Szeretném példaként mutatni, hogy a tudományos teremtéselmélet nem 500 évvel ezelőtti szinten áll:
Idézet:
Békefy Lajos: Templeton-díj a hívő tudósnak
New Yorkban a hó elején bejelentették, hogy a másfél millió dolláros Templeton-díjat Charles Townes professzornak ítélték oda. Az indoklásban a lézeralkalmazás kutatása területén elért kiemelkedő eredményei mellett az is szerepel, hogy egész életművét a tudomány és a hit konvergenciájának, közelítésének, összetartása bizonyításának szentelte.
De ki is ez a rendkívüli tudós és ember? S mivel érdemelte ki ezt a megbecsülést, amely tudományos körökben a Nobel-díjjal vetekszik? A ma 89 éves tudós azzal biztosította helyét a XX. századi nagy felfedezők körében, hogy a mikrohullámok természetrajzát írta le, elsőrendűen a mérés területére alkalmazva felismeréseit. Kutatta az elektromágneses hullámok természetét, majd pedig a lézer természetét. Rendkívüli tudományos teljesítményéért 1964-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Felfedezéseit hasznosították az orvostudomány, a telekommunikáció, az elektronika és a komputerek területén.
1966-ban jelent meg nagy feltűnést keltő írása "A tudomány és a vallás konvergenciája" címmel az IBM-cég magazinjában, a Thinkben. Ez a cikk Townes sajátos hangját és látásmódját meghonosította a tudományos közéletben és közvéleményben. Jóval azelőtt, hogy a tudományos és a teológiai gondolkodás közötti kapcsolat általánosan elfogadott elméletté vált, Townes megelőzve korát, sok kényelmetlenséget és gyanúsítást is vállalva, harcolt ennek a szemléletmódnak a népszerűségéért és népszerűsítéséért. Sokan nevezték, sőt bélyegezték is szemléletmódját extrémnek, különcnek. Ezekkel a véleményekkel szemben szokta volt mondani: "Ha mindkét terület valódi természetét megismerjük, ráébredünk, mennyire nem ellentétes a tudomány és a hit világa".
Ezt a cikket megelőzte szerzőjének nagysikerű előadássorozata, amelyet a New York-i Riverside Church gyülekezetében tartott, amelynek során alapvető nézeteit adta elő filozófia, teológia és szociális cselekvés összefüggéseiről. Aktív tagja ennek a gyülekezetnek, amelyben igen nagy tisztelet övezi azért, mert a világ egyik vezető tudományos gondolkodója a rendszeres templomba járást, a hagyományos értelemben vett gyülekezeti tagságot és aktív egyháziasságot soha nem hanyagolta el. Ezentúl rendszeresen publikált természettudományos témákról a Theological Education ( Theológiai Nevelés) c. szakfolyóiratban is. Társszerzőként szerepel abban a könyvben, amelyben reflektálások olvashatóak II. János Pál pápa a tudomány és a vallás kapcsolatáról, viszonyáról megfogalmazott gondolataira. 1991-ben előadássorozatot tartott vendégprofesszorként a Bostoni Teológiai Intézetben és a Cambridgei Harvard Divinity Schoolban. 1997-ben Lehet közeledés tudomány és teológia között címmel az indiai Kalkuttában tart előadássorozatot. 1997-ben Logika és bizonytalanságok a tudományban és a teológiában címmel könyve jelenik meg a Tudomány és Teológia sorozatban Új konszonanciák alcímmel. Még ugyanebben az évben Miért vagyunk itt, hová megyünk? témakörben újabb könyvnek a társszerzője. 2001-ben is jelenik meg könyve a hit próbájáról, illetve a természettudományos gondolkodáshoz szükséges hitről. 2002-ben előadássorozatra hívják ugyanerről Párizsba és más francia városokba.
A Templeton-díjat a spirituális valóság felfedezéséért és kutatásáért alapította Sir John Templeton 1972-ben. Ő maga közismert protestáns volt. A Templeton-díjasok között olyan neves egyházi személyiségek is vannak, mint pl. Billy Graham prédikátor vagy Teréz anya. Minden év alkalmul szolgált arra, hogy egy élő személynek adományozzák ezt a díjat, aki elkötelezett és tiszteletben álló képviselője a spirituális értékeknek is. Az eredetileg 795 ezer fonttal díjazott kitüntetés a világ legismertebb és legjelentősebb vallási díja, s a legnagyobb pénzügyi juttatást jelenti annak, aki megkapja. Ez a díj mérhető módon fejezi ki a hit és tudás, a kutatás és a spiritualitás kapcsolatát, mint a Nobel-díj. S ezt tudatosan kívánta elérni alapítója. Az idei díjátadásra május 4-én kerül sor a Buckingham palotában, Edinburgh hercege jelenlétében.
A díjazott első reagálásakor elmondta, hogy nagyobb összeget kíván átadni a Furman Egyetemnek, jelentős összeget juttat a Béke Vallási Iskolának, a Teológia és Természettudományok Központjának, a Berkeley Ökumenikus Lelkészségnek és az Első Református/Kongregacionalista Gyülekezetnek. A díj elnyeréséről szóló hírek utáni első sajtókonferenciáján a fiatalosan friss gondolkodású tudós elmondta: "A tudomány és a vallás közötti érdekes interakciónak, együttműködésnek hosszú története van az emberiség életében. Fiatal koromban azonban ezt a kapcsolatot nem láttam egészen egészségesnek". Másutt és máskor pedig így nyilatkozott: "A tudomány azt próbálja megérteni, milyen is a világegyetem és hogyan működik, benne persze mi is. A vallás arra törekszik, hogy megértse és kifejtse a világegyetem értelmét és célját, benne a mi életünk értelmével és céljával".
Evolúció és kreáció ellentétéről úgy vélekedett, hogy az játék a fogalmakkal és a szavakkal: "Én nem szeretem ezeket használni, mert már mindegyik eléggé kompromittálódott fogalom. Egyébként pedig hiszem, hogy Isten teremtette a világot időknek előtte, s ugyanakkor azt is, hogy az evolúció Isten folyamatos alkotó munkájának része". Sok tapasztalatot gyűjtött az évek során, elsősorban is a kaliforniai Berkeley Egyetemén professzorként, a Technikai Egyetemen is, amelyek arról szóltak, hogy sokszor érte méltatlan támadás vallásos irányultsága, nézetei és életvitele miatt. A Thinkben megjelent cikke után valaki levelet intézett az újság kiadójához, melyben azzal fenyegetőzött, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy soha többé ne jelenhessenek meg ilyen cikkek a vallásról az újságban. Az ilyen támadások nem keserítették el, sőt inkább még magasabbra szították az elkötelezettség lángját benne, s folytatta meggyőző érvelését könyveiben, cikkeiben és előadásaiban a tudomány és a hit kapcsolatának fontosságáról. Érvelésére még az UNESCO is felfigyelt. Amit és ahogyan képviselt e kapcsolat tekintetében, azt be kívánták vezetni a felsőoktatásba is. "Alig akad még néhány fontosabb vagy ugyanennyire fontos kérdés az életünkben, illetve a világegyetem életében, mint e két terület kapcsolatának mind mélyebb feltárása és megértése" - jelentette ki nemrég egy másik interjúban. "Sir Templeton nagyszerűen értett ahhoz, hogy ösztönözze e díjjal is a nyílt, hasznos párbeszédet a spiritualitás és az élet természettudományos értelmezése között".
Most néhány mondat az új díjazott életútjáról. Charles Hard Townes a dél-karolinai Greenville-ben született 1915-ben. Baptista hatásokat őrző családi környezetben nőtt föl, ahol a nyílt gondolkodás volt jellemző, még bibliai kérdésekben is. Nyelvészetet és fizikát tanult szülővárosa Furman Egyetemén, és 19 évesen már summa cum laude fokozattal végzett. Két év múlva már a fizika mestere, 1939-ben PhD tudományos fokozatot szerzett a fizika területén a Kaliforniai Technológiai Intézetben izotóp-kutatásával és nukleáris részecske- kutatásával.
Még ebben az évben meghívták a híres-neves Bell Laboratóriumba, a modern technika és technológia fellegvárába, ott a tranzisztorokkal, napelemekkel, fényoptikával, mikrohullám-kutatással foglalkozott. A II. világháború során radarrendszerek fejlesztésével töltötte idejét. A háború után a fizika professzorává nevezik ki a Kolumbia Egyetemre. Felfedezéseit gyakran úgy nevezte, hogy azok valóságos revelációk, kijelentések, s mindig is kereste vallási interpretációjuk lehetőségét, mégpedig a hogyan és a miért kérdéskörben, amit mindkét területnek, a tudománynak és a vallásnak is meg kell tudnia válaszolni. A Furman Egyetem elnöke, David Shi professzor a jelölési ajánlásban ezt írta: "A jelölt állandóan utal arra, hogy tudósoknak és teológusoknak is, akik látják az igazságot, az emberi ismereteket transzcendálniuk kell, s mindkét terület képviselői megpróbálják felfedezni és megláttatni a világegyetemet átható értelmet. A tudósok hipotéziseket állítanak fel, olyan elvekből építkeznek, amelyek végső soron nem bizonyíthatóak. Mind a vallásnak, mind a tudománynak szüksége van a hitre munkája eredményes végzéséhez". Shi professzor hozzátette: "Charles Townes segítette a tudomány és a teológia közötti párbeszéd létrejöttét és fenntartását. Ez jelentős