Krisztus közvetítő szerepe

"Általánosan abban áll, hogy kapcsolatot teremt Isten és az emberek között, mivel ez a kapcsolat a bűn miatt sérült, pontosabban – ha az eredeti viszonyt vesszük mintának – megszakadt.
Ha részletesebben vizsgáljuk, több aspektusa is van ennek a szerepnek:
egyrészt tolmácsolja a felek szándékát (ilyen értelemben nevezi az Ószövetség közvetítőnek Mózest, hiszen ő állt Isten és az emberek között, lásd 5Móz 5),
másrészt döntőbíró is, akit a perben álló felek választanak ki, és akinek rálátása és ráhatása van az egész ügyre, hogy méltányosan rendezni tudja.
De közbenjáró és szószóló is, aki közbenjár és könyörög az egyik fél érdekében a másik előtt.
Egyszersmind azonban kezes is, aki kibékíti a viszálykodókat, éspedig úgy, hogy elégtételt szolgáltat a sértett félnek, valamint biztosítékot az elkövető jövőbeni hűségéért és engedelmességéért, hogy a későbbiekben ne kerülhessen sor a felek között nézeteltérésre.
Krisztus közvetítő tisztsége mindegyik aspektust magában foglalja."

Márkus Tamás András (internetről, evangelikalcsoport hu)

"... Kálvin János, genfi reformátor szerint az evangélium lényege a bűnbánat és a bűnbocsánat..."

internetről (evangelikalcsoport hu, M.T.A.)

"Lehetséges-e kereszténynek lenni anélkül, hogy az Istenbe vetett hit meg ne változtatná valakinek az életmódját? Ez egy kényes kérdés, és állandó vitaforrás a hívők között. Egyesek úgy vélik, hogy a hit mindenekelőtt személyes kapcsolat Istennel, amihez senkinek semmi köze, mások szerint annak, aki magát „kereszténynek” nevezi, kötelező betartania bizonyos szabályokat..."

internetről - zarandok ma

"... tehát saját bajaink serkentenek bennünket Isten javainak megvizsgálására. Nem is kívánunk addig komolyan Hozzá térni, míg önmagunkkal nem kezdünk elégedetlenkedni."

Kálvin (internetről)

Kodácsy Tamás:
Kegyelmet csak egy vétkesnek lehet adni
részlet

"... Luther Márton nyomán a reformátorok hangsúlyozták a sola gratia / sola fide (csak kegyelemből/ egyedül hit által) elvet, amely szerint az üdvösség kizárólag Isten kegyelméből származik, függetlenül az emberi cselekedetektől. Ez a nézet eltér a skolasztikában elfogadottaktól, amelyek gyakran az emberi erőfeszítéseket és a kegyelemmel való együttműködést helyezték előtérbe. A reformáció az üdvösség kérdésében az ember részéről nem az érdemszerzésére, hanem az elfogadó hitre tette a hangsúlyt, „azért hitből, hogy kegyelemből legyen” (Rómaiakhoz írt levél 4. rész 16. vers)

A Második Helvét Hitvallás is világosan beszél arról, hogy minden olyan emberi törekvés, ami érdemhez, tulajdonsághoz vagy cselekedethez kapcsolódik, az Isten kegyelmi ajándékát utasítja vissza: „Elítéljük tehát azokat, akik az emberi érdemet úgy védelmezik, hogy Isten kegyelmét hiábavalóvá teszik.” (2HH XVI.13.) Minden olyan tétel téves, mely abból indul ki, hogy az ártatlannak, a jót cselekvő embernek kegyelem adható, mert az a kegyelem már nem volna kegyelem (Rómaiakhoz írt levél 11. rész 6. vers). ..."

(internetről - parokia)