Ez egy gondolat menet az Úrtól, azzal kezdi messziről, hogy...

Lk 6,43-46: „43. "Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem.
44. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.

Egy egyszerű példa, mindenki értheti, logikus és látható.
A gyökéren múlik, hogy milyen gyümölcs terem, természete szerint terem a fa.

aztán....

45. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.

Mert Jézus nem azért jött, hogy kertészeti oktatást adjon, hanem az emberről és az Atyáról tesz bizonyságot.
Az embernek is van természete, a jó embernek jó természete a rossz embernek rossz természete. Ebből fakad minden az életében. A beszéd a legkorábban felszínre törő, látható gyümölcs. (Jakab levele, nyelvről mondott gondolatok)

Aztán jön az, hogy akkor én jó ember vagyok, mert Jézust "Uramnak" szólítom, innen már érthető a befejezés, vissza a kegyelem alá!

46. Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?"

És ilyen lelki állapotban az ember kész az Atya akaratát cselekedni, ilyen állapotban kész embereket Krisztushoz vezetni, mert önnön jóságát Benne látja!

Szerintem....

előző oldalon ott maradt Ex hozzászólása, ne felejtsük ki, ezért ide másolom



Mi a mi dolgunk? Honnan tudjuk, hogy mi a mi dolgunk? Honnan van erőnk megtenni azt ami a mi dolgunk?
hm?

Akkor újat kérdezek:
Lehet-e célja Istennek, hogy valakit üdvözítsen?

Ki az a "valaki"?

Istennek célja az ember üdvössége, nagyon sokat megtett és megtesz azért, hogy az ember üdvözülhessen. Most is cselekszik, nem adja fel!

Istennek célja, hogy az ember elkárhozzon?
NEM!
Sose volt célja, kezdetekben sem ez volt a célja, de a szabadság, az ember lét ezzel a veszéllyel jár.

Szerinted?

Kicsit összekuszálódott itt a párbeszéd. Ezt a kérdést exnek az ézsiási igét magyarázó hozzászólására írtam.
Ugyanis, ha Istennek az a célja, hogy üdvözítsen, s ezt az igéjével akarja elérni, akkor is érvényes az, hogy nem tér vissza hozzá az ige üresen, hanem eléri célját.
(A görcsre meg a sorompóra szívem szerint nem válaszolnék, mert nem látom értelmét ebbe az irányba elvinni a beszélgetést.)

A te kérdésedre nem tudom a választ.
Nehéz elképzelnem, hogy amennyiben mindnyájan a Sátán területére születünk, mindnyájan elhajlottunk, és nincsen, aki jót tenne közülünk, egyetlenegy sincs, hogyan lenne szabadságunk a jót választani, ha Isten nem könyörül rajtunk. Hogyan? Miért van mégis, hogy egyesek a jót választják (úgymond)?

Akkor sem értem, hogy ha mindnyájan egyformán bűnösök voltunk, mindnyájan a Gonosznak engedelmeskedtünk, hogyan tudtuk mégis a jót választani.
Isten kegyelméből van üdvösségünk, nem?
Rajtunk miért könyörült, míg másokon nem, ha azt akarja, hogy mindenki eljusson az üdvösségre?
Ti komolyan értitek ezt, vagy csak nem mertek belegondolni?

én félős vagyok

...amúgy: a királyi mennyegző példázata erre is választ ad

Úgy hogy jött egy erősebb fegyveres, aki felszabadította az akaratunkat egy döntés erejéig. Ami fontos, hogy a felszabadításkor hívjuk be a ház Urát, ez nagyon fontos!



Igen, nem azért szabadította fel az akaratunkat, mert bármi jót tettün, bármivel megszolgáltuk, kiérdemeltük, hanem azért, mert bűnösként is szereti az embert, látja benne az eredeti tervét.



Másokon is könyörül, csak vannak akik nem kérnek a könyörületből. És Ő nem erőlteti rá senkire a könyörületét, az irgalmát, mert az már nem üdvösség, hanem erőszak.



Én így értem, azt viszont nem értem, hogy mi alapján dönt valaki a kegyelem elfogadása mellett és mi alapján dönt egy ember a kegyelem visszautasítása mellett.

A predesztináció jó, abból a szempontból, hogy az ezt vallók nem lesznek beképzeltek, felfuvalkodottak, ugyan akkor az a veszélye, ami a teljes Holland református egyházat szétzilálta.
Azt keresték, hogy mi az alapja Isten elhívásának, választásának. És kijelöltek egy csomó pontot, szabályokat, eredményeket, hogy mit kell teljesíteni ahhoz, hogy az embert Isten kiválassza, hogy számára is kinyiljon az Ige.
És ezzel elveszítették az erejüket, amivel pedig példák voltak a hitben. A kiválasztottság tudat átfordult rossz irámyba, mert KRISZTUS NÉLKÜL használták.

Ex, válaszolsz valamikor a kérdésemre?

-Csak a felét "vetted". - Én a két -egymásnak ellentmondani látszó igét- tettem egymás mellé: Az ézsaiásit, -hogy az ige végzi el Isten akaratát,- és a másiikat, -hogy "Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez üdvösségeteket."

-Erre kérdeztem rá "magunktól": - most akkor Isten végzi, vagy nekem is van dolgom? És ez semmiképen nem azonos azzal, ahogy válaszoltál, - hogy ez utóbbi "visszatérés a törvény alá."

-Figyelmen kívül hagytad a második igét: "...vigyétek véghez..." Én ezt a teológiai magyarázatot tudom elfogadni: Az üdvösségünk érdekében Isten tett meg mindent, a Krisztus keresztjén. Aki ezt "elfogadja", üdvössége van.- De ez után jönnek azok az igék, amelyek megkívánják, hogy ez "meg is lássék az életünkön." Tehát:
Mivel Isten mindent megtett,- ebben "élvezkedve" nem engedhetem el magam, hanem figyelnem kell arra, hogy mostmár "teremje" is az életem a Lélek/Szellem gyümölcsét: "szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság,
hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény." (Gal.5,22)

-Ez utóbbi az "új-élet" bizonysága.


L.

.


-Ez az egyik legnagyobb csapda, amikor az újjászületésünk valósága után még ezeket kérdezzük, -mert a Róma 7 harcához és saját tehetetlenségünk elismeréséhez vezet minden "mi" akarásunk.
-"Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből ?
Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus." Ró 7,24-25

-Óriási felismerés ez, amikor eljutunk oda, ahova az apostol.- Vagyis: én nem tudom megvalósítani, csakis a "befogadott és bennem élő Krisztus!" - Az én "dolgom", hogy félreálljak az útjából, és engedjem, hogy Ő érvényesüljön bennem.- Az Ő szelídsége és alázata. (Mt 11,28)

-Hogy honnan van ehhez erőnk ? - Csakis a Szentélek/Szentszellem által.
"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet, a józanság lelkét." (2.Tim 1,7)

L.

.


-"Amikor azt kérdezem -talán kétségbeesve, szorongva,- kiválasztott vagyok-e?
Akkor már bizonyos, hogy kiválasztott vagyok!
-Aki nem kiválasztott, annak eszébe nem jut ezen töprengeni." (Úgy emlékszem: Farkas Józseftől van az idézet.) - Nekem "új világosságot" adott és elfogadtam.

L.

-Szerintem az is a kegyelem visszautasítása,- aki NEM TÖRŐDIK vele. Csak legyint egyet a kezével - és nem foglalkozik vele tovább, ha hallott is róla...

L.

A mi dolgunk, keresni Istent, Isten országát, ezt a kijelentésből, a szentírásból tudhatjuk. Az meg egyben használati utasítás az élethez, a Föld nevű bolygóhoz.
Erőnk pedig onnan van, hogy ugyanezen írás szerint megtérünk, újjászületünk, és vesszük a Szentszellem ajándékait, betöltekezünk Szentszellemmel.
Mint ahogy már sokszor leírtam ezekre itt a földi feladataink végrehajtásához van szükség, a Mennyben nem lesz rájuk szükség.
üdv
ex

Egyről beszélünk.

Annyi finomítás, hogy Loisz kicsit pontosabban fogalmazott.
Jézus Krisztustól tudjuk, hogy mi a feladatunk, Ő mondja, hogy "Keressük először Isten Országát és az Ő igazságát és utána minden mást az életre megkapunk".
Ő küldte el a Szent Lelket, hogy legyen vígasztalónk, bátorítonk, erőnk, szeretetünk, józanságunk.

Tőle, Általa és Rá nézve van minden.

Akkor hol vagyok én?

Ott, hogy ezen csodálkozva, ezen ámulva dícsérem az Istent és ez fog kiteljesedni a Mennyben, ezért érdemes végig harcolni az életünket Jézus Krisztus odalán.

Szép napot neketek!