Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 119 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 8  Következő
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2008. szept. 10., szerda 19:07 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 28., szombat 11:15
Hozzászólások: 648
Eeyore írta:
Az a baj, hogy a könnyebb, egyszerűbb dolgokban könnyebb belátni, hogy az egymásnak ellentmondó igék egyszerre igazak. Most nincs erőm kikeresni, de a test, világ, ember és még rengeteg fogalom hol pozitív, hol negatív értelemben szerepel; ezért minden olyan gondolatra, amely ezen szavaknak csak az egyik jelentését veszi figyelembe, azonnal lehet ellenprédikációt tartani. Még maga az Isten szó is több jelentésben szerepel. Én csak gondolkozom, ez most csak kérdés: nem lehet, hogy ez a kérdés is olyan, aminek több megközelítése lehet, és ennek a vitának minden szereplője a színigazat mondja, mert mindez egyszerre igaz??


Amiről te szólsz, az úgy nevezett komplementerek. A komplementerek egy alapeleme, hogy a felek más-más értelemben használják az alapfogalmakat. Klasszikus példa, hogy a pont és egyenes fogalmát másként értve, még leírható lehet ugyanaz a geometria. Például Poincáré körmodellje, ami euklideszi síkon hiperbolikus geometriát valósít meg.

Elvileg itt is lehetséges, hogy valaki megtérőnek érti a jó földbe esett magon kívül a köves és a tövises helyre esett magokat is. Ekkor a két megközelítés közös nevezőt talál: Ki lehet-e esni a kegyelemből a jó talajba esett mag esetén? Ha itt a válasz eltérő, akkor nem lehet igaza egyszerre mindkettőnek.

Van azonban olyan eset, amikor valaki annyira más alapfogalmakkal dolgozik, hogy nem lehet vele ugyanazt a valóságot leírni. Tipikus példa erre az egy Isten van s hogy, ugyanarra a hegyre mászik katolikus, buddhista, muszlim, református, csak más-más ösvényen. Azonban ha megnézzük, akkor a használt alapfogalmak annyira eltérőek, hogy azokból képtelenség közös hegyet építeni. Esetünkben, meg ilyen ha valaki szerint benn lehet maradni a kegyelemben - az ő fogalma szerinti kegyelemben- köves vagy tövises talajon is. Itt már nincs átjárás, vagyis lehetetlen, hogy mindannyiuknak igazuk legyen.

A pingpong célja éppen annak tisztázása ki miből indul ki. Elvileg Zsid6,4-ből kiindulva is lehet teológiát építeni meg Jn10,27-28-ból kiindulva is. S elvileg mindkettőből levezethető az igazság. Ám rengeteg a buktató. Röviden itt a kérdés a következő: Melyik ige az elsődleges, vagyis melyik fényében kell a másikra értelmezést találni. Exrefis és mások félreértelmezését ismerjük: Isten megtart, külső erő se képes Isten kezéből kivenni, (de te elmehetsz.) A () jeles részt azonban az Ige nem tartalmazza. Loisz tudja ezt ezért nem válaszol a kérdésemre csak keveri a lapokat. Persze rövidre zárhattam volna már a dolgot, de akkor sose szembesül saját alapfogalmai hátterével. Mert ha emberé a megtérés, akkor emberé az eltávozás lehetősége is. S ő ebben a fogalmi körben bűvészkedik. Ám a megtérés Istené, s akit Isten térít meg, annál Isten teljes talajmunkát végez, erről szól a jó talajba eső mag. Az ilyen ember megtérésekor teljes életét Istenre bízza, visszavonhatatlanul. Itt nem játszunk óvodásat, hogy bocsi, de mégse adtam neked örökbe a kisautóm, add vissza! Nem adom! Óvonéni, exrefis vissza akarja venni, amit nekem adott örökbe! Arra hivatkozik, hogy csak Istenre és a külső erőkre esküdött, de saját magára nem, hogy sose veszi vissza! ... Bocs Jézus, de mégse adtam neked az életemet mondatot egy megtért se mondhatja ki, akit az Úr térített meg, hiszen már Isten a parancsnoka. S aki elkezdte bennetek a jó dolgot be is végzi azt...


