A kortárs világra nyíló ajtók...

https://www.parokia.hu/v/a-kortars-vilagra-nyilo-ajtok/

A KRITIKA KRITIKÁJA

Molnár Ambrus:

"... A kritika az egyházi élet természetes és szükséges része, mert még nem vagyunk a mennyei valóságban. Különösen nagy szükség van rá, ha a megújulás belső, és nem a megújítás külső vágya táplálja. Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módon jelenik meg.

Ha a kritika folyamatosan negatív képet rajzol, állandóan csak tiltakozik, és a maga szerepét kivétel nélkül az aktuális egyházi élettel szembeni ellenkezésben látja, akkor a legjobb szándék ellenére is könnyen válhat olyan mentalitássá, s később identitássá, amely inkább fenntartani, mintsem megoldani kívánja a problémát.

A Názáreti Jézus maga is figyelmeztet erre a fenyegetésre: „De mihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a piacon ülő gyermekekhez, akik ezt kiáltják a többieknek: Zenéltünk nektek, és nem táncoltatok; siratót mondtunk, és nem gyászoltatok. Mert eljött János, aki nem eszik, és nem is iszik, és ezt mondják: Ördög van benne! Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges, vámszedők és bűnösök barátja! De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség.” (Mt 11,16–19)

Amire Jézus Urunk felhívja a figyelmet, az egy olyan mentalitás, amely mindig jobbnak gondolja magát a környezeténél. Ha jobb a környezeténél, akkor nem akar együttműködni. Mivel nem tud együttműködni, ezért folyamatosan kívül rekeszti magát az aktuális valóságon. Ebből kifolyólag nem is akar, de már nem is tud semmit tenni annak érdekében, hogy bármit is jobbra fordítson. Ennek eredményeként pedig akaratlanul is az élet akadályozója lesz. Ezt fontos lenne elkerülni..."

internetről (evangelikalcsoport)

Soós Szilárd: Tipológiák

https://megvanirva.hu/tipologiak/