Sziasztok!
Cseri Kálmán: Újonnan kell születnetek (Bp.,2001.) c. könyvében nagyon világosan magyarázza az Ige alapján, hogy mi újjászületés, és hogyan történhet.
Néhány részlet azoknak, akiket ez foglalkoztat :
„ …3. / Mi az újjászületés?
„Felelt Jézus és ezt mondta neki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondtam neked: szükséges újjászületnetek.” /János 3, 3; 6-7/
(…)
Mindjárt az elején nem árt bevallanunk, hogy az újjászületés titok. Mint ahogy minden élet foganása titok. De sok mindent elmond róla nekünk a mi Urunk Jézus, és ezeket fontos, hogy tudjuk és higgyük.
(…)
Jézus…mindenféle körülményes bevezetés helyett azonnal a lényegre tér…Szükséges ahhoz újonnan születned, hogy megláthasd az Isten országát, hogy Istennel kapcsolatba kerülj, ott fellélegezhess, leessen egy nagy kő a szívedről, a helyeden érezd magad. … [hiába] vagy mélyen vallásos ember, művelt, képzett, gondolkozó és lelkileg is igényes. Ez mind nagyon szép, de nem azonos azzal, hogy az isteni élet, Isten természete benned van. Az most még nincs benned. Ezért szükséges újjászületned.
(…)
„Jézus az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt, Akik azonban befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfi indulatából, hanem Istentől születtek.” /János 1, 12-13/
Ha ezt az ajándékot kéred: tessék, itt van! Csak azt kell belátnod: szükséges, még neked is. Bátran hinned kell, hogy lehetséges. Mert az újjászületés szükséges a legjobb alaptermészetű, a legvallásosabb, a legszelídebb embernek is, és lehetséges a legistentelenebbnek, a leghitetlenebbnek is, - aki önhibájából, vagy azon kívül, életében nem hallott Istenről, sose járt hittanra, nem volt templomban, de egyszer csak valami hiányérzet gyötörni kezdi, eljut hozzá ez a jó hír, hogy Isten őt is szereti, mindenkit személyválogatás nélkül …Néha nagyon nehezen hiszik el az ilyen emberek. (…) Az egyiknek azt kell komolyan vennie: neki is szükséges; a másiknak azt: még neki is lehetséges. Csak ennyit vár tőlünk Isten. Mert az újjászületést nem mi hajtjuk végre. Mint ahogy a testi fogantatásunknál sem volt semmi aktív szerepünk, és még a születésünkben is passzívan vettünk részt. Ugyanígy van az újjászületéssel. Az is mindenestől Isten műve. (…)Ő hozza létre. Tőlünk csak azt várja: lássuk meg, hogy ez valóban szükséges. (…) aki nem született újjá, nem láthatja meg az Isten országát. És ez nemcsak a halál utáni állapotunkat határozza meg, hanem már itt ezt a hátralevő időt is egészen mássá teszi, ha valaki belép az Isten országába. Ha valakinek az életében Jézus Krisztus természete megszületik.
(…) nem új vallásos tapasztalatok vagy élmények kellenek, még csak nem is az vezet célra, hogy még több jót igyekszel cselekedni. Ezek mind az emberlét vízszintes, horizontális síkján történnek. Neked arra van szükséged, hogy ezt a vízszintest egyszer messe az Isten függőlegese! Onnan felülről áradjon az életedbe valami hitelesen isteni. Ezért jött Jézus. Ezt hozta el.
4./ Hogyan lehet újjászületni?
(…) ha valaki Jézus Krisztust befogadja, Ő egészen újjá teszi természetünket. Elkezdődik Isten Fiának a természete egy ilyen magunkfajta, nyomorult emberben, és ez minden téren megváltoztatja az embert.
Megváltoztatja először is a státusát, a helyzetét: addig Isten ellensége volt, attól kezdve Isten családjának a tagja. Jézusért gyermekévé fogadja a mindenható Isten. (…)
Ezt az ajándékot nem megérteni kell, hanem elfogadni. (…) Az, hogy valaki nem érti, hogyan vették ki a veseköveit, nem végzetes baj. De ha a kő elzárta a vezetéket, és ő nem engedi kivenni, abba belehal. Örüljön, hogy valaki segít rajta, és engedje, hogy segítsenek, aztán majd megérti utána. (…) nem spekulálni kell, nem elmélkedni, - az üdvösség végképp nem oldható meg elméleti síkon. Jézus itt ezt mondja: Nikodémus, nagyon egyszerű a helyzet. Téged idehajtott a nyomorúságod…Én itt kínálom azt, amitől kielégül az életed. Kéred, vagy nem?
(…)
Mert nem az a mi nagy tragédiánk, hogy egyszer mindnyájunknak meg kell halnunk, az a tragédia, ha valakinek úgy kell meghalnia, hogy előtte nem fogadta el Jézustól az életet. Ha új élet, újjászületés nélkül kell meghalnia. Ez maga a pokol, ez a kárhozat.
(…)
HOGYAN?
„Bizony, bizony mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” /János 3:5/
Mit jelent ez? A víz a megtisztulásnak az eszköze. Az ember szennyes, és meg kell mosódnia ahhoz, hogy Isten közelébe kerüljön. Ezért merítette be Keresztelő János a bűnbánatra kész embereket a Jordánba. Az a bemerítés azt jelentette, hogy aki igénybe vette, a nyilvánosság előtt vállalta: szennyes vagyok, nem tudtam magamat lelkileg megtisztítani, rászorulok arra, hogy megtisztuljak. Ez a fajta keresztség tehát a bűnbánatnak, a bűnvallásnak és a bűnök elhagyásának a jele volt. –
A bűn azonban visszajön. Egy nagytakarítás után a tiszta, de üresen hagyott lakásba újra visszalopakodik, többedmagával. Ezért fontos: ne maradjon üresen a kitisztított szív, lakás, hanem jöjjön be oda Jézus Krisztus. Hadd töltsön be az ő Szentlelkével, és kezdjen el irányítani. Víztől és Lélektől – ezt jelenti. Tudatában kell lennem annak, hogy így, ahogy vagyok, szóba sem állhat velem Isten. Meg kell tisztulnom. Megtisztítani is csak Ő tud. Az ezzel kezdődik. Utána viszont egészen kinyitom magamat előtte: töltsön be önmagával. Ettől kezdve képes az ember NEM vétkezni. Eddig csak vétkezni tud.Az egyik egyházatya mondta, hogy az újjá nem született ember nem tud nem-vétkezni. Az újjászületett ember már tud nem-vétkezni. Szabad, uralomváltozás történt az életében.
Addig a bűn uralma alatt volt akkor is, ha nem akarta. Sok mindent csinálunk, amit nem akarunk. Ki van szolgáltatva a bűnnek az ember, nem tud nem vétkezni. Amikor Isten Szentlelke valakiben már él, amikor Jézus Krisztus természete kezd kibontakozni, ez az új természet nem vétkezik. Tehát az ilyen ember már tud nem vétkezni. Sajnos még tud vétkezni is, mert megmarad a régi természete, de nem az uralkodik. Átadta az uralmat Jézus Krisztusnak.
Tehát víztől – azt jelenti: elfordulok az eddigi bűneimtől. Lélektől – azt jelenti: odafordulok egészen Istenhez és kiszolgáltatom magamat neki. Víztől – azt jelenti: Isten kezébe letettem az egész múltamat, mindenestől, és hiszem, hogy Jézus haláláért bocsánatot kaptam rá. Lélektől – ez azt jelenti: Isten kezébe letettem az egész jövőmet, és azt akarom, az történjen velem, amit Ő akar, és semmit ne érjek el, amivel nem Ő akar megajándékozni. Csak oda akarok menni, ahova Ő küld, és sehova nem, ahova nem küld. Ez a teljes engedelmesség, amikor valaki tudatosan, önként, meggondoltan, az egész akaratát Isten akaratának rendeli alá. Mert Isten Lelke vezérli, Isten gyermeke. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.” /Róm. 8:14/ Víztől – ez azt jelenti: bűnbánat és bűnbocsánat. Lélektől – ez azt jelenti: feltétel nélküli engedelmesség. „Aki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (Ján. 3:5)
Vannak emberek, akik elakadnak az elsőnél. Az jó volt, amikor hallották, hogy Isten bocsánatot ad a bűneikre, mert a lelkiismeretfurdalásból már elég volt, a bűntudatot szép mesékkel sem tudták elég mélyre nyomni. Néha – ha máskor nem, álmaikban – a felszínre tört és borzasztó volt izzadtan, félelmekkel teli felriadni. Ha Isten a bűnbocsánattal mindezt megszünteti: kérem a bocsánatot.
És az engedelmesség? Ha valaki igazán átélte azt, hogy Isten az ő egész múltjára feloldozást és bocsánatot adott, ez úgy folytatódik: hálából neki akarok élni. Csak ez érdekel: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Ő az Úr. Víztől – azt jelenti: Jézus az én Megváltóm. Lélektől – azt jelenti: Jézus az én Uram lett, de ténylegesen. Ő parancsol, én meg engedelmeskedem. Senki nem kényszerít rá. Isten Lelke végezte el bennem, hogy ez a legértelmesebb magatartás. Ez az egyedül emberhez méltó, mert ebben a függőségben lesz emberré az ember, itt kerül vissza eredeti elveszített pozíciójába, itt bontakozhat ki igazán. Az újjászületett ember válhat azzá, akinek Isten eltervezte. Eközben lesz boldog és elégedett, és akkor nem járkál éjszaka az utcán, mint Nikodémus, keresvén azt, ami hiányzik az életéből, hanem világosság fia, és ő tud adni tovább másoknak abból a nagy gazdagságból, amit ő is úgy kapott Istentől.
Az azonban nagyon fontos, hogy ez egy esemény: víztől és Lélektől. Itt nincs egymásutániság, nincs olyan, hogy ezt csinálom én, azt meg Isten. Mi ezt nagyon szeretjük felbontani. Még csak azt sem lehet mondani, ha én kész vagyok a bűnbánatra, akkor majd Isten Lelke betölt engem, mert az is a Lélek munkája, hogy kész vagyok a bűnbánatra. Első pillanattól kezdve Isten munkálja az újjászületést. Mégis felelősek vagyunk azért, hogy amikor Ő szól, válaszolunk-e rá. Amikor Ő kínál ajándékot, elfogadjuk-e. Ez a mi felelősségünk. De amit Jézus egy mondaton belül mond: víztől és Lélektől, ez egy esemény.
Legfeljebb azt mondhatjuk: egy eseménynek a két oldala.
Ugyanígy nem lehet szétválasztani Jézus Krisztust és az ő Szentlelkét. Az nem úgy van, hogy valaki befogadja Jézust, aztán majd később kapja a Szentlelket. A Biblia nem tud ilyenről. Aki Jézust befogadta, az kapta az ő Szentlelkét. Legfeljebb még nem tudja, mi mindent kapott vele együtt és benne. Az engedelmesség során majd meg fogja tanulni.
Az azonban jogos kérdés, hogy mit kell nekem tennem. Mi a feladatom, hogy ez a csoda, az újjászületés, bekövetkezzék: Hogyan lehet újonnan születni?
Itt kell megtanulnunk, hogy Istennek van egy csodálatos eszköze, amit a mi újjászületésünkben használ. Ez az ő beszéde. Az ő Igéje. A Biblia nem tud Ige nélküli újjászületésről. És ha valaki egy élményre vagy látomásra hivatkozik: ő akkor született újjá, - az nem igazi újjászületés volt. Csak az Igével teremt, szül újjá minket Isten. Nikodémusnak is beszél Jézus. Nikodémus nem látomást látott és nem élményei voltak: egész egyszerű mondatokat hall Jézus szájából. De úgy érkezik meg hozzá, mint ige, és Isten elvégzi az Ő beszédével az Ő teremtő munkáját.
Erre nézve hadd olvassak fel három mondatot a Bibliából. Három különböző helyen van megírva, de Isten újjáteremtő munkájának a logikája bontakozik ki benne:
„Mint akik újonnan születtetek, nem romlandó magból, hanem romolhatatlanból, Isten igéje által.” (1Pt. 1,23). Tehát úgy beszél Isten igéjéről, mint a magról, ami belekerül a földbe, egy ideig nem látszik semmi: van vetés, vagy nincs vetés. Egy idő után azonban kikel, és később gyümölcsöt hoz. Isten igéje belehull az ember szívébe, és ott egy merőben új életet, Jézus Krisztus életét kezdi el.
De nem mindenkiében. Mert van falra hányt borsó is, és az nem szokott kikelni. Nem mindegy: hogyan hallgatja az ember. „Az Ő akarata szült minket újjá az igazság igéje által, ezért szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelketeket. Az igének megtartói legyetek, és ne csak hallgatói.” (Jak 1,18; 21-22). Szelídséggel fogadjátok!
Lehet ellenállással is. Előre elhatározom, hogy az, ami a Bibliában van, nem lehet igaz. Előre elhatározom, hogy amit mondanak a szószékről, az rajtam nem fog formálni semmit. Mégis meggyőzött már Isten, és meg tud győzni ezután is. De a magunk újjászületését nehezítjük, ha elzárkózunk, vagy lehúzzuk a redőnyt az ige előtt. Szelíden fogadjátok a beoltott igét! Mit jelent ez konkrétan?
Erre nézve olvasom fel a harmadik igét. Ez már Jézus szava:
„Amikor hallotta az egész sokaság és a vámszedők, igazat adtak az Istennek, és megkeresztelkedtek a János keresztségével. A farizeusok azonban és a törvénytudók az Isten tanácsát megvetették őmagukra nézve, és nem keresztelkedtek meg.” (Lk 7, 29-30).
Jézus tanít, és a sokaság egy része - éppen a megvetettek, akiket lebűnösöztek és maguk is tudták, hogy azok – igazat adnak az Istennek. Jézust hallják, de Isten igéjeként fogadják a szavait, és azt mondják: így van! Sajnos igaz, ilyenek vagyunk. Hogy lehet ebből kijönni? Elmennek, s a bűnbánat keresztségével – a János keresztségével – megkeresztelkednek. A farizeusok és a törvénytudók azonban az Isten tanácsát megvetették őmagukra nézve, és nem keresztelkedtek meg. A többire nézve igaz, mert a tömeg bűnös. Nagyon jól megmondta nekik Jézus. De ők nem bűnösök. Ezért ők nem szorulnak a vízkeresztségre, a bűnbánat jelére.
Nos, ebből ezt a kifejezést szeretném a szívetekbe vésni: „igazat adtak az Istennek.” Sok, Istent kereső emberrel beszélgethetek, és néha láthatom azt a csodát, ahogyan új életet kap egy ember Istentől. Ezt mindig megelőzi: „igazat ad Istennek.” Lehet, hogy egy ideig védekezik, mentegetőzik, állandóan védőbeszédet tart maga mellett, de egyszer eljut oda: igazat ad Istennek.
Tehát az igét kell hallgatni, mert Isten az ő igéje által szül újjá minket. De az igét szelíden kell befogadni, - nem ellenállással. Vagyis: igazat adni annak, amit Isten nekünk az ő írott igéjében, a hirdetett igében, az igehirdetésben, vagy akár egy hívő jóbarátunk bizonyságtételén keresztül mond. Igazat adni Istennek.
Mindebből világos, hogy erre a kérdésre: hogyan lehet újjászületni, semmiképpen nem igaz válasz az: nevelés útján. Vagy bizonyos tanulmányok folytatása útján. Az újjászületés nem bizonyos fejlődésnek az eredménye. A Biblia szerint nincs lelki evolúció sem, mint ahogy a Biblia tanítása és hitünk szerint a természetben sincs ilyen. Az új életet Isten teremti, mégpedig ugyanúgy, ahogy ezt a világmindenséget megalkotta: az ő szavával. Azt mondja: legyen, és lesz. „Isten, aki szólt, sötétségből világosság ragyogjon, Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben is” – írja Pál apostol a korinthusiaknak. S ugyanebben a levélben azt is írja: „Aki a Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak, íme újjá lett minden.” (2Kor.4,6; 5,17)
Ha tehát valaki most már azt kérdezi: néhány szóval szeretném tudni, mi a feladatom: most már kezd kirajzolódni, hogy az újjászületés csodája Isten munkája, - de akkor nekem van valami feladatom egyáltalán, vagy nincs? Ha van, akkor mi? – Van. És ezt ebben a négy mondatban tudnám összefoglalni a Biblia alapján:
hallgasd az igét, adj igazat Istennek, valld meg bűneidet, és hagyd is el azokat! Hallgasd az igét, ahol csak lehet, ahol csak tiszta, hiteles igehirdetés hangzik, hallgatni és olvasni. Mert eközben hullik a mag a szívünkbe, amelyből majd gazdag aratás lesz.
Adj igazat Istennek, akkor is, ha kényelmetlen, kellemetlen lépésekre indít. Akkor is, ha néha olyasmikről is felemeli a leplet, amit gondosan takargatni akartunk. Előle úgysem lehet elrejteni semmit, de nincs is értelme, mert az nyomorítja meg az életemet, amit rejtegetek. Amit leplezek, azt Ő leleplezi. Adjak igazat neki.
És ez folytatódjék azzal, hogy ki is mondom: megvallom a bűnömet. Sokan megakadnak ott, hogy hallgatják az igét, igazat adnak magukban Istennek, és sopánkodnak a bűneik felett. De nem erre hívott el minket az Úr! Az ő ígérete csak a megvallásra vonatkozik: „ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, és megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden hamisságtól.” Nincs utána zárójelben, hogy kivéve ezt vagy azt. Ez nekem egyszer életmentő igévé vált. Amikor az jutott eszembe: még attól is? Magam sem hiszem. És akkor újra és újra elolvastam a János 1. levele 1. részének a 9. versét. Minden hamisságtól, - ha megvalljuk. Tőlem csak ezt várja. Addig lehet, hogy nem is tudtam, milyen utálatos bűn, de igazat adtam Istennek. Hallgattam az ő igéjét, rámutatott, igazat adtam neki. Menjünk tovább az úton: Valljam meg, fogalmazzam meg, mondjam ki imádságomban: Uram, ezt én bűnnek vallom, bocsánatot kérek. Hiszem, hogy Jézus vére megtisztít engem ettől a bűnömtől is.
És utána hagyjam is abba! Erre az ember azt mondaná: persze, ez magától értetődik, ha már meg is vallottam. Nem értetődik magától, mert képesek vagyunk folytatni, és még meg is magyarázzuk, miért vagyunk kénytelenek folytatni: Nem lehet azt hirtelen abbahagyni, majd leszokom, meg a többiek is meglepődnének, meg mindenféle mesénk van erre. Hagyjam abba! Radikálisan. Az akaratomat pedig rendeljem alá az Övének!
Hallgasd az igét. Adj igazat Istennek mindenben, amiben személyesen eltalál, nagy ajándék, ha Isten ítél minket. Valld meg Istennek feltétlenül imádságban, de van olyan – különösen súlyosabb bűnöknél – hogy az ember szeretne egy megbízható, hívő lelkigondozóval együtt bűnt vallani Istennek, éljünk a gyónás lehetőségével. És utána abbahagyni. És akkor az ember boldogan mondja Dáviddal együtt: „Levetted rólam bűneimnek terhét.”
Ugyanez volt az első pünkösdkor. Péter prédikált, az emberek magukra ismertek, ezt olvassuk: szívükben megkeseredtek, igazat adtak az Istennek. Azt kérdezik Pétertől: mit csináljunk? Péter megmondja: „Bánjátok meg bűneiteket, ennek jeleként keresztelkedjetek meg mindnyájan a Krisztus nevére a bűnöknek bocsánatára, és veszitek a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,37-38 ). Ez a Biblia megmásíthatatlan sorrendje. Sehol nincs fordítva.
Hallgatják az igét, bűnbánatra jutnak, megvallják, hiszik, hogy Jézus érdeméért bocsánatot kapnak, és kapják a Szentlélek ajándékát. És Isten Lelke kezdi vezetni azt, aki így most már új életben jár.
Azt mondhatná az ember: Nikodémus hogy nem tudta ezt? Ez benne volt az ő Bibliájában is. Így olvasható az Ószövetségben, amit Nikodémus sokkal alaposabban ismert, mint bármelyikünk. Ezékiel könyvében például ezt lehet olvasni, Isten mondja ezt az ő népének: „És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotokból és minden bálványaitoktól megtisztítlak benneteket. És adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hús-szívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsaimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ez 36,26-27).
Itt van szó szerint: víztől és Lélektől. Maga Isten mondja: Megtisztítlak titeket minden bűnötöktől és bálványimádásotoktól, és az én lelkemet adom belétek, hogy képesek legyetek az én törvényeimben járni, és ebben boldogok legyetek. Különös módon mégsem ez jutott eszébe Nikodémusnak, hanem az, hogyan mehetnék be másodszor anyám méhébe. Mire Jézus azt mondja: nem oda kell másodszor bemenned, hanem az Isten igéjének és Lelkének kellene már először végre a szívedbe bemennie, és akkor lenne új életed.
Ő ezt kínálja ma nekünk is. Készek vagyunk-e igazat adni neki ebben?
Azzal a mondattal szeretném befejezni, amit Jézus itt a szélről mond. Nyilván azt akarja érzékeltetni, milyen titokzatos a Szentléleknek ez a munkája, de mennyire tapasztalható e munka következménye. „A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön, hová megy. Így van mindenki, aki Lélektől született.” Nem tudod, honnan jön és hová megy, de a hatását, az erejét, a következményeit tapasztalod. Lehetséges azonban az, hogy valaki szélárnyékba húzódik. Látja, hogy Isten szeretete keresi őt, hallja – például most mi -, hogy Jézus Krisztus kínálja az új élet ajándékát, hogy Isten Szentlelke milyen ellenállhatatlan teremtő erővel változtat meg embereket, - de vannak, akik erre vágynak is meg félnek is tőle. És amíg ez az ambivalens, egymással ellenkező, nem tisztázott, nem egyértelmű magatartása van valakinek, addig nagyon sokszor kitér a Szentlélek szele elől, elhúzódik szélárnyékba. Ezért mondja itt Jézus befejező mondatunkban: „Bizony, bizony mondom néked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot. És a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el.”…
Ha valaki úgy találja, hogy ő a „szélárnyékból” figyeli mindazt, ami itt a héten hangzik, mindazt, amit Isten esetleg vele magával tenni akar, lépjen elő onnan. Álljunk oda a Szentlélek erővonalába, engedjük, hogy leleplezzen, telibe találjon. Amit nekünk mond, azt vegyük magunkra, amit komolyan mond, azt vegyük komolyan. Úgyis az egész az ő munkája, nem mi szüljük újjá magunkat. De mi kiszolgáltathatjuk magunkat az újjáteremtő erőnek, vagy elzárkózhatunk előle. Isten őrizzen meg bennünket ez utóbbitól!”
|