Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 22 hozzászólás ]  Oldal 1, 2  Következő
 

Szólsz hozzám, Istenem...
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2008. máj. 31., szombat 23:50 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2007. okt. 25., csütörtök 20:49
Hozzászólások: 1814
.
- A BIBLIA

-Isten szavakba foglalt üzenete az emberhez.

-"Az ember a szavak segitségével örök igazságokat kapott.- Elmondhatjuk
tehát, hogy ezeket az igazságokat csak akkor érthetjük meg, ha pontosan
é r t e l m e z z ü k azokat a szavakat, amelyeket Isten az örök valóság
kijelentésére felhasznált.-

-Az irgalmasság, a kegyelem és a jóság rokonértelmü szavak, mégsem teljesen ugyanazt jelentik.- Bár mindhárom Isten tulajdonságaira világit
rá, a KEGYELEM olyan dicsőséggel ragyog, amilyenre a másik kettő soha-
sem képes.-

-Az engesztelés, megbékülés és megváltás szavak mind Krisztus golgotai
MEGVÁLTÓ müvére vonatkoznak, azonban mindegyik más-más igazságot
közöl; halálának mindegyik más-más jelentőségét emeli ki.-

-ISTEN SZERETETE olyan végtelen és olyan nagy a bünös ember iránt,
hogy egyetlen szó nem képes lényének ezt az oldalát közelebbről bemutat-
ni, és megérteni, milyen megoldást kinál a számunkra.-

-KRISZTUS GOLGOTAI müve olyan nagy jelentőségü, és olyan messzeható
következményekkel járt, hogy egyetlen szóval nem lehet megfelelően ki-
fejezni az értékét."
(C.Argetsinger 5.old.)

-Üdvösségünk múlik azon, hogy "értjük-e, amit olvasunk", amit Isten mond nekünk a világról, benne az emberről,- és személyesen rólam,
nekem.

-Ehhez a megértéshez ad segitséget "Az ujszövetség legfontosabb fogal-
mai" c. könyv.- Ebből szeretném a következőkben a legfontosabb kifeje-
zések értelmezését kiirni, amelyeket Isten használ nagy igazságok tani-
tására.

-----"A BIBLIA OLVASÁSA ÉRINTKEZÉS ISTENNEL." Krüzosztomos e.a.



L.

_________________
"A teljes Irás Istentől ihletett."
2.Tim.3,16


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Szólsz hozzám, Istenem...
HozzászólásElküldve: 2008. jún. 01., vasárnap 21:55 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2007. okt. 25., csütörtök 20:49
Hozzászólások: 1814
.
- ÜDVÖSSÉG


-"Az üdvösség szó SZABADITÁST, MEGMENTÉST, megmenekülést jelent.-
A Bibliában Isten munkáját jelenti az emberért, és nem olyasvalamit, amit
az embernek kell tennie Istenért.-

-A mostani kegyelmi korszakban ez a szó az egyes hivő emberre vonat-
kozik, arra, aki befogadta az Ur Jézus Krisztust, mint MEGVÁLTÓJÁT.-

-Az üdvösség sok kiváltsággal, áldással jár, amelyeket Isten ingyen áraszt
mindazokra, akik hisznek.- Ezeket az áldásokat nem lehet egyetlen szóval
kifejezni, hiszen ahhoz túlságosan csodálatosak és gazdagok. Isten ezért
különböző szavakat használ, amelyeknek az a feladatuk, hogy az "ilyen
nagy üdvösség" igazságainak egy-egy részletét mutassák be.-

-Megigazulás, hit, megváltás, bünbocsánat, engesztelés, megbékélés,
kegyelem és megdicsőülés, - csak néhány fogalom a sok közül.


-A Krisztusban hivő ember üdvössége három alappilléren nyugszik, jóllehet
a Szentirás nem emliti mindig egymás mellett mind a hármat.- Ezek:

-1. Az üdvösség Isten KEGYELMÉNEK ajándéka,
-2. amely Krisztus vérén, vagyis kereszthalálán alapul és
-3. HIT által nyerjük el. (Róma 3,23-25)"
(C.A.-8.old.)



-"Szólsz hozzám, Istenem s én választ adni készen
-már-már megindulok, hogy rád bizzam magam.
-De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem,
-áldd meg ma lelkemet több hittel, ó Uram."
Ref.ék.445


L.

_________________
"A teljes Irás Istentől ihletett."
2.Tim.3,16


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Szólsz hozzám, Istenem...
HozzászólásElküldve: 2008. jún. 02., hétfő 18:50 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2007. okt. 25., csütörtök 20:49
Hozzászólások: 1814
.
- BÜN

-A bün Isten elutasitása
- - és törekvés saját erőből jónak lenni.

-Pál ap. irja: "Ami pedig hiből nincs, bün az" (Róm 14,23)
Hinni azt jelenti, hogy valaki ragaszkodik az Istenhez tartozásához, az
Atyát Krisztusban megragadja, és Őt nem ereszti el.

-A bün ott kezdődött, hogy az ember nem ragaszkodott Hozzá, és elenged-
te Teremtője kezét.- Az ember nem véletlenül tette, hanem engedte ma-
gának bebeszélni azt, hogy sokkal jobb lesz a dolga, ha önálló és a maga
ura lesz.

-Ilyen volt kezdetben a bün és mindig is ilyen marad. A bün mindig ellen-
ségeskedés, lázadás és bizalmatlanság Istennel szemben. - Olyan akar
lenni, mint Isten. - Különbséget akar tenni a jó és a gonosz között, ezt
azonban maga akarja megtenni.- Jó akar lenni, de saját akarata szerint.

-A bün céltalan bolyongás, vélemény nélküli ingadozás.- Mivel az ember
elvesztette az isteni vezetést lázadásával; ösztönei és gondolatai hajtják
ide-oda,-- annak a beképzelésnek és igénynek ellenére, hogy képes vá-
lasztani és dönteni.

-A bün, az ember lényétől idegen hatalmak föltétlen fogságában való lét.
A jót, amit akar, nem tudja véghezvinni,- s a gonoszt, amit nem akar,
cselekednie kell ! (Ró, 7,15) - Minél több szó esik egy korszakban a sza-
badságról, annál inkább rabszolgája idegen hatalmaknak,- akár tudja,
akár nem tud róla.- Sodortatik a világgal...

-A bün az isteni örökség eltékozlása,-
-minden emberi közösség szétbomlasztása.

-A bün elleni harcban minden hagyományon alapuló vallásosság teljesen
eredménytelen marad.- A törvényes kegyesség Istentől távolálló kegyes-
ség.

-A puszta tan egymagában nem ad szabadságot a jóra, hanem csak gör-
csös erölködést a jó cselekvésére.- Nem ad igazi életet, csak mesterséges
izgalmat,-- vagy felszini kegyesség lesz belőle, amely csak megalkuvás.-

-A BÜN VÉGZETES TERÜLETÉRŐL CSAK AZ TUD KITÖRNI, AKI MEGTALÁL-
JA A KAPCSOLATOT KRISZTUSSAL.

-A bün hatalmi köréből egyedül a hit vezet ki.- Csak úgy gyógyulhat meg,
hogyha az ember ujra Isten közelsége után nyúl,- ha minden erejével
ismét Isten jelenlétét, a Vele való közvetlen érintkezést és eleven kapcso-
latot keresi.-
-Ez az ÚSZ szellemében azt jelenti: - személyes kapcsolatot keresni
Krisztussal.- Egyedül "KRISZTUSBAN" kerülhet vissza az isteni teremtő
erő müködési körébe, amely Őbelőle árad ki.

-Ha ezt megkapta valaki, akkor a bün hatalma megtört felette.-

-"HA A FIÚ (KRISZTUS) MEGSZABADIT TITEKET, VALÓSÁGGAL SZABA-
DOK LESZTEK." - Szabad, független magatartás minden sötét hatalmas-
sággal szemben, - és övé lesz az Istentől származó erő és életteljesség,
védelem és biztos vezettetés.- Akkor tud megvalósulni az életében a nagy
parancsolat:
-- "Szeresd az Urat, a te Istenedet - és szeresd felebarátodat, mint ma -
gadat-"
(ÚSZ.fog.sz.18.old)


L.

_________________
"A teljes Irás Istentől ihletett."
2.Tim.3,16


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Szólsz hozzám, Istenem...
HozzászólásElküldve: 2008. jún. 03., kedd 21:14 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2007. okt. 25., csütörtök 20:49
Hozzászólások: 1814
.
- KEGYELEMBŐL

-"Ha azt mondjuk, hogy kegyelemből van üdvösségünk, ez egyben azt
jelenti, hogy: - az üdvösség egészében Isten munkája az emberért.

-Amikor az ember hátat forditott Istennek,- elveszitette a Vele való kap-
csolatát, de nem a "maga ura" lett, ahogy a csábitás szólt, hanem annak
a hatalmába került, aki elcsábitotta.- A sötétség fejedelme uralma alá, és
az ember ebből a reménytelen rabságból önmagát, saját erejéből kisza-
baditani nem tudta.

-Az embert csak kivülről jövő beavatkozás mentheti meg.-

-Mi a kegyelem ? - Isten érdemtelen jóindulata,- adománya az ember
felé,- hogy segitsen rajta.- Az Ujszövetség Isten kegyelmén mindig az Ő
közvetlen beavatkozását érti. - "A törvény Mózes által adatott, a kegye-
lem pedig és az igazság (valóság) Jézus Krisztus által lett." Jn 1,17

-A kegyelem Krisztusban Isten megbocsátását, az ember megigazitását,
megváltását kinálja.- De nemcsak ezt, hanem mindig ISTEN ÖNMAGA
ODAADÁSÁT is jelenti.-

-"Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van; Isten
ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék" Ef 2,8-9


-KRISZTUS VÉRE ÁLTAL-

-A vér természetesen Jézus Krisztus értünk áldozott életét jelenti a Golgota
keresztjén, és nem földi életet.

-Isten nem olyan értelemben bocsátja meg a bünt, ahogyan mi értelmez-
zük a bocsánatot, vagyis NEM NÉZI EL ! - A Biblia azt tanitja, hogy
amikor Krisztus meghalt a kereszten, halálával a bün kérdésében KIELÉ-
GITETTE ISTEN TELJES IGAZSÁGOSSÁGÁT.- Azt a halált, amit mi érde-
meltünk, átvállalta helyettünk.

-Krisztus halálában Isten eleget tett igazságosságának - a bün elvette bün-
tetését - egyben megmentette a bünöst is. - A bün problémáját semmi
más nem oldhatta meg, csak Krisztus. - Nemcsak egyszerüen vér által van üdvösségünk, hanem JÉZUS KRISZTUS VÉRE ÁLTAL.


-HIT ÁLTAL-

-Az Ujszövetség egyértelmüen tanitja, hogy hit által, és EGYEDÜL HIT
ÁLTAL van üdvösségünk.- Legalább 135-ször olvashatjuk lapjain, hogy a
bünös nem tehet semmit, egyedül azt, hogy hisz.

-"Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz" (Csel 16,31 ) olyan vilá-
gosan fejezi ki ezt az igazságot, amennyire szavakkal ez egyáltalán le-
hetséges.

- Mi a hit ? -

-A hit nem olyan cselekedet, vagy tulajdonság, amely az embert érdemes-
sé teszi az üdvösségre,- hanem csak a bünös kinyujtott keze, amely át-
veszi az ajándékot.-

-NEM A HIT MENT MEG ! - KRISZTUS MENT MEG !

-"kegyelemből" - ez Istentől való, - "hit által" - ez az ember elfogadása.

- A HIT BIZALOM ISTENBEN, - ALAPJA AZ, AMIT Ő TETT ÉRTÜNK, -
nem pedig az, amit mi tettünk érte. - A hit is ajándék,- önmagától senki
nem tud hitre jutni,- ez a Szentlélek munkája bennünk,--- mi annyit tehe-
tünk, hogy e n g e d j ü k munkálkodni, és nem állunk ellene.

-Jakab apostol ezt ajánlja:"Szeliden fogadjátok a belétek oltott Igét, amely
megtarthatja a ti életeteket."

(C.A.9-10 old.)


L.

-

_________________
"A teljes Irás Istentől ihletett."
2.Tim.3,16


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. jún. 04., szerda 07:21 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 29., vasárnap 16:25
Hozzászólások: 2935
Tartózkodási hely: bp
A hitet is már Krisztus Igéje szüli az emberben a Lélek jelenléte, ereje által. És a Lélek és az Ige erősíti a hívő emberben a hitet az utolsó küzdelemig.
Ezért ajándék már ez is. (természetesen az embernek idővel TUDATOS DÖNTÉST kell hoznia ezen hit mellett, mert Isten számára fontos az ember szabadsága és ahogyan engedte, hogy rossz döntést hozzon úgy szükséges, hogy személyesen - egyénre lebontva - szabadon meghozza ezt a döntést.)

Senki se érdemelte meg, hogy hinni tudjon Istenben!
Minden ember korábbi élete ellenére, Isten egyoldalú szeretete miatt kaphatott hitet, amivel már képes látni a mennyei valóságot.
Ez nem teszi vakká a földi dolgok látására. A hívő ember nem azért cselekszik másként, mert nem látja a földi igazságokat, hanem azért cselekszik másként, mert tovább lát, mennyei igazságok birtokosa lesz.

_________________
Békesség Istentől


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Szólsz hozzám, Istenem...
HozzászólásElküldve: 2008. jún. 05., csütörtök 23:44 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2007. okt. 25., csütörtök 20:49
Hozzászólások: 1814
.
--Ennek a topicnak a cime: "keresők kérdései" --

-Fel lehetne tenni azt a kérdést is, hogy milyen "keresőkről" van szó.-
Mindenki "keres" valamit, vagy valakit.- A világ milliónyi lehetőséget kinál,
földi életünk kivánságai teljesitésére...sőt a lelkünkre is pályázik az ezo-
téria a filozófia, a VILÁG VALLÁSAI... stb.

-Különös, hogy bármerre keresünk, kutatunk, kipróbálunk, olvasunk, mozi-
zunk, a TVR és Internetről már nem is beszélve,.valami ÜRESSÉG mindég
marad bennünk, amit semmi nem tud betölteni.-

-Azt gondolom, hogy a Parókia ref. egyházi Fórumán ez a topic éppen
azokra gondol,-- akik azt a lelki "valamit", vagy "valakit" keresik,- ami
többet ad minden másnál,- sőt a TELJESSÉGET igénylik.-

-A keresztyén hit szerint ezt a lelki Teljességet egyedül a Biblia Istenének
Kijelentésében lehet megtelálni.- A Biblia nyelve nem könnyü olvasmány,
sőt sokszor az értelmünk számára egyszerüen felfoghatatlan,--- ezért
lehet nagy szerepe és FONTOSSÁGA egy az "Ujszövetség fogalmait" feltáró
szótárnak.-

-----Az eddigi értelmezések leirását folytatva,- egy különös tétel követke-
zik, ami mégis egyike a legfontosabbnak, hogy tudjunk róla.-


- A HONPOLGÁRSÁG MEGVÁLTOZÁSA -

-" Az üdvösség sokkal több, mint a büntudattól és a büntetéstől való sza-
badulás.- Az ÜDVÖSSÉG KISZABADULÁS A SÁTÁN HATALMA, irányitása
és befolyása (zsarnoksága) alól.-

- HA (!) kapcsolatba lépünk Istennel, az Ő irányitása alá kerülünk, és átke-
rülünk az Ő ORSZÁGÁBA. - Az emberiség vagy az Isten, vagy a Sátán
országa alattvalója.- Nem kis dolog a vezetés és a honpolgárság megvál-
toztatása, megvalósitásához KRISZTUSNAK MEG KELLETT HALNIA. (Zsid.
2,14-15)

--A Biblia ezt állitja: "Adjatok hálát az Atyának... Ő szabaditott meg min-
ket a sötétség hatalmából, és Ő vitt át minket szeretett Fiának országába.'
(Kol 1,12-13)

- A keresztyén hivő életében és üdvössége dolgában is aktuális: a mult,
a jelen és a jövő ! - Üdvösséget kapott, üdvössége van és üdvössége lesz.

- 1. ÜDVÖSSÉGET KAPOTT.

-A már megkapott üdvösségbe mindaz beletartozik, amit Isten tett az em-
berért, amikor megszabaditotta büneitől és a bün büntetésétől.- Üdvössége
elvégeztetett, ez kétségtelen tény.

- "NINCS MÁR SEMMIFÉLE KÁRHOZTATÓ ITÉLET AZOK ELLEN, AKIK A
KRISZTUS JÉZUSBAN VANNAK." (Ró 8,1)

- 2. ÜDVÖSSÉGE VAN.

- A Szentirás világosan megmondja, hogy aki egyszer üdvösséget kapott,
SOHASEM VESZHET EL !!

-Aki egyszer MEGIGAZULT (Isten igaznak jelentette ki), - visszavonhatat-
lanul belépett a menybe.- A hivőt nem saját erőfeszitése, vagy jósága,
hanem "ISTEN HATALMA TARTJA MEG" (1.Pét.1,5)

- 3. ÜDVÖSSÉGE LESZ.

-Ide tartozik mindaz a végtelen és felmérhetetlen áldás és kiváltság, ame-
lyet Isten gyermeke a kegyelemben ö r ö k ö l és birtokba vesz.

- "NEKÜNK PEDIG A MENNYBEN VAN :
- POLGÁRJOGUNK - , ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üd-
vözitőül, aki az Ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló
testünket..." (Fil 3,20-21)

- Nem csoda, ha ezt " ILYEN NAGY ÜDVÖSSÉGNEK" mondja az Ige. "

(C. Argetsinger: "Az Újszövetség legfontosabb fogalmai" c.könyv 11-13 o.)


-----Aki eddig elolvasta és felkeltette az érdeklődését,- hogy hogyan is
van tovább ? - Mit lehet még megtudni a BIBLIA megértéséhez, annak
ajánlom ezt a könyvecskét. Kapható az Evangéliumi Kiadónál.-

-- "A BIBLIA OLVASÁSA ÉRINTKEZÉS ISTENNEL" Krüzosztomos e.a.345


Szeretettel

L.

_________________
"A teljes Irás Istentől ihletett."
2.Tim.3,16


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Loisz 2008. jún. 06., péntek 01:59-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Szólsz hozzám, Istenem...
HozzászólásElküldve: 2008. jún. 06., péntek 01:56 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2007. okt. 25., csütörtök 20:49
Hozzászólások: 1814
---


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. okt. 28., kedd 11:30 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
Milyen is az Isten embere?

Egyáltalán, ki az Isten embere? A próféták bizonyosan annak mondhatóak. Az ÓSZ.-ben ők konkrét személyek, akiket az ÚR hívott el erre a szolgálatra. Az Újszövetségben mindaz prófétai beszédnek minősül, amely Jézusról tesz bizonyságot (vö. 2Pét 1,19). Pál apostol a kegyelmi ajándékok közé sorolja a prófétálást, amely adott esetben bármely személyt elérhet, ha a Szent Szellem úgy akarja (vö. 1Kor 14,5).
A próféták feladata mindig is az volt, hogy Isten üzenetét, figyelmeztetését, ítéletét hirdesse meg valamely népcsoport vagy egyén számára. A Biblia nem mindegyikük esetében tudósít elhívásuk körülményeiről. Viszont találkozunk néhánnyal, amikor a megbízás elfogadása kisebb-nagyobb ellenállásba ütközik a kiválasztott személy részéről. Elég talán Mózes és Jeremiás történetére utalni. Ezzel együtt, amikor „munkába álltak”, szinte mindegyikükről elmondható a folyamatos, vitamentes engedelmesség. (Gondoljunk pl. Ézsaiásra, aki Ezékiás királynak meghirdeti a közeli halálát, majd sarkon fordulva eltávozik. A király könyörgő imájára az ÚR megváltoztatja elhatározását, s még ad 15 évet Ezékiásnak, amit prófétája által kíván közöltetni az érintettel. S bár Ézsaiás talán csak egy órája mondta el Isten ítéletét a királynak, az újabb utasításra minden hezitálás nélkül visszatér útjáról, hogy a módosított próféciát adja tudtul).
Az engedelmes próféták sorából talán csak egy valaki „lóg ki” – Jónás. (Mielőtt az ő „speciális” történetét vizsgálnánk, érdekes kérdés lehet – bár elképzelhetően csupán költői –, hogy általában a prófétáknak vannak könyvei a Szentírásban /akár maguk a szerzői, akár az ismeretlen szent-író róla nevezte el/, mégis a két legnagyobb; Illés és Elizeus pályafutása, ténykedése „csak” a Királyok könyvének részeként került megörökítésre – vajon miért?)
Jónás története egyetlen isteni megbízásról, és az azzal kapcsolatos bonyodalmakról szól. De még inkább talán a Mindenható pedagógiájáról a kalamajka közepette is, amit engedetlen prófétája idéz elő. A parancs Ninivébe szólítja Jónást, hogy az elhatalmasodott gonoszságra Isten ítéletét hirdesse meg. Elvégzett dologról és nem megtérésre való felhívásról kell az ÚR döntését elmondani. Jónás azonban „biztos, ami biztos” alapon, inkább az ellenkező irányba iparkodik – minél messzebb Ninivétől. Tőle ugyan ne is halljanak Istenről, főjenek csak saját levükben s hadd érje utol őket az isteni büntetés mielőbb. „Nem is érdemel mást, ez a minden népet leigázó, asszír pogányság, amely Izraelt is megalázta, kifosztotta, rabláncra fűzte…” Nagyobb a niniveiek iránti gyűlölete, semmint az Úrral szembeni félelme, amely engedelmességre szorítaná. Ezért aztán Tarsisba igyekszik elhajózni, s hogy ne is „molesztálhassa” lelkiismeretén át Gazdája. És jön az „égi pedagógia”. Életveszélyes vihar tör a tengeri utasokra. Mindent megtesznek, ami tőlük telik: az összes poggyászt vízbe vetik, könnyítnek a terhelésen, de tudják, hogy a sorsuk természetfeletti kezekben van – tehát imádkoznak. Ki-ki a maga módján, a „saját” istenéhez. Ám a veszély nem látszik kisebbedni. Rátalálnak az alvó Jónásra, felrázzák, majd szent sorsvetéssel kiderítik, hogy éppen miatta háborognak a természet erői. A kérdésekre, hogy kicsoda ő, mi a foglalkozása, Jónás így válaszol: „Héber vagyok. Az Urat, a Menny Istenét félem…” (Mindenesetre elég sajátságos istenfélelem, amely ennyire ellenkezni merészel). S miután elmondja a hajó kapitányának és az utasoknak az engedetlenségét Isten parancsa iránt, azok képednek el teljesen: „Hogy tehettél ilyet?!” A próféta rendíthetetlen önigazában, nem retten meg, meg sem „környékezi” bűnbánata, bocsánatkérése Isten felé. Annyi telik tőle, hogy mártíromkodó hősködéssel javasolja: dobják a tengerbe, s így bizonnyal elmúlik az Ég haragja. A hajó utasai megpróbálnak partra keveredni teljes létszámmal, szeretnék elkerülni, hogy Jónás meggyilkolása vérrel szennyezze be őket. Ám igyekezetük hiábavaló, így imában kérik előzetesen Isten felmentését tettükre – s tengerbe vetik a prófétát.
Amikor az ÚR által odarendelt nagy hal lenyeli, s nem fullad vízbe, három napon át van módja számba venni életét, jelenlegi sorsát. Biztos lehet benne: Isten nyúlt utána, nem mondott le róla, nem hagyta beteljesedni rajta kihívó engedetlenségének következményét. És elmondja Jónás a hal gyomrában monológszerű, dicsérő imáját, hálát ad megszabadulásáért. A hal partra veti. A próféta azt várná, hogy a „Ninive-ügy” le van tudva. De nem, a parancs, a megbízatás megismétlődik. Helyreállni látszik a „beszélő viszony” a Teremtő és teremtménye, választott „szócsöve” között. Ki tudja, mit gondol magában Jónás, de végrehajtja az utasítást, meghirdeti az asszír fővárosban az isteni ítéletet. S megtörténik az, amitől tartott a hírvivő. Az egész város komolyan veszi a próféta szavát, távolról sem tekintik tréfa-dolognak, mint Sodomában Lót vejei az após vészjelzéseit a perceken belül érkező pusztulásról. Élén a királlyal, Ninive minden lakosa bűnbánattal megalázkodik Isten előtt, nem csupán a szokásos, külső jegyeket alkalmazza, hanem böjtölésbe még állatait is bevonja.
Bár az isteni üzenet nem arról szólt, hogy HA NEM TÉR MEG NINIVE, AKKOR…, hanem eldöntött tényként adta tudtul: „Még 4o nap, és elpusztul Ninive” – mégis az ÚR szíve megindult, látva a teljes város őszinte bűnbánatát, s ezért elállt ítéletvégrehajtó tervétől. Több se kellett Jónásnak! Sértetten számon kéri Istent. Mint a gyerekek a játszótéren, akik közt az egyik durcásan a szemébe vágja társának: „Tudtam, hogy ilyen vagy! Felrúgod a játékszabályokat, visszaélsz azzal, hogy erősebb vagy. Igazságtalanság, amit csinálsz. Tönkreteszed az élvezetemet.” Persze, tudom; a gyerekek nem „értekeznek” efféle, irodalmian emelkedett stílusban, de valami ilyet sugall Jónás mentalitása, meghökkentő közvetlensége az ÚR iránt. Szinte Tőle kéri visszaigazolni: „Láthatod, miért nem akartam Ninivébe menni, mert Te ’megbízhatatlan’ vagy, és irgalmat gyakorolsz, amikor pedig pusztítani kellene!” És bánatában, mint egy végsőkig csalódott szerelmes, meg akar halni, kéri Istenét életének elvételére.
