Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 410 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28  Következő
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2008. jún. 25., szerda 10:28 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
ELKÁRHOZHATNAK SZERETTEINK?

„Fiam, Absolon! Fiam, fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, fiam, fiam, Absolon!”(2Sám 19,1)


Absolon apjának, Dávidnak jajveszékelése olyan hívő fájdalmát tükrözi, akik hitre nem jutott rokonaikat siratják, akikért éveken át imádkoztak. Van-e erre a fájdalomra balzsamolaj Gileádban (Jer 8,22)? Hogyan kell az ilyen esetet fogadnunk az Írás szerint?
Nos, először is: sohasem lehetünk egészen bizonyosak abban, hogy valaki valóban Krisztus nélkül halt meg. Hallottunk egy férfi bizonyságtételéről, akit a ló levetett a hátáról, és éppen ebben a pillanatban fogadta el Krisztust. „A nyereg és a föld között kért és talált kegyelmet.” Egy másik férfi megcsúszott a kötélhágcsón, és megtért, mielőtt belecsapódott a tengerbe. Ha bármelyikük meghalt volna a balesetkor, senki sem tudta volna, hogy hitben halt meg.
Hisszük, hogy az ember még a kóma állapotában is megtérhet. Orvosi tekintélyek állítják, hogy az ember gyakran még a kóma állapotában is hallja és megérti azt, ami a szobában történik, amit ott mondanak, mág ha ő maga már nem is tud beszélni. Pedig, ha az ember hall és ért, miért ne fogadhatná el hittel, határozott döntéssel az Úr Jézust?
De tegyük fel a legrosszabb esetet. Tegyük fel, hogy az illető valójában meg nem tért állapotában hal meg. Milyen legyen ilyenkor a magatartásunk? Ilyenkor egyértelműen Isten oldalán kell állást foglalnunk, saját testünkkel és vérünkkel szemben is. Nem Isten tehet arról, ha valaki bűneiben hal meg. Isten mérhetetlen nagy áron utat készített az ember számára, amelyen bűneiből megszabadulhat. Az üdvözítés Isten ingyen ajándéka, teljesen függetlenül érdemeinktől vagy vétkességünktől. Ha valaki elutasítja magától az örök életet, akkor mit tehet még Isten? Nem kényszeríti oda az olyan embereket, akik egyáltalán nem kívánkoztak oda, mert akkor az már nem lenne többé Mennyország.
Ha tehát valamelyik szerettünk az Örök Élet reménysége nélkül hal meg, akkor csak osztozzunk Isten Fiának szívfájdalmában, amikor Jeruzsálem fölött sírt: „Akartam…, de ti nem akartátok” (Mt 23,37).
Tudjuk, hogy az egész Föld bírája igaz ítéletet tesz majd. (1Móz 18,25). Ő tehát igaz akkor is, amikor kárhoztatja az elveszetteket, ugyanígy amikor üdvözíti a bűnbánó bűnösöket. (Fenti gondolatmenet kapcsán lehet, és kell is szembesülnünk azzal, a gyakran tévesen értelmezett Igével, miszerint „Higgy, és üdvözülsz, mind te, mind a te házad népe!” Nem arról van szó, hogy elég, ha én hiszek, s ennek „érdemeként” szeretteim is üdvözülnek, bármilyen hitetlenek is, hanem hogy miként én, pogány létemre is Isten gyermeke lehetek hit által, ugyanúgy bárki, bármely családtagom is; ha hisz, üdvözül. /Persze a Jn 3,36 alapján tudjuk, hogy a hit=engedelmesség, és nem csupán valamiban/valakiban való kételkedés-mentesség. – M. Z. megjegyzése).


William MacDonald: Ösvényem világossága – június 25.

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. aug. 05., kedd 10:29 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
SZOKTÁL HARAGUDNI?

„Mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.” (Jakab 1,20)


A jelenet nem szokatlan. Megbeszélést tartanak gyülekezeti ügyekben. Döntést kell hozni. Nem valami hitbeli tanításról van szó, talán csak egy kisebb építkezésről, vagy egy helyiség kifestéséről, esetleg adományok szétosztásáról. Különböző vélemények hangzanak el, egyesekben gyűlik a harag, az indulatok már fékezhetetlenek, és az emberek túlkiabálják egymást. Végül néhány makacs ember hangerejével legyőzi a többit, és azzal az illúzióval megy haza az ülésről, hogy előre vitte Isten ügyét. Pedig akármit vittek is előre, annyi bizonyos, hogy nem Isten ügyét. Nem az Ő akaratát cselekedték! Az ember haragja sohasem szolgálja Isten igazságát.
Emerson egyszer elrohant egy megbeszélésről, amelyen heves viták és szópárbajok voltak. Miközben még forrt a méregtől, úgy tűnt neki, mintha a csillagok megszólították volna: „Mit mérgelődsz, emberke?” Leslie Weatherhead ehhez hozzáfűzi: „Csodálatosan lecsöndesítik a hallgatag csillagok, a maguk távoli, fenséges szépségükkel a mi kedélyünket, mintha azt mondanák: ’Isten elég nagy, hogy törődjék veled. És:Ami felbosszantott, nem olyan fontos, mint amilyennek látod.’
Természetesen tudjuk, hogy van olyan is, amikor helyénvaló a jogos harag. De csak akkor, ha Isten dicsősége forog kockán. Jakab azonban amikor az ember haragjáról beszél, arra az emberre gondol, aki minden áron keresztül akarja vinni akaratát, és valósággal robban a haragtól, ha akadályok állnak az útjába. Arra a fennhéjázó személyre gondol, aki a maga ítéletét tévedhetetlennek tartja, és ezért nem tud elviselni semmilyen attól eltérő véleményt.
E világ emberei a robbanékony temperamentumot az erő jelének tartják. Lehet ez a vezéregyéniség ismertetőjele, eszköz mások tiszteletének megszerzésére. A világ emberei a szelídséget gyöngeségnek tartják.
A keresztyén ember azonban tudja, hogy ha nem képes uralkodni magán, ezzel elveszíti keresztyén testvéreinek a tiszteletét. Az érzelmi kitörések a test cselekedetei és nem az új emberéi. (Ez utóbbi két mondatot igen ajánlatos lenne szívünkbe és elménkbe „vésni, csupa nagybetűvel.” Magamnak is mondom.. Már csak azért is, mert az Ige ekként figyelmeztet az élet-halál kérdésében erről: „..mert, ha test szerint éltek, meghaltok. Öljétek meg azért szellemetekkel a test cselekedeteit – és éltek.” Róma 8.13 - M. Z. megjegyzése).
Krisztus ennél jobb útra tanított. Az önuralom útján helyet adunk Isten haragjának, mi pedig mindenkivel szemben szelídek vagyunk. Türelmesen elhordozhatjuk az igazságtalanságot. A keresztyén ember tudja, hogy az indulatos kitörésekkel Isten munkáját hátráltatja, mert ezzel eltöröl minden különbséget önmaga és a meg nem tért emberek között, és a bizonyságtétel szempontjából lepecsételi ajkait.




William MacDonald: Ösvényem világossága – augusztus 05.

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. aug. 15., péntek 17:27 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
KAPZSISÁG

„Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól.”(Lukács 12,15)


A kapzsiság a gazdagság és birtoklás utáni túlzott vágyakozás. Olyan szenvedély, amely igézetbe vonja az embert, úgyhogy az egyre többet akar. Láz, amely olyan dolgok utáni vágyra ösztönöz, amelyekre semmi szükség nincs.
A kapzsi üzletember sohasem elégedett. Azt mondja, hogy ha egy bizonyos mennyiségű vagyont felhalmozott, akkor abbahagyja, de ha eljut odáig, akkor még többet kíván.
Kapzsi a háziasszony, akinek az élete szüntelen bevásárlási körút. Vásárolja és összegyűjti a nem szükséges dolgokat is, mígnem zsúfolásig megtelik kamrája, pincéje.
Kapzsiságról tanúskodik a karácsonyi és születésnapi ajándékok hagyománya. Fiatalok és öregek aszerint értékelik a karácsonyt, amennyi „zsákmányt” kaptak.
Kapzsiságot látunk az örökségek elosztásánál. Amikor valaki meghal, rokonai és ismerősei látszatkönnyeket ontanak, hogy azután a keselyű mohóságával vessék magukat az örökségre. Gyakran kisebbfajta családi háború keletkezik belőle.
A kapzsiság azonos a bálványimádással (vö. Ef 5,5; Kol 3,5). A saját akaratot Isten akarata helyébe teszi. Elégedetlenségét fejezi ki azzal szemben, amit Isten adott, és elszánt arra, hogy többet szerezzen magának (kerül, amibe kerül!).
A kapzsiság hazugság is, mivel azt a benyomást ébreszti az emberben, mintha a boldogság a földi javak birtoklásától függne! Ismerek egy történetet egy emberről, aki mindent megkapott, amit csak kívánt. Kastélyt, szolgákat, Mercedest, jachtot. Eleinte mindez nagy örömére volt, de ahogy lassan már nem jutott eszébe több kívánnivaló, elégedetlenné vált. Végül azt mondta: „Szeretnék kikerülni ebből az állapotból. Szeretnék alkotni, szenvedni. Szeretnék inkább a Pokolban lenni, mint itt.” Mire a szolgája így felelt: „Mit gondol, uram, hol van most?”
A kapzsiság arra indítja az embert, hogy kompromisszumokat kössön, csaljon és vétkezzen, csakhogy megkapjon mindent, amit akar.
A kapzsiság alkalmatlanná teszi a férfit, hogy a gyülekezetben vezető tisztséget viseljen (1Tim 3,3). Ronald Sider kérdi: „Nem lenne biblikusabb, ha olyan embereket, akiket kapzsi szerzési vágyaik >pénzügyi sikerhez< vezettek, gyülekezeti fegyelmezés alá helyeznénk, ahelyett, hogy a gyülekezeti életben szavuk lehetne?”
Ha a kapzsiság hűtlenséghez, harácsoláshoz vagy más, nyílt botrányos viselkedéshez vezet, akkor az illetőt ki kell zárni a gyülekezetből (1Kor 5,11).
És ha a kapzsi ember nem vallja meg, és nem hagyja el ezt a bűnét, akkor Isten ítéletét vonja magára (1Kor 6,1o).
(Fenti gondolatokhoz kapcsolódóan érdemes mérlegre tenni a mai, „jóléti evangélium” vonzó újdonságát az 1Timóteus 6,5-6 alapján, amely így szól: „megromlott elméjű emberek torzsalkodása, akik a való/igaz/ságtól meg vannak fosztva, akik azt gondolják, hogy nyerészkedésre való az istenfélelem, de valóban nagy nyereségforrás való az istenfélelem, megelégedéssel.” – M. Z. megjegyzése).


William MacDonald: Ösvényem világossága – augusztus 15.

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 30., kedd 10:38 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
A „RENDES EMBER” KÁRHOZATA
„DE a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban; ez a második halál.” (Jelenések 21,8)

Aki ezt az igeverset elolvassa, nyilván megdöbben azon, hogy a gyávákat és hitetleneket egy sorban veszi az Ige azokkal, akiket féktelen, gonosz bűnösöknek tartunk, és hogy számukra az örökkévalóságra ugyanazt a büntetést helyezi kilátásba.
És talán azt is meglepőnek tartjuk, hogy a gyávák itt az első helyen szerepelnek. Roppant kijózantólag kellene ennek hatnia mindazokra, akik idáig félénkségüket jelentéktelen dologként mentegették. Talán félnek befogadni az Úr Jézust, mivel nem tudják, mit szólnak majd hozzá barátaik, vagy pedig azért, mert természettől fogva tartózkodóak. Isten azonban ezt nem ítéli mellékes dolognak; hanem vétkes gyávaságnak tekinti.
Ugyancsak kijózanítólag kellene hatnia azokra is, akiket itt az Ige a másodiknak említ: a hitetlenekre. Gyakran halljuk, hogy egyesek azt mondják: „Egyszerűen nem tudok hinni”, vagy „Bárcsak hinni tudnék!” De ezek valójában nem becsületes kijelentések. Az Üdvözítőn nincs semmi, ami lehetetlenné teszi az emberek számára, hogy higgyenek Benne. A nehézség nem az értelemben, hanem az akaratban van. A hitetlenek nem akarnak hinni Benne. Az Úr Jézus azt mondta kora hitetlen zsidóinak: „…és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen” (Jn 5,40).
A gyávák és hitetlenek közül sokan kétségkívül tisztessége, művelt és erkölcsös embernek tartják magukat. Ebben az életben nyilván tudni sem akarnak gyilkosokról, paráznákról, vagy azokról, akik varázslást űznek. Pedig, ha nem fordultak Jézus Krisztushoz, nem üdvözülnek. Sorsuk „a tűzzel és kénnel égő tóban” lesz, „ez a második halál”. Ám vitázzanak az emberek, hogy létezik-e Pokol és örök ítélet, vagy sem, a Biblia nagyon világosan beszél. Létezik a Pokol a Krisztus nélküli élet végén!
És ami a dolgot különösen szomorúvá teszi, az a tény, hogy sem a gyáváknak, sem a hitetleneknek, sem a többi felsoroltnak nem kell szükségszerűen a tűz tavába kerülnie. Ha bűnbánatot tartanának félelmeik és kételyeik, és a többi bűnük miatt, és bizalommal odafordulnának az Úr Jézushoz, akkor bocsánatot nyernének, megtisztulnának, és meglenne minden előfeltételük ahhoz, hogy a Mennybe jussanak.


William MacDonald: Ösvényem világossága – szeptember 27.

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. okt. 22., szerda 10:42 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
EVANGÉLIUMI HIT VAGY VALLÁSOSSÁG
„Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Máté 7,13-14).

Napjainkban zavarba ejtően sok úttal, felekezettel és kultusszal találkozunk. És mégis; alapjában véve csak kétféle út létezik, és ezekről szól mai Igénk. Az egyik oldalon van a tágas kapu és széles út, amelyen sokan járnak, és amely a pusztulásba visz. A másik oldalon viszont ott a szoros kapu és keskeny út, amelyen csak kevesen járnak, amely azonban az életre visz. Valamennyi utat be lehet sorolni vagy az egyik vagy a másik oldalra. Az ismertetőjel, amely a kettőt megkülönbözteti, csak ennyi: az egyik út megmondja az embernek, mit kell tennie, hogy kiérdemelje az üdvösséget, a másik viszont elmondja neki, mit tett Isten, hogy az ember üdvösségét munkálja!
Az igazi keresztyén hit páratlan, mivel felszólítja az embert; fogadja el az örök életet, mint ingyen ajándékot! Minden más vallás azt mondja az embernek, hogy az üdvösséget bizonyos cselekedetekkel ki kell érdemelnie.
Az evangéliumok elmondják, hogyan végezte el az Úr Jézus Krisztus a művet, amely a megváltásunkhoz szükséges volt. A vallásos rendszerek elmondják az embereknek, mit tegyenek, hogy megváltsák magukat. Olyan cselekedetekről van szó, amiket az embereknek kellene végrehajtaniuk – az evangélium egyetlen tettről ír, amely már megtörtént, ami érvényes mindenkire, aki hittel elfogadja!
Az általános elképzelés az, hogy a jó emberek a Mennybe jutnak, a rosszak pedig a Pokolba. A Biblia azonban megmutatja nekünk, hogy jó emberek tulajdonképpen egyáltalán nincsenek, és hogy azok, akik a Mennybe jutnak, szintén bűnösök (VOLTAK! – m. z. megjegyzése), azzal a különbséggel, hogy ők Isten kegyelme által megváltattak (mert fel- és beismerték önmaguk elveszett állapotát, s kegyelemért folyamodtak gyermeki hittel, alázattal! – m. z. megjegyzése).A Jézus Krisztusról szóló evangélium lehetetlenné teszi, hogy büszkélkedjünk. Világosan megmondja, hogy semmit nem tehetünk, amellyel elnyerhetnénk Isten jó-tetszését, mivel az ember halott bűneiben és vétkeiben. Minden más vallás ezzel szemben az emberi büszkeséget táplálja, mert elhiteti vele, hogy ő maga is tud tenni valamit annak érdekében, hogy önmagát megmentse, vagy legalább valamit ő is „besegíthet” a megváltásába.
Minden hamis vallás olyan „út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet” (Péld 14,12). Az az üdvösség viszont, amit úgy nyerünk el, hogy hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, „túl könnyű”-nek tűnik az embere előtt, pedig egyedül ez az az út, amely az életre visz. A valódi keresztyén hitben Jézus Krisztus Minden! Más vallásokban nincs valóságos üdvbizonyosság, mert az ember sohasem lehet biztos abban, hogy elég jót cselekedett-e. Aki azonban Krisztusban hisz, az tudhatja, hogy üdvössége van, mivel nem tulajdon cselekedeteivel szerezte, hanem Krisztus végzett el érte mindent.

William MacDonald: Ösvényem világossága – október 21.

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 11., kedd 11:15 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
Bűnös-e az újjászületett?



Minden ember bűnösként született. E meglepő megállapítást az ÚR Igéje teszi: „Vétekben fogantattam, bűnben melengetett az anyám” (Zsoltárok 51,7). Ez nyilván nem jelenthet elkövetett „kihágást”, hiszen egy újszülött még képtelen ilyesmire, különösen fogantatása pillanatától megszületéséig. De akkor mit jelent a megállapítás? Nem költői túlzás esetleg? Nem, nem az.

Annyit jelent, hogy az ádámi bűneset óta minden ember Istentől elszakított állapotban születik. Ez a szellemi halál, a BŰNÖS ÁLLAPOT. A világ, annak ura, a Sátán határozza meg gondolkodását és tetteinek célját, ami testies, önző. Ez az „Istennek háttal” élő állapot, amely az üdvösséggel ellentétes irányban mozog. Isten kegyelme, „meglátogatása” lehetővé teszi ennek, a véglegesen elveszettségnek a fel- és beismerését, a megfordulást. Ez nevezzük megtérésnek. Isten Szent Szelleme által újjászüli a bűnbánó bűnös szellemét. Így válik Isten gyermekévé, innen kezdve jogosult a Mindenhatót Atyámnak nevezni. Ekkor válik „szentté”, vagyis Istennek-elkülönítetté. Megszűnt a BŰNÖS ÁLLAPOT, MERT LÉTREJÖTT AZ ISTENNEL VALÓ KÖZÖSSÉG. Ilyen volt az apostolok helyzete is.

Tökéletesek lettek ők ez által, abban az értelemben, hogy nem is követtek el bűnt? Nem, noha a tökéletességre, a szentségre való felszólítás már az Ószövetség óta érvényben van. (Viszont mihelyt szóba állunk azzal a gyakran előforduló „korlátkitolási kísérlettel”, hogy „meddig mehetek el, ami még belefér a keresztyénségbe” – máris hátat fordítottam Istennek, és ismét a negatív irányba haladok.) És bár Jézus volt az egyetlen tökéletes ember – elvileg mindenkinek adott erre a lehetőség az újjászületésétől kezdve, amikor is „lakozást vesz benne az Úr”. Mert onnan kezdve „csupán” azt kellene cselekedni, mondani, gondolni, amire Ő késztet. Ám szégyenkező alázattal kell megvallani; nem jellemző egyikünkre sem ez a sikeresség. Még az apostolokra sem volt az, hiszen akadtak kisebb-nagyobb esések náluk is. Gondoljunk a ragvitára vagy pláne Péter „jó-szándékú pokoljárására”, amivel Jézus „Távozz tőlem Sátán!” felkiáltását vívta ki.

Ezzel azt kellene mondanunk, hogy az ember SZÜKSÉGSZERŰEN, MINDHALÁLIG BŰNÖS? Semmiképp. Míg nem volt az Úrnak elkötelezve, addig szíve, szelleme a Sátánnak szolgált. Onnan származtak az istentelen gondolatok, szavak, tettek. Az újjászületett szív is képes – sajnos – botlani, elesni, vétkezni, mert hiszen nem lett automata bábfigura, továbbra is, minden percben döntenie lehet és kell: melyik úrnak szolgál. Így óhatatlanul megesik, hogy keze nincs az ÚR kezében, szíve önmaga körül forog, testies kívánságai erősebbek lesznek, mint az ÚR örömének keresése. De ezek az alkalmi – s remény szerint, elvárás szerint mind ritkább – esetek kívülről „piszkítják” be őt mindaddig, amíg meg nem bánja, fel nem ismeri „életveszélyes” helyzetét, s „előre nem menekül” Krisztushoz, őszinte bűnbánatával, s bűne elhagyásával. (Mert aki elhanyagolja a „tisztálkodást” az „elkoszolódik”, elfertőződik…) Erre utal Jézus az utolsó vacsorát megelőző lábmosásával, amikor azt mondja: „Aki megfürdött, nincs szüksége másra, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan”(Jn 13,10). Vagyis Júdás esete éppen azt bizonyítja, hogy az istenközösség, az újjászületés, az ingyen kapott üdvösség is eldobható – tragikus következményekkel.

2008. november. 11. Mihálovics Zoltán

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. dec. 01., hétfő 12:02 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
KI, MIT ÜNNEPEL?

Advent van. A világ készülődik karácsonyra. A gyerekek „csupán” várják (ez az ő „készülődésük”) a meglepetéseket, az ajándékokat, amiket az „angyalka”, a „télapó” vagy „Jézuska” hoz el számukra. Legalábbis így tudják, mert így mondták nekik. Jobbára a szüleik, nagyszüleik, a szomszédék, stb. Azután, ha a szülők valami „rajtakapása”, egyéb felvilágosítás révén megszűnne a ködbe vesző mese (felnőttesen misztérium), még egy ideig akkor is szeretné a gyermeki lélek „életben tartani” korábbi meggyőződését, ami mégiscsak szebb, édesebb, varázslatosabb, mint a puszta, és szimpla: „ANYU-APU VETTE A BOLTBAN” VALÓSÁG. Igen, a szép álomból nem szeret senki a rideg realitásra ébredni. Ez a világ szokásrendje régóta. Versengés és gond a megajándékozás kérdése. Kinek, mit, mennyiért? A rátartiság, hiúság, hogy meg ne szóljanak, még hitel- és kölcsönfelvétel elkövetésére is sarkall sokakat, mert hát „meg kell adni a módját!” Ez lett a karácsonyból. Már alig jut eszünkbe, alig találjuk meg a sokféle igyekezet, dolog, készülődés betemető kupacának alján Azt, akit elvileg ünnepelni szándékozott az emberiség karácsonykor. ( Most tekintsünk el annak megítélésétől, mennyire volt szerencsés, pontosabban Istennek tetsző az a döntése a római egyháznak, hogy a korábbi, hagyományos szaturnália ünnepet „megkeresztelve” a Világ Világosságát, Jézust ünnepeltette a decemberi nap-éj egyenlőség napján, mintegy az Ő születésére emlékezve! Évszakilag is bizonyosan tarthatatlan ez időpont…)
Különbözik-e a keresztyénség napjainkban ettől a mentalitástól, igyekezettől, ami a fentiekben a világ sajátja?
Advent Úr-jövetet jelent. Készülődést, várakozást. A korai keresztyének ebben a felfogásban éltek. Nem karácsonyt szerettek volna ünnepelni, nem a kis-Jézus születésére kívántak emlékezni, hiszen a Világ Megváltója, Krisztus Jézus azokban a korábbi években, évtizedekben támadt fel, és ült az Atya trónjára. Ők a parúziát, a második eljövetelt várták, amikor Menyasszonyát, az Egyházat, a Hozzá hűséges szenteket magával viszi. Ha ez, a világ egészére érvényes találkozás a mennyei Bíróval nem is valósult meg sem az ő idejükben, sem azóta, – a tekintetben mindenkire érvényes Jézus megállapítása: „Nem tudjátok sem a napot, sem az órát.” (Tudniillik, hogy mikor kell számot adnunk földi sáfárkodásunkról, azaz, hogy mennyi időnk van még a személyes „adventünkben”). A hívő ember szabadsága abban is kifejeződik, hogy személyes istenkapcsolata, ünneplése nincs alárendelve, „hozzáigazítva” sem naptárilag, sem érzelmileg, de különösen nem valóságos tartalmában az egyházi előírásoknak, liturgikus szokásoknak. Mert mit tapasztalunk? A gyülekezeti életformában a négyhetes adventi időszak arra szolgál, hogy eljussunk a „lelki nagytakarítás” révén (is) arra a hangulati állapotra, ami karácsonykor kívánatos. A népegyházak betlehemes játékokkal, s egyéb szakrális csecsebecsével mintegy visszavetítik a lélek élményét abba az elképzelt (de inkább délibábos) miliőbe, ahol a jászol, három királyok, istálló-meleg, betlehemi csillag van – ja, meg a kisded Jézus. Már az is komoly „eredmény”, ahol nem jézuskáznak. (Jut eszembe; egyik kereskedelmi rádió reggeli műsorába néha be szokott telefonálni egy „média-személyiség”, aki a TV zenés vetélkedő műsorában gyakori zsűritag. Ő fennen és büszkén emlegeti katolikus teológusságát, amit nem fejezett be, s így pap sem lett. No, ő az, aki szaporán „jézuskázik”, s nem feltétlenül karácsonyhoz kapcsolódóan, hanem az Úr Jézus tanítására, példabeszédére hivatkozva. A hideglelés kerülget, s nagyot koppanva hallgatok el ilyenkor… /vö. Arany János: Családi kör/. Beszélhet, bizonykodhat az ilyen ember, az ilyen egyház, ahol „kisjézus” van, ott sosem lesz ÚR, Király, Immánuel, Krisztus, ki előtt minden térd meghajlik, aki az én személyes Uram és Istenem! Ott marad az évente ismételgetett, liturgikus mese-hangulat! Ha valamely „kötekedő lélek” azt vetné ez ellen, hogy „de, hát, hiszen a zsidók is mindahányszor családi liturgiát csinálnak a pészah ünnepléséből!”, az a válaszom, hogy tudomásom szerint a héber nyelv nem használ múlt időt, hanem folyamatos jelent. Valamint ez náluk nem egy „vallásos hangulat” kérdése, hanem tényleges átéléssel, mintegy maguk is ott vannak abban az isteni csoda-történésben, amikor őseikkel együtt, ők is „kivonulnak” az egyiptomi rabszolgaságból az Örökkévaló vezetésével.
A világ fiai, a vallásos emberek talán nem is értik, amit mondani szeretnék.
Sokkal egyszerűbb visszatérő módon, naptári időszámítás és programtervezés szerint néhány órára-napra korlátozni valamilyen alkalomnak az időszerűségét, semmint folyamatosan abban élni. Az üdvtörténet rajtunk kívül áll, nem vagyunk részese annak. Ha advent, karácsony, húsvét, stb. nem több mint két-két piros betűs nap hangulatának előkészítése, létrehozása – majd egy újabb év elteltével ugyanaz, s a többi, „szürke hétköznapoknak” semmi köze mindehhez – nos, akkor az egész csak máz. Hiszen tudottan vagy tudat alatt, de az az életformája, hogy az adott „ünnepek” időszakán kívül önmaga határozza meg az Istentől való függetlenedésének módját és mértékét. Persze, hogy mennyire létesül „kapcsolata” az ünnepekben is Istennel – az szerfelett kérdéses.
A valódi hívő számára az advent, húsvét, pünkösd, nagypéntek, karácsony (a sorrend tudatosan kevert!) történelmi múlt, de aktuálisan, megszakítás nélkül jelen van. Az jellemzi, hogy minden napja, perce egyre inkább harmonizál Jézus főpapi imájában mondott szavai: „Atyám…, én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen egyek legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.” (Jn 17,23). Ez határozza meg gondolkodását, szándékát, szavait, tetteit. Tudatában, sőt öntudatában van annak, hogy teljes és önkéntes az alávetettsége urának, az Úr Jézusnak terve és vezetése iránt, nincsenek „istenes ünnepei” és „istentelen hétköznapjai”, mert mindig és mindenütt az ÚR gyermeke, s ahhoz mért minden megnyilvánulása.
Minden nap vasárnap(?)

2008. december. 01. Mihálovics Zoltán

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. okt. 21., szerda 18:41 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
Katasztrófa, sőt botrány a Parókia Portál jelenlegi, fényképes kínálata.

A mindenható Isten, Aki mindent megtett az emberért (teremtés, megváltás, kinyilatkoztatás, kegyelem, Szentlélek kiárasztása, stb.) szerelmes levelét, amely tudatja a világgal, az emberrel, miképp alázkodott meg, s hozott véres, iszonyatos áldozatot a kárhozatban veszteglőkért - ezt a hihetetlen ajándékot, drága kincset az ember méltóztatik hedonista kényelemben OLVASGATNI

Szégyen, szégyen és szégyen (Tudok olyanokról, akik képtelenek voltak/vannak másképp olvasni, mint térdenállva...)

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. okt. 21., szerda 19:43 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2009. jan. 10., szombat 15:04
Hozzászólások: 1823
Idézet:
Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!

Ld. még:
Idézet:
Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
Ideje a születésnek és ideje a meghalásnak;
ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, amit ültettetett.
Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megôrzésnek és ideje az eldobásnak.

Sőt:
Idézet:
Az Úr nem azt nézi, mint az ember: mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van

Stb.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. okt. 22., csütörtök 11:01 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
Gratulálok!

A Bibliából mindent lehet igazolni. Meg ugyanannak az ellenkezőjét is...

Gyüjteményed csokra törvényesíti, felhatalmazást ad azoknak, akik rövidnadrágban, strandpapucsban mennek istentiszteletre.
A részletekben bújik meg a lényeg.

"Szentség nélkül senki sem láthatja meg Istent

Flegmaság, lezserség aligha takarhat összeszedettséget, kellő tiszteletet az Örökkévaló előtt... :shock: :x

(Ellenpólusként én is hadd idézzek egy Igét: "Félve és rettegéssel vigyétek végbe üdvösségeteket!

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. okt. 22., csütörtök 11:55 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2009. jan. 10., szombat 15:04
Hozzászólások: 1823
Nem hinném, hogy bármit is törvényesíteni tudnék vagy akár felhatalmazást adhatnék bárkinek bármire. Ugyanis nem vagyok abban a pozícióban.
A strandpapucs meg a rövidnadrág nem a lényeg. Hatodrangú kérdés, amin azok akadnak fenn, akik nem látják a lényeget. Vagy akik úgy vélik, nekik kellene törvényesíteni vagy felhatalmazást adni másoknak ilyen-olyan dolgokra.
A lényeg ugyanis másutt van, valahol itt kapirgálnék:
Idézet:
Az Úr nem azt nézi, mint az ember: mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van
.
Az Úr szentségét nem kell védeni az Ő gyermekeitől. Olyan nyilvánvaló, nem értem, miért nem érted, hogy az Úr nem a vádolás, hanem a résre állás szolgálatát adta nekünk.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. okt. 22., csütörtök 13:05 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
figyelő írta:
Flegmaság, lezserség aligha takarhat összeszedettséget, kellő tiszteletet az Örökkévaló előtt... :shock: :x



Szerintem itt nem lazaságról vagy lezserségről van szó, a férfi arcáról komolyság sugárzott: arra gondoltam, nyilván az egészségi állapota miatt olvas ilyen fura testhelyzetben.



/nekem pl. meg kellene tanulnom ülve vagy állva aludnom, mert fekvő helyzetben olyan heves szívdobogás lép fel, hogy csak gyógyszerrel lehet lecsendesíteni../


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. okt. 22., csütörtök 13:11 
Aktív tag
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2008. feb. 22., péntek 22:22
Hozzászólások: 830
Mi az a konkrétum amiről beszéltek?
Vagy csak én nem látom?

_________________
http://literaty-nazo.blogspot.com/
Üdv, Literaty


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. okt. 22., csütörtök 13:18 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
A tegnapi igés kép a főoldalról: egy idős férfi fekve olvassa a Bibliát egy speciális székben , ahol a lábtartót magasabbra lehet emelni.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. okt. 22., csütörtök 22:04 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
Idézet:
Az Úr szentségét nem kell védeni az Ő gyermekeitől. Olyan nyilvánvaló, nem értem, miért nem érted, hogy az Úr nem a vádolás, hanem a résre állás szolgálatát adta nekünk.


Szerinted kinek szól a figyelmeztetés: Szentség nélkül senki sem láthatja meg Istent? Aligha a világ fiainak, mert ők nem is törődnek ilyen "csacskasággal". Nem az ÚR szentségét kel félteni, hanem annak kell megfelelni

Tragédia, hogy a keresztyénnek mondott társadalom kvalifikált részének sincs érzéke rá, hogy a stílus maga az ember Az öltözködési stílus is. A szabadidő öltözék kényelmesebb a szmokingnál, mégsem mennek az emberek az előbbiben színházba. (nem beszélve a fellépő zenekar tagjairól egy hangversenyen).

Az pedig, amire hivatkozol (ti. Isten a szívek ismerője) egy nagy önbecsapás. Mert kizárt dolog, hogy egy a saját kényelmét az illendőség rovására érvényesítő személy összeszedett, alázatos bensővel bír az ÚR előtt. És ez nem vádlás, ez kellemetlen tényfeltáró megállapítás - az Ige szerint igaz ítélettel ítéljetek (=állapítsatok meg tényeket!)

Hivatkozott Igéd azért önbecsapás, mert fordított problémára utal vele az ÚR. Mondhatni teljes képet adó, "párja": "Ez a nép csak ajkával tisztel, de szívében távol áll tőlem.

Legyetek szentek, tökéletesek! Ilyen felszólítások vannak az én Bibliámban. Az a modern engedékenység - hála Istennek - nincs belecsempészve, hogy jó lesz az úgy is, nem kell olyan merevnek lenni, stb.

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 410 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 6 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség