Sziasztok!
Mint már mondtam, orvosok állítják(hívő orvosok is!), hogy igenis létezik olyan, hogy genetikaliag homoszexuális valaki. Khm.
De miért lenne ez akkor Isten hibája? Vannak betegségek is, amelyek genetikusan meghatározottak(nem tudnék példát mondani, de tudom, hogy van ilyen, ha valaki tudna erre példát mondani, légyszi írja le. Talán a Down-kór
)
Hát én nem tudom, miért kell ezt a problámát túlmisztifikálni. Ha van olyan ember itt a fórumon, aki még soha nem "tekintett bűnös kívánsággal egy asszonyra" vagy férfira, szerintem még annak se nagyon van joga ítélkezni, mert annak meg gondolom van valami más kisebb-nagyobb bűne-küzdelme. Mondjuk úgy vettem ki, tényleg nem ítélkezni akartok, hanem csak véleményt mondotok el, szóval végülis nincs ezzel baj.
Nem tudom, melyik a jobb, ha valaki megerőszakol egy nőt, mert jólesik neki, vagy ha két felnőtt férfi szabad akaratból együtt van. Az előbbi? Oké, ám legyen.
(És azért zárójelben megjegyezném, hogy a férfiak az ellen jóval ritkábban ágálnak, ha két nőt látnak együtt, de személyes sértésnek veszik, ha két férfit
. Pedig ugyanaz pepitában, nem?
) Szóval...
Isten szerint ugyanaz különben.
Egyébként én arra lennék igazából kíváncsi, hogy egy homoszexuálissal, mi történik, miután megtér, mert igazándiból őket kellene megkérdezni. Valószínűleg ugyanaz, mint bárki mással. Az első szeretet állapotában van, szinte teljesen Krisztus tölti be, eszébe se jut, hogy férfiakra nézzen. Aztán jönnek a nehézségek. Kiesik az első szeretet állapotából. Előbb-utóbb valószínűleg elbukik néhányszor. Mint mindannyian. És akkor mi van? Kiesett az üdvösségből, vagy mi? Nem hiszem, mert a legtöbb helyen azt hallottam, hogy Isten miatt üdvözülünk, nem magunk miatt. Szerintem Krisztus szeretete úgyanúgy szorongatni fogja, mint bármelyikünket, így nyílvánvalóan már nem lesz az "igazi" a dolog, nem fogja annyira jól érezni magát benne, hanem ugyanazt a meghasonlást fogja érezni, mint minden hívő, ha bűnt követ el. Dehát könyörgöm, csak a Mennyorszában leszünk tökéletesek, nem? Itt max csak próbálkozik az ember (de jobb, ha inkább azzal próbálkozik, szvsz, hogy egyre jobban ismerje és szeresse Istent, nem pedig azzal, hogy saját maga egyre jobbá váljon. Nekem pl. mint már mondtam, annyira nehéz Isten szeretni, egyszerűen azt se tudom, hogyan kell azt csinálni. Mert nem pusztán csak engedelmességgel, valami több is kell, tudom. Talán, hogy jobban bízzon benne az ember, hogy rá merje bízni a dolgait. Végül is ez se valami aktív cselekvés, amit én csinálok, ha jobban belegondolok, hanem azt jelenti, hogy engedem, hogy Isten vigyen véghez valamit az életemben. Na, jó, ez most nem fontos...)
Csak ennyi.
Üdv:Emilien
) Te hogy tudod ilyen mérhetetlenül lenézni az embereket? Ez egyáltalán nem felnőtt viselkedés. Lehet bölcsen is inteni, de ez a lekezelő kritika, és a mások iránti megvetés nem az. Úgy tűnik, te inkább csak magadat akarod piedesztálra emelni.
