pauler írta:
Igen, köszönöm a hozzáfűzést.
Idézet:
" A Szentlélek bizonyságot tesz a "mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk"
"A mi lelkünkkel együtt."
Ezen gondolkoztam tegnap, hogy a "mi lelkünk", az "én lelkem".
Mert hogy ilyen nem csak a hívőknek van, hanem minden embernek.
persze, van, csak HALOTT...
pauler írta:
És az ember lelke bizonyságot tesz az embernek arról, ha valamit elront, vagy jól csinál. Egy hitetlen ember is érezheti azt, hogy a lelke háborog. De azt is érezheti, ha a lelke megnyugszik.
azt viszont NEM érezheti, hogy a Szentlélek bizonyságot tenne a lelkével együtt (szvsz)
pauler írta:
Ugyan akkor a bűnben való élet, a minden napos bűnök, az okkultizmus, az embert megbetegíti és a lelke már nem, vagy csak alig tesz bizonyságot arról, ha valamit rosszul tesz, vagy jól tesz. (az ember már "értékrendszer" alapján ítéli meg a jót és a rosszat, akár a mammon isten szerint)
A beteg lélek rossz immunrendszer, nem jelzi a betegséget és már nem is küzd a bűn ellene az ember.
Ezek az emberek küzdhetnek "látszólag" a bűn ellen, de ezt csak másokra nézve teszik, mert a mások bűne az zavarja őket. A törvényből látják mások bűnét és ítélkezővé válnak másokkal szemben, ugyan akkor szinte teljesen vakká önmagukkal szemben.
sokmindent tudnék ide írni, a kognitív disszonancia elhárításának működéséről, de ez PSZICHOLÓGIA, nem "pneumatológia"...
és Pál - elég egyértelműen - NEM pszichológiai értelemben gondolta a "lelkünkkel együtt"-et (már csak azért is, mert NEM a pszüché szót használta, hanem a pneumá-t...
pauler írta:
Milyen nagy dolog, amikor egy ember életébe betér az Úr Jézus Igéje és Lelke által.
Ilyenkor alapvető változás történik. Újra teremtődik az ember, mert a lelke lesz új. Isten Lelke, a Szent Lélek megeleveníti az ember lelkét
IGEN!! ami addig HALOTT volt!
pauler írta:
és ilyenkor igazzá válik, hogy a mi lelkünk
még a PSZICHÉNK IS! bár nem ott történt az ELSŐDLEGES változás a megtéréskor, de KIHAT a pszichére, sőt a TESTre is!
pauler írta:
már másról beszél nekünk, nem csupán a bűneinkről, nem csupán arról, ha valamit jól teszünk (ez is alapvetően fontos!), de ennél sokkal többről tesz az embernek bizonyosságot a saját megelevenített lelke, arról, hogy Istennek gyermekei vagyunk!
De jó, van ennél több, van ennél nagyobb ajándék? Kívánhatok többet a szeretteimnek, az ellenségemnek, mint hogy ő is átélje azt, hogy a hatalmas Isten gyermeke, ennek minden hétköznapi csodájával?
ÁMEN!
- Akkor hogy is van ? Talán különbséget kell tenni a természeti ember és az újjászületett ember között. ? 
