Kedves Rosta!
Idézet:
Amit Loisz ír az már önmagában is kellemetlen, miszerint Jézus amiatt, hogy példázatul a szolgálatra lábat mos, vagy bűntelenül keresztre feszítették, hát már ezzel a bűnösök közé soroltatott!
Loisz megfogalmazása az Ige alapján történt :
"Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért." (Ézsaiás 53:12)
"Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik." (Lukács 22:37)
"Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. (És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: "És bűnösök közé számlálták.")(Márk 15:27-28.)
Idézet:
Az, hogy önként szolgálunk valakinek, ez még nem jelenti azt, hogy feladtuk az elveinket. Sőt nagyon is elveinknél vagyunk.
Persze. Az „alárendelt” szónak nem az a jelentése, hogy feladjuk az elveinket, nem erről van szó!
De nem is azt jelenti az „alárendeltség”, hogy bűnösebb volnék, mint ő.
Idézet:
Közérthetően, ha egy rablógyilkost szolgálok, irgalmas vagyok hozzá, mert rászorul, attól én még nem vagyok bűnösebb, alárendeltebb.
Tulajdonképpen az ember alapvető BŰNE az, hogy távol került Istentől (ld. eredendő bűn), és minden bűnös cselekedet (hazugság, harag stb.) ebből az állapotból fakad.
Ebben az értelemben (Isten előtt) egyenlően bűnös minden ember, aki még nem tért meg Hozzá, pl. lelki értelemben halott (bűnös) a börtönben ülő gyilkos, de a szabadlábon élő bíró is, aki felette ítélkezett, ha még nem tért meg.
Idézet:
Márpedig az életben számos esetben történik ilyesmi. A börtönben ülő, még jogilag is bűnös embereket szolgálják egyes keresztyének, de attól nem kevesebbek, mint a rablógyilkos, és nem emelik azt maguk fölé.
A világban mit látunk, KI SZOLGÁL? A király szolgálja ki a cselédet vagy a cseléd a királyt? Van itt alá és fölérendelés? Persze. A király a fölérendelt, a „főnök”, a cseléd
az alárendelt személy, aki
szolgál.
Munkahelyen ki adja az utasítást? A főnök, nem? A beosztott az, aki szolgálja a céget, a főnök parancsainak engedelmeskedve. Van fölé és alárendelés? Van, és
az alárendelt szolgál.
Amikor SZOLGÁLOK valakit, akkor, akit szolgálok, magam fölé rendeltem, hiszen szolgálni az alárendeltek szokták a fölérendeltet.
/Mellérendelésről beszélhetnénk akkor, ha az ember, akit én szolgálok, viszonozná ezt azzal, hogy ő pedig engem szolgál. De pl. amikor egy keresztyén ember meglátogat a börtönben egy pogány férfit és beszél neki az evangéliumról, utóbbi aligha tudja ezt a szolgálatot (még ha akarná is) viszonozni./
A keresztyének (akikben Isten Lelke van): királyi gyermekek! Elvileg tehát „fölérendeltek” lennének, akiket mások szolgálnak ki, de Jézus abban adott példát, hogy esetükben ne így legyen, hanem a „fölérendelt” viselkedjen „alárendeltként”, azaz: szolgálja a másikat.
"A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.
Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál."
„…
aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." (Máté 20:27-28.)
Nagyon tetszik ez az ige: aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.
Az alázatnak egy nagyon szép példája, amikor
a vezető szolgálja azt a közösséget, amelynek a vezetője.
(Mellesleg jegyzem meg, hogy ha a vezetőink ezt komolyan vennék, nem lennének korrupciók, és minden jobban menne ebben az országban, de sajnos a politikai pályán az önzetlenség gyümölcse – úgy tűnik – nemigen terem.
)
Láttam egy filmet régebben (címe: Jeruzsálem), ahol talán legjobban az első 10 perc fogott meg: a sodró folyóba egy tutajon „elszabadult” két gyerek. Amikor a parton állók meglátták, nagyon megijedtek, de nem mertek utánuk menni, hanem egy férfi nevét kiáltozva, segítségért rohantak. Én bevallom, azt hittem, a gyerekek apja után kiabálnak. Később derült ki számomra, hogy ez a férfi nem a gyerekek apja volt, hanem a falu vezetője, aki hamarosan ott termett, és habozás nélkül beugrott a gyerekek után a vízbe…sikerült is őket partközelbe vinnie, de közben egy úszó farönk telibe találta, és súlyos sebesülésébe nem sokkal később meghalt.
Számomra nagyon jól szemléltette, milyen az igazi vezető – aki szolgál.
B.
