Kedves Sztalker!

Kegyetlen állapotban vagy - szerintem.

Úgy emlékszem, teológus voltál... Ezért-e vagy másért, de a gyermeki hit alázata nem sok kárt tett benned. Liberális szemléleted magabiztossága csúsztatásokra késztet. Lelked rajta!

Az őskeresztyének agapéja szeretetvendégségért volt "kitalálva". Pontosan a testvéri egységet, Isten előtti azonosságot kellett (volna) demonstrálnia azzal, hogy a jómódúak közreadják anyagi javaikat, hozott étkeiket, amiből a szegény, sőt rabszolgasorban élők is éppúgy részesülhetnek, mint ők. Utóbbiak nemcsak nincstelenek voltak, hanem egész napi fáradozás után érkeztek gyülekezetbe.
De már akkor is akadtak, akik önző zabálásra használták a lehetőséget. (Ld. Pál apostol korintusi levele).

Az öröm, vígasság valóban fontos szerepet játszott (játszik) a zsidók életében, Istentől rendelt ünnepeinek megélésében. De ennek semmi köze a zsinagógai istentisztelethez. Ott eléggé botrányszaga lenne.

A bennszülöttek hiányos öltözetét hozni igazolásul a flegma, tiszteletlen, szentségtelen összejövetelekre - dőreség, hiszen náluk az az ünnepi "dísz", teljes felötözöttség. Az európai kultúrkör viselkedési, öltözködési formái a jó ízlés irányában kissé igényesebbek.

Dehát vannak sajnos néhányan, kik eldöntik, hogy Istennek ennyi is elég, így is megfelelő - kár olyan nagy ügyet csinálni az egészből. Lényeg, hogy jól érezzük magunkat, lazán, viháncolva, kint is bent is egyszerre, mást is végezve küzben...

Lelkük rajta...

--Arra nem is gondoltam, hogy Isten bontaná ketté önmagát !...
Csupán olyan kérdést tettem fel, mint az etiop kincstárnok "Kire gondolt
itt a próféta?" -

-Alapállásban nem a lelki Izráelről volt szó, - hanem a valóságos, akkori,
a prófécia idejében élt Izráel népe küldetéséről.- Hogy az, miben állt?-
Volt-e a pogányok felé Istentől rendelt kötelessége.- "Világosságul a
pogányok felé ?" - Szerintem volt,--- csakhogy az előző hozzászólások
kétféle megállapítást tettek,-- ezért gondoltam tisztázni.

-Krisztus és a lelki Izráel - más és külön téma.-

L.

Kedves Loisz!

Én gondolom néha úgy, hogy bizonyos ígéretek arra vonatkoznak, amiket az Úr tesz és bizonyos ígértek pedig arra, amit amit mi.
Aztán arra jutok, hogy mint szegletkő, Ő tette meg az első lépést (amiről te egy hosszú topicot vezetsz ) és mi az ő nyomdokaiban járva cselekedjük az ígérteket.

Korábban sem volt ez másként. Hiszem, hogy Izrael soha nem volt egységes abból a szempontból, hogy minden Izraelita az Úr akaratát cselekedte.



Izraelt számomra első renden az Úr Jézus testesíti meg, aki mint az Atya tökéletes szolgája járt közöttünk. Rajta mutatta meg az Atya tökéletesen az Ő dicsőségét.
Ugyan akkor (és ezt nehéz néha elfogadnunk, mert mi szeretünk egyszerűsíteni, hogy beférjen egy dolog a fejünkbe) vonatkozik ez az Ige Ábrahám azon leszármazottaira, akik szív szerint az Úré voltak.
Velük kezdődött a szabadítás, zsidó emberekkel indult ez a föld széléig tartó világosság.
Persze utána vonatkozik ez ránk, megtért emberekre, akik által terjed a Krisztustól kapott világosság.

Szóval hiszem, hogy nem csak mindkettőre, hanem mindháromra.

Eeyore, a nálunk szolgáló lelkész elmondta, hogy megtérése előtt beszélt egy tisztelt idős lekésszel, akitől egy könyvet kért kölcsön és azt a választ kapta, hogy mivel még nem tért meg, neki nem adja kölcsön ezt a könyvet.
Megtérése után beszélt arról, hogy érti már.....
Miért kellene hazudnunk, ha tudunk SZERETETTEL igazságot mondani.
Ez nem lesz bántó, ez nyithatja az emberek tudatát, de kérdés, hogy ha utána ezért pl. félretételt szenvedsz meg tudsz-e maradni a szeretetben?

személyes tapasztalat: IGEN

(nyolc évig voltam "nyugdíjas"... nem tett rosszat, SŐT...)

de nagyon függ attól, hogy az "életem értelme: ..." után mi következik az embernél

Dear Figyelő!

sajnálom hogy már megint nem sikerült sértő személyeskedés nélkül kezdődő hozzászólást megfogalmaznod. köszönöm a távdiagnózist, de nem kértem belőle.
engem sem a büfé sem a strandpapucs nem botránkoztat meg, annál inkább a törvényeskedés amit a szavaidból áradni érzek. a zsinagógában minden szombat este megterítik az asztalt (nemrég jártam ott és láttam), botrányszag helyett jóízű beszélgetés, testvéri közösség van jelen. a karótnyelt, szemükkel gurgulázó szentfazekak semmivel sem kedvesebbek szerintem Isten színe előtt, mint akik ezeknek a "flegma, tiszteletlen és szentségtelen összejöveteleknek" a látogatói. nem vagyunk egyformák, tudomásul kéne venni.

Nem tudom, Ti mit láttatok bele jelen beszélgetés alakulásába, - meglehet, hogy nem ártana egy szemészt felkeresnem - de néhány "gyógykanyart" sejtek benne (és most nem "szakmabeliként" mondom...) - sőt néhány, hogy is mondjam..."bakancslibbentést" is...
Izráel - az a Jákób (=csaló!) nevezetű másodszülöttnek sikeredett, de elsőszülöttségre törő atyafi, aki ama nevezetes penúéli esemény során akkorát kapott (övön alul?), hogy lesántult egy életre - Ábrahám nevű nagyapjára volt leginkább tekintettel az Úr, akit barátjának hívott...Jákób ugyan Izráel nevet kapott, és "harcosává lett" ...de nem barátjává, mint Ábrahám!
A családjából származó népet Isten az ősök áldásai egyenes örököseként szerette (volna!) tekinteni, de többnyire mi is sikerült nekik ebből? Nevetni az Úron (mint Ábrám és Száraj...)
harcolni - mint Izráel, és mit sem törődni vele, mint az elsőszülött Ézsau. Kevés Mózes és Áron, Hur, Józsué és Káleb akadt közöttük - s néha mint Dávid - elég csúnyán meghintáztatták sorsukat a hit és az engedetlenség két szélsősége között. De Isten Önmagára volt tekintettel - és nem önzőségből! - mert egyedül Ő őrizte meg, és tartotta fenn a többszörösen megtiport és megcsúfolt szövetséget! És mégis rábízta erre a bagázsra, hogy őrizzék és hordozzák: ha tudják engedelmesen, akkor életet és áldást nyerve hitük által - ha csak engedetlenül, akkor bünetést, halált és itéletet (a Soá-ig menően!) nyerhetnek csak vétkeik révén!
S amikor e nép körébe, igéretének valóraváltásaként odaküldte/adta Egyszülött Fiát, Ő is csak a próféták sorsát = a halált! ízlelhette meg e nép keze és szíve által...
S adott-e új szövetséget az Atya, miután Fiával rosszul bántak? Érdekes a héber nyelv szójátéka: új szövetség = börit hadasá = (hadasá - újhold - a héber értelmezés szerint: "a hold másik oldala" - így a megújulása...) vagyis: a szövetség másik oldala - Mégpedig az az oldala, amit úgy igért meg prófétái által, hogy ez már nemcsak megölő betűként (! -kényszerként!) lesz eléjük adva, hanem "szívükbe írt törvényként"..életük, bennesjük megújulása (újjászületés!) által átformált (=megtért) emberekként.
És ez nem megy sehogy másként, csak a Messiás Jézus - és Szentlelke - által... a Róla szóló evengélium eszköze révén...(a hit hallásból van...)
És az új szövetség népe ma az első szövetség népéhez hasonló dolgokat cselekszik: teológiánk sokszor Isten kinevetése - sokszor kicsúfolása. Életünk nemcsak mécsesként világító bizonyságtétel, hanem sötétlő szennyfolt is lehet (bezárt és eladott ker. templomok, homosex "házasságkötés" templomban...stb) - nem jobb a II. szöv. népe sem!
Minket is csak Önmagáért tart és őriz meg Isten!
És ha összevetjük magunkat az I. szöv népével, ezekről a párhuzamokról sem kell mindig elfeledkezni.

Mivel alig látok részleteket és az írott szóhoz még több beleérzés kell, ezért vedd kérlek általánosságnak amit írtam.
Ha ez kevés, vagy bántó, vagy félrevitt valamit, akkor bocsánat....

Kedves Nemosinex!

Meggyőződésem szerint félre vagy tájékoztatva, rossz irányú a hitbuzgalmad, amikor analizálod; mi minden helyre („ide is”) bemegy az Úr Jézus. Nem kéne fordítva ülni a bilire!
Ezért vagy azért, de kétség kívül tömegek mentek a Názáretihez. De nem Ő ment oda, ahol sokan voltak. Nem „trombitáltatta” egybe a népet: Tömegek is tértek meg a tömegből?
Ő sosem „utazott” a létszámra, nem volt „tömeglélektanilag” spekuláns. Ő az egyénnel foglalkozik. Személyeket szólít meg. A kéjnőt, az alkoholistát, a gyilkost is. Ám, mégsem megy „evangelizálni” a kuplerájba, a kocsmába, a fehér vagy vörös terroristák közé, hogy ott vesse be saját „mágnesességét”, hogy ki-ki vonzhatósága kiderüljön.


Kedves Sztalker!

Szó sincs személyeskedésről. Sokkal inkább a „mindent megvizsgálva, a jót megtartsátok..!” instrukció gyakorlatiasságáról. Ami nem jó, azt nem elég kerülni, de mások figyelmét is kötelező felhívni rá. (Alkalmasint a rossz gyümölcsökről a „fa” fejét is tudatni, a nemesítés érdekében).
Aki meg akar sértődni, az mindig fog rá lehetőséget találni, mihelyt nem az ő nótáját fújják…
Szerinted Péter szolgalelkű volt, amikor nem kérte ki magának Jézus „távozz tőlem Sátán!” diagnózisát? Pedig kifejezett jó-szándékú volt azon megnyilvánulása, amivel ezt kiváltotta a Mesterből.
Nem értem, hogyan nem érted. Elmondtam az örömről, vígasságról, ünneplésről szóló meggyőződésemet, ami nem más, mint a tied. Csak hát mindennek rendelt ideje van! Az agapé, a zsinagógai eszem-iszom nem keveredik az istentisztelettel. És senki sem megy fürdőruhában imaházba, mert hogy utána közös piknik lesz a vízparton.
Mit szólnál hozzá, ha az ötcsillagos szállodában a pincér idő és energiaspórolás céljából, praktikusság miatt a rendelt húslevest, bécsi szeletet és 2 dl tokajit egybeöntve tálalná egy 3 l-es tálban – miután úgyis minden egy helyre kerül?


Kedves Eeyore!

A mai evangelizációk gyakran tömeglélektani spekuláción alapulnak. Az általad említett történet nem az Ige hatékonyságának a hiányát vagy az igehirdető kisszerűségét bizonyítja, hanem a hallgatóság hitetlenségét. Ha valamit ingyen lehetett volna kapni, tán kevésbé gúnyolódóak, látszat szerint horogra kerültek volna.
Nem győzöm hangsúlyozni: ha valaki, az Úr Jézus „elvarázsolhatta” volna a kisebb-nagyobb létszámú hallgatóságot, ha olyanokat mondott volna, olyan kunsztokat vet be, ami hatásos. Mégsem ezt és így tette. Helyette elmondta „kemény beszédét” ld. Jn 6,35skk), így válaszút elé állított mindenkit („aki nincs velem, ellenem van”). Vállalta, hogy megbotránkozzanak Benne, miután másképp „működött”, amint elvárták tőle. Mégsem hígította hatásvadász módon üzenetét, vagy „csomagolta ostyába a keserű pirulát”.

kedves figyelő.... úgy látom a reakcióidból, hogy mostanában valami nagyon rossz történik veled

Most is, mint általában spekulációkba bonyolódsz - hiábavalóan...

Eeyore!

Talán félreértettem az általad közölt példát. Úgy tűnt; hagyományosan az ember egyedi, elveszettségi, bűnben élő állapotára kívánt az igehirdető rámutatni, s hogy mi a lehetőség a Pokolból megmenekülni.
Ugyanakkor vallom, hogy kizárólag a hallgatón múlik, ha hitetlen marad.
Ha valaki nem nyitott a megtérésre, önvizsgálatra, annak szólhatnak angyalok csodálatos szépséggel, akkor is röhögni, gúnyolódni fog.
Pál apostolt nehéz beszédű, bonyolultan fogalmazó valakinek tartották - mégis hatalmas eredményei lettek a pogányok közt...

Kérlek, ne haragudjatok rám - nagyon...! Próbáltam volna valamiféle "építő" hozzászólást összerakni...nézzétek el nekem, hogy...most nem jött össze...
Bevallom eltévedve érzem magam...annyiféle szó, megjegyzés, mondat feszül egymás ellen, hogy az indulatokat világosan érzem, olykor a címzettjük is egészen világos - de hogy a megbeszélni kívánt Biblia-közeli témához ugyan mi köze mindennek, ezt valahogy egyszerűen nem tudom megérteni...(Cavinton- vagy elmeklinika... szóval ilyenkor gyenge elméjűnek szoktam érezni magam... )
Jó lenne valami okosat mondani, hogy tegyétek félre a személyes - és lehet, hogy félreértem, de szerintem sokszor öncélúan(!) vagdalkozó - mondatokat...de amint látjátok, nem megy...bocsánatot is kérek miatta - mert valami jobbat szerettem volna, mint ami így kisült belőle

Miből ismeri meg a világ, hogy Jézust követjük?
Sok mindenből nem, amire mi azt hisszük, hogy pedig igen.....
Mert nem hiszünk Neki!

József, ne vedd a szívedre,... ez krónikus fórumos szájkaraté

.

Erika!

Hogy Te mindig "fején találod a a szöget!"

L.