Nekem nem kedvenc témám. Ti jöttök mindig vele. De akkor hajrá!

Hát tudom.

Bocs, kétszer ment, ezt töröljétek. Köszi.

Álljon itt ismét egy idézet (ahogy én is látom):

Mi a bűn?

Hogy mi minden a rossz, azt a bőrünkön tapasztaljuk. Minden, ami az életet és a boldogságot veszélyezteti, rombolja. De gyakorta emlegetünk egy erkölcsi fogalmat is a mindennapi életben: a bűnt. A Biblia megállapítása mindenekelőtt ez: a bűn a gyökere minden rossznak.
A Bibliában található meghatározása így hangzik:

"A bűn pedig a törvényszegés" (I. János 3:4).
(A Károlyi-fordításban található "törvénytelenség" szót az eredeti görög szöveg alapján módosítottuk "törvényszegés"-re.)

Miféle törvényről van itt szó, aminek a megszegése a bűn? Egyértelmű, hogy a Bibliában bemutatott nagy, erkölcsi alaptörvény ez, amely az egész világmindenségben érvényes. Ennek a lényegét pedig így összegezi az Írás: "A törvény betöltése a szeretet" (Róma 13:10).
A sokféle értelmezés, visszaélés, hamis szeretet hátterén azonban szükségszerű egy további kérdés: Mi a szeretet? A legrövidebb bibliai meghatározás így hangzik erről: "Senki ne keresse azt, ami az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé" (I. Korinthus 10:24). Összegezhetjük tehát a végeredményt:

A szeretet a következetes másik-középpontúság, avagy a másokért élés gondolkodásmódja és életformája.
Az "én és te" sorrend megváltozik "te és én"-re. A Biblia szerint ez az igazság. Az az igaz ember, akinek az életében ez az alapelv válik győzedelmessé, mindent meghatározóvá.

Így viszont eljutottunk az előbbiekben idézett rövid, tömör bibliai bűn- meghatározás pontos értelmezéséhez is: "A bűn az a kifejlett alapelv, amely ellenkezik a szeretet nagy törvényével." (E.G. White: Korszakok nyomában/Nagy küzdelem, 1991, 474. 1.)

A bűn fogalmát így ragadhatjuk meg tehát egészen gyakorlatias módon:

A bűn az önzés, az önmagunkért élés gondolkodásmódja és életformája.

Jézus mondja:

De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.

A multkor olvastam valahol, hogy 3 szempontból kell megváltoznia az embernek: az első, hogy nem magamnak gyűjtök, hanem az okoz örömet, ha másoknak adhatok, a második, hogy nem a saját akaratomat érvényesítem, hanem mások céljait veszem figyelembe, a harmadik pedig, hogy saját magam helyett inkább másikat tisztelem.
Ez a viselkedés pedig elsősorban az Istennel való kapcsolat földi leképezése. Mert mindenkinél úgy lehet lemérni, mennyire szereti Istent, ahogy embertársaihoz viszonyul. Ha egy valakit is gyűlölök, akkor Istent is gyülölöm valamennyire, stb... Szóval olyan nincs, hogy Istent szeretem, de az embereket olyan nehéz... Mert a kettő ugyanaz.

te mindenesetre KÖNNYŰVÉ teszed nekem, hogy Istent szeressem

psssszt... ({)

Lemaradt... hogy ez benne van kétszer is a Miatyánkban...

Na, akkor Andi kérdésén felbátorodva... megkérdezem, hogy mi is az az eleve elrendelés. (de rossz vagyok, lehet, hogy ezt még konfirmáció előtt kellett volna? ) Na, mindegy, tegyük fel, hogy hiszek benne, akármi is legyen az...
És hol van akkor az ember szabad akarata, asszem ez a két kérdés tartozik párba... Nekem nem nagyon van olyan, most is hiába akarok fórumozni, ha ebédelni kell menni

Vita, vita, vita, csak gyógyulás ne legyen, vagy ez egyfaja teszt a szeretet lemérésére?
Skála is van, vagy pontozás?
...és a végén adjuk össze és akkor elolvashatom, hogy ki is vagyok?

Gondolkozzunk arról, amit meg nem érthetünk....

Aki egy picit is gyűlöli az Istent, az gyűlöli magát és az embertársait!

Szóval milyen ez az Isten, aki össze-vissza beszél?

békesség néked, drága testvérem... vagy ahogy a NEVEM mondja: NYUGI!!

Én többnyire fordítva vagyok ezzel, de időnként se Istent se embert... Szerintem az embereket könnyebb, de ez az én egyéni véleményem. Mert ugye Istennek végülis nincs szüksége arra, hogy én szeressem, de egy ember legalább szívesen veszi...Plusz ugye Isten akkor csap agyon, amikor csak akar. Nehéz egy nagyon hatalmast szeretni, legalábbis nekem. Na, jó, nem tom ezt minek írtam be ide, bocsi...

Nekem békeségem van, kérdés, hogy ki akar békétlenséget teremteni?

Amit Emilien írt, rendben én is így élem, főleg ha tudom, hogy az Úr adta elém azokat az embereket is akik mindenben ellenem mondanak és ellenem is tesznek.

Dicsőség Neki és dícséret Jézus Krisztusért!

Emilien írta:
Nem baj, hogy ideírtad. Nekem tetszik az őszinteséged.

Hát erről beszélek. Neked lehet, hogy tetszik, mert te is ember vagy, de Istennek hót sicher, hogy nem. Ő nem erre vágyik, hanem arra, hogy mindenki imádja, meg örökké hálás legyen neki. Mivel nekem ez nem megy(rikán megy), inkább nem szólok hozzá, ha valami bajom van. Most hazudjam azt neki, hogy "jaj, de szeretlek, Istenem", ha egyszer nem? Ennek örülne? Tegnap is tudtam neki hálát adni valamiért, de ma nem, és össze vagyok zavarodva, mikor azt kérik tőlem, hogy akkor is adjak hálát, ha nem fakad szívből. Miért nem csinál belőlem Isten egy robotot, aki mindig engedelmes neki? Az neki is jobb lenne, mert akkor mindig azt csinálnám, amit ő akar, nem kell veelm vesződnie(már, ha egyáltalán most vesződik) nekem is, mert mert akkor nem lenne örökké bűntudatom. De nem, inkább hagy kínlódni...pfff...

Na, jó, leállítom magam, modik OFFolhatják, ha akarják.