tavasz írta:
Rosta, nem egészen erre gondoltam, bár tény, hogy ez is egy gyümölcs, jobb, mint fújni egymásra, csak nem látom, hogy ez mennyiben változtat aztán a felekezeti szokásokon. Hisz továbbra is katolikus marad a katolikus, ref. a ref., ésatöbbi. Az ökumenének akkor lenne értelme, ha egy közös hitre (hitvallásra) hozná a híveket, dehát ez valószínüleg lehetetlen.
Szerintem eleve ezek a liturgiák feleslegesek. A hithez szerintem szükségtelenek a szertartások, nem ez a lényege a kereszténységnek.
Esetleg egy másik topicban elkezdhetjük közösen átgondolni, hogy mi a lényege és hogyan tudnátok elképzelni ennek megvalósítását...
Valóban nem az a lényeg, hogy valaki katolikus, vagy református, hogy keresztet vet, vagy miféle liturgiája van. A lényeg, hogy Krisztus egyetemes anyaszentegyházának részesei lehessünk úgy is, hogy az egyikünk térdre esik, míg ugyanakkor a másikunk meg feláll az alkalmakon. Erről szól az ökumené.
Nyilván nem véletlenül történt meg az egyházszakadás akkoriban. Én ezt a keresztyénség csődjének tartom, hogy a mozgalmak az egyházban képtelenek voltak ellensúlyozni a pápaság hatalmát, és az akkori nagy egyház nem mozdult el valamiféle önkormányzatiság felé, a zsinati vezérlés felé.
Ugyanakkor látni kell azt, hogy a katolikusság éppenhogy az állandósult protestáns kritika, a hatalomban való visszaszorulás után valóban a megtisztulás felé mozdult el, és mára a pápaság intézménye nincs diktáló pozícióban. A hatalmi helyzete a hatalmi ellensúlyok miatt nem erkölcstelen.
Magyarul a keresztyénség a jelenlegi formájában valóban érett az ökumenére. Az pedig nem erkölcstelen, és erkölcsös közösségek egyenlőtlen, korrumpáló összefogása, hanem Krisztus előtt kölcsönösen egyenrangú közösségek kézfogásáról van szó.