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 10., szerda 20:52 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 08:52
Hozzászólások: 4464
Idézet:
ha megtagadjuk, ő is megtagad minket;
13. Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja.



már egyszer felvetettem annak a szegény öreg református papnak az esetét (az általad nem éppen kedvelt Zimányi Bácsi meséléséből), aki megtudván, hogy halálos beteg, a padláson felakasztotta magát

a "megoldásod" az volt, hogy akkor ÁLMEGTÉRŐ volt a szegény bácsi...

nem tudom... szana-szerte járni, kivont kátéval, ÁLMEGTÉRŐkre vadászva... nekem ROHADTUL PARANOID életmódnak tűnik, de van, akinek ezt kívánja meg a lelki alkata....

_________________
/mT


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 11., csütörtök 18:35 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 28., szombat 11:15
Hozzászólások: 648
net2rist írta:
Idézet:
ha megtagadjuk, ő is megtagad minket;
13. Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja.



már egyszer felvetettem annak a szegény öreg református papnak az esetét (az általad nem éppen kedvelt Zimányi Bácsi meséléséből), aki megtudván, hogy halálos beteg, a padláson felakasztotta magát

a "megoldásod" az volt, hogy akkor ÁLMEGTÉRŐ volt a szegény bácsi...

nem tudom... szana-szerte járni, kivont kátéval, ÁLMEGTÉRŐkre vadászva... nekem ROHADTUL PARANOID életmódnak tűnik, de van, akinek ezt kívánja meg a lelki alkata....


Hol olvasol ilyet? A példázat világosan elmondja, hogy az álmegtérők vagy a nehézségeket nem bírják, vagy a világ csábítását. S fontos, hogy megtérésük nem történik meg. Ismerkednek a keresztyén tanokkal, de egy ponton túl többé nem járnak Jézussal.

ui. Az elszólást köszönöm, ezek szerint ezt vártad, hogy az öreget álmegtérőnek nyilvánítsam, nos most se teszem meg. Szerinted a szegény bácsi kiesett a kegyelemből?


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 11., csütörtök 19:21 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 28., szombat 11:15
Hozzászólások: 648
Eeyore írta:
Hú... Talán példálózok: van két keresztény ismerősöm. X. szerint mostanában sokat változtam a javamra. Y. szerint zárt osztályon kéne ápoltként feküdnöm.
Szerintem V. ismerősöm elképesztően normális, a nehézségei ellenére is. Y. szerint viszont elképesztő, hogy mennyire gáz az élete.
Ugyanarról a személyről nyilatkozott két keresztény, az indítékuk, nyilvánvalóan, a szeretet. :?
Jó, ezek a kijelentések nem mérhetők az igéhez; de ha külön-külön hallgatod meg a véleményeket, bizonyára nem gondolnád, hogy a két ember ugyanarról a harmadikról beszélt. Pedig mégis. Csak hát: kinek mi tűnik föl. Ki mit tart fontosnak. Ki mit emel ki. Miért?
Dönteni még most sem tudnék ebben a vitában.Tényleg nem tudok olyan konkrét személyt említeni, aki valóban megtért, és aztán valóban elfordult az Úrtól.
Sault szokták erre példaként hozni; de nekem Saul az első pillanattól gyanús; és nagyon hajlok arra, hogy a szamárkereső belépője a Bibliába már eleve összefoglalja az összes további információt, ami Saulról tudható.
Más ilyen sztorit pedig nem ismerek, bár azt hiszem, Ex említette Démászt; de sajna az nem elég részletes ahhoz, hogy biztosat állítsak róla.
Viszont a talajokról szóló példázatban a talaj megművelése kinek a felelőssége? Az enyém, nem? Vagy mondjuk úgy: az enyém is.


Nézzük visszafelé.

Mióta van felelőssége a magnak a talaj művelésében? Nemde, a vető felelőssége a talaj előkészítése?

Démász Pált hagyta el s nem Istent. Az e világhoz ragaszlkodása se arra példa, hogy a világ elcsábította, hanem sokkal inkább arra amit Pál máshol úgy írt le, hogy kivánna ugyan már elköltözni, s mindenkor az Úrnál lenni, de most még nem lehet... Ha Démász Istent elhagyva ment volna Thesszalonikába, s nem éppen Istenért, akkor 2Tim4,10 egyúttal Kresczenst is említi, aki Galácziába ment, s Titust is, aki meg Dalmácziába. A 12. versben, meg Pál azt írja, hogy Tikhikust meg ő küldte Efézusba. Az említett személyeknek még volt dolga a Földön, például az adott városokban.

Dávid tesz, amit tesz, de végül mindig Istené a dicsőség. Őt Isten választja királynak. Ellenben Sault a nép inyére kijelöli. Saul elbújik a felkenetés elől. Dávidot eldugják. Saul egy fejjel nagyobb a népnél, de amikor Góliát az ellenfél lapít. Dávid meg cirka 16(?) évesen meggyőzi a királyt, hogy ő bizony megvív a filiszteussal. Saul legfeljebb tanult elemként dicséri Isten nevét, Dávid ellenben hitből dicsőíti. Saulnak nem lényeg a hitvallás, ha Sámuel nem jött, akkor majd ő elvégzi az áldozatot. Dávidnál van hogy két csata előtt is megkérdi Istent miként támadjon, pontosan betartva a szerepeket. Saul emberi erőlködése kevés, hogy Dávidot elpusztítsa. Dávidban levő Lélek ellenben elég, hogy Sault ne illesse.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 11., csütörtök 19:45 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 08:52
Hozzászólások: 4464
tulip írta:
net2rist írta:
Idézet:
ha megtagadjuk, ő is megtagad minket;
13. Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja.



már egyszer felvetettem annak a szegény öreg református papnak az esetét (az általad nem éppen kedvelt Zimányi Bácsi meséléséből), aki megtudván, hogy halálos beteg, a padláson felakasztotta magát

a "megoldásod" az volt, hogy akkor ÁLMEGTÉRŐ volt a szegény bácsi...

nem tudom... szana-szerte járni, kivont kátéval, ÁLMEGTÉRŐkre vadászva... nekem ROHADTUL PARANOID életmódnak tűnik, de van, akinek ezt kívánja meg a lelki alkata....


Hol olvasol ilyet? A példázat világosan elmondja, hogy az álmegtérők vagy a nehézségeket nem bírják, vagy a világ csábítását. S fontos, hogy megtérésük nem történik meg. Ismerkednek a keresztyén tanokkal, de egy ponton túl többé nem járnak Jézussal.

ui. Az elszólást köszönöm, ezek szerint ezt vártad, hogy az öreget álmegtérőnek nyilvánítsam, nos most se teszem meg. Szerinted a szegény bácsi kiesett a kegyelemből?


természetesen a te fejedben TE vagy... de ha nem esett ki a kegyelemből, akkor egy másik "közismert alaptétel" bukik be, hogy tudniillik az öngyilkos a pokolba kerül...

_________________
/mT


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 11., csütörtök 20:50 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 08:52
Hozzászólások: 4464
Eeyore írta:
net2rist írta:
... de ha nem esett ki a kegyelemből, akkor egy másik "közismert alaptétel" bukik be, hogy tudniillik az öngyilkos a pokolba kerül...

Kedves Net, én tudok valakit, aki, mivel áttételes rákja volt, öngyilkos lett. El nem tudom képzelni, hogy másképp cselekedtem volna a helyében. És nem értem, miért kellett volna másképp tennie. Tudom, hogy volt, aki méltósággal viselte az elviselhetetlent. De.. :cry:


én nem nyilvánítottam SAJÁT véleményt... csak egy, az "elveszíthetetlen üdvösséghez" hasonlóan széles körben mély meggyőződéssel vallott "konszenzus teológiai dogmát" állítottam szembe tulip állításával, hogy megpróbáljam a paradoxon paradox jellegét kidomborítani...