Furcsállhatnánk, amiért Isten türelme még mindig nem fogy el Jónással szemben, még mindig nem fenyíti, bünteti arcátlan merészsége miatt. Ha arra gondolunk, hogy Isten Mózesnek a töredékét sem nézte el, hanem egyetlen vétke miatt – amikor már a zúgolódó nép „kiidegelte” – elég kemény büntetésben részesült, amennyiben nem mehetett be az ígéret földjére. Ehhez képest Jónás „teljesítményét” mérni sem lehet. De Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Pedagógiája is más, mint amit mi várnánk gyakran, ami szerintünk szokványosan kikövetkeztethető lenne. Az ÚR „bajmolódása” is csodálatos velem, veled, bárki mással; speciális, testreszabott – sohasem tucat-megoldású.
Isten embere, Jónás kijelenti: így nem érdemes élni. Mert az rendben van, hogy a választott néphez, az özvegyhez, az árvához, a nyomorulthoz lehajolsz és irgalmas vagy. De az nagyon nincs rendjén, ha a kegyelmed kiterjed a zsarnokra, az elnyomóra, a gyilkosokra is. Akkor inkább haljak meg! Amennyiben az Istennel való közösséget, beszédet, Hozzá fordulást imának tekintjük – és persze hogy az – akkor itt Jónás szemrehányását az Örökkévaló felé, egy olyan imának tekinthetjük, aminek csak fonákja van, színe nincs. És az ÚR nem utasítja rendre, most sem bünteti, nem mondja neki – miként majd egyszülött Fia Péternek, hogy „távozz tőlem, Sátán!” – egyszerűen visszakérdez, megpróbálja kijózanítani „begőzölt” prófétáját: „Igazad van-e, hogy haragszol?” A duzzogó Jónás válaszra sem méltatja Istenét. Nem döbbenetes? Mi mindent elvisel a Teremtő teremtettjétől? Milyen erős a szeretet fonala, amellyel az ÚR odakötötte magát prófétájához!
Kivonul a városból, vackot készítve leül annak közelében, hogy lássa Ninive sorsát. Hátha mégis… Nem adta fel pusztulásába vetett „reményét”.
Ismét közelít a pedagógia az Égből: egy éjszaka alatt felnövekszik egy nagy tök, amely a hőségtől mentesíti árnyékával Jónást. Örvendezik is a próféta. Talán tudat alatt azt érzi; lelkivilága rendben van Istenével, hiszen kedvét kereste emberének. Viszont a „pedagógiai tanfolyam” halad a maga isteni útján – a jelek szerint „embertelenül”. Amilyen gyorsan nőtt a tök, olyan gyorsan el is pusztul, titkos féreg foga mentén. A forróság alig elviselhető, Jónás ájuldozik a melegtől. Újra nekibúsul, és kinyilvánítja: inkább a halál, mint ez az élet így! Isten pedig újra megkérdezi: „Igazad van, amikor haragszol a tök miatt?” A válasz most is nélkülöz minden tiszteletet, alázatot: „Igazam van! Haragszom mindhalálig!” Mintha azt mondaná: „engesztelhetetlenül haragszom, ne is próbálj eltéríteni tőle, ne is akarj meggyőzni az ellenkezőjéről!”
És az ÚR tapintatos türelme minden képzeletet felülmúl. Nem mondja Jónásnak: „Ember! Térj észre, vedd észre, kivel beszélsz, hiszen egyetlen pillantásommal megsemmisíthetlek! Hogyan merészelsz értelmetlen botorságokkal vitába szállni velem?” Nem, semmi ilyen nem hangzik el, hanem a sértődött gondolatmenetén kiindulva mutatja be isteni, irgalmas szívét, az abból fakadó kegyelem kiáradását: „Te szánod azt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél; amely egy éjjel felnőtt, másik éjjel pedig elpusztult. Én meg ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több, mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott a sok állat is!”
Itt ér véget Jónás könyve, nyitva hagyván személyes történetének befejezését. Így nem tudhatjuk; megmaradt-e konok, Istentől sem meggyőzhető állapotában, avagy „Isten szíve szerint való férfi” lett belőle. Mindenesetre a Mindenható utolsó szavai kellő útravalót jelenthettek, kellő pályára terelhették Jónást – ha ő is úgy akarta. Rádöbbenhetett, hogy az ÚR szemében és szívében nincs különbség Ninive és ő között. Nemcsak azért, mert mindegyiknek üdvösséget szán ingyen kegyelméből, hanem azért is, „mert egyikük sem különbséget tenni jobb és bal keze között”. Ó, mennyire visszhangzik az Úr Jézus könyörgése a kereszten! „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Nemcsak akkor és ott, és nem csupán az Őt ténylegesen fára szegezőkért könyörgött, de a történelem időkerekén egészen vissza és teljesen előre az összes emberért, minden „Jónásáért”, minden Isten-emberéért, valamennyi „ninivéért”! S ha meggondoljuk, hogy Krisztus nem csendes magányában, elmélkedései közben mondta ezeket, hanem agonizációjakon… Szégyenünkben szinte elsüllyedni illene, hiszen mi, ha „bal lábbal kelünk fel”, már elviselhetetlenek vagyunk (mennyivel jobb azoknak, akiknek csak jobb lábuk van!), engesztelgetni kell bennünket, mint Jónást – még ha talán nem is eredménytelenül.
Hát igen, ha végignézünk a világon, Isten létező és leendő emberein – beleértve magunkat is – meg kell állapítanunk: ahány ház, annyi szokás, minden ember, sőt minden keresztyén más, de döntő részükről elmondható, hogy gyakran összekeverik a jobb és bal kezüket, sértődékenyek, előírnák és elvárnák a „maguk észjárása szerint”, hogy Isten mikor, és hogyan cselekedjen. Ezzel szemben csak az a bizonyos; minden, ami olvasható a Bibliában, a mi okulásunkra adatott, legyen az Jónás története vagy Mózes botlása, és annak Istentől való következménye. Bizonnyal nem azon a módon, hogy a duzzogó próféta története valamilyen engedélyt adjon az ÚR elleni konfrontációra, vagy valamilyen konkrét, felelősségteljes, isteni megbízatásban megfélemlítsen, elrettentsen, mint Mózes eltiltása az ígéret földjétől – nem beszélve esetleg Uzza halálesetéről.
Dicsőség és hála az Örökkévalónak, amiért minden ember más történet, Isten emberei is, mint ahogy az Ő bánásmódja ugyancsak. Szuverén, szent, irgalmas, és mindezekkel együtt sem személyválogató.
Végül is hát akkor, milyen az Isten embere? Jó választ csak elméletileg adhatunk e kérdésre. A gyakorlati valóság igen sokféle (lehet). Mert „mindenki a maga urának áll vagy esik.” Sokkal megnyugtatóbb viszont, hogy azt teljes bizonyossággal tudhatjuk, ismerhetjük: milyen az ember Istene!


2008. október. 26. Mihálovics Zoltán

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. okt. 28., kedd 12:17 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
Idézet:
meg kell állapítanunk: ahány ház, annyi szokás, minden ember, sőt minden keresztyén más, de döntő részükről elmondható, hogy gyakran összekeverik a jobb és bal kezüket, sértődékenyek, előírnák és elvárnák a „maguk észjárása szerint”, hogy Isten mikor, és hogyan cselekedjen.

Dicsőség és hála az Örökkévalónak, amiért minden ember más történet, Isten emberei is, mint ahogy az Ő bánásmódja ugyancsak. Szuverén, szent, irgalmas, és mindezekkel együtt sem személyválogató.
Végül is hát akkor, milyen az Isten embere? Jó választ csak elméletileg adhatunk e kérdésre. A gyakorlati valóság igen sokféle (lehet). Mert „mindenki a maga urának áll vagy esik.” Sokkal megnyugtatóbb viszont, hogy azt teljes bizonyossággal tudhatjuk, ismerhetjük: milyen az ember Istene!


Ó igen!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Szólsz hozzám, Istenem...
HozzászólásElküldve: 2009. jún. 08., hétfő 11:24 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
Isten terelőkutyái


A kifejezést Luthernek tulajdonítják. Azokra a kellemetlenségekre, bajokra, tragédiákra utal ezzel, amelyek az embereket – köztük akár a hívőket is érik, érhetik.
A világ ilyenkor pechet, váratlan szerencsétlenséget, sorsot emleget. Ez nem is csoda, hiszen számukra Isten nem létező, vagy, ha igen, az ember életpályáját, körülményeit akkor sem befolyásolja.
A hívő ember számára nem kétséges, hogy minden, vele kapcsolatos dolognak, történésnek köze van Istenhez. Ez vagy közvetlen Tőle jövő, elhatározásából fakadó valami, vagy pedig olyasmi, amit Ő engedélyez megtörténni, végbemenni.
Mondjunk ezekre példát!
A csodás gyógyulás kristálytiszta – Isten pozitívan megnyilvánuló akaratából állhat elő.
Előfordulhat, hogy az Istennek tetsző, odaadott életű embert is éri csapás. Ez vajon hogyan lehetséges, hiszen az ilyen esetben nincs mit büntetni?!
Gondoljunk Jób történetére!
Sátán megkérdőjelezte az önzetlen istenfélelmét. Szerinte éppen azért volt hűséges és alázatos az ÚR iránt, mert Ő mindennemű gazdagsággal, sok gyerekkel áldotta meg. De, ha mindezt elvesztené, elfordulna Istentől. És az Örökkévaló engedélyt adott Sátánnak arra, hogy mindenét, gazdagságát és gyerekeit is elpusztítsa, Jóbot magát iszonytató, fekélyes betegséggel sújtsa.
Az eredményt ismerjük a Bibliából. Sátán megszégyenült, mert Jób istenhite nem omlott össze. Pedig még felesége is „besegített” a kísértésbe, amikor így bíztatta a végletekig kifosztott, mindenét elvesztő, elviselhetetlen betegségben vergődő férjét: „Átkozd meg az Istent, s halj meg!” Jób kiállta a próbát, nem vétkezett. Feleségének is olyan választ adott, amely azóta „figyelmeztető szállóige” mindannyiunk számára: „Úgy szólsz, mint egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Isten kezéből, a rosszat nem vennénk-e el?” (Jób 2,10). Apropó! Kísértést, meg próbát említettünk. Akkor most melyik az igaz? Vagy a kettő ugyanaz?
A Jób történet arra is kiváló lehetőség, hogy bizonyítsa állításunkat, miszerint egy adott szituációban ki-ki maga dönti el: kísértésbe esett-e, vagy próba alá került.
Isten senkit sem kísért, mert annak a célja a tőrbecsalás, elbuktatás – tehát Sátán szándéka szerinti. De – már csak azért is, mert Sátán e világ fejedelme, jogosítványokkal – a kísértéseket többnyire nem szigeteli el Isten gyermekeitől. Viszont abban a győztes helytálláshoz erőt ad. Ígéretünk is van erre vonatkozóan: „nem ért egyéb kísértés, hacsak nem emberi, de hűséges az Isten, aki nem enged titeket azon felül kísérteni (megpróbálni), mint amit elviselhettek, hanem a kísértéssel együtt elkészíti a kijutást is, hogy képesek legyetek azt elviselni” (1Kor 10,13).
Tehát, ha vétkezem, bűnt követek el, akkor a kísértésnél nem vettem igénybe Isten szabadító erejét, mert vagy a magaméra támaszkodtam csupán, vagy – ami még rosszabb – elcsábultam, akarattal odaadtam magam Sátánnak, illetve testies kívánságaimnak.
Még ott sem tűnik el Isten ellenőrző, megengedő hatalma, ahol kifejezetten ellene élnek az emberek. Az istentagadókra is felkelti Napját, hiszen „esőt igazaknak és hamisaknak egyaránt”. Hogy meddig tart az ÚR türelme, hogy azok kiszolgáltatottsága a hamisságnak, akik nem hittek az igazságban (vö. 2Thess 2,12) megszűnik-e, avagy mikorra jár le a megtérésük lehetőségének ideje – Isten titka marad.
Az a dolgok túlzott leegyszerűsítése lenne, hogy „A történelem orgonáján Isten játszik” (ilyen címmel jelentetett meg egy újságíró könyvet, gondolatairól). A szabad-akarattal bíró ember többnyire – sajnos – a maga feje után igyekszik menni. Kevéssé érdekli őt, illetve eszébe sem jut, hogy a Teremtőnek terve, szándéka lenne számára, általában is, de konkrét esetekre nézve különösen. Pedig a gyermeki hittel, Isten iránti teljes bizalommal rendelkezők (mely jellemzők a feltétel nélküli engedelmességben testesülnek meg) tudnának mesélni (s remélem, akarnak is!); milyen biztos- és jó döntések voltak azok, amiket Istentől vettek el, amikor ráhagyatkoztak fontos kérdésekben.

A Mindenható azért teremtette az embert, hogy szeretetét, örömét megossza vele. Ehhez folyamatos, állandó kapcsolatnak kellene „üzemelnie”. A legszorosabb, a házastársi kapcsolatot is felülmúló „egymásban-levés” a terepe mindennek. Ezért mondja Isten Igéje Pál apostol szavaival: „Avagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma?” (1Kor 6,19). Igen, ahol Isten „jogszerűen” és szívesen jelen van, az a hely templommá lesz. És ezért nincs ott az ÚR, ahol bűn található.

Nos, a feledékeny, „fafejű” embert, embercsoportot, amikor szükségesnek, sőt azon túl lehetségesnek találja – akkor „terelő kutyát” vet be az „észhez-térítésre”, visszafordításra. Egy-egy szokatlan természeti esemény (földrengés, tűzvész, árvíz, földcsuszamlás) gondolkodóba ejtheti az embert, a világot. Felvetődhet a kérdés: miért történt ez, hogyan lehette volna esetleg megelőzni, és főleg; mi módon kerülhető el a továbbiakban? Természettudományos összefüggések és feladatok boncolgatása kerül terítékre.
De vajon kik, és hányan látják be az ember korlátait a „természet megzabolázásában”, az ember felelőtlen, rabló gazdálkodását – szemben a gondos, harácsolás-mentes, jó gazda jellemzőivel? És még inkább: akadnak-e valahányan, akik mind e jelenség mögött Isten közvetett vagy közvetlen „üzenetét”, „kopogtatását” felfedezik?

A Biblia tudósításaiból több olyan esettel is találkozunk, amikor az Örökkévaló az általa meghatározott türelmi idő lejártával ítéletet hirdetett, illetve hajtott végre. Ilyen volt az özönvíz Noé idejében, a Fáraó és hadserege odapusztulása a kettévált Vörös-tenger hullámainak helyreállásakor. De Babilónia, Asszíria pusztulása, a Kánaáni népek kiírtatása is ide sorolható.
A világ, az ember, aki hitetlensége mellett érvelni kíván – felháborodva horkanhat fel: milyen véreskezű. szadista Isten az, aki így jár el? Az ilyen Istenben én nem hiszek!!
Jegyezzük meg bármilyen halkan, de határozottan: akik szabad akaratukból így döntenek, teljesen dőre módon tesznek. Istennek nem okoznak megoldhatatlan problémát, a végleges hátat-fordításukkal, de saját kárhozatukat „bebiztosítják”.
A mi gondolataink, nem Isten gondolatai, már Ézsaiásnál tisztázta velünk az ÚR. A fazekast sem vonhatja felelősségre a cserépedény, ha ő nem elégedett a maga vizeskorsó állapotával, hanem kínai váza óhajtott volna inkább lenni…
Az ember földi élete egyébként is csak egy állomás az öröklét vonalán. Hogy ki és mikor szólíttatik elszámolásra az ÚR elé – azt csak a létbehívó és létben tartó Mindenható határozza meg. Abszolút az Ő szuverén hatásköre. Senkinek sincs birtokában még a következő másodperc sem. Már csak ez az egy felismerés is meghódolásra, alázatos önmegadásra kellene, hogy késztesse az ember Istennel szemben. Különösen mert pontosan „informálódhat” arról a Biblia alapján, hogy a Szentháromság-Egy-Isten a Szeretet, az Önzetlenség, az ember örök boldogságát kívánja minden módon előmozdítani. Tehát csak „nyerhet”, ha rábízza egész önmagát.
Az egyén életében számtalan dolog lehet az Úr figyelmeztetése, megkeresése, elgondolkodtatásra késztetése. Kezdve valamilyen betegségen, egy családtag halálán át, egészen a munkahely elvesztéséig, bármi. Szinte végtelen a skála.

De van a Mindenhatónak „csoportos üzenete” is, megrendítő, tragikus események kapcsán.
Nekem, mint hívőnek egészen nyilvánvaló, hogy a napjainkban tapasztalható gazdasági világválságban Isten ironikus megfricskázása tapasztalható a magabiztos, anyagi jólétre építő emberi léleknek. Próba vagy kísértés? A semmi sem biztos, csakis Isten – felismerése, hogy nem a pénz, hanem Krisztus a kőszikla – tudomásulvétele, s mindezek alapján újra, vagy először Isten mellett dönteni – ekkor próba, hitre jutás, vagy hiterősödés.
Vagy pánikba-esés, idegi-lelki összeomlás, öngyilkosság, amint nem egy milliárdos tette, a teméntelen vagyon negyede-fele elúszása miatt. Ekkor pedig kísértés, elbukás, a Sátán markában maradás – immár véglegesen, visszavonhatatlanul.

Ugyancsak ide sorolom a világszerte egyre nagyobb veszélyt jelentő, úgynevezett új típusú, vagy H1N1 influenzát. Hiszen még vallásos, templomozó közegben is hallható olyan beszélgetés, ahol a „program-vágyak” között (különösen az idősödő emberek szájából), szinte kötelező jelleggel kizárólag az fogalmazódik meg, hogy „csak egészség legyen!” (S hogy mi újság az üdvösséggel, ugyan kinek jut eszébe?).
Nos, a keresztyén ember – vagy mindaz, aki annak mondja magát – vizsgázik ebben az esetben is: mennyire rémiszti a hír, s annak lehetősége, hogy ő is elkaphatja ezt a betegséget. Vagy gyermeki hittel, teljes biztonságban érzi magát gondviselő Istene kezében, megengedő akaratában megnyugodva – bármit is hoz a holnap.

Szinte naponként döntünk: próba vagy kísértés. Alkalmasint kellenek ezekhez Isten „terelő-kutyái” is. Sajnos a kutyák fogai ellen is lehet olyan „védőruhát” használni, amik kiiktatják a terelés hatását. Meg egyéb, nagyobb fenevaddal is lehet „védekezni” ellene. S közben öntudatosan masírozhatunk a szakadék, az örök pusztulás felé.
Rajtunk áll a döntés – életre, halálra.

Áldott legyen az Úr terelő-kutyáiért is!



2009. június. 07. Mihálovics Zoltán

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Szólsz hozzám, Istenem...
HozzászólásElküldve: 2009. dec. 12., szombat 18:50 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2007. okt. 25., csütörtök 20:49
Hozzászólások: 1814
.
-Óvó figyelmeztetés...

-Amikor János apostol egyértelmű szavakkal felszólít bennünket, hogy
"Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e"... (1.Ján 4,1), - akkor a Szentlélek ihletésére, odaadó, aggódó szeretettel azért teszi ezt, mert a javunkat akarja.

-Ugyanez a szeretetteljes cél vezérli bizonyára az összes többi bibliai szerzőt, amikor komolyan veendő szavakkal óvnak minket a csúfolódóktól, "akik istentelen dolgokra irányulú szenvedélyeik szerint élnek" .(Júd 18-19)
-A hamis tanítóktól, "...akik miatt káromolni fogják az igazság útját" (2.Pét 2, 1-2)
-De azonos szándékkal íródtak azok az igehelyek is, amelyek félreérthetetlenül felszólítanak: "ahhoz tartsa magát az ember, ami meg van írva" (1.Kor 4,6), vagy: "Mások bűneiben ne légy részes!" (1.Tim 5,22)

---Vannak az életnek olyan területei, ahol nagyon is szükséges a kompromisszumkészség. De ha az evangélium igazságáról, Jézus Krisztusról, mint az Atyához vezető egyedüli útról, a tanítványságról és az Isten iránti odaszántságról van szó, akkor nincs helye kompromisszumoknak !

- Ma az evangélium hirdetése sok helyen show-műsorrá válik !
Egy úgymond szalonképes kereszténység áron alul kínálja, "kiárusítja" a kegyelmet és Krisztus követésének az útját.

-Egyes egyházak és gyülekezetek istentiszteleteikből élményt és élvezetet nyújtó rendezvényeket csinálnak. Az evangéliumot "hozzáigazítják" a felhasználókhoz, hogy minél hatékonyabban eladható legyen.

-Az első gyülekezetekben ugyanúgy voltak hamis próféták és tanítók, mint korunkban (2.Pét 2,1-22). Generációnk legnagyobb vesztesége lenne, ha Isten Igéje helyett azokba vetné bizalmát, akik attól eltévelyítik.- Az ún. torontói áldás a világ egyes részein már nem "divat", mert felváltotta egy újabb "hullám".-
-Erre is érvényes azonban az alapelv: aki Isten Igéjét figyelmen kívül hagyja, az magának árt.-

(Bruno Schwengeler:Valódi hit,vagy élményvallás?)


L.

_________________
"A teljes Irás Istentől ihletett."
2.Tim.3,16


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Szólsz hozzám, Istenem...
HozzászólásElküldve: 2009. dec. 17., csütörtök 02:20 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2007. okt. 25., csütörtök 20:49
Hozzászólások: 1814
.

Valódi hit

-Aki igazán hisz Jézus Krisztusban, az kegyelemből elnyerte az örök üdvösséget.
-A valódi hívőt az Atya eljegyzi pecsétjével, a Szentlélekkel a megváltás napjára. (Ef 1,13 - 4,30)
-Az ilyen embert Isten hatalma tartja; senki és semmi nem ragadhatja ki az Atya kezéből, és ki sem eshet abból. (Ján 10,27-29)
-A hívő ember örökre megmenekült, újjászületett, beleszületett Isten családjába, többé nem lehet "meg nem született".
Csodálatosan, páratlan módon mutatkozik meg ebben Isten szeretete és szentsége.-

-Az újjászületés, a Szentlélek jelenléte megváltoztatja az ember szemléletét. (Gal 5)
A hívő új élete az, hogy az Ige cselekvője lett, és ez nyilvánvalóan mutatja, hogy ennek az életnek az adományozója jelen van benne.

-A cselekedeteknek azonban kifejezetten szeretetünk és hálánk természetes megnyilvánulásának kell lenniök. Pusztán az a tény, hogy valaki az értelmével, vagy érzelmileg elfogadja a bibliai igazságokat, még nem bizonyítja azt, hogy üdvözítő hite van !

-Az, hogy valaki imádságban kérte Jézust, hogy jőjjön be a szívébe; vagy hogy valaki egy evangélizáción felemelte a kezét és előrement; vagy ha valakit megkereszteltek és egy gyülekezethez tartozik... nem jelenti feltétlenül azt, hogy újonnan született !

Ezek az emberek az életükben mutatkozó legkirivóbb ellentétek esetén sem hajlandóak annak elismerésére, hogy azok éppen a meg nem váltottságuk bibliai tényét igazolják.

-A valódi hit gyümölcse az, hogy beismeri a bűnt és bánkódik miatta. - Csak Isten fényében látja magát helyesen az ember ! A bűntelismerésnek Isten előtti bűnvallássá kell lennie. - Abűnbocsánat elfogadása feletti öröm pedig felébreszti a hívőben a kívánságot az engedelmességre - és egyre inkább iszonyodik a bűntől !

-Az üdvözítő hithez tehát szorosan hozzátartozik a bűnbánat, az odaszánás és a hitben történő engedelmesség Istennek.


- Az a hit, amelyet úgy is lehet gyakorolni, hogy az semmilyen kihatással nincs a bűnös életre, amely nem terem biblikus, hitből fakadó cselekedeteket és gyümölcsöket, az hamis hit, olaj nélküli élet !

-A biblikus hitnek semmi köze sincs az élmény-és élvezetvalláshoz !

-Isten lénye és Igéje, a Biblia tökéletesen megfelelnek egymásnak!
A szeretet azért erény, a gyűlölet pedig azért bűn, mert Isten a szeretet Istene. "Aki a szeretetben marad, az Istenben marad és Isten is őbenne.


-Aki Istentől született, annak olyan hite van, amely "legyőzi a világot".(1 János 5,4)

(Bruno Schwngeler: Valódi hit, agy élményvallás ?)


L.

_________________
"A teljes Irás Istentől ihletett."
2.Tim.3,16


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Szólsz hozzám, Istenem...
HozzászólásElküldve: 2009. dec. 31., csütörtök 10:14 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2007. okt. 25., csütörtök 20:49
Hozzászólások: 1814
.

-Mikor lesz "valódi" hitem ?-

-Amikor el tudjuk mondani: "Szeretlek én Uram és én Istenem
teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes elmémből és minden erőmből."


-Isten a megigazulásban Krisztus igazságát nekem tulajdonítja.-
-Rám adja a megigazulás fehér ruháját.

-De amig csak a bűneimet adom át, nem vagyok egészen az övé !
Amikor átadom önmagamat, a magamhoz való tulajdonjogomat,
akkor lesz teljessé a közösségünk az Atyával és a Fiával !


-Boldogan vallom: "Istennek kegyelmet nyert és szeretett gyermeke vagyok
Krisztus, az én Megváltóm által."


-Ez a hívők boldogsága és elveszíthetetlen öröme !

-Ajándékozzon meg az Úr mindnyájunkat ilyen valódi hívő ÚJ ÉLET-ÉVVEL !

Szeretettel
Loisz

_________________
"A teljes Irás Istentől ihletett."
2.Tim.3,16


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Szólsz hozzám, Istenem...
HozzászólásElküldve: 2010. jan. 02., szombat 06:39 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2007. okt. 25., csütörtök 20:49
Hozzászólások: 1814
.

Füle Lajos

Új esztendő hajnalán

Új esztendő hajnala van,
Hozzád jövök fényért, Uram.
Nem egyedül: hozom megint
Színed elé szeretteim.

Megállok a kereszt alatt,
Ott hallgatom áldó Szavad,
Rád bízom az életemet.
Szenteltessék meg a Neved!



Mindenható Isten, Mennyei Atyánk!

Köszönjük, hogy megérhettük ezt az új esztendőt. Áldásod után sóvárogva állunk a jövő előtt, ami emberi mértékünk szerint eléggé kilátástalan, de tudjuk, hogy Neked semmi sem lehetetlen. Engedd meg, hogy leborulva, de nyitott szemmel nézzünk fel Rád most, reménykedő hittel, hogy Te ezt az esztendőt is megáldod, sőt megkoronázod jóvoltoddal. Maradj velünk és újíts meg bennünket a KRISZTUS JÉZUSBAN!
Ámen.


Kedves "betévedő" Kereső Testvéreink !

A fentiekkel kívánunk Mindenkinek keresztyén B.U.É.K.ot:
-BÍZD UJRA ÉLETEDET KRISZTUSRA ! -

Várunk Téged és kérdéseidet! :)

Szeretettel
Loisz

_________________
"A teljes Irás Istentől ihletett."
2.Tim.3,16


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Szólsz hozzám, Istenem...
HozzászólásElküldve: 2010. jan. 07., csütörtök 23:07 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2007. okt. 25., csütörtök 20:49
Hozzászólások: 1814
.
"Ha az Úr akarja..." Cseri Kálmán igehirdetés kivonat.

"Tehát akik ezt mondjátok: Ma, vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap !-
Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely kis ideig látszik, aztán eltűnik.
-Inkább azt kellene mondanotok : 'Ha az Úr akarja és élünk, és ezt, vagy azt fogjuk cselekedni.
-Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban; minden ilyen kérkedés gonosz."
Jakab 4, 13-16


-Mindenki tudja, hogy egyszer meghalunk, és mégis általános reflex, hogy elhessegetik az emberek maguktól ennek még a gondolatát is, és egyáltalán nem készülnek fel rá.

Pedig nagy bölcsesség volt amögött, hogy a középkori szerzetesek egy csoportja úgy köszöntötte egymást, hogy előre fordították a tenyerüket, és ezzel arra figyelmeztették a másikat: (a két nagy M betű van a tenyerünkbe írva, ami azt jelenti: mementó mori) "Ne feledd, hogy meg fogsz halni."

Ezzel nem ijesztgetni akarták az emberek egymást, hanem azt az alapvető felelősséget akarták ébren tartani, hogyha valamiről tudom, hogy be fog következni, de körülbelül se tudom, mikor,-- akkor ha felelős ember vagyok, arra most felkészülök. Egyébként mindig fennáll annak a veszélye, hogy készületlenül talál.

Bizonyos, hogy váratlanul fog találni, de nem kell, hogy készületlenül érjen.
Isten ad lehetőséget arra - és a Biblia tele van erre való figyelmeztetéssel, hogy fel lehet készülni !

-Mit jelent felkészülni ?

(Folyt.)

L.

_________________
"A teljes Irás Istentől ihletett."
2.Tim.3,16


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 22 hozzászólás ]  Oldal 1, 2  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség