Igen. Ugyanakkor van egy elgondolkodtató mozzanat a királyi menyegzőről szóló példázatban. Ugye bekerül a menyegzőre fű-fa-virág, mindenki, aki csak méltóztatott elmenni. A végén ott van az az ember, akinek nem volt menyegzői ruhája, s akit aztán megkötöznek, és kivetnek a külső sötétségre, ahol a sírás és fogcsikorgatás lesz. Ez után hangzik el ez a mondat: Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.
Ma olvastam Cseri Kálmán egyik prédikációját erről, az erre vonatkozó részt idemásolom:
Idézet:
A példázat végén van valami, ami meghökkenti az embert.
"Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve." Ezt az embert, miután számon kéri és hallgat, nemcsak kiutasítják onnan, hanem súlyos ítéletben lesz része.
Honnan vett volna menyegzői ruhát, ha az utcáról hívják be? Miféle ruhára kell itt gondolnunk, ha olyan szegények voltak az akkori emberek? Volt, akinek csak a rajtalevője volt. Még váltás ruhája sem. De éppen az ilyen esetben gondoskodtak általában arról, hogy valami tiszta, egyszerű, lepedőfélét magára terítsen az illető, hogy mégis tisztán üljön az asztalnál. Ez kicsit hasonlított ahhoz, amikor az intenzív osztályon látogatunk betegeket és egy világos zöld valamit ránk adnak, és a cipőre is húzunk valamit, hogy minél kevesebb bacilust hagyjunk a betegnél. Ez meg beült csak úgy, ahogy volt, és ezért súlyos ítéletben van része. Miért? Mert nem vette komolyan, hogy a király bizonyos szabályokat foganatosított. Ezzel azt juttatta kifejezésre, hogy nem a meghívásnak, nem a meghívónak a személyéhez méltóan viseli magát. Őt nem érdekli, mi a szokás. Nem érdekli, hogy a meghívó mit kínál mindjárt a bejáratnál, ő jó úgy, ahogy van. Én már ilyen vagyok, hagyjatok engem békén! Nem akar változni.
Ez megint nagyon fontos tanítása Jézusnak. Sokan azt mondják az írásmagyarázók közül, hogy ez már egy másik példázat. A mondanivalója az, hogy feltétele nincs annak, hogy valaki Istennel közösségbe jusson, egyetlen feltétele van: elfogadja a meghívást. De következménye van. És ha valaki úgy akarja az Isten ajándékait élvezni, hogy ő maga nem akar megváltozni, annak kiteszik a szűrét. Ez fontos bibliai mondanivaló, amit ma igen sokan elködösítenek egyfajta hamis happy evangéliumot hirdetve. Az evangélium nemcsak abból áll, hogy Isten szeret és hív téged, s meg akar ajándékozni, hanem így folytatódik: miután ajándékainak részese vagy, meg lehet változnod. De ha te nem akarsz megváltozni, az ugyanolyan bűn, mintha nem akarod elfogadni a meghívást. Csak úgy beülni és élvezni, de ne szóljon bele Isten az életembe, maradok ugyanolyan hazug, hiú, büszke, parázna, ez nem megy. Az ilyet kiemeli a király, és nem lehet az országának a polgára. Azért, mert nem veszi magára a király szeretet-uralmát.
Nekem ez sántít:
Idézet:
A mondanivalója az, hogy feltétele nincs annak, hogy valaki Istennel közösségbe jusson, egyetlen feltétele van: elfogadja a meghívást. De következménye van.
Hiszen, ha közösségben vagy Istennel, akkor már nem kell külön agyalni a következményeken. Isten Lelke munkálja ki benned a következményeket, vagy nem? Nekem, meg kell mondanom, ez olyan felemás evangéliumnak hangzik, hiszen nincs benne annak az ereje, hogy ugyanaz igazít meg, aki a bűntől megváltott.
Arról nem is beszélve, hogy akit Isten elhívott, hogy penderítik mégis ki (mert itt nem csupán súlyos ítéletről van szó, hanem kárhozatról, külső sötétségről, én legalábbis így értem), ha sem "élet, sem halál, stb..."
És persze ott van a legnyugtalanítóbb dolog, vagyis hogy a választottság mintha a ruha felvételével függne össze, ami mégiscsak az emberi oldal, bármennyire érthetetlennek tűnik is.
