hanem nem voltál érthető.

vagy például:



jóllehet nem "Isten tudta nélkül", de direkt közvetlen személyreszabott kegyelme nélkül "automatikusan működik" mindkét törvény

ezért fordul elő, hogy valaki például nagyon rendezett, boldog életet él csont ateistán... "valaki imádkozott a családban"
másrészt: sok megtért embert látok nagyon nyomorúságos életet élni, ebbe most nem nagyon gondolnék belemenni, csak egy "elméleti példa" erejéig:
ha a földművelő az ÖSSZES TERMÉST megeszi, és nem tesz el SEMMIT magnak: a következő évben bizony nem "Isten büntetése", ha ÉHEZIK!

A hitetlen ember egészségesebb lelke kontextusában nézve ezt a dolgot még mindig nem értem.
Az 'amit vet az ember, azt aratándja' egy puszta, józan paraszti ésszel felfogható erkölcsi (vagy akár gyakorlati) törvény. Csak mivel már itt korábban szellem és lélek különválasztásáról volt szó, nem értem, hogy akinek a szelleme halott, hogyan lenne képes az olyasféle szellemi törvényeknek engedelmeskedni, amik az Isten imádásával függenek össze.
Nem inkább arról van-e szó, hogy az Isten büntetése - harmad- és negyedíziglen - nem a szellemi síkra értendő, hanem a földi boldogulásra. De az megintcsak messzire vezetne, ha ilyen alapon a hívők evilági nyomorúságát összefüggésbe hoznánk a nagyapáik és dédapáik által elkövetett bűnökkel.
Meg ebben az összefüggésben szintén nem érthető az egreses példa, amelyben pont azt rója fel Isten, hogy azt mondogatják Izraelről, hogy az apák ették az egrest, és a fiak foga vásott el tőle. Egyszóval - nem értem én ezt.

mindig is gyanús volt nekem, ha valaki MINDENT értett!

van egy kialakult "konszenzusos Istenképünk", ami a VALÓDI Istenhez csak elég távolról hasonlít (lásd Jób barátainak "okfejtése")



semmi ilyesmiről nem beszéltünk, sőt... pont azt mondtam, hogy a KONKRÉT SZEMÉLY hite (és Isten-imádása) nélkül, ÖRÖKSÉGI alapon egy csomó áldást kaphat!

de itt van akkor mégegy ilyen "törvényszerűség":



ez se egy olyan nagyon "szellemi" törvény... láttál már szűkölködő IRIGY embert? én igen!
és olyat, aki szegénysége ellenére ADOTT és - ha nem is gazdag, de - ÁLDOTT VOLT? én igen!

Akkor nekem már példákat sem kell hozni.
Azért mégis..
Van aki hitetlenül is hűséges a házastársához, tiszteli szüleit, úgy cselekszik másokkal ahogy szeretné ha vele cselekednének. Ezek mind mind meghozzák gyümölcseiket, és kiegyeensúlyozott életet él. És ismerünk nem ilyen keresztényeket.
És vannak életvidám hitetlenek és vannak depressziós keresztények.
üdv
ex

Akkor nézzük meg a másik irányból.
Olyat nem láttatok, hogy valaki az isteni rend szerint igyekszik élni, mindenkivel jót tenni, és mégis úton-útfélen kiszúrnak vele? Meg még a testvérei is azt mondják rá, hogy milyen balfék szegénykém? Olyat sem, hogy valaki hűséges szolgája az Úrnak évtizedeken át, aztán emberektől elhagyottan, betegen és szegényen kell meghalnia?
Vagyis azt kérdezem, hogy valóban úgy függ-e össze a "szellemi törvénynek" való engedelmesség, illetve az "áldás", ahogyan mondjátok? Ha így lenne, roppant egyszerű lenne némelyeknek megmagyarázni maguknak, hogy azért élek ilyen jól, boldogan, mert engedelmeskedem az Istennek, vagy mert a szüleim engedelmeskedtek - nem tagadom, hogy előfordulhat ilyen. De ugyanakkor ez a másik felé, akinek nem jön úgy össze az áldás, jóllehet hűséges követője Istennek, ez igen súlyos VÁD (még a nyomorúsága mellé).
Mint ahogy vád az is, hogy beteg a lelke annak a hívő kereszténynek, aki esetleg nem annyira "életvidám" mint a hitetlen társa. Akit Jézus Krisztus megváltott a haláltól, hogyan lehet az betegebb, mint az, aki még a kárhozatban van - életvidámságtól függetlenül?

Erre próbáltunk eddig válaszolni. Mert az meg tény, hogy van ilyen.
Nem kell elfogadnod a választ, de attól még ott marad a kérdés megválaszolatlanul.
üdv
ex

Mint ahogy ott marad megválaszolatlanul az is, amiről nem akarsz tudomást venni, hogy mi van azokkal a hűséges hívő emberekkel, akik betegen, szegényen, magányosan és esetleg súlyos depresszióval küszködve élnek itt a földön? Mi van azokkal, akik hűségesek a társukhoz, és mégsem kapnak hűséget, akik szeretnek, és mégsem kapnak szeretetet? Nem olyan egyszerű matematikai dolog ez.

Egy kérdés még:
Mit is nevezünk beteg léleknek?

De láttunk. Van hogy valaki nagyon igyekszik, szorgalmas, tehetséges, hívő is, médsem jön ben neki semmi, minden igyekezete meghiúsul stb.
Ez pl lehet egy örökölt családi átok következménye, amitől nem szabadult meg az illető automatikusan az újjászületésekor. Az okokat tudatosan fel kell tárni és imádkozni a szabadulásért. Végeredményben ez is egy működő szellemi törvény következménye.
Azért kaptuk az igét, hogy tanulmányozzuk és hasznunkra legyen.
üdv
ex

aki szerint Isten "egyszerű matematikai dolog"... azzal én nem sokat tudok kezdeni...

TUDOM, hogy nem ezt mondtad, de lényegében egy alapvető emberi igényt fogalmaztál meg: ÉRTENI AKAROM a döntéseit!

a válasz az 5Mózes 29:29:


sok ember halt meg úgy HITBEN, hogy NEM ÉRTETT SEMMIT! és ez rendben van így... épp EZÉRT kell a hit!

azt gondolom ezt a gondolatmenetet Jézus is "végigjárta", mármint ezt:
"mi van azokkal a hűséges hívő emberekkel, akik betegen, szegényen, magányosan és esetleg súlyos depresszióval küszködve élnek itt a földön?"
ERRE mondta a gazdag ember és Lázár példázatát!

még egy megjegyzés (kijelentésen alapuló "okoskodás"):
ha itt a földi élet minőségével mérnénk a "mennyei értékét" egy életnek, az kb. olyan lenne, mintha a vadászrepülők a BETONON futnának be szép figurákat, és EZT ÉRTÉKELVE versenyeznének egymással... a kifutópálya értelme a FELSZÁLLÁS!!!

-Azt gondolom, az alábbi ige (két fordításban összevetve) válasz a kérdéseidre.

Jaj, nem! Ugyanis azt tapasztalom, hogy minél kevésbé értem, annál csodálatosabb. Minél felfoghatatlanabb, annál inkább méltó az imádatra. Régebb mindig háborogtam, amikor a haragvó meg a féltékeny Istenről olvastam. Ma már nem. Ma már bámulatba ejt a fensége, a szentsége, a haragja is. Lenyűgöz, akármit csinál.
Csak azt nem szeretném, hogy valaki jó befektetésként tekintsen a hívő életre, (persze az is, csak lehet, hogy nem földi síkon, de) ennél azért elmondhatatlanul több. El tudom képzelni, hogy az az öreg, beteg ember, aki tehetetlenül fekszik az ágyában, többet megtapasztal az Istennel járás boldogságából, mint az, aki egészséges, jólétben él, s esetleg mindezt Isten áldásaként éli meg (ami jó), de azért nincs oly mértékben ráutalva az Úrra, mint a másik.

Köszönöm a válaszokat.
Az átkos példádat azért nem értem ex, mert ez megint csak olyan dolog, hogy lehet, hogy volt átok, de lehet, hogy nem. Ha ezt általános dolognak tekintjük, ezzel is meg lehet nyomorítani embereket.

üdv szeretettel:
nX

Két példa, egyik édesapám.
Nagyon szerettem őt, katolikusként sokáig eljutott Jézushoz.
Első volt számára a család, a felesége. Hűséges volt, két munkahelye is volt és sokat tanított minket, foglalkozott velünk.

Mindenki jó véleménnyel volt róla és nem volt boldog teljesen. Élete vége felé az alkohol legyűrte több esetben.
Sokat láttam boldogtalannak. De minden saját erejét összeszedve igyekezett jónak lenni! És ebből sokan kaptak!

Petike, aki pár hetet élt, nem tudom, hogy boldog volt-e. Azt viszont biztosan tudom, hogy az Úr küldte közénk és pár hetes élete a gyülekezetnek többet adott, mint amit én eddig szolgáltam a kisovisok között.
Betöltötte a küldetését és gazdaggá tett az Úrban sokakat!

Jézus Krisztus Igéje nem a Bibliában van csupán. Ott van, MINDENHOL ahol ÉLET van!
Így lehet Őt felfedezni ott is, ahol még sose jártak keresztyének. Ahol ÉLET van, Ő ott van. Nem a templomban, nem a Bibliában és még csak nem is egyedül a hívők szívében van az Ige.
"Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt... Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött!"

És ez az ÉLET nem az az élet, amiről mi azt HISZZÜK, hogy az az élet.
Mert ez az ÉLET még a depresszióban, sőt a halálban is ott van, sőt a halál után is.

A kérdés, amin áll az Életünk, hogy ezt hisszük-e?
Hisszük-e, hogy Isten MINDEN bűnünket megbocsájtott Jézusban és ÖRÖK ÉLETET készített Jézusban.
Mert ezen múlik a MA!

esetleg megnyugtató lehet, hogy...
már a tanítványok se értették:

Kedves Nx!
Az átkos példa egy lehetséges magyarázat a helyzetre, nem általános megoldás. Lehet más oka is, de azon mégjobban kiakadnál, úgyhogy bele sem kezdek.
És van amikor nem tudjuk megmagyarázni, mert nem mi vagyunk a mindentudók.
Nem egyszerű matematikai dolog, de az. A különbség az hogy az egyszerű matekkal a földi dolgokat ki tudjuk számolni. A szellemi egyenletekben viszont lehetnek általunk nem ismert tényezők, ezek a titkok, ami miatt más eredmény jön ki nekünk, mint a valóságban. A hűséges buzgó hívő számára a mi egyenletünkből nem jön ki nyomorúságos élet a megértett szellemi igazságok alapján. De lehet az egyenletben egy számunkra ismeretlen tényező ami más eredményt ad. Ezt a tényezők sok esetben meg lehet keresni, erre lennének jók a pásztorlások, de van amikor titok marad. Ilyenkor számunkra marad a hit és a bizalom Isten iránt.
Ettől a rossz dolgot nem kell jónak nevezni. Pál is rossznak tartotta a tövist az oldalában, ezért akart tőle megszabadulni. Kétszer is kérte Istent, de nem történt semmi. Itt csak találgatni tudunk, de biztos vagyok benne, hogy jó oka volt. Majd odafenn megtudjuk.
üdv
ex