_________________
/mT


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 11., csütörtök 20:51 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 28., szombat 11:15
Hozzászólások: 648
net2rist írta:
tulip írta:
net2rist írta:
Idézet:
ha megtagadjuk, ő is megtagad minket;
13. Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja.



már egyszer felvetettem annak a szegény öreg református papnak az esetét (az általad nem éppen kedvelt Zimányi Bácsi meséléséből), aki megtudván, hogy halálos beteg, a padláson felakasztotta magát

a "megoldásod" az volt, hogy akkor ÁLMEGTÉRŐ volt a szegény bácsi...

nem tudom... szana-szerte járni, kivont kátéval, ÁLMEGTÉRŐkre vadászva... nekem ROHADTUL PARANOID életmódnak tűnik, de van, akinek ezt kívánja meg a lelki alkata....


Hol olvasol ilyet? A példázat világosan elmondja, hogy az álmegtérők vagy a nehézségeket nem bírják, vagy a világ csábítását. S fontos, hogy megtérésük nem történik meg. Ismerkednek a keresztyén tanokkal, de egy ponton túl többé nem járnak Jézussal.

ui. Az elszólást köszönöm, ezek szerint ezt vártad, hogy az öreget álmegtérőnek nyilvánítsam, nos most se teszem meg. Szerinted a szegény bácsi kiesett a kegyelemből?


természetesen a te fejedben TE vagy... de ha nem esett ki a kegyelemből, akkor egy másik "közismert alaptétel" bukik be, hogy tudniillik az öngyilkos a pokolba kerül...


Nem értem: mi vagyok? ... Erről már akkor írtam, katolikusoknál szokás nem eltemetni az öngyilkost, mondván pokolra jutott. Luther című filmben van egy jelenet, mikor Luther ezt látványosan megszegi. S továbbra se értem miért baj, hogy hiszem, hogy a hívőt semmilyen teremtmény se választhatja el Istentől, köztük a halál sem. Róm8,38-39.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 11., csütörtök 21:08 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 28., szombat 11:15
Hozzászólások: 648
Eeyore írta:
tulip írta:
Mióta van felelőssége a magnak a talaj művelésében? Nemde, a vető felelőssége a talaj előkészítése?

De ki a vető? Én, nem? Nekem kell(ene) művelnem önmagamat, hogy Isten igéje jó talajra hulljon bennem. Bár, ha belegondolok, úgy érzem, a saját erőlködéseim végül arra vezettek, hogy jó távolra taszítsanak....vagy Isten taszítson jó távolra mindenféle egyháztól. És mostanában, amikor egyetlen lépést sem teszek, és hagyom, hogy mindenféle gyom és kő ellepje a földet, és nem művelem meg - most olyasmiket értek meg, amikkel talán elmúlik belőlem az erőlködő mutatványaim kiváltotta taszítás.


A vető Isten. Legalábbis a Mt13-beli első példázatban. Van más ige is, ahol a hívek a vetők, öntözők, aratók. De ott meg az a hangsúlyos, hogy a növekedést az Úr adja. + 127. zsoltár ...

Szokásos vád, hogy akkor semmit se kell a hívőnek tenni. Valóban. De mégis fog, mert a Szentlélek nem engedi, hogy ne tegyen. Jó cselekedeteket készít, hogy azokban járjunk. Ef2,10. Aki Jézusban marad az terem sok gyümölcsöt. Ellenben, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, azt ő hite tulajdoníttatik igazságul. ...


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 13., szombat 11:20 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
Idézet:
Szentlélek nem engedi, hogy ne tegyen.


Ez badarság. Szeretetkapcsolat nem létezhet abszolút szabadság nélkül. Ebben benne van a teljes elutasítás lehetősége is. A világ döntő része így viszonyul Isten szeretetére, adakozásának felkínálására.
Így azután Isten - s így a Szentlélek is - van annyira gáláns, önérzetes "szerető", hogy mindent ENGED. Azt is, hogy megtagadják, elárulják, mégse szeressék.

(Ismerős erre a kálvini válasz: ők nem is voltak Isten kiválasztottai, csak önerőből próbálkoztak...)

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 13., szombat 13:38 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 28., szombat 11:15
Hozzászólások: 648
figyelő írta:
Idézet:
Szentlélek nem engedi, hogy ne tegyen.


Ez badarság. Szeretetkapcsolat nem létezhet abszolút szabadság nélkül. Ebben benne van a teljes elutasítás lehetősége is. A világ döntő része így viszonyul Isten szeretetére, adakozásának felkínálására.
Így azután Isten - s így a Szentlélek is - van annyira gáláns, önérzetes "szerető", hogy mindent ENGED. Azt is, hogy megtagadják, elárulják, mégse szeressék.

(Ismerős erre a kálvini válasz: ők nem is voltak Isten kiválasztottai, csak önerőből próbálkoztak...)


Akkor már csak azt nem értem ,mi a baj azzal, ha a szerető apa, gyermekének mindent megenged a "Szeretetkapcsolat nem létezhet abszolút szabadság nélkül" eszme jegyében, s miért olvassuk ezzel szemben azt a Bibliában, hogy akit szeret az atyja, azt megfenyíti. S hogy akit nem fenyít, az nem fiú, hanem korcs. Amikor valaki megtér, Jézusra bízza végleg az életét. Az Atya fiává fogadja. Örökbe fogadja. Szerinted akkor jár el szeretettel, ha abszolút szabadjára engedi. A Biblia egészen mást mond, azt, hogy Isten szeretete megtartó:

Tit3,4-7:
De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent,
Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által,
Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által;
Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.

A kérdés a következő: Végleg Jézusra bíztad az életed? Ha igen, hidd el, hogy megtart. Ha nem, akkor hamar hozz döntést, s térj meg, teljes életedet Jézusnak adva. Döntésed nyilván a Biblia tekintélyére alapozod. N válogass hát az igéretek között. Nyilván azért tér meg valaki mert szabadulni akar, s a Biblia ezt ígéri. A Biblia azonban megtartást is ígér. Aki kételkedik a megtartásban, az vajon a szabadítással nem teszi ugyanezt?


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 14., vasárnap 10:46 
Eeyore írta:
Ez nagyon tetszett. Bár az biztos, hogy a Figyelő által leírtak vannak általánosan prédikálva. Én csak azt hallottam idáig; és nem is jutottam el magamtól más felismerésre. De amit leírtál, Tulip, azt a gyakorlat mégis igazolja. Csak nem gondoltam, vagy legalábbis nem mertem volna gondolni, hogy ez 100%-ig biztosan igaz, és az Úr képes megfegyelmezni, formálni: ezt nem nekem kell véghezvinni.


Kedves Eeyore!

Benedikt Peters Hol ér véget Isten kegyelme c. (Evangéliumi Kiadó, 2007.)könyve elég szépen összefoglalja azt, amiről Tulip beszél.
Üdv szeretettel:
n.


Vissza a tetejére
  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 15., hétfő 10:31 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
Idézet:
Szerinted akkor jár el szeretettel, ha abszolút szabadjára engedi. A Biblia egészen mást mond, azt, hogy Isten szeretete megtartó:


Egyáltalán nem beszéltem "abszolúte szabadjára engedésről".
A szülö felelős kiskorú gyermekéért, tehát nem engedi (amennyire rajta áll) örültségeket, törvénytelenségeket elkövetni. Ám, mikor nagykorú - különösen, ha nem élnek már együtt - mit tehet az aggódásán, imáin kívül?
Istennél minden megtért, újjászületett hívő nagykorú

Vagy, ha nem engedi a Szentlélek a sajátjait, hol volt Dávid bűnbeesésénél, amit gyilkossággal is tetézett a Betsabé ügyben..?

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 20., szombat 11:55 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 28., szombat 11:15
Hozzászólások: 648
Térjünk vissza arra, hogy szerinted badarság, hogy „a Szentlélek nem engedi, hogy ne tegyen”. Szóval szerinted a Szentlélek elkészíti a jó cselekedeteket, hogy azokban járjunk (Ef2,10) majd hagyja őket kárba veszni is akár, mert mi mégse tesszük meg? Van egy olyan gondolatom, hogy valamit félre értettél. Nem arról írtam, hogy a Szentlélek megakadályozza, hogy bűnt tehessen a hívő, hanem azt, hogy megakadályozza, hogy ne tegyen jót. Dávid esetében is nem tartotta vissza a bűntől, de amit számára jó cselekedetekben elkészített, azokon végig is vezette.

(Egy pont ahol elértük az értelmes/értelmetlen határát:
egyszer ezt írod:
Így azután Isten - s így a Szentlélek is - van annyira gáláns, önérzetes "szerető", hogy mindent ENGED.
máskor ezt:
Egyáltalán nem beszéltem "abszolúte szabadjára engedésről.")

A kérdés továbbra is az, hogy lemondtál-e már arról a szabadságodról, hogy Istent elhagyd, vagyis végleg rábíztad-e már magad. Ha igen, akkor a következő kettősség érvényes rád:

1.1. A Szentlélek benned lakik, zálogul annak, hogy egyszer mindörökre Istennel leszel. Ezt Ef2,8-9 szerint kegyelemből a tied.
1.2. A Szentlélek jó cselekedeteket készít, hogy azokban járj. (Ef2,10 vagyis rögtön a következő vers.) Meghasonlás lenne azonban Istenben, ha készítene jó cselekedeteket, de azok nem hajtódnának végre. Így azután, amit elkészített azt Szentlélektől vezetve el is végzed. S gyümölcsöt termesz: "harminc, ötven vagy száz annyit."
1.3. Akaratod már az Úr akaratával egyezik meg.
1.4. Amikor Isten rád néz, csak ezt az énedet látja, mert a bűneid ki vannak fizetve.
2.1. A bűn azonban még uralkodik a testeden. Így sok mindent teszel akaratod ellenére. "Ha nem azt cselekszem amit akarok, akkor nem én cselekszem már, hanem a bennem lakozó bűn."
2.2. Várjuk testünk megváltását, hogy a bűn többé ne uralkodjon a mi tagjainkban.

Róm 9,25b jól kifejezi ezt a kettősséget:
"Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok."

Lényeges dolog, hogy Isten ítéletében nem az különbözteti meg a búzát és a konkolyt, hogy a búza nem követ el bűnt, hanem az, hogy a konkoly nem terem gyümölcsöt. A fügefa is ezért lett megátkozva. Ha egy embert Isten felől akarjuk hát látni törölni kell a bűneit. Ha marad valami, akkor és csak akkor üdvözül. A gyümölcsteleneknél nem marad semmi. Így azután Dávid tette Uriással bármilyen elítélendő, semmit se nyom a latban. Jézus halálával ki van fizetve.

Olvashatjuk, hogy százszor is elesik az igaz, mégis felkel. Vagyis ha valakit Isten megigazított, az ezt az állapotát már nem veszítheti el. Dávid nevezetes bukása után is felkelhetett. A kegyelemből nem esett ki. Itt inkább az a kérdés, hogy az igazat, akkor mi különbözteti meg az istentelenektől? Az akaratuk irányultsága, csak a hívőre Róm7,22 áll: "mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint".

Ellenben azt is olvassuk, hogy az istentelenek egy nyavajával is elvesznek. Márpedig a Szentlélek bűn tekintetében a Jézusban való nem hívés miatt feddi meg a világot. Így ez elég az elveszéshez, éljen valaki bármily példás életet.

Amikor az embert Isten újjászüli lelki csecsemő. Amikor Istenre bízza végleg magát már sokat fejlődött. Innentől is az Úr kezében van. S tudjuk, a benne elkezdett jó dolgot be is végzi. Ez a "jócselekedeti" vonal. Nagyon fontos azonban, hogy kit mire használ az Úr, az egyedül az Ő döntése. Amikor Ézsaiás azt mondja, hogy küldj el engem, már ez a kérés is Isten lelke munkája. Minden egyes hely azé lesz a mennyben, akinek azt Jézus elkészítette. Nincs hát arra lehetőség, hogy bárki jobb teljesítményt nyújtson, magánakcióban, de látványos bukásokban nincs hiány, elég Péterre gondolni aki megesküdött soha nem árulja el Jézust. S arra se, hogy valakiben a Szentlélek ne teremje meg a szükséges gyümölcsöket.

A Biblia tele van ilyen jellegű parancsokkal: "Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok."(Ef5,8) Erre is igaz, hogy a hívő ember gyönyörködik Isten törvényében, s hogy akarata meg van hozzá, hogy, mint világosság fia járjon. Véghezvitele azonban nincs a kezében. Az teljes mértékben a megtartó Szentlélek adja meg neki. Legyen a hívő testileg bármily távol az elvárástól, a belső emberében a kegyelembe való kapaszkodás megmarad. A sziklás talajba vetett mag viszont maga kénytelen teljesíteni, ami Lélek híján nem megy, s belső bizonyossága sincs, s így jön az elkeseredés, a megtagadás.

Dávidról olvassuk, hogy Isten a hitét milyen páratlan próbákkal edzette, - például az oroszlán szájából szedte ki a juhot – mielőtt Góliáttal szembe került volna. Velünk is így van ez, kishitűségünket az Úr oldja fel.

Dávid példája jól mutatja, hogy lehet valaki lelkileg mégannyira nagykorú, mégis a testén a bűn erőt vehet.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 23., kedd 10:20 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
Kedves Tulip!
Mondandó elég bővizű, nincs módom mindenre reflektálnom, de szükségtelen is, mert nem mindennel állok vitában. Nézzük azt, ahol „ellentmondásba keveredésemet” érzékeled, majd mindjárt egy kérdésedet hozzám:
(Egy pont ahol elértük az értelmes/értelmetlen határát:
egyszer ezt írod:
Így azután Isten - s így a Szentlélek is - van annyira gáláns, önérzetes "szerető", hogy mindent ENGED.
máskor ezt:
Egyáltalán nem beszéltem "abszolúte szabadjára engedésről.")

A kérdés továbbra is az, hogy lemondtál-e már arról a szabadságodról, hogy Istent elhagyd, vagyis végleg rábíztad-e már magad. Ha igen, akkor a következő kettősség érvényes rád:
Elöljáróban – úgy vélem egyetértően – megállapíthatjuk; Isten nem egy fogalom, jelenség, képlet, stb. amit teljességgel leképezhetünk, laboratóriumilag kikísérletezve megállapíthatunk, modellezhetünk, kiszámíthatunk. Ha minderre képesek lennénk, mi volnánk az Isten, s ő az alárendeltünk. A titkok az Úréi. Mi csak alázatosan agyalhatunk, s igyekezhetünk a magunk értelmi korlátai közt az Ő igazsága felé tapogatózni.
Mind a két, általad idézett állításom igaz. Ahogy analógként a szülő esetét, felelősségét említettem. Isten joga eldönteni azt, hogy ki számára az „önállótlan csecsemő, kisded, akire vigyázni kell, akit nem lehet (még) a saját lába, feje után szabadjára engedni. Ő szuverén Úr, de ugyanakkor nem személyválogató, nincsenek „liblingjei”. Ellentmondásosnak tűnik, de nem az: Isten arra várna, hogy mielőbb felnőtt-keresztyén, önálló felelősséggel bíró és élő legyen minden megtért-újjászületett gyermeke. Ennek az állapotnak az a jellemzője, hogy engedelmes, alárendelt Isten akaratának. A saját akaratát „nem üzemelteti”, az „talonban van”. De létezik, bármikor visszaveheti. (S ez is megy végbe minden bűnbeesésnél!)
Az előkészített jócselekedeteket is úgy képzelem el, hogy azok a bennünk élő Úr, a Szent Szellem késztetései, ösztökélései. Tehát megint csak a hívőn múlik, hogy realizálódik-e az a jótett, vagy „porba hull”. Ez az, amiről Jakab ír: „aki tehetné a jót, de nem teszi, bűne az annak.”

Ezt írod: Nem arról írtam, hogy a Szentlélek megakadályozza, hogy bűnt tehessen a hívő, hanem azt, hogy megakadályozza, hogy ne tegyen jót.
Ez számomra szófacsarást jelent, kínos játékot a szavakkal, de valójában ugyanazt jelenti mindkettő. A Szentlélek segít, de nem akadályoz abban, ha nem akarok „együttlépni” Vele. A fenti, jakabi Ige is ezt bizonyítja.

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. okt. 02., csütörtök 10:38 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
A topic címében feltett kérdésre szerintem az 1Kor 6,8-9 is igennel válaszol. Pál apostol a korintusi hívőknek, "szenteknek" írja, s az utolsó mondata konklúzió az istentelenség fennmaradására..

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 119 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 8  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 21 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség