|
SZABAD-E HAZUDNI?
Hívő körökben bizonyosra vehető az egyöntetű nem válasz. A tízparancsolat ugyan ezt nem tartalmazza, de indirekt módon szoktak volt hivatkozni rá. A „ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot” Ige bár egyszersmind hazugság-ellenes is, de elsősorban, tartalmilag a rágalmazás vétkéről beszél.
Az Újszövetségben az Úr Jézus, amikor tiltja az esküdözést, ugyancsak közvetetten utal az igazmondásra, amikor arra szólít fel: „a ti igenetek igen legyen, s a nemet mondástok nemet jelentsen!” Úgy vélem, itt sem annyira a hazugság vagy igazmondás a kérdés. Jézus a megbízhatóság fontosságát, a szavahihetőség jelentőségét hangsúlyozza, amit nem lehet valamilyen égi vagy földi tekintélyre hivatkozva „feljavítani”.
Akik szerint MINDIG, MINDEN KÖRÜLMÉNY KÖZÖTT IGAZAT KELL MONDANI, KIZÁRÓLAG A VALÓSÁGOT LEHET ÁLLÍTANI – azok hivatkozni szoktak olyan esetekre, amik a háborúban történtek meg. A zsidók bújtatását egy-egy gestapós ellenőrzéskor úgy „úszták meg”, hogy a kérdésre: „Vannak a házban zsidók?” pl. azt felelték; „Persze, itt bújtatjuk az ajtó mögött őket.” (s valóban ott voltak). A németek erre dühödt „ne viccelődjön, mert megbánja!” felkiáltással távoztak – kutatás nélkül.
Nem vitatom a történet(ek) valóságát. Az Úr hitükre tekintve, csodát tett az ellenség elkedvetlenítésével, sértődöttségével. Mégis, úgy gondolom ezek olyan kivételek, melyek a szabályt erősítik, s ezek inkább törvénykező, felelősség-nem-vállalások az én hitem szerint. Mert a szabály – meggyőződésem alapján – ez: Vannak olyan alkalmak, körülmények, amikor nemhogy szabad, de kötelező a hazugság. Kivétel ez alól mindaz, amikor a saját előnyünk, érdekünk, isteni küldetésünkből fakadó mártíromság a tétel tárgya. Ezekben az esetekben valóban TILOS A HAZUGSÁG!
Lehetnek olyan esetek is viszont, amikor nem csak a „gyöngyöket szórjuk a disznók elé” igazmondásunkkal, de Isten ügyének, vagy valaki személyes érdekének, veszélyeztetettségének ártunk, ha nem vállaljuk a hazugságot.
De, hogy ne szimpla, akadémikus eszmefuttatás legyen mondanivalóm – nézzünk bibliai példákat olyan hazugságokra, amik nem voltak Isten ellenére. Sőt!
„De a bábák félték az Istent, és nem cselekedtek úgy, ahogyan Egyiptom királya meghagyta nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket. Ezért Egyiptom királya magához hivatta a bábákat, és azt mondta nekik: Miért teszitek ezt, miért hagyjátok életben a fiúgyermekeket? A bábák pedig azt felelték a fáraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek. Mire a bába odaér hozzájuk már meg is szültek. Ezért Isten jót tett a bábákkal.” (2Mózes 1,17-20a)
„Dávid Ahimelek paphoz ment Nóbba. Ahimelek megrettenve ment Dávid elé, és ezt kérdezte: Miért vagy egyedül, és miért nincs veled senki? Dávid ezt felelte Ahimelek papnak: A király parancsolt nekem valamit, és azt mondta, hogy senki se tudjon meg semmit arról, amiért elküldött, és amit parancsolt nekem. A legényeket pedig más helyre rendeltem. (1Sámuel 21,1-3) A valóság ezzel szemben az, hogy Dávid elmenekült Saul gyilkos indulata elől – egyedül.
„Amikor Dávid tudomására jutott ez a beszéd, félni kezdett nagyon Ákistól, Gát királyától. És félkegyelműnek tettette magát előttük, eszelősként viselkedett köztük, firkált az ajtószárnyakra, nyálát pedig a szakállára csurgatta. Akkor ezt mondta Ákis az udvari embereknek: Hát nem látjátok, hogy ez az ember bolond? Minek hoztátok ide? Nincs itt elég bolond…” (1Sámuel 21,13-16) Újabb félrevezetés, valótlanság képviselete, azaz hazugság.
De említhetnénk Jonatán és Dávid megállapodását is arról a hazugságról, hogy mit fog mondani Saul fia, amikor keresni fogja Dávidot a királyi asztalnál.
Meggyőződésem szerint a Biblia legmegdöbbentőbb hazugsága az 1Sámuel 1-2 versekben olvasható:
„Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izrael királya. Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. Hogyan mehetnék oda? – kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak.”
Távol legyen tőlem az istenkáromlásnak még az árnyéka is – még inkább, hogy erre bíztassak bárkit is -, de lehetetlen fentieket másnak olvasni, min hogy ISTEN SZÓLÍT FEL HAZUGSÁGRA.
Értsük jól; nem arról van szó, hogy Isten hazudna, mert Ő szent és igazmondó. Az viszont elgondolkodtató; miért ezt a módszert választotta Sámuel életveszélyének elhárítására!? Megtehette volna ugyanazt, mint a Lót házát ostromlókkal, akiket átmeneti, speciális vaksággal sújtott, hogy nem találták meg a ház bejáratát. (Talán azért, hogy ezzel is bizonyítsa: nem a legfőbb érték az igazmondás - felülírja az önzetlen szeretet)
Legyen annyi felelősségünk és bizalmunk Isten iránt, ügyének védelme kapcsán, hogy belátjuk: vannak, lehetnek olyan esetek, amikor a Szent Szellem bölcsességével az ellenségnek az útbaigazítás helyett valótlanságot mondunk, azaz szent kötelességünknek téve eleget – hazudunk, mégpedig Istennek tetszően.
2008-07-18 Mihálovics Zoltán
_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )
|
