Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 410 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28  Következő
 

Re: Alapkérdések
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2009. okt. 22., csütörtök 22:15 
Aktív tag
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2008. feb. 22., péntek 22:22
Hozzászólások: 830
Erika írta:
A tegnapi igés kép a főoldalról: egy idős férfi fekve olvassa a Bibliát egy speciális székben , ahol a lábtartót magasabbra lehet emelni.


Aha....szóval valami metódus az, ami vitát váltott ki, nem tudva a hátteret.
Én is olvastam már fekve, ülve, térden a Bibliát, mi a gond?
És talán ez ugyanígy igaz az imádságra...sőt, még lehet egy botra dőlve is.

Zsid 11:21 Hit által áldotta meg a haldokló József mindegyik fiát, és
botja végére hajolva imádkozott.


Sőtt még az Úri vacsora szereztetése sem úgy történt, ahogy az nekünk elég tiszteletteljes lenne, hanem nekifekve, nekidőlve(félig könyökölve) a földre terítve.
Luk 22:13 Elmentek és úgy találták, ahogy mondta nekik. Azután elkészítették a pászkát.
Luk 22:14 Amikor eljött az óra, asztalhoz dõlt, az apostolok vele.
(Csia)

_________________
http://literaty-nazo.blogspot.com/
Üdv, Literaty


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Literaty 2009. okt. 22., csütörtök 22:53-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. okt. 22., csütörtök 22:26 
Aktív tag
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2008. feb. 22., péntek 22:22
Hozzászólások: 830
Kedves figyelő, értékelem a tisztelet megkívánását amit mondani akarsz, csak félek, hogy túllősz a célon amikor ilyen Igét hangoztatsz hozzá:
Szentség nélkül senki sem láthatja meg Istent
Bizonyára nem azt akartad mondani, hogy aki fekve olvassa a Bibliát az egy szentségtelen ember aki a pokolra kerül?
Azért ez az Ige ennél szentebb kijelentés, mint, hogysem idézgessük akkor amikor valami böki a szemünket, talán szubjektíve.

_________________
http://literaty-nazo.blogspot.com/
Üdv, Literaty


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. okt. 23., péntek 00:35 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2007. okt. 25., csütörtök 20:49
Hozzászólások: 1814
Idézet:
A tegnapi igés kép a főoldalról: egy idős férfi fekve olvassa a Bibliát egy speciális székben , ahol a lábtartót magasabbra lehet emelni.


--A képet -sajnos- éppen nem láttam.- Így Erika "leirására" alapozva,...
-"idős",
-"fekve",
-"speciális szék",
-"emelt lábtartó" --- kifejezések utalhatnak egy BETEG emberre, -(attól is függ,
milyen az arckifejezése)... és ha az összhatás erre utal,- már nem igazán bot-
ránkoztató.- De az is fontos, milyen ige volt hozzá csatolva.-- Pld. ha a Zsolt.
23,4 "Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól..."
- megerősíti az "együttérzést".

-Ettől függetlenül ÁLTALÁNOSSÁGBAN és alapjában véve egyetértek Figyelő
meglátásával,- mégha a kirobbanó támadásával és szóhasználatával nem is.

-"Isten a szívek vizsgálója." Jer 11,20

L.

_________________
"A teljes Irás Istentől ihletett."
2.Tim.3,16


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. okt. 23., péntek 07:34 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2009. jan. 10., szombat 15:04
Hozzászólások: 1823
Idézet:
Idézet:
Az Úr szentségét nem kell védeni az Ő gyermekeitől. Olyan nyilvánvaló, nem értem, miért nem érted, hogy az Úr nem a vádolás, hanem a résre állás szolgálatát adta nekünk.

Szerinted kinek szól a figyelmeztetés: Szentség nélkül senki sem láthatja meg Istent? Aligha a világ fiainak, mert ők nem is törődnek ilyen "csacskasággal". Nem az ÚR szentségét kel félteni, hanem annak kell megfelelni


Szerintem az Isten gyermekei szentek. Nem a szentség felé igyekeznek, hanem azok. A szentség az én olvasatomban az Isten céljaira való elkülönítettség. Mint a szent edények, amelyek akkor is szentek, amikor netalán, mint Belsaccár, más célokra használják őket, ha bekoszolódnak stb. A szentséget ugyanis nem mi érjük el, hanem Istentől kapjuk, folyamatosan.
Úgy látom, hogy vitáink nagy része abból az alapállásbeli különbségből fakad, hogy te az Isten országát valami emberi igyekezettel elérendő célnak tekinted, és meg ajándéknak, amit érdemtelenül kapunk Istentől. Engem sok minden meggyőz arról, hogy jobb, ha így tekintünk rá, de leginkább az, hogy ez a fajta gondolkodás annyira más, mint a mi természetes észjárásunk, amely nem tudja elfogadni, hogy csórók vagyunk, és mindenben rászorulunk Isten irgalmára. Akkor is csórók maradunk, amikor szentek vagyunk. Ugyanis a szentség nem tulajdonság, hanem tulajdoni viszony. Vagyis az, hogy Istené vagyok. Más kérdés, hogy a szentség milyen mértékben válik láthatóvá. Nyilván olyan mértékben, amennyire az ember ráébred a rangjára, az értékére annak, hogy mit jelent az élő Isten tulajdonának lenni. Olyan mértékben fénylik az Isten kezében az ember, amilyen mértékben elviseli, elfogadja – de talán így jobb is: ha örömmel, hálával veszi – hogy így olyanná lesz, amilyennek lennie kell. És itt jön be, hogy Isten látásmódja más, mint a miénk. Ez nem önbecsapás, nem is értem, miért mondod ezt. Hiszen Ő tudja, hogy ki az övé. Nem attól az övé, hogy szép fényes, hanem attól, hogy Ő kiválasztotta. Azt csak mi gondoljuk, mert azt nézzük, ami a szemünk előtt van, hogy Isten edényének szép fényesnek kell lennie. Ez azonban világi gondolkodás, ami a világi tapasztalatokat viszi át az isteni dolgokra. Ez a gondolkodás jellemezte a Krisztust megvetőket is. Persze, nekünk utólag könnyű okosnak lennünk. De ha belegondolsz, micsoda botrány, hogy a gonosztevőkkel együtt megfeszített nyomorult legyen az egész világ üdvözítője! Vajon ha akkor éltünk volna, nem botránkoztunk volna-e meg azon, hogy Jézus mindenféle szedett-vedett társaságot fogad magához, velük eszik-iszik, paráznákkal társalog stb.?
Más: hitetlenség, ha nem bízunk abban, Isten Lelke képes a szentek szentségét láthatóvá tenni. Akkor óhatatlanul csak azzal leszünk elfoglalva, hogy a másik épp most milyen szentségtelen. Hagyjuk meg Istennek, hogy ítéljen és formáljon – ez az Ő dolga. A miénk a résre állás szolgálata.


Idézet:
Tragédia, hogy a keresztyénnek mondott társadalom kvalifikált részének sincs érzéke rá, hogy a stílus maga az ember Az öltözködési stílus is. A szabadidő öltözék kényelmesebb a szmokingnál, mégsem mennek az emberek az előbbiben színházba. (nem beszélve a fellépő zenekar tagjairól egy hangversenyen).


EZ meg megint olyan világiféle gondolkodás.

Idézet:
Az pedig, amire hivatkozol (ti. Isten a szívek ismerője) egy nagy önbecsapás. Mert kizárt dolog, hogy egy a saját kényelmét az illendőség rovására érvényesítő személy összeszedett, alázatos bensővel bír az ÚR előtt. És ez nem vádlás, ez kellemetlen tényfeltáró megállapítás - az Ige szerint igaz ítélettel ítéljetek (=állapítsatok meg tényeket!)
Hivatkozott Igéd azért önbecsapás, mert fordított problémára utal vele az ÚR. Mondhatni teljes képet adó, "párja": "Ez a nép csak ajkával tisztel, de szívében távol áll tőlem.

Ezt egész egyszerűen nem értem. Önbecsapás az, hogy elismerem, hogy Isten szempontjai mások, mint az enyéim? És ezzel azt az érvet állítod szembe, hogy "kizárt dolog, hogy...", ami az emberi tapasztalatot emeli az isteni szempont fölé. Hogyan mondhatod ezt ilyen magabiztosan ezzel a konkrét esettel kapcsolatban? Egy képet látsz, semmit nem tudsz a történetről, és kijelented, hogy botrány. Ez pontosan azt mutatja, hogy azt nézed, ami a szemed előtt van. Ezzel szemben ott van Isten, aki azt nézi, ami a szívben van. Mi ebben az önbecsapás?

Idézet:
Legyetek szentek, tökéletesek! Ilyen felszólítások vannak az én Bibliámban. Az a modern engedékenység - hála Istennek - nincs belecsempészve, hogy jó lesz az úgy is, nem kell olyan merevnek lenni, stb.


A „Legyetek szentek, tökéletesek!” felszólítást, mint sok más felszólítást a mindnyájunk Bibliájában én teremtő szóként értelmezem, mint a „Legyen világosság!” esetében is értelmezhető.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. okt. 23., péntek 08:29 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
Loisz írta:
De az is fontos, milyen ige volt hozzá csatolva.-- Pld. ha a Zsolt.
23,4 "Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól..."
- megerősíti az "együttérzést".

.


Nem emlékszem, talán a 19. Zsoltárból: az Úrnak törvénye tökéletes..

ha arra gondolok, hogy ez a mód volt az egyetlen lehetősége annak az embernek, hogy még önállóan olvasson, semmi kivetnivalót nem látok benne.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. okt. 23., péntek 10:26 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2009. jan. 10., szombat 15:04
Hozzászólások: 1823
Én úgy emlékszem, hogy "Az Úr törvénye tökéletes, megörvendezteti a lelket".


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. okt. 23., péntek 18:47 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 01., péntek 19:22
Hozzászólások: 4328
Volt erről egy vicc:


"Rabbi, rágyújthatok Tóra olvasás közben? - Hogy gondolhatsz ilyet fiam?! Nem szabad!

Rabbi, dohányzás közben olvashatom-e a Tórát? - Természetesen fiam. Olvasd csak!"


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. okt. 23., péntek 20:30 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2007. okt. 25., csütörtök 20:49
Hozzászólások: 1814
.
Azt gondolom, Isten igéje egészen egyértelmű a hívők számára a szentség kérdésében.

"Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem -mivel Ő, a Szent hívott el titeket,- magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy amint meg van írva: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok." 1.Pét.1,14-15

"Szent az, akinek az életében jelen van a Szent." O.Chambers

L.

_________________
"A teljes Irás Istentől ihletett."
2.Tim.3,16


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. okt. 24., szombat 10:42 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
Idézet:
Ugyanis a szentség nem tulajdonság, hanem tulajdoni viszony. Vagyis az, hogy Istené vagyok. Más kérdés, hogy a szentség milyen mértékben válik láthatóvá.


Akkor ezek szeint minden és mindenki "szent", mert Isten, mint Teremtő - mindennek a tulajdonosa... :shock: (elég bizarr).

Külső-belső megfelelés, illetve különbség:

Vajon melyíik az életszerű:

1.) Tiszta udvar, rendes ház, mert a járókelők, szomszédok, mit szólnak? Tehát pedáns kívül, de trehány a lakás belül...
2.) Szemétdom és disznóól az udvar (hisz lényegtelen, ki, mit gondol), de a lakás pedáns, a vendég joggal csttinthet (már, amennyiben az udvar láttán gusztusa támad befáradni)...

Hiszen Isten nem azt nézi, ami az ember szemébe ötlik, hanem a szíveket vizsgálja...

Sámuel prófétát is az "kormányozta" volna a királynak való felismerésében, amit délcegnek, követendőnek látott.
Nem arról volt szó, hogy Istennek bőven megtette volna a slampos, igénytelen, akinek a szívében rend és alázat uralkodott (volna. Ez a természetellenes).

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. okt. 24., szombat 12:55 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2009. jan. 10., szombat 15:04
Hozzászólások: 1823
Lehet disznóól esetleg azért is, mert mozgásképtelen beteg ember lakik abban. Ez csöppet talán árnyalja a éles képet. Remélem legalábbis.
Azt meg nem értem, hogy szándékosan miért forgatod - hogy ne mondjam, ferdíted el - az Igét, csak hogy igazad legyen, hiszen gondolom, te is tudod, hogy az Úr teremtettjei nem feltétlenül az Ő céljaira elkülönített edények.
De lelked rajta!

Idézet:
Hiszen Isten nem azt nézi, ami az ember szemébe ötlik, hanem a szíveket vizsgálja...

Sámuel prófétát is az "kormányozta" volna a királynak való felismerésében, amit délcegnek, követendőnek látott.
Nem arról volt szó, hogy Istennek bőven megtette volna a slampos, igénytelen, akinek a szívében rend és alázat uralkodott (volna. Ez a természetellenes).

Ezeket a mondatokat nem értem. Nem teologice, hanem egyszerűen nyelvtanilag érthetetlenek a számomra. Nem bántásból mondom, csak így nem tudok mit kezdeni velük.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. okt. 24., szombat 18:10 
Aktív tag
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2008. feb. 22., péntek 22:22
Hozzászólások: 830
Testvérek, szerintem nem árt ha némileg tudunk különbséget tenni egy - egy fogalom között, így a szentség kérdésében is.

A Krisztusban kapott helyzet és az ember állapota nem ugyanaz.
A helyzetünk az üdvösségünk, amit megkaptunk, tehát megigazultunk, elpecsételtettünk, megszenteltettünk. Erről Krisztus gondoskodott az Ő áldozata által és ezért az üvbizonyosságunk is.
Ugyanakkor nem ülhetünk karba tett kézzel, hanem mivel az Övéi vagyunk, ezért mint Urunknak engedelmességgel is tartozunk és megteremjük a jó gyümölcsöket.
Mint ahogy Luther is mondta, hogy a jó tetteink nem üdvösség szerzők, hanem üdvösség jelzők.
E kettőnek közelíteni kell egymáshoz, ez a megszentelődés gyakorlati folyamata, de nem ez alapján van az üdvösség.


A Szentség alapja, a Krisztusban hívők magasztos helyzete, nem az Ő cselekedeteik által van: Zsid.10,10
az õ akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra.
14. Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.

A mindennapi életben Isten kéri, hogy állapotunkban is igazodjunk a helyzetünkhöz:
1Pt 1:14 Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek,
1Pt 1:15 hanem - mivel õ, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban,
1Pt 1:16 úgy, amint meg van írva: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok."

Nem hiszem, hogy olyan bonyolult lenne ez.
Minden Krisztusban hívő már egyszer és mindenkorra szent, mert megszenteltetett, azaz Isten félretette a maga számára és célba juttatta a hívő helyzete szerint.
Efez 2:6 és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért(múlt időben kifejezve),

Ezzel együtt kell, hogy járjon a naponkénti szent élet amely már az ember engedelmessége, de az üdvösség alapja Krisztus áldozata, amihez az ember a csipetnyit nem tehet hozzá.

A kulturális és ízlésbeli, avagy kegyességi stílusok, metódusok nem ebbe a kategóriába tartoznak.
Minden olyan kísérlet amely az üdvösségkérdését a szentséggel összekötve ebben a kategóriában(stílus, kultúra, metódusok, stb) tárgyalja, avagy hivatkozik rá, az téves.

_________________
http://literaty-nazo.blogspot.com/
Üdv, Literaty


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 30., hétfő 11:39 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
MINDENNAP ADVENT


Az ún. liturgikus naptár szerint a mai nappal veszi kezdetét advent időszaka. Maga az „advent” szó várakozást, az Úr érkezésére készülést jelent.
A keresztyén templomokban az ünnepi megemlékezések minden évben, ismétlődően az üdvtörténet kronológiájához igazodnak. Ennek megfelelően – ha úgy tetszik – most indul az egyházi év, az Úr Jézus születését megelőző négy héttel. A világ-, az emberiség megváltása azzal vette kezdetét, hogy az Atya elküldte egyszülött Fiát szabadításul, váltságáldozatul. Amikor a megfeszített Krisztust feltámasztotta, majd a mennyei trónra emelte, és elküldte Szent Szellemét, akkoron, Pünkösddel teljessé vált megváltói műve. Azóta – különösen a Szentírás birtokában – mindenki ismerheti a kegyelemből való üdvösség „menetrendjét”, a megtérés mibenlétét, Isten újjászülő ígéretét; ami a jézusi útjárás előfeltétele.
Az, hogy a keresztyénség ilyen értelmű, liturgikus önkifejezése milyen hatást gyakorolt a világra, s hogy a világnak ebből fakadó, „materiális ünneplése” miként szivárgott be az egyházba, az lehet elgondolkodtató, mérlegelendő, amennyiben az bizonyos értelemben negatív előjellel bír…
Ha a vallásos-kultikus ünneplés azt eredményezi, hogy karácsonykor pl. a „Kisjézus” születését „tűzzük zászlónkra”, érzelgősen, a „Mennyből az angyal”-t éneklő hangulatban, mintegy megidézzük a betlehemi eseményeket; ha évről-évre azt kívánjuk (imában kérjük?), hogy december 24.-én este, illetve a 25.-ei, ünnepi istentiszteleten szülessen meg a szívünkben Jézus – akkor valami nagyon nincs rendben. Éppúgy nincs, mint mikor Nagypénteken siratjuk a megfeszített Megváltót, s azt követően két nap múlva, felszabadult örömmel hallelújázunk. Mert bár „színház az egész világ”, de a keresztyénség korántsem az. A keresztyénség folyamatos és teljességgel bíró életforma, és nem hangulati átélése, „eljátszása” az üdvtörténet aktuális eseményének.
A megtért, Isten által újjászült keresztyénnek a szívében lakozást vett a Szent Szellem által az Úr Jézus. Nem kell hát, hogy karácsonykor (pláne nem egész éven át karácsonyra várva) „megszülessen” benne Isten Fia.
Istennek hála, naponta szembesülhetünk, hit által érzékelhetjük, tudatosíthatjuk az ÚR értünk végzett irgalmas szeretetének teljes kronológiáját. Bármikor köszönetet mondhatunk és dicsőíthetjük őt Jézusért, pünkösdért, bűnbocsátó kegyelméért, hogy ígérete szerint velünk van a világ végezetéig.
Az advent Úr-jövetet is jelent. Krisztus mennybemenetele óta a keresztyén reménység állandó várakozásban él. Nem tudhatja a napot és az órát, de igyekszik állandó készültségben élni, nehogy pórul járjon, mint a balga szüzek. Ez az indíték a „negatív” előjelű várakozás. A pozitív az, amit Pál apostol úgy fejez ki, hogy „nekem a meghalás nyereség”(Fil 1,21), hiszen számára az ÚR érkezése szubjektíve megvalósulhat, amennyiben leteszi porhüvelyét…
A keresztyén ember, Isten gyermeke, ha nem csupán névleg az, akkor állandó várakozásban ég, hitének, „szellemi szemének” a központja az „Égi otthon”, sóvárog az Úrral való közösségre megdicsőült testben. Mindennap a várakozás izgalmában él, szíve, pulzusa zengi egyre: JÖVEL, URAM JÉZUS!!


2009-11-29 Mihálovics Zoltán

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. dec. 08., kedd 01:45 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2007. júl. 11., szerda 11:56
Hozzászólások: 148
figyelő írta:
Ha a vallásos-kultikus ünneplés azt eredményezi, hogy karácsonykor pl. a „Kisjézus” születését „tűzzük zászlónkra”, érzelgősen, a „Mennyből az angyal”-t éneklő hangulatban, mintegy megidézzük a betlehemi eseményeket; ha évről-évre azt kívánjuk (imában kérjük?), hogy december 24.-én este, illetve a 25.-ei, ünnepi istentiszteleten szülessen meg a szívünkben Jézus – akkor valami nagyon nincs rendben. Éppúgy nincs, mint mikor Nagypénteken siratjuk a megfeszített Megváltót, s azt követően két nap múlva, felszabadult örömmel hallelújázunk. Mert bár „színház az egész világ”, de a keresztyénség korántsem az. A keresztyénség folyamatos és teljességgel bíró életforma, és nem hangulati átélése, „eljátszása” az üdvtörténet aktuális eseményének.

Reményeim szerint értem, hogy Figyelő testvér a fentiekben mit bírál.
Természetes, hogy az Úr Jézus megszületésének és Megváltói művének öröm-üzenetét nem csak az ünnepen kell hordoznunk magunkban, hanem élő hittel egész évvben szemünk előtt kell lebegnie.
De ez nem zárja ki, hogy az Úr örömmel fogadja, ha valaki -akár karácsonykor, akár máskor- a szívét adja oda, hogy az Úr Jézus megszülessen benne--- értsd: gyakorlatilag átadja neki a szíve, az élete feletti uralmat.
Emellett igenis meg kell emlékeznünk a Megváltói haláláról és feltámadásáról is. Ezek elengedhetetlenek, hiszen az üdvtörténet legfontosabb eseményei.
Ha valaki népi vallásossággal fogalmazza meg ugyanezt, talán furcsán hangzik, de azért próbáljuk megérteni egymást, hiszen neki is ugyanabban az Üdvözítő, Megváltó műben van a reménye...

_________________
Az Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek (Zsolt.18.31)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. dec. 10., csütörtök 12:14 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
A BÉKESSÉG FEJEDELME



Közeledik – naptár szerint – az az ünnepkör, amit karácsonynak nevezünk. A hívő embernek, Krisztus követőinek ez többet-, sőt egészen mást kellene jelenteni, mint a világ fiainak, a kereskedelmi forgalomra, s némi érzelgős hangulatra koncentráló alkalomnál.
Igen, kronológiailag tekintve, volt egy nap (egészen biztosan nem december 24.-e), amikor a Mindenható elérkezettnek találta az időt („.. amikor elérkezett az idők teljessége” – Gal 4,4), s beteljesítette Fia érkezése által azt az ígéretet, amit már Ézsaiásnál megtett:
„Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni; Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs 9,6 Magyarázó jegyzetes fordítás).
Ha az ember csupán önmagát vizsgálja is, meg kell állapítania: EGYIK – HA NEM A LEGNAGYOBB, SZINTE MEGFIZETHETETLEN KINCSE – A BÉKESSÉG. (Az persze az emberi nyomorúságok közé tartozik, hogy ezt is, mint annyi minden, természetesnek tűnő érték, akkor válik felismerhetővé, nélkülözhetetlen fontosságúvá, amikor elvész, amikor valami miatt nélkülözni kényszerülünk…)
Ha békétlenek vagyunk, nincs rendben a lelki harmóniánk, akkor képtelenek vagyunk „normálisan működni”, legyen az munkateljesítménytől kezdve a személyes kapcsolatok „egészséges üzemeltetéséig”.
De a béke szükségességének mindenek felettisége nem csak az egyes emberek, családok viszonylatában a leglényegesebb, de társadalmi, országok közötti vetületben is igaz. A világ a maga „bölcsességében” meg is alkotott egy ilyen figyelmeztetést: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” Nem tudom volt-e valamilyen „lobby érdek” a hadászati ipar részéről e jelmondat „megálmodásakor”, de tény; mindig is voltak és vannak kisebb-nagyobb hadakozások, törzsi villongások, el egészen a két világháborúig – ám ezek befejezte sohasem hozott békét. Még az életben maradottaknak sem. Vesztesek és (győzteseknek csupán csak mondott) felülkerekedettek tábora jött létre. De a béke sohasem azonos a háború hiányával, a megállapodással, amely tűzszünetet hirdet. Még akkor sem, ha békeszerződés a neve. A vesztesek bizonyosan igazságtalannak tartják az egész végkifejletet, s többnyire a reváns reményét dédelgetik magukban. A békefeltételeket diktáló „győztesek” is azzal élik mindennapjaikat, hogy pozíciójuk megőrzése érdekében a háborús potenciált mindig hatásosabb fokon kell tartania, mint bárki másnak, aki ellenségként szóba jöhet. Egy szó, mint száz, megállapíthatjuk: a béke központi kérdése az emberiségnek.
De hát mi is a béke – kérdezhetnénk „messziről jött ember” módján?
Nézzük meg, mit mond e fogalomról az „Értelmező kéziszótár”!
(Milyen érdekes, az első meghatározás abszolutizálja a fegyverszünetet. Ugyanis ezt írja):
1.) Államok, népek viszonylatában az az állapot, hogy nincs közöttük háború. (A második számú értelmezés már mélyebb értelmű, mert ezt olvassuk):
2.) Viszálykodás nélküli, nyugalmas együttélés, egyetértés. (A harmadik változat már csaknem azonos azzal, amiről elmélkedünk):
3.) Valakinek, valaminek belső nyugalma, csendessége.

Az Egyház, mint a Krisztushoz tartozók összessége a világban él. Mindennapjaiban ugyanúgy, mint a világ fiai, a társadalmi érintkezés mentén, családi kapcsolataiban megéli – mintegy biológiailag – a békét, vagy annak hiányát. De – miután a Biblia „nem ismeretlen” számukra – az Igéből is tudják, hogy a békét nem „elszenvedni” kell passzívan, hanem tenni is kell érte. Az Úr Jézus földi pályájának kezdetén, az ún. Hegyi beszédben a boldogmondások csúcsaként határozza meg:
„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Mt 5,9) Az ezt követő két boldog kategória szorosan kapcsolódik ehhez, mert aki nem áraszt maga körül békét, az aligha tűri „néma bárányként” ha az igazságért üldözik, vagy Krisztus miatt gyalázzák, és mindenféle rosszat hazudnak róla…
De maradjunk egy percig ennél a 9. versnél! Próbáljunk szembenézni a jelentésével! (Uram irgalmazz! Hiszen magamnak is „prédikálok”, szembesülök a rémisztő következtetéssel…)
Tehát: azok Isten fiai, aki képesek békét teremteni. Óh, Uram, segíts megalázkodva bevallani; békétlenül nem vagyok Isten gyermeke! S csak az üdvözülhet, aki az Övé. Mert „akié a Fiú, azé az Élet. Akiben nincs meg az Isten Fia, az Élet sincs meg abban.” (1Jn 5,12). Nem véletlenül mondta Krisztus: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15,5c). Vagyis semmi olyat, ami Isten szentségéhez méltó, Neki tetsző. (Hogy miképp van ennek megoldása, milyen ígérettel búcsúzott a megváltói művét befejezve a megdicsőülő Isten Fia övéitől, arra később visszatérünk).
Ha végignézünk a világtörténelem-, sőt az egyháztörténelem eseményein, megállapíthatjuk, hogy az a békétlenségek sorozatáról tanúskodik. Viszont az is tagadhatatlan, hogy az intézményesült egyházak vezetőinek még napjainkban is jelentős szerepük van a közvélemény, a politikai hangulat formálásában, amikor valamilyen vitás kérdésben álláspontjukra „kíváncsi a világ”. Még inkább jellemző volt ez a korábbi időkben – főleg a középkorban – amikor a szekularizáció még ismeretlen. S kell-e mondani, hogy a legnagyobb létszámú, vagyis a római katolikus egyház vezetője, a mindenkori pápa a legfőbb mérvadó ebből a szempontból. (Az egy másik, érdekes kérdés, hogy az iszlám követői nem központosított, egyszemélyű vezetéssel bír, s talán ezért nincs is olyan, hogy a „világ figyel adott mohamedán vezető véleményére”.. Pedig vallásilag sokkal homogénebbek, tömegszerű alávetettségükben egységesebbek, mint a katolikusok!)
Teljességgel nyilvánvaló, hogy adott „címke”, mely a keresztyén (katolikus helytelenséggel: keresztény) fogalmi címszó sorakozik fel, korántsem magától értetődően békességteremtő.
Elég, ha a korabeli keresztes-háborúkra, az inkvizíció ámokfutására vagy napjaink Írországában tapasztalható, állandósult katolikus-protestáns viszályaira gondolni. A gyilkos konfliktusok nem ritkán ún. vallásháborúk, amikor valamely „isteni tan” védelmében ölik egymást halomra az emberek. A Békesség Fejedelmére hivatkozva… (Persze ilyenkor messze nem jön szóba Istennek ez a jellegzetessége, tulajdonsága, amivel Ő maga azonos…)

A római egyháznak egyik sajátságos alakja Hans Küng. A pápának való, engedelmes alávetettségével, hitnézeteinek egyes elemeiben a hivatalos egyháztól eltérő képviseletében gyakori összetűzésbe keveredett Vatikánnal. Több könyvet is írt. Egyikben arról értekezik,
hogy a világban mindaddig nem jöhet létre valós béke, amíg a világ vallásai nem képesek egymást értékelni, békességgel elismerni. (Hogy ez összeegyeztethető-e a Bibliával, az nem került szóba. Persze a katolicizmus számára a Biblia „nem szentírás”. Legalábbis nem a „sola scriptura” értelmében. Küng egyébként is a Tübingeni egyetem ökumenikus tanszékét vezette, ahol nyilván nem csak a protestantizmus volt „téma” a katolicizmus számára).
Bárhogy is legyen, nem feltétlenül Küng inspirációjára szervezte meg 1986. október 27-én Assisiben, az akkori pápa – II. János Pál – azt az „imatalálkozót”, amelyet minden fellelhető felekezet, vallási képződmény számára hirdetett meg. Mindenki jöhetett, aki valaminő transzcendencia létében hisz; legyen az a Föld szelleme, valamilyen démon, ezerszámra létező istenség, stb. A dalai lámától kezdve ott volt afrikai varázsló, indián sámán, muszlim mufti, buddhista szerzetes, stb.
Mindennek közel 25 éve már. Hogy nem lett a következménye az, miszerint minden kardból ekevasat kovácsol a világ, de a vallásos része mindenképp – az eléggé nyilvánvaló. Nem gondolom, hogy a pápa indítéka bizonyos kirakatpolitika lett volna. Aligha kétséges a jó szándéka. Viszont köztudottan a Pokolba vezető út jó-szándékkal van kikövezve. Ez a „rendezvény”, ez a soha előtte és utána nem volt esemény az Ige mérlegén ezt az utat „kövezte” szorgosan. És az ún. „keresztyén világ”-nál ez az assisiben zajlott akármi, nem túlságosan „verte ki a biztosítékot”. Az idő tájt nem jutott el hozzám annak a híre, hogy felháborodottan tiltakoztak volna a magukat keresztyénnek vallók. (Akkor még magam is bőszen katolikus voltam, de nem emlékszem reakciómra. Elképzelhető, hogy elismerően bólogattam..? Később, kijózanodva az ökumené bódulatából, már felemeltem a szavam e szinkretista katyvaz ellen).
A napokban került a kezembe egy írás, amit Basilea Schlink, német evangélikus diakonissza írt 1987 februárjában, BÉKE, MINDEN ÁRON? címmel. Meg kell mondanom, kellemesen csalódtam szókimondó, minden mellébeszélést kerülő szavait olvasva.
Felteszi a kérdést a háború vagy béke valódi okait illetően. Meg is válaszolja, hogy minden hátterében a bűn, az önzés található, s így a megoldás is csak a megtérés, a bűnbánat lehet. (Azt már én teszem hozzá, mint „isteni perspektívát”: több/sok egyéni megtérés-újjászületés képez Egyházat, krisztusi közösséget, s teszi lehetetlenné a maga részéről akár a lelki, akár a valóságos, fegyverrel vívott háborút).
Engedtessék meg nekem, hogy a nővér írásából idézzek!

„Ennek a napnak a történései…arról tanúskodnak, hogy valójában azt gondolja (ti. a pápa): az imák sokaságának, beleértve a démonokhoz folyamodókat is, nagyobb hatalma van, mintha mi, keresztények az egyetlen Istenhez fohászkodunk. Ezért hozta össze olyan sok vallás képviselőjét, hogy minden egyes imával, mindegy kinek is szól az, azt az erőt növelje, amivel a béke helyreállítható. Ezért hívják a démonokat, hogy azok is segítsenek békét teremteni, holott a Sátán maga a pusztulás – ezért, ha démonokhoz folyamodnak, azok csak a pusztuláshoz fognak segédkezni. Isten azonban nem hagy magából gúnyt űzni. Ami Assisiben történt – hogy keresztény oldalról pogány vallások, bálvány- és démonimádók képviselőit egy >világima-nap a békéért< okából összehívták -, az a szentséges Isten kihívása. Igen, Isten meggyalázása az, ha ilyen módon olyan emberekkel közösködünk, akiknek Jézust kellene hirdetni, akiket a pogányság hatalmából, bálványaik és démonaik imádásából kellene kimenteni. Ehelyett ezzel a közös imádkozással Istent és a bálványokat egy szintre helyezték! (…)
>Népem sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: ’Békesség, békesség’, noha nincs békesség<(Jer 6,14). Így tehát egy világméretű béke nemcsak utópia, hanem proklamálása még veszélyes is lehet, mert megtévesztő, és olyan árat követel, melyet Isten nem engedélyez nekünk.”

Napjainkban a „haladó szellemiségű” keresztyéneknek, egyházi vezetőinek meg kellene érteni (de már „tegnapelőtt” kellett volna), hogy Isten nem egy álruhás királyfi, aki túl a választott népén és Krisztus követőin, minden világvallásban kinyilatkoztatta magát – csupán a helyszín, az eszközök, körülmények, nyelvezet más. Az Ó- és az Újszövetség, mint Isten szava, egyértelmű: „..amit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek. Nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.” (1Kor 10,20). Tehát nem felsőbbrendűségi hiúság, lenézése mindannak, ami nem keresztyén – hanem hűséges kötelesség Istenhez és a missziói parancshoz, ha távol tartjuk magunkat az ökumenista szinkretizmustól

Mindezek helyett mit engedélyez, mit ígér maga Isten az Ő szent Fiában?
„A békességemet hagyom nektek. Az én békémet adom nektek, de nem úgy, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjatok, és ne féljetek!” (Jn 14,27 Egyszerű fordítás).
Jézus békéje nem csupán több, nagyobb, erősebb, mint a világé, hanem egészen más. Nem a körülmények háborítatlanságából fakad, hanem abból a harmonikus közösségből, ami fennáll közte és az Atya között. Ez az egymást-megdicsőítő elismerés, mely szeretettel, önzetlenséggel átitatott – a rendíthetetlen béke záloga. Ezt a közösséget, ezt a másikért élés motivációját kívánja ránk ruházni az Úr Jézus a Szent Szellem (Szentlélek) által. Ha testünk, teljes valónk a Szent Szellem temploma, akkor ott folyamatos istentisztelet megy végbe Krisztus által. Ezért, és így tehetünk bármit az Úrral, ami Istennek tetsző. S ezért képtelenség Nélküle. Mert Ő a Béke Fejedelme, minden háborúság közepette is.

Kit vagy mit ünneplünk hát karácsonykor? Alkalmilag? Nosztalgiázva?
A Béke Fejedelme legyen életünk vezére mindennap! Amen.

2009. december. o9. Mihálovics Zoltán

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Alapkérdések
HozzászólásElküldve: 2009. dec. 12., szombat 13:01 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
Idézet:
Reményeim szerint értem, hogy Figyelő testvér a fentiekben mit bírál.
Természetes, hogy az Úr Jézus megszületésének és Megváltói művének öröm-üzenetét nem csak az ünnepen kell hordoznunk magunkban, hanem élő hittel egész évvben szemünk előtt kell lebegnie.
De ez nem zárja ki, hogy az Úr örömmel fogadja, ha valaki -akár karácsonykor, akár máskor- a szívét adja oda, hogy az Úr Jézus megszülessen benne--- értsd: gyakorlatilag átadja neki a szíve, az élete feletti uralmat.
Emellett igenis meg kell emlékeznünk a Megváltói haláláról és feltámadásáról is. Ezek elengedhetetlenek, hiszen az üdvtörténet legfontosabb eseményei.
Ha valaki népi vallásossággal fogalmazza meg ugyanezt, talán furcsán hangzik, de azért próbáljuk megérteni egymást, hiszen neki is ugyanabban az Üdvözítő, Megváltó műben van a reménye...


Kedves Papamaci!

Természetesen az ún népi vallásossság hiábavalóságát helyeztem homloktérbe, ami majd minden történelmi egyháznál tetten érhető, de leginkább a magát "eredeti, legősibb"-nek mondottnál...

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 410 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 7 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség