Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 614 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38 ... 41  Következő
 

Hitépítő gondolatok
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 16., hétfő 06:05 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
- Isten végez el mindent, de szükséges hozzá az akaratom
- Annyi értéke van számomra a Bibliának, amennyi a szívembe kerül belőle!
- Szabad kell legyek arra, hogy a bűnöst és a farizeust is tudjam szeretni.
- Ha nehéz a hitélet, ott baj van, azt jelenti ez, hogy én erőlködöm, ahelyett, hogy teret adnék Jézusnak!
- Nem azért szeretni a másikat, mert megérdemli, hanem, mert Jézus érte is meghalt.
- Áldást közvetíteni csak megtört ember képes!
- Üressé lett kézbe tud Isten áldást adni.
- Isten egyoldalúan kötött szövetséget az emberrel – nem az emberre, hanem Önmagára nézve.
- Az áldás a kegyelem útján adatik! Ezt csak megalázkodva várhatja az ember.
- Ha őszintén bevallom Jézusnak a kételyeimet, hitem megingását, ő becsüli az őszinteséget és segít!
- Mindig keményíti a szívet, ha az Igét visszautasítjuk ill. nem vesszük komolyan.
- Profán. Napóleon mondta: „Az emberek mindent képesek elhinni, csak ne legyen benne a Bibliában.”
- Az ember szellemileg nem független lény – ha Isten uralma alól kivonja magát, a Sátán uralma alá kerül.
- A bűntől való elszakadásnak a jele, ha kilököm, megvallom a bűnömet!
- Egyszer az Isten világosságában teljesen nyilvánvalóak leszünk. Jó lenne úgy élni, mintha most is a fényözönben állnék minden tettemmel, gondolatommal.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hitépítő gondolatok
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 17., kedd 05:25 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
- Az imádság arra való, hogy Isten akarata menjen végbe.
- Az imádság egy stratégiai pont. Ha lemondasz róla, elveszíted a háborút.
- A fennhéjázásnak és a kisebbségi érzésnek ugyanaz a gyökere: a nagyravágyás.
- Nekünk az a dolgunk, hogy a mi szenvedésünkkel is Jézus magasztaltasson fel.
- Isten jótetszésének egyetlen cseppje több örömet okoz az emberi szívnek, mint tengernyi emberi elismerés.
- A dicsőséget az ember nehezen tudja – szenvedés nélkül – elhordozni, úgy hogy kevéllyé ne válna.
- A hitbeli csalódások nagyon sokszor alibik ahhoz, hogy járjuk a magunk útját.
- Közösségi élet. Hideg a légkör? Testvér, melegítsd fel!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hitépítő történetek
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 18., szerda 06:27 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
Vogel: Találkozás Istennel - de hogyan?
Bp. Evangéliumi K., 1990

"A gyülekezetben volt egy hűséges munkatársam - egy asztalos. Mielőtt megtért volna, híres kötekedő alak volt, akinek senki sem ment szívesen a közelébe. Hétközben a kocsmában ült, vasárnap pedig a kutyáit idomította. Egy nap meghívták egy evangélizációra és eljött. Isten Igéje fölébresztette a lelkiismeretét. Egy este így szólt a feleségéhez: "Holnap döntök Jézus mellett!" Az asszonyt villámcsapásként érte ez. "TE?" - kérdezte. "Hiszen előbb meg kell változnod. Így nem lehetsz keresztyénné." Úgy érezte, mintha fejbeverték volna. Minden reményét elvesztette. Másnap újra elment Isten Igéjét hallgatni. Ezen az estén az igehirdető ezt mondta: "Jézushoz úgy jöhetsz, ahogy vagy. Senkinek sem kell először megjavulnia. Fogadd be Jézus Krisztust az életedbe, és majd Ő megváltoztat!"
...
Elég világosan elmondtam? Ha igazán vágysz utána, akkor kérheted az Úr Jézust, hogy lépjen be az életedbe. Nem kell előtte megjavulnod, ez Isten dolga."


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hitépítő történetek
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 19., csütörtök 06:33 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
/Trausch Liza:"...azért jöttem, hogy életük legyen"/

"Egy finnországi történetet olvastam. Egy ember azt álmodja, hogy minden bűne megbocsáttatik, ha talál egy bűnöst a faluban. ez a legkönnyebb, gondolta, hiszen tele van a falu bűnösökkel.
Egy férfi összeveszett a feleségével, becsapta az ajtót, és elment a kocsmába. Jaj, de jó - gondolta -, kettő is van. Bemegy a házba, leül a konyhába, és azt mondja: - Ugye, asszonyom, tudja, hogy bűnös? Csúnyán káromkodtak a férjével. Ránéz az asszony: - Maga nem tudja, hogy én kivel élek! Nem baj - gondolja -, megkeresem a férfit a kocsmában. Meg is találja, előtte az ital, leül mellé, és azt mondja: - Ugye, maga belátja, hogy bűnös? Rettenetes, ahogy kiabált szegény feleségével! - Az én feleségem szegény? Én egy boszorkánnyal élek együtt, mindennek ő az oka! Majd megtudná, ha a maga felesége lenne!
Nem baj. Megy tovább az ember. A siralomházban ül egy fiatalember, aki embert ölt. Kezdi neki mondani: - Fiam, ugye belátod, micsoda bűn, hogy embert öltél a verekedésben? Ránéz: - Hát már maga is azt hiszi, hogy én vagyok a vétkes? Csak védekeztem, ő támadott, ártatlan vagyok, érti?
A legérdekesebb a vége. Megy hazafelé elkeseredetten. - Nem találok egyetlen bűnös embert sem. Amint egy ház mellett megy el, hallja, hogy bent imádkoznak és mondják: Mi nyomorult bűnösök! Tíz asszony imádkozott együtt. Belép. Olyan boldog vagyok, hogy találtam a faluban tíz bűnös asszonyt! Felugrik a tíz asszony. - Micsoda? Hát mi vagyunk a legkegyesebbek a faluban, most is imádkoztunk! - Hát nem most mondták, hogy mi bűnösök? - Jaj, az csak imaszöveg volt."


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hitépítő gondolatok
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 20., péntek 06:48 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
Hozzáállás
(egy elmélkedés)

Számomra fontosabb a hozzáállás, mint a tények.
Fontosabb, mint a múlt, mint a képzettség, mint a pénz,
mint a körülmények, mint a bukások vagy sikerek és
mint az, hogy mások mit gondolnak, vagy mondanak.
Fontosabb, mint a megjelenés, tehetség vagy ügyesség.
Ez az ami felemel vagy tönkretesz vállalatokat,....
gyülekezeteket..... és családokat.

Figyelemre méltó az a tény, hogy minden nap dönthetünk arról,
milyen lesz a hozzáállásunk aznap.
A múltunkat nem változtathatjuk meg, és nem változtathatjuk
meg azt a tényt sem, hogy emberek bizonyos módon reagálnak.
Nem változtathatjuk meg az elkerülhetetlent. Egyetlen dolgot
tehetünk, azon az egy húron játszunk amink van, a hozzáállásunkon.

Meg vagyok győződve arról, hogy az életnek 10%-a az, ami
történik velem, 90%-a pedig az, hogy hogyan reagálok azokra.
Veled is így van ez... Felelősek vagyunk a hozzáállásunkért!

- Chuck Swindo -


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Hitépítő gondolatok
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 20., péntek 07:48 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 21:15
Hozzászólások: 4790
Tartózkodási hely: Budapest
Boglárka írta:
az életnek 10%-a az, ami
történik velem, 90%-a pedig az, hogy hogyan reagálok azokra.
Veled is így van ez... Felelősek vagyunk a hozzáállásunkért!

Ez nagyon igaz, ugyanakkor figyeljük meg, hogy minden arról a 10%-ról szól, vagyis a körülményekről és szó sincs a saját felelőségről a 90%-ról.
üdv
ex


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hitépítő történetek
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 21., szombat 05:59 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
Trausch Liza: "...látni akarjuk Jézust"

"Finnországban történt, egy öreg házaspár lakott az egyik faluban. Bolondnak tartották őket, kinevették, csúfolták őket. Egyszer néhány fiatal elhatározta, hogy megtréfálják az öregeket. Leszedik a cserepet a házukról, aztán majd mondhatják, hogy az Úr így, meg az Úr úgy. Majd ha jön az eső, megvéd az Úr. Majd meglátjuk, mi lesz, ha leszedjük az összes cserepet a házról.
Egy reggel valóban hozzáfogtak, az öreg bácsi ahogy kimegy, látja, hogy szedik házukról a cserepet. Visszamegy és azt mondja feleségének: anyjuk, munkások érkeztek, tegyél ki az asztalra mindent ami jó, sonkát, kolbászt, vendégeljük meg őket. Az asszony asztalra rakta, amit tudott. A bácsi kiment és azt mondta: fiúk, ti már nagyon sokat dolgoztatok, gyertek be és reggelizzetek meg. Összenéztek: ez bolond, még enni is ad? - Hát menjünk.
Amint bemennek és meglátják azt a sok jót, ami az asztalon van, mintha elszorulna a torkuk. Aztán leülnek, az öreg bácsi elkezd imádkozni, hogy Isten áldja meg ezeket a fiatal életeket és tegye őket igazán boldoggá. A fiúk egy falatot nem tudtak lenyelni, aztán, ahogy mennek ki a csendben, a legvadabb meglöki a másikat és azt mondja: fiúk, rakjuk vissza a cserepeket. És visszatették egy szálig.

Miért mondtam el? Mennyi bánata lett volna ennek az öregnek, ha öszehívta volna a szomszédokat, hogy nézzétek, mit művelnek? Mennyi bánatuk lett volna, ha rohannak a rendőrségre, vagy a Tanácsházára. Talán évekig tartó per, ki tudja, mi minden lett volna belőle, el sem lehet azt mondani.
A gonoszt csak egyféleképpen lehet viszonozni: jóval. Ha jóval viszonzod, NEM TÁMAD FEL BENNED a gonosz. Mert akkor már nem az fáj, amit tettek, akkor már az fáj, hogy nem tudtam őket szeretni tovább. Sohasem az fáj, amit ők csinálnak, az az egy mondat fáj neked, amit te mondtál. ..."


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hitépítő történetek
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 22., vasárnap 06:17 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
EGY KÜLÖNÖS SORS : PAP LÁSZLÓ POMÁZI LELKIPÁSZTORRAL BESZÉLGET KONDOR KATALIN

(...)

"K.K.: Említette, hogy újjászületett. Mi volt ez a pont, vissza lehet keresni?

P.L.: Arról van szó, hogy Isten, aki kijelenti magát, mint Szabadító Isten, mint kötelékeket - adott esetben az alkohol kötelékét - feloldó Isten, az én életemben is nyilvánvalóvá tette az Ő szabadítását. Magyarán: én arról a konferenciáról úgy jöttem haza, hogy vágy sem volt bennem többé az ivásra.

K.K.: Milyen konferencia volt ez?

P.L.: Ez egy evangelizációs hét volt. Inkább így mondom: voltak ott rendes emberek, de voltak ilyen trógerek is, mint én. Ott az Isten elkezdett velem beszélni. Ami számomra azért volt csoda, mert noha "szakember" voltam, ilyen személyes kapcsolatban nem voltam az Istennel. S ott egyszer csak el kezdett hozzám beszélni, de ezt az ember nem tudja ilyen röviden elmondani. Amikor nekem már nagyon fájt az, hogy iszom, amikor már magam is meg akartam szabadulni tőle, akkor szólított meg az Isten. Ez 1977 tavaszán történt. Ezt megelőzően jött be egy toprongyos koma a parókiára, és elmondta, hogy szeretné, ha én a menyasszonyával kibékíteném. Fölvette a fizetését, és egy hét óta csavarog az országban, s egyfolytában iszik. Olyan is volt! Azt mondtam neki: "Édes öregem, így nem tudunk átmenni! - mert Hernádra kellett volna átkísérni Örkényből -, "Hanem gyere, vedd le a cuccaidat, majd kapsz tőlem újat, fürödj meg, aludd ki magad, és majd holnap reggel elindulunk". Így is történt. Akkor még nem volt villanybojlerünk - egy parányi gyülekezetben szolgáltam -, begyújtottam a fürdőszoba-hengerbe, hogy legyen meleg víz. S ekkor végigszaladt bennem egy gondolat: "ÚRISTEN, DE JÓ LENNE, HOGYHA VALAKI ENGEM IS MEGFOGNA, ÉS EGY LELKI KÁDBA BELERAKNA, HOGY TISZTÁRA MOSSON!" Ahogy jött a gondolat, úgy el is ment. A tagot megmosdattam, másnap reggel átkísértem Hernádra. Amikor évekkel később hallottam róla, már két gyermek boldog édesapja volt. Ebből látszik, hogy kibékültek, sőt össze is házasodtak a menyasszonyával. Ugyanennek az esztendőnek a júniusában beállított hozzám egy lelkész kollégám, barátom, s elvitt az említett csendeshétre. Már előtte való évben is hívott, csak akkor én hazudtam neki valamit, és nem mentem el. Attól fogva még eszeveszettebbül ittam, mint korábban. Ez a barátom tehát elvitt, ám minden, ami ott volt, egyáltalán nem tetszett. Mocorgott bennem az ördög. Hétfőn a bemutatkozáskor egy-egy bibliai igét kapott mindenki. Kis virággal díszített igelapot. Akkor éreztem meg először, hogy itt valami sistereg körülöttem, az igém tudniillik ez a két szó volt, hogy: "HALLOTTAM IMÁDSÁGODAT". Mintha rám szakadt volna az ég, azonnal tudtam, hogy mire vonatkozik! Tudtam, hogy ezt a nem templomi környezetben, nem hivatalosan elmondott imádságot, ezt a nyüszítést, ezt a fölsírást hallotta meg az Isten. És ez volt a válasza!

K.K.: És adott lelkierőt?

P.L.: Hogyne! Ettől kezdve minden ellenem szólt. Minden Ige arról beszélt,hogy "Te nyomorult tróger vagy, te elveszett ember vagy, te el fogsz kárhozni, ha csak..." Akkor még nem tudtam, amit azóta nagyon tudok, hogy három nap alatt bomlik le az alkohol az ember szervezetében. Három nap után kezd kiállhatatlan lenni, mert utántöltésre van szüksége.

K.K.: Elvonási tünetek.

P.L.: Így van. Ott azonban nem lehetett utántölteni. Szerdára én már egy "ideggóc" voltam, és mondtam a barátomnak: "Te, vigyél haza". Azt válaszolta: "Várd meg még a mai napot. ez nem börtön, de nekem ma este még szolgálatom van, ha akarod...utána hazaviszlek." Jó! De akkor ebéd után már nem bírtam tovább, hanem félrelöktem mindenkit, és bementem a lelkigondozóhoz beszélgetésre. Mint amikor a zsilipet fölhúzzák, úgy ömlött belőlem minden. Nemcsak az alkohol, hanem minden szenny, ami bennem volt. az engedetlenség, az irigység, szóval, ami volt a múltban. Amikor mindent kiöntöttem magamból, szétnéztem, hogy erre majd mit mond az illető. Addig nem szólt közbe, végig csendben imádkozott. Ekkor azt mondta nekem: "El tudja maga mondani azt, hogy Úr Jézus, ezentúl neked akarok szolgálni?" Akkor én térdre estem, pedig előtte soha ilyet nem tettem... kálvinista ember nem térdelget! Ott és akkor az ágy elé térdre borultam, és elmondtam, hogy "Uram, nem tudom, milyen erő nyomott ide, biztos vagyok benne, hogy annak a Léleknek az ereje, aki ellen én tusakodtam és dolgoztam eddig, de most már hátszelet kaptam." Továbbá elmondtam, hogy "Úr Jézus, én ezentúl Neked akarok szolgálni!" Fölnéztem és... Ennyi az egész? Most már akkor nem lesz semmi? A lelkigondozó így felelt: "Ennyi az egész" Majd idézett egy igét: "És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem." (Zsolt, 50,15) Kimentem az ajtón, s aki kint várakozott, hogy utánam bejöhessen beszélgetni, amikor rám nézett, azt mondta: "Testvér, mi történt magával? Maga ragyog!" Én ezt nem láttam, viszont attól a pillanattól kezdve nem volt kísértés számomra sem az ital, sem a cigaretta. Valami azonban még történt, amit talán nem árt elmondani. Azon az éjszakán háromszor ébredtem föl - ami azért nagyon furcsa, mert én részegen is, józanul is, nagyon tudok aludni. Felébredtem, mert mintha valaki azt mondta volna, hogy "Á, nem történt veled semmi, hazamész, és pont úgy fogsz inni, mint eddig." Az én hangomon hangzott a válasz: "Nem igaz, mert én Jézus Krisztus megváltott gyermeke vagyok." Még kétszer ismétlődött ez meg, tehát összesen háromszor. Ezt követően a falnak fordultam, és aludtam reggelig. Soha többet nem volt kísértésem, nem kellett tövig rágni a körmömet azért, hogy a cigarettát letegyem vagy helyettesítsem valamivel. Azt tapasztaltam meg - amit egyébként én már mondtam a gyülekezetnek is -, hogy "ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek" (János 8,36) Amit én elvben tudtam, és szóban hirdettem, azon a héten vált valósággá számomra. "Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett" (Lukács 19,10)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hitépítő történetek
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 23., hétfő 05:50 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
"Ingyen heringek

Fagyos téli nap volt, jeges keleti szél fújt, sűrűn hullott a hó. Vastagabbik felöltőmet vettem fel, és meleg gyapjúsálam jól a nyakam köré tekertem. Így beburkolva törtettem viharon és szélen át. Végül elértem célomat, egy kicsiny piszkos utcát. Éppen befordultam a sarkon, amikor a túlsó oldalon jött velem szemben egy ember, kosárral a fején. Ahogy jött, hangosan kiabált:
- „Három hering ötven fillérért – sós hering, jó és olcsó, hármat ötvenért!”
Így ment végig az utcán, aztán megfordult és visszajött ahhoz a sarokhoz, ahol én álltam. Láthatóan szívesen leállt volna beszélgetni, talán hogy megvigasztalódjék azért, mert egyet sem adott el. Egy ideig felmért tekintetével, majd elkezdte:
- „Uram, mit szól ezekhez a heringekhez?” – és felém nyújtott hármat belőlük, míg a többit a kosárban ügyesen egyensúlyozta a fején.
- „Gondolja, hogy jók?” – és kínálta, hogy szagoljam meg őket, amit én udvariasan, de határozottan elutasítottam.
- „És ugye olcsók?”
– „Igen – feleltem -, jók és olcsók.”
- „Akkor miért nem tudom eladni? Másfél órája futkározom már ezen a nyomorult környéken, és még senki nem vett tőlem.”
- „Ezen egyáltalában nem csodálkozom” – feleltem nagy ámulatára.
- „De miért?”
- „Az emberek erre nagyon szegények, nincs pénzük. Sok ház van itt, amelyben összesen nem találna egy fillért sem.”
– „Akkor én jól megjártam – mondta. – Tudtam, hogy itt szegények az emberek, de azt hittem, 3 darab 50 fillérért, csalogatni fogja őket. Természetesen, ha nincs pénzük, akkor nem is vásárolhatnak. Akkor hát vihetem a heringjeimet máshová, hogy túladjak rajtuk. Pedig azt hittem, ha olcsón adom őket, velük is jót teszek és magam is kereshetek valamit. Így azonban ebből nem lesz semmi.”
- „Mennyit akar az egészért?”
Először gyanakvó pillantással végigmért, aztán hirtelen lekapta a kosarat a fejéről, gyors számítást végzett, majd vigyorogva kérdezte:
- „Gondolja, hogy a haszonnal együtt? Nos, akkor négy pengő.”
És megkötöttük az üzletet.
- „De most mit tegyek vele?” – kérdezte azután.
- „Álljon oda a sarokra és kiáltsa teli torokkal: „Heringek ingyen!”, és adjon minden férfinek, nőnek és gyereknek, aki arra jön, három heringet, míg a kosár ki nem ürül.”
Mikor ezt az ember meghallotta, még egyszer gyanakodva előszedte a pénzt és megvizsgálta, nem hamis-e. De nem volt hamis, elégedetten eltette, és szúrós szemmel rám nézett.
- „Nos– kérdeztem -, minden rendben?” – „Igen.” – „De úgy látom, magának nincs nagy kedve a dologhoz. Nos, akkor adja vissza a pénzemet.”
- „Nem, nem uram”- mondta, és már el is kanyarodott a mellékutcába, közben hangosan kiáltozott: „Heringek ingyen, jó sós heringek ingyen!”
Én magam észrevétlenül elrejtőztem az egyik sarkon és onnan figyeltem az útját. Megállt az első háznál. Egy termetes asszony nézett ki az ablakon. „Asszonyság – kiáltott az ember hangosan-, ingyen adom a heringet! Jó alkalom, tessék!”
Az asszony hitetlenül csóválta a fejét és bement az ablakból.
- „Milyen ostoba, - mondta emberünk-, remélem nem mind ilyen. – Ingyen adom a heringet!” Egy kisfiú jött ki, megállt, s az ember neki is odaszólt:
- „Nesze kicsi, itt vannak ezek a heringek, vidd az édesanyádnak! Mondd meg neki, milyen olcsóak! Heringek ingyen!” A gyerek azonban megijedt az embertől és a heringektől, és beszaladt a házba. Így talpalt emberünk ingyen heringjeivel végig a piszkos utcán, s közben teli torokból kiabált: „Ingyen adom a heringet!” Magában dühöngve mormolta: „Ó ti birkák!”
Végül az utca túlsó végéhez ért. Megfordult és visszafelé indult ugyanazon az úton, egyre hallatva a kiáltást: „Ingyen hering!”, és mellé halkan a maga szitkozódását: „Ó ti birkák!”
„Jól van”- szóltam nyugodtan, mikor ismét ott volt mellettem.
„Jól van- felelte -, ha maga így gondolja. Mikor kifizette a heringeket, amikre nem volt szüksége, azt hittem, megérett a bolondok házára. Most már úgy látom, hogy azok is, akik itt laknak, mind méltó társai. De mit csináljak a heringekkel, ha magának nem kellenek, de ezeknek az embereknek sem kell?”
„Próbáljuk meg még egyszer együtt – feleltem. – Magával megyek,és majd együtt kínálgatjuk.”
Elindultunk és ő azt kiabálta: „Ingyen adom a heringet!”, én pedig: „Ki akar heringet vacsorázni?”
Az én hangomat megismerték és előjöttek, kettesével, hármasával és hatosával férfiak, nők, gyerekek körénk csődültek, hogy heringet kapjanak.
Sietve kiosztottam mindegyiknek a maga három heringjét. Csakhamar kiürült a kosár, de az éhesek serege, akik nem kaptak, nagyobb volt, mint azoknak a száma, akik boldogan vonultak haza zsákmányukkal. Nos, azok túl későn jöttek, nem volt több hering. A csalódottak közt a már említett termetes asszony ugyancsak hangoskodott: „Miért nem kaptam meg a heringemet? Nem vagyok én is éppolyan jó, mint a többiek? Az én gyerekeim nem éppolyan éhesek, mint amazoké?”
Mielőtt felelhettem volna, megszólalt a halárus: „Nézze uram, éppen ez az asszony az, akinek először kínáltam a halat, de nem akarta elfogadni.”
„Nem igaz! Nem úgy volt! – kiabálta dühösen. – Egyszerűen nem hittem el, hogy igazán ajándékba akarja adni.”
„És éppen ezért nem is kapott- felelte ez. – Jó éjszakát és köszönöm szépen, uram.”
Ugye mosolyogsz a történeten, pedig épp úgy lejátszódott, hogy elmondtam. De nem vagy talán tízezerszer rosszabb, mint ezek az emberek? Ezek csak üres gyomorral fizettek hitetlenségükért, de milyen árat fizetsz majd te azért, mert nem hiszel Istennek? Nem ember- Isten az, aki újra meg újra küldte hozzád a követeit, hogy „ingyen” kegyelemmel kínáljon meg! „Ingyen” szabadulással! És mit feleltél? Nem ugyanolyan fölényes hitetlenséggel fordultál-e el tőlük, mint ahogy ez asszony tette?
Isten így szól: „Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztettem kezemet, és senki nem figyelt rá, én is nevetek a ti nyomorúságotokon, és kicsúfollak, amikor eljön az, amitől féltek” (Péld 1, 2426).

De Isten ezt is mondja:
„Ó, mindnyájan, akik szomjaztok, gyertek e vizekre, ti is, akiknek nincs pénzetek, gyertek, vegyetek és egyetek, gyertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet” (Ézs 55, 1) – „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen” (Jn 3, 16).
Felelj hát neki.
Akarod ezt?"


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2009. nov. 24., kedd 05:17 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
Egy történetet, és az ahhoz kapcsolódó beszélgetéseket törlöm.
Helyettük hitépítő gondolatokat v. történetet helyezek el.


Imádság

„Olajra van szükségem” – mondta egy szerzetes a régi időben. Ültetett tehát egy olajfacsemetét. „Uram, esőre van szüksége, hogy gyenge gyökerei ihassanak és növekedhessenek – imádkozta a szerzetes -, kérlek, küldj csendes esőt!” És az Úr elküldte a csendes esőt. Később így fohászkodott: „Uram, a fácskámnak napfényre van szüksége. Kérlek, add, hogy süssön a nap!” És kisütött a nap, bearanyozva a sötét esőfelhőket. „Most hideget, szeretett Uram, fagyot kérek, hogy a fácska edződjön, szövetei erősödjenek!” – kiáltott a szerzetes. És íme, a fácska ragyogott a dértől. Estére azonban elpusztult.

Ekkor a szerzetes felkereste az egyik testvérét, és elmesélte neki szomorú tapasztalatát. „Én is ültettem egy facsemetét – válaszolta a másik -, és nézd, pompásan fejlődik. De én Istennek ajánlottam a fácskámat. Ő, aki alkotta, jobban tudja, mire van szüksége, mint egy ember, mint én. Nem állítottam feltételeket, nem adtam előírásokat. Egyszerűen így imádkoztam: „Uram, add neki azt, amire szüksége van, vihart vagy napsütést, szelet, esőt vagy fagyot. Te készítetted, és Te mindent a legjobban tudsz.” /Ch. E. Cowman/


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Boglárka 2009. dec. 02., szerda 06:30-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hitépítő történetek
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 25., szerda 06:27 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
Az eső

Egy kereskedő hazafelé tartott a vásárlásból. Jól ment az üzlet, és tekintélyes pénzt vitt haza. Útközben megeredt az eső, és a kereskedő teljesen átázott. Méltatlankodott is, mondván, hogy a Jóisten jobb időt is küldhetett volna. Útja sűrű erdőn vezetett keresztül. Egyszer csak egy rablót pillantott meg, aki puskáját éppen reá szegezi. Már meg is húzta a ravaszt, és a kereskedő szinte biztos volt a halálában. Szerencsére azonban a puskapor is elázhatott, mert a fegyver nem működött. Ezt látva a kereskedő megsarkantyúzta lovát, és sikerült elmenekülnie. Mikor már biztonságban érezte magát, így gondolkozott magában:
- Milyen balga voltam, hogy panaszkodtam a rossz időjárás miatt, és nem ismertem fel benne Isten szeretetét. Az eső volt az, ami megmentette életemet és vagyonomat a rablótól. Ezért nem felejtem el többé a közmondás igazságát: Amit Isten küld, mindig jó, akkor is, ha sokszor másképp látszik.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Hitépítő történetek
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 26., csütörtök 00:17 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2007. okt. 25., csütörtök 20:49
Hozzászólások: 1814
töröltem a Csend-del kapcsolatos hsz-mat
Loisz

_________________
"A teljes Irás Istentől ihletett."
2.Tim.3,16


A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára Loisz 2009. dec. 02., szerda 14:55-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2009. nov. 26., csütörtök 06:40 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
Farkas Zoltán: Foglyok angyala : Képek Wrede Matild életéből c. könyvéből
/részlet/

[Wrede Matildot fiatalon hívta el Isten arra a szolgálatra, hogy börtönökbe, fegyenceknek vigye az evangéliumot. Sok fegyenc volt életfogytiglan a börtönben, de voltak, akik egy idő után szabadultak. Nehéz volt azonban újra beilleszkedniük a rendes polgári életbe. Ehhez jelentett átmenetet, segítséget egy kis gazdaság, amelyet Matild édesapja vett, ahol ezek a fegyencek dolgozhattak.
Egy nap Matildnak nagyobb pénzösszeget kellett feladnia a postán. - B.]

"A postahivatal majdnem napi járóföldre feküdt tőlük. Befogatott, s az egyik toivolai munkás [szabadult fegyenc] ült a bakra. Toronymagas, sötét ábrázatú férfi. Matildon kívül nemigen akadt volna még valaki Finnorszában, aki kocsisnak fogadja egy ilyen útra.
Pedig az út maga sem volt valami barátságos. A rengeteg óriásfenyői komoran hallgattak, a sötét út mélysége csöndjében csak a lovak egyhangú trappolása verte a félelmes, egyhangú ütemet.
Hirtelen megszólal a kocsis és hangja rekedtes a belső izgalomtól:
- Igaz, hogy nagycsomó pénzt viszünk a postára?
- Igaz. Még ma fel kell adni! - hangzik azonnal a nyugodt válasz.
A kocsis egészen hátrafordul. Szava meggyorsul és hátborzongató suttogássá reked:
- Akkor nem értem, hogy mer keresztül hajtani velem ilyen sötét erdőn? Teljesen egyedül! Nem tudja, ki voltam? Micsoda bandita? Nem nagycsomó pénzért, de néhány vacak márkáért is embereket tettem el láb alól! Nem fél tőlem? Mondja? Nem?...
- Egy csöppet sem - mosolygott rá Matild -, mert tudom, hogy az a sötét bandita, akiről beszél, nincs többé. Nagyon gonosz volt, de már - meghalt. Az én kocsimon egészen más ember ül. Új ember! S erre nyugodtan rábízhatom magamat.
Az ugrásrakész vadállat feszültségét hirtelen zavart bizonytalanság váltotta fel az ember arcán. Tétován visszafordult és sokáig, nagyon sokáig hallgatott. Ismét rájuk borult az őserdő titokzatos csöndje. A paták tompa puffanásán, a hegyipatak szelíd csörgedezésén kívül egy zörrenés se zavarta a két magába temetkezett embert.
Azaz, hogy... Egy idő múlva, mintha fojtott zokogás csuklását hallaná Matild. Felpillant. A kocsis válla erősülő ütemben rázkódik, rángatózik s egyszerre csak hangosan kitör belőle:
- Bízik?... Igazán bízik bennem?...
Matild újra megerősítette előbbi kijelentését. az ember szeméből ömlött a könny:
- Bízik bennem!... Igazán bízik bennem!...
Majd egy kis idő múlva:
- Akkor imádkozzon, nagyon imádkozzon értem, hogy valóban más emberré, új emberré lehessek, mert most már magam is az akarok lenni!"


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Boglárka 2009. dec. 02., szerda 06:31-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hitépítő történetek
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 26., csütörtök 06:44 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
Három koldus elhatározza, hogy koldusegyletet hoz létre, ami abból áll, hogy mindent, amit koldulásból szereznek, együtt élvezik majd. Első nap kimennek, és a napi eredmény a következő: - Az első egy burgonyát kap, a második egy kis rizst, a harmadik pedig néhány csontot.
Az est leszálltával elhatározzák, hogy csontos rizset főznek burgonyával korábbi megállapodásuk alapján. Fölteszik a fazekat a vízzel forrni, és mindenki készen áll a hozzájáruláshoz. Egy kissé távolabb esik a tűzhely attól a helytől, ahol ők állnak, ezért mindenkinek oda kell vinnie a szerzeményét, és a fazékba kell helyeznie.
Elindul az első koldus, és amíg a tűzhelyig ballag, ezt okoskodja:
- "Hát én úgy fogok tenni, hogy beleteszem a burgonyámat a vízbe, de igazából meg akarom tartani magamnak későbbre, úgyis lesz ott finom rizs és jó csontleves, mire kell az én elfőtt burgonyám oda!"
Mikor a fazékhoz érkezik, olyan mozdulatot színlel, mintha beledobná a burgonyát és sietve odébbáll.
A következő koldus is hasonlóképpen gondolkodik:
-"Úgyis ott lesz a finom burgonyás csontleves, mire oda az én kis apró elfőtt rizsem, észre sem veszi senki, hogy nincs benne a levesben, miután a krumpli megfő és porladni kezd!"
Olyan mozdulatot színlel, mintha beledobná a rizst a fazékba, és odébbáll ő is.
Majd a harmadik koldus indul el a fazék felé és így okoskodik:
-"Már úgyis benne van a burgonya és talán már el is főtt, no meg a rizs is, hát aztán az én csontjaimnak nincs ott semmi helye, senkinek sem jut eszébe, hogy abban a zavaros lében a csontokat keresse!"
Olyan mozdulatot színlel, mintha ő is bedobná a csontokat a fazékba, és sietve hátrább áll.
Elérkezik a vacsora ideje, mindenki éhesen várja a finom ételt, és talán mondani sem kell, hogy azon az estén mind a három koldus azt evett, amit főzött.

Ez így van napjainkban is, ha a szolgálatra gondolunk, mindenki a másik szolgálatát szeretné élvezni és várja, hogy mindig a másik járuljon hozzá a lelki eledel elkészítéséhez, míg ő "elássa" a rábízott tálentumokat! Sokszor ezért van az, hogy azt eszünk, amit főzünk!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Hitépítő történetek
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 26., csütörtök 14:30 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2007. okt. 25., csütörtök 20:49
Hozzászólások: 1814
töröltem a Csend-del kapcsolatos hsz-mat
Loisz

_________________
"A teljes Irás Istentől ihletett."
2.Tim.3,16


A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára Loisz 2009. dec. 02., szerda 14:56-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 614 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38 ... 41  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 11 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség