyen. Mert amúgy éppen a célját nem töltötte be, hanem rendetlenséget okozott, vagy az illető saját magával volt eltelve.
AZ előszoba kép(mint ami előszoba a többi kegyelmi ajándék számára) nekem nem stimmel, nincs benne az Igében és nem hinném, hogy minden más áldáshoz, ajándékhoz úgy lehet jutni ha ebbe az előtérbe bejutunk. Ezt az Ige egész egyszerűen nem támasztja alá.
Tehát úgy gondolom, hogy Isten szuverén és oszt kegyelmi ajándékokat, akár csodajelleggel is, de ezeknek az Igében megvoltak a maguk összefüggéseik, ma pedig meg kell felelniük a teljes Szentírás tanításának.
Személyes tapasztalatomról:
Bőven tudnék mesélni a nyelveken szólásról ahogy engem tanítottak, hogy hogyan kell és persze nem kételkedtem bennük.Nem sikerült egészen- ill szótag ismételgetéssel kezdődött, utánna mondták, hogy mondjam egyre gyorsabban utánuk és így összezavarodott a nyelv, mire felkiáltottak: NA EZ AZ!!. Egy kicsit később azért átláttam a szitán, hogy ez azért mégse az aminek be akarták állítani. Átmentem egysmáson. Ott voltam közöttük, sokmindent láttam. Egy szóba tudnám az egész náluk tapasztalt csodás dolgokat összefoglalni: nagyobb volt a füstje mint a lángja. (Ez több, mint egy szó)
Amit én nem tapasztaltam azt ők se, inkább egyfajta pszihésen ráhangolták magukat az egész rendszerükre. Több csodát ott sem láttam, mint bárhol máshol.
prófétálgattak, csak sok értelme nem volt, konkrétum nem volt csak általánosítás, de ők ezeket sajátosan nagyon akarták,persze nyelveken és adva egyfajta megfoghatatlan magyarázatot is, ha ezt nagyon kérte valaki, de jól elvoltak ha nem sok értelmes szót is mondtak volna. Ez véleményem szerint messze nem hasonlított a Szentírási dolgokra. Máshol is voltam, sőtt még a régi HGY-ben is megfordultam anno még Budaörsön a 80-as évek vége felé. Ez más téma, ott nem nagyon emlékszem negatívumra inkább a bejutattó srác nagyon akarta, hogy én is szögdécsoljek és kiabáljak hallelujákat. De ezt betudom egy sajátos kegyességi szokásnak.
Egy unokatestvérem családostól ma is odatartozik(HGY-hez). Nomeg elég sok karizmatikus testvért ismerek, elég karizmatikus gyülekezetben, sokfélébe meg is fordultam. No meg máshol is. Ma már nem nagyon járkálgatok(persze helykeresésre gondolok, bárhová szivesen elmegyek, a motiváció változott), inkább egyes testvéri kapcsolatoknak örülök, bárhonnan is van, mert ma már nem annyira hitvallási alapon nézem a dolgokat(nem mintha nekem nem lenne véleményem, látásom, akár erősebben meg is gyökerezve abban), hanem, hogy Isten milyen csodálatosan jelen van ebben a testvérben is abban is stb....
A különbség a hagyományos keresztyén és a karizmatikus elveket vallók között:
Különösebben a lényeget érintve gyak. nem sok! Ugyanazok a harcaink,ugyanúgy elbukunk és felállunk.A csodák tekintetében sem láttam különösebb különbségeket, a karizmatikus tesók sokszor a tengerentúli anyagokat olvassák szinte rongyosra amelyek tele vannak hatalmas csodákkal, igazából persze egy kicsit utánna böngészeve nem nagyon ellenőrizhetően. Olyan is volt, hogy egy karizmatikus házaspár segített nekem és a feleségemnek sokat lelkileg egy alkalommal, de semmilyen eröltetést nem tapasztaltam, Isten vezette őket én ezt láttam és ha sokmindenben máshogy is volt a teológiai látásom ez nem zavart, mert ott akkor láttam Isten munkáját általuk, de ők is tisztelték az én látásom, úgyhogy szóba sem kerültek valójában az ütközőpöntok, mert nem ez volt a lényeg.
Valójában ugyanúgy rászorulunk Isten kegyelmére mindannyian. Karizmatikusoknál is máshol is(hagyományos konz. látásuak) találkoztam keresztyénekkel akikre igen fellehetett és fellehet nézni, Isten tudott, tud bennük munkálkodni, de az ellenkezőjét is láttam tapasztaltam és látom(legyen az valamilyen karizmatikus, vagy népegyházi hagyományos, vagy valami konzervatív evangéliumi, stb.) Tudom, hogy Isten munkálkodik és imameghallgató, ehhez nem kellet nyelvekenszóló gyülekezetbe menni, máshol is megtapasztaltam ezt, és persze nem vitatom el a karizmatikus gyülekezetektől sem ezt.
Ami Pozitív számomra a karizmatikus gyülekezetekbe jónéhány esetben, hogy megtudnak szólítani olyan rétegeket is aktől mondjuk így. a hagyományos közösségek elzárkóznak. De ez nem a Lélek ajándék miatt van, hanem a természetesebb nyitottság miatt, hozzáállás kérdése sokminden(persze nem az elvtelen nyitottságra vagy szabadosságra gondolok). olyat is láttam akik karizmatikusok, kijelentésekkel, nyelvekenszólva egymást, vagy saját közösségüket nyírták, vagy rombolták le.
Szóval a belsőn van a hangsúly, hogy egy gyülekezet mennyire Istenre figyelő és kész neki engedelmeskedni.
Ha valaki azt mondja, hogy ő nyelveken szól én nem kezdek nyomozni, hogy hát hogyan is van nála, csak ne legyen erőszakos és ne kényszerítse az embereket arra, hogy e nélkül nagy lelki szegénység vár rá.
Mostanra sokminden leülepedett, a bibliai látásaimnak kezd medre lenni.
Elég sokat láttam tapasztaltam, mindenki saját maga tartozik Istennek felelőségel. Én esetleg elmondom a saját látásom, ha látom értelmét, vagy szükségét, de nem szeretnék semelyik oldal fölött ítélkezni.
A hívő ember az Úr kezében van és Ő vigyáz az övéire, ettől még nem vagyunk tévedhetetlenek, én sem.
(Nagy Zoli-Parókia-2010-8-14)
Fenti tanulmány bírálatát, attól eltérő nézetet a piros bejegyzések tanúsítják. Ezek Mihálovics Zoltántól származnak.
Nem teológiai probléma, de zavaró a sok nyelvtani hiba is.
2010-08-16
üdv
ex
ex
|
Pál apostol. Te jössz.
))