Kedves barátaim!
Kedves pauler, rosta, nemosinex, TCsaba!
Érdeklődésetek megtisztel, de persze tudom, hogy nem nekem szól, hanem az általam felvetett kérdésnek. (Szerencsére...)
Nos hát:
pauler írta:
Mi az IGAZ ISTENTISZTELET?
A megfelelő liturgia?
Mondjuk kezdjünk egy felálló énekkel orgona kísérettel,miközben már valaki szóljon nyelveken,majd latinul olvassuk fel a Biblia megfelelő szakaszát, de ezt már gitár kísérje...
Természetesen nem ez az igaz istentisztelet, hanem az, amikor az igaz Istent (és nem valamilyen más istent) az Ő népe (tehát a hívők közössége) a megfelelő módon imádja és tiszteli.
Az igaz Isten mibenlétében gondolom, mindnyájan egyetértünk. (Ha van közöttünk unitárius, mormon vagy Jehova tanúja, kérem, tegye fel a kezét!)
A hívők közössége kitétel természetesen nem jelenti azt, hogy hitetlenek az istentiszteletre ne jöhetnének be. Ugyanakkor közölni kell velük, hogy ők - jelen állapotukban - nem alkalmasak Isten tiszteletére, s ez pl. abban nyilvánul meg, hogy ők a sákramentumokból nem részesülhetnek.
A megfelelő mód egy kicsit hosszabb kifejtést érdemel. Kiindulásként (mint már előző hsz-aimban is) veszem az igaz egyháznak a Belga hitvallásban lefektetett, s Ravasz László Kis dogmatikájában is megismételt ismérveit:
1. Jézus Krisztust igaz (tehát a teljes Szentírásnak megfelelő) módon hirdeti;
2. A sákramentumokat Jézus Krisztus rendelése szerint szolgáltatja ki;
3. Az egyházfegyelmet az Igének megfelelően gyakorolja.
A 3. pontot intézhetjük el a legkönnyebben, hiszen az egyházfegyelem mint olyan, a MRE-ban nincs jelen.
Az 1. pont messzire vezet, s tartok tőle, hogy parttalan vitáknak adhat alapot, úgyhogy (legalábbis egyelőre) ezt is hagyjuk.
A 2. pont sokkal inkább kézzel fogható. Erre nézve idézem a MRE saját, hivatalos hitvallási iratait, tehát a Heidelbergi kátét (HK) és a 2. Helvét hitvallást (2HH).
A sákramentumok ugyebár ketten vannak, úgymint keresztség és úrvacsora. (Ezt csak az alapvetések tisztázása céljából írtam ide.)
A keresztséggel kapcsolatban a HK 74. a kérdésre (
Meg kell-e keresztelni a kisdedeket is?) adott válaszában kifejti:
Meg;… a keresztség által, mint a szövetség jegye által, a keresztyén anyaszentegyházba őket is be kell avatni és a hitetlenek gyermekeitől meg kell különböztetni…Tehát a keresztség sákramentuma által a hitetlenektől meg kell különböztetni a hívőket, s a keresztséget csak nekik és az ő gyermekeiknek kell kiszolgáltatni. Lássunk most Isten Igéjéből csak egy ide vonatkozó szakaszt, konkrétan az etióp kincstárnok megkeresztelését:
Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?" (Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. (ApCsel 8,36-38)
Isten itt arra tanít az ő Igéjében, hogy a keresztség feltétele a hit, azt pedig (legkézenfekfőbben) a keresztelendő hitvallása alapján ítélhetjük meg. Tehát csak a hitükről vallást tett emberek - és az ő gyermekeik - részesülhetnek a keresztség sákramentumában.
{OFF} (Kéretik az "és az ő gyermekeik" kitételbe nem belekötni! Itt most nem a hitvalló kontra csecsemőkeresztség témájában folyik a vita - azt majd a megfelelő topicban! Kösz!) {ON}
Az úrvacsorával kapcsolatban a HK 82. kérdésére (
Bocsáthatók-e az Úr asztalához azok is, akik vallástételükkel és életükkel azt bizonyítják, hogy hitetlenek és istentelenek?) adott válasz így hangzik:
Nem, mert ez az Isten szövetségének a megcsúfolása volna és az ő haragját felgerjesztené az egész gyülekezetre. Ezért kötelessége a keresztyén gyülekezetnek az ilyeneket Krisztus és az apostolok rendelése szerint a kulcsok hatalmával élve kebeléből kizárni, míg életüket meg nem jobbítják.Hivatkozik itt a hitvallás – többek között – a következő igékre:
Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is. (1Kor 10,21)
Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket. (Mt 7,6)
Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a szerint a hagyomány szerint él, amelyet tőlünk vettetek át. (2Thessz 3,6)
A 2Thessz 3,6 és a HK 82. átvezet bennünket némileg az egyházfegyelem kérdéséhez is. Erről persze egyéb helyek még világosabban beszélnek (pl. HK 85. és az ott idézett igei részek), én azonban ezek fényében is fenntartom álláspontomat, miszerint az egyházfegyelmet ugyan gyakorolni kell(ene), mégpedig a fentieknek megfelelően, mégis, az a MRE-ban nem érhető tetten.
Egy másik örökzöld téma, bár ez csak "féloldalasan" kapcsolódik a sákramentumokhoz, a női lelkészség kérdése. Erről a 2HH-t idézem, annak is a XX. fejezetét,
A szent keresztségről szólót, ahol
(A keresztség kiszolgáltatója) bekezdésben a következő áll:
Tanítjuk, hogy az egyházban a keresztséget asszonyok vagy bábák nem szolgáltathatják ki. Pál ugyanis kirekesztette az asszonyokat az egyházi szolgálatokból, a keresztség pedig az egyházi szolgálatok közé tartozik. Kedves református hittársaim! Kiket is kereszteltek ti? Kik is azok, akiket ti Isten és az egyház, tehát a Krisztus teste előtt tett ígéretetek és fogadalmatok szerint imádságban fogtok hordozni, holott nem is ismeritek őket? Akiket soha nem láttatok, s jó eséllyel soha többé nem is fogtok látni? S kikkel együtt veszitek ti magatokhoz a Krisztus testét és vérét, tehát kikkel egyesültök ti lélekben? Valóban így szerezte a mi Urunk az úrvacsorát? Valóban így éltek vele az apostolok, hitvalló őseink és a reformátorok? Vagy esetleg valahogy máshogyan…?
Felhívom figyelmeteket, hogy mindezek a MRE hivatalosan elfogadott, alapvető, ún. hitvallási irataiban vannak leírva. Ezek után ítéljétek meg magatok: a MRE vajon Krisztus rendelése szerint szolgáltatja-e ki a sákramentumokat? Márpedig ahol nincs a sákramentumok helyes módon történő kiszolgáltatása, ott nem lehetséges Jézus Krisztus helyes hirdetése sem! Legalábbis Kálvin szerint... Az egyházfegyelemről pedig gondolom, megállapíthatjuk, hogy ... nos, hm... hát igen.
Tehát a MRE nem felel meg a saját teológusai által hirdetett elveknek az igaz egyház tekintetében, mégpedig egynek sem a három közül (amelyek szorosan összefüggnek, ezt azért tegyük hozzá).
Véleményem szerint a MRE előtt három lehetséges út áll:
1. Visszatér történelmi hitvallásaihoz, egyben a reformáció (többek között Kálvin!) szelleméhez és radikálisan változtat jelenlegi gyakorlatán;
2. Elveti eddigi hitvallásait, s készít újakat, a kornak s mai gyakorlatának megfelelőeket;
3. Folytatja jelenlegi képmutató magatartását, azaz hirdeti hitvallásait, csűri-csavarja őket, ahogyan tudja,s közben folytatja jelenlegi, azoknak ellentmondó gyakorlatát.
A magam részéről úgy látom - s tapasztaltam is -, hogy a MRE a legutóbbi, 3. módozatra hajlik, s mereven elzárkózik minden, ezt akár csak szelíden megkérdőjelező kérdés vagy felvetés elől. Persze, tudom, hogy van Bibliaszövetség, annak van lapja és honlapja, a maga kritikus hozzáállásával, s igaz az is, hogy különböző lelkészi fórumokon, szaklapokban, sőt, nagy néha még a Reformátusok Lapjában is megjelenhetnek vitázó szellemiségű cikkek, de mégis: egyházunkban évtizedek óta nem változik semmi! Nekem volt szerencsém kipróbálni a fentiekhez hasonló gondolatok fogadtatását egy lelkésszel szemben, egy presbitériumban, valamint egy egyházmegyei presbiteri összejövetelen. Szerintem ti is tudjátok, milyen sikerrel. Ezért gondolom, hogy a MRE jelen állapotában reformálhatatlan.
pauler írta:
Kedves VaD!
Ha találtál egy tökéletes gyülekezetet, kérem jelezd nekem. Nem ígérem, hogy elmegyek oda, de imádkozni fogok a megtéréséért!
Jelenések 3.17.
Ez a gúnyolódás nem sért, kedves pauler, mert aljas indokból fakad (hogy egy 20. századi klasszikust idézzek - hogy ki az: házi feladat!). Ha nem az volt, akkor nagy-nagy elnézést kérek!
Szóval: természetesen mindnyájan tudjuk (remélem), hogy tökéletes egyházat csak a mi Urunk épít, s nem itt a földön. Tehát egy gyülekezetben nem az zavar engem, hogy az nem tökéletes, és belekeveredik néhány képmutató, akik csak úgy tesznek, mintha keresztyének lennének, de nem azok, hanem az zavar, hogy olyanok tartoznak a gyülekezethez (számosan!), akiknek eszük ágában sincs még csak úgy tenni sem, mintha keresztyének lennének, hanem teljesen nyíltan és bevallottan világiak. Hozhatom példaként egy hívő ember helyzetét: mindenki tudja, hogy nem lehet tökéletes és bűntelen, mint Jézus, de mégis törekszik rá, hogy Őhozzá hasonlóvá váljon. S ha mégsem, hát akkor bizony kétségeink támadnak afelől, hogy az illető valóban hívő-e, ugye?... Nos, a gyülekezetekkel is így van ez, csak kissé szigorúbban (Jel 2-3, 1Pt 4,17).
Végezetül kötelességem, hogy felhívjam a figyelmeteket arra, hogy a fentieket megítélni kinek-kinek a maga felelőssége, de egyben feladata is.
Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. (1Kor 11,31)
De senkinek ne legyenek kétségei, barátaim:
Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. (Mt 16,27)
Üdvözlettel: VaD