Kedves Nmx!
Keress rá az ószövetségben a bűnbakra. Arra helyezték Izrael bűneit és kikergették a városon kívül a pusztába. Ez a törvény is a messiás Jézus előképe. Ő volt az igazi bűnbak a mi bűneink helyett és ezért a rituálé szerint neki is a kapunkívül kellett meghalni.

Péter!
Ebből én se kaput se ajtót nem tudok lederiválni.
üdv
ex

Pauler írta

Kedves Nemosinex!

Azon gondolkodtam a délután során, hogy Jézus Krisztus nem a halált akarta elkerülni, nem azt kérte az Atyától, hogy ne kelljen szenvednie az emberért és ne kelljen meghalnia.
(Azzal hogy a mennyet elhagyta és a földre jött a szenvedése elkezdődött. Többször kijelentette tanítványainak, hogy az Ember Fia az emberek kezébe adatik, megölik, de harmadnapon feltámad)Úgy tudom, hogy egyetlen dolog volt, amiért könyörgött az Atyához, hogy ne kelljen megtörténnie:

Máté 26.
39. És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te. [/b]

Idáig értem. Joó Sándornál olvastam nemrég (nem tudom pontosan idézni), amibe korábban bele sem gondoltam, amitől tehát meg sem rendültem, hogy Krisztus helyettünk elkárhozott. Ez a krisztusi szenvedés rejtett oldala, amit az Atya irgalomból elfed előlünk. Ezért pl. nem szeretem a Passió c. filmet sem, (egyebek mellett) mert túlságosan a testi szenvedésre teszi a hangsúlyt, és pont a lényeg marad ki belőle.
Mennyivel mélyebb és fájdalmasabb Bergman Úrvacsorája, az a jelenet, amikor a lelkész az Isten csendjéről beszél a harangozóval!

De akkor miért mondja mégis Pál, hogy menjetek ki a táboron kívülre, hogy gyalázatában osztozzatok?
Nekem eszembe jut Takaró Károly egyik igehirdetésében az igen élesen és keményen feltett kérdés (hívőknek): "Eléggé rendesen szenvedsz már???!!!"

Személyesen ezt az igét kaptam a napokban, amikor Isten táborában a konyhában sürgölődtem.
n.

Kedves Ex!
Nem voltam kellőképen pontos. Az idézetnek a második felével van gondom, az első világos. A pontosítást is csak azért végeztem el, mert azt hittem, én írtam el valamit. Mint ahogy most is korrigálnom kell Pál miatt, mielőtt más megteszi. Természetesen köszönöm így is a pontos választ.
Üdv.
n.

???????


Kedves NemosineX!
Hol sürgölődtél? Ismerjük mi egymást?


A szenvedés akkor építő, ha nem a saját gyalázatunkért szenvedünk, hanem Krisztus gyalázatát hordozzuk.
Mennyit szenvedünk saját bűneink miatt és mennyit szenvedünk Krisztus gyalázata miatt.
Az első szenvedés örömtelen a második örömmel teljes. Sajnos még az elsőből több jut nekem, de volt már részem a másodikban is, ahogyan hitem szerint minden hívő ember részesült már Krisztus gyalázatában.
És ez egy út, egy új város felé....

Kedves Ex!

Ha magára vette a bűnt, akkor nem volt helye már Jeruzsálemben.
Köszönöm, hogy befejezted azt a gondolatot, amit elkezdtem....



Péter

Kedves Péter!
Írtam neked.
n.

Szia Ex!

Ez az ige írja:

Zsid. 13,12
Annakokáért Jézus is, hogy megszentelje az ő tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett.

Zsid. 13,13
Menjünk ki tehát ő hozzá a táboron kívül, az ő gyalázatát hordozván.

Üdv szeretettel cilla

---Én úgy értelmezem, a "táboron kivüli" szenvedés az a GYALÁZAT,
ami Krisztus követőként érhet bennünket, ha vállaljuk. - Ez az un.
KERESZT is, aminek a felvételére biztatja Jézus mindazokat, akik a tanit-
ványai akarnak lenni.-

-"Nagyobb minmden kegyelmi ajándéknál, melyet a Szentlélek ad bará-
tainak, a magunk legyőzésének kegyelme,- és az a kegyelem, hogy Krisz-
tus iránti szeretetből SZIVESEN vállalunk szenvedéseket, sértéseket,
gúnyt és gyalázatot."
Assisi Ferenc


L.

.
-Hogy értitek ezt az Igét ?

-"Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, - gyöngyeiteket se dobáljá-tok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd meg-
fordulva széttépjenek titeket." Mt 7,6



L.

Kedves Eeyore!
Anyád története engem inkább a magvető, rossz talajra hullott magjára emlékeztet.
Az eredeti kérdésre szerintem meg az a válasz, hogy az értékeinket nem szabad arra érdemtelen embereknek kiszolgáltatni, mert azok csak arra használják, hogy megtapossák, kigúnyolják. A kutya és a disznó démonizáltságra utal.
üdv
ex

A hamis sáfárt (aki elherdálta, "lenyúlta" ura gazdaságát) is "megdicsérte Jézus, mégse abban az értelemben, hogy követőinek is úgy kellene tennie.

A kígyó természete az okosság, a hívőnek is természetévé kellene válnia, úgy, hogy Krisztus benne és ő Krisztusban - máris meg van oldva.

A disznó és gyöngyök intelmére nekem eszembe jut egy pünkösdi gyülekezet, akik alkoholistákat, drogosokat láttak el munkával, otthonnal s közben istentiszteletre is elvárták őket. Láttam, ahogy ott idétlenkedtek, éreztették egymással, hogy az egész marhaság számukra, de "tegyünk úgy, mintha" - hisz jobb ellátmánnyal, mint hajléktalanul...

.
- Köszönöm a véleményeket.-- Szerintem sok hasznosat mondtatok.-Az, hogy "értékekről" és "érdemtelenekről" van szó, talán alapban egyér-
telmü.-

-Mostmár csak azt kellene okosan megtalálni, hol a határ ?-- Az anyagi
vonalaknál is, amiről irtatok,- de sokkal inkább a lelki vonatkozásban.-
Keresztyén embernek Jézus parancsa a misszió.- Az evangélium mikor
olyan érték, amit már nem dobhatunk a disznók elé ? (és ki a "disznó")

-Egy Bibliaiskolában hallottam,amit nagyon szinvonalas ismeretekkel töltöt-
tek meg.--- Amikor kérdeztem, miért csak ilyen szük körben teszik közzé
a lehetőséget ? A vezető ezt felelte: Úgy gondoltuk, ne dobjuk a disznók
elé gyöngyeinket... ?
Nagyon elcsodálkoztam ezen a válaszon...
Máig nem tudom elfogadni "jó" válasznak... Közösségi szinten továbbadni a
Jézusról szóló ismereteket, kincseket, szerintem nem lehet gyöngy-dobálás,mert ugyan már ki az, aki MEGÉRDEMLI ? - Hisz Isten ajándéka
MINDEN embernek szól.

De ami ehhez,mint "személyes" megélés kapcsolódik, ott érzem, van egy
határ, meddig tárom ki magamat.- Pld. azokról a büneimről beszélni, amit
már Jézus vére alá vittem,-- nem tartozhat senkire. - A megbocsátó Isten
Igéjében ilyeneket olvashatunk: "háta mögé dobta",- "a tenger mélyére
dobta" - tehát azok NINCSENEK TÖBBÉ.- Embernek ahhoz tovább semmi
köze.- Még számomra is "tilos halászni", aki a Vér alá vittem.

-A kutya, eb kifejezés teológiai értelmezésére a paráznákat (hosze-okat)
hallottam tanitásban.- A disznó az Ószöv-ben tisztátalant jelent.-


Üdv.
L.

Szia kedves Figyelő!




Luk. 16,8
És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.

Luk. 16,9
Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.

Luk. 16,10
A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.

Luk. 16,11
Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset?

Luk. 16,12
És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, a mi a tiétek?

Luk. 16,13
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.


Nem értem, miért dicsérte meg, hiszen nem volt hű.Azután meg is mondja, hogyha nem voltak hívek, nem is bíznak rátok igazi kincset.
Nem értem.





Nekem ez a hasonlat vagy példa nem stimmel.Nem mondhatjuk ezekre az emberekre, hogy "disznó", mert soha nem tudjuk mikor jön el a pillanat annál az embernél aki ott téblábol, hogy megérinti Isten igéje, és megtér.
Inkább arra gondolok a szentnél, hogy mi vagyunk a szentek, és ne adjuk magunkat oda semmi bűnnek.A gyöngy Isten igéje, azt pedig aki nyíltan, rosszindulattal fogadja, azt nem győzködöm, nem hányom elé a gyöngyöt.
A másik ige jutott eszembe, ha nem fogadnak szívesen, akkor még a port is rúgjátok le.

Lehet, hogy rosszul értem.

A neten utánanéztem a hamis sáfárnak.Hű, találtam vagy 20féle magyarázatot!Ilyenkor csak csodálkozva nézek.

Három magyarázatot felrakok:

1.
Hamis sáfár Testvérem! Nem volna jó ma mélyen meghajtva fejedet elmondani, hogy Uram, nem vagyok hívő, nem vagyok gyermeked, nem vagyok méltó, hogy fiadnak hívattassam? Légy irgalmas nékem, hamis sáfárnak. Aztán engedj el mindent a többieknek, de a magadéból, és ne az Istenéből. Ott nincs jogod elengedni. Szerezz magadnak barátokat a hamis mammonból! Valaki lélegzet-visszafojtva mondta, hát azért üdvözülök, amit tettem? Nem kegyelemből, nem Jézusért, nem a megváltásért? Akkor én elveszek! Hallottad-e már egyszer komolyan ezt a mondatot: használd fel az anyagi értékeidet, a testi életedet arra, hogy emberek üdvözüljenek. Üdvösség Jézusért van, hit által. Ha hitedet nem követik cselekedetek, nem hittél. Csak mese a hited, ha nem cselekszed. “Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában” (Jak 2,17). A valóságos krisztusi hit átalakítja az egész életedet. Ha nem alakította át, nem hittél. Az utolsó ítéletkor Isten cselekedeteket ítél. “Mert éheztem és ennem adtatok...” (Mt 7,18 ). Jézus a hited gyümölcseiről fog megítélni. Lehet, jó fának tartod magad, és termed a romlott gyümölcsöt. Ne hazudj Isten ellen! Használj fel mindent mások üdvössége érdekében, ha hiszed, hogy van örök élet, és lesz ítélet. Ha hiszed, hogy van halál utáni élet, ha hiszed, hogy örökké tart, akkor minden idődet arra szenteld, minden pénzedet arra költsd, hogy szerezz magadnak barátokat. Ments lelkeket, mert különben hazugság egész hívő életed. Nem hiteles a szavad, imádságod, sem az életed

2
És dicséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett." E földies ember megdicsérte megkárosítója éleseszűségét. A gazdag ember dicsérete azonban nem Isten dicsérete volt.
Krisztus nem dicsérte meg a hűtlen sáfárt, csak e jól ismert esetet kihasználva szemléltette azt a leckét, amelyre meg akarta tanítani hallgatóit. "Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból** - mondta -, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba."
A farizeusok kifogásolták, hogy a Megváltó a vámszedők és bűnösök közé vegyül. Krisztusnak azonban nem csökJézus nem mondja a sáfárról, hogy tiszta, feddhetetlen. De megdicséri azért, mert döntését úgy hozta meg, hogy figyelembe vette mit hoz a jövõ. Morálisan csalás volt amit tett, de a közeledõ krízisel számolt. Nekünk is számolnunk kell Isten eljövendõ uralmával, erre szólít fel a példázat. Akkor vagy bölcs, ha számítasz rá, hogy közeledik Isten uralma, Isten döntése és ezt figyelembe veszed. A sáfár ha a naga hamis eszközeivel is, de figyelembe vette a jövõt.

3
Amikor a hamis sáfártól az ura el akarta venni a szolgálatát, számot vetett az életéről, és rájött, hogy mindaz, ami nála van, nem az övé. Így felismerte a saját, eredeti mivoltát, ennek eredményeként pedig ingyen osztogatta az ura kegyelmét. Ezt látva, Isten örült. Mi is éppen ilyenek vagyunk. Ha számot vetünk, akkor olyan életet élhetünk, melyben kegyelmet oszthatunk másoknak. De ha nem vetünk számot, úgy a szívünkben megszületik a saját okosságunk, a saját tudásunk és a saját tehetségünk. Így képtelenek leszünk megnyerni az Úr szívét, és nem is tudjuk osztogatni másoknak, csak azért, mert nem vetettünk számot.

Köszi Eeyore!

Kezd egyre érthetőbb lenni, sőt talán már értem is.

Mindegyik magyarázatból csak tanulhatok.

Üdv szeretettel cilla

ideteszem azt is, amit nekem magyarázott el az Illetékes


nagyon BOLOND viselkedés, ha valaki a MONOPOLY fölött, a JÁTÉKPÉNZÉRT az életét-vagyonát-barátságait feláldozza, hogy valami NEM-IGAZIT és RETTENETESEN IDŐLEGESET nyerjen...

sokkal jobb ötlet SZEM ELŐTT TARTVA a játékpénz "ÉRTÉKÉT", azt "eltékozolva" a VALÓDI ÉLETBEN szerezni barátokat-kincseket


mi most itt egy RÖVID és BIZONYTALAN KIMENETELŰ monopoly-játszmában veszünk részt... mikor VÉGE A JÁTSZMÁNAK, akkor derül ki, hogy a VALÓSÁGBAN mit értünk el az itteni "ügyeskedéseinkkel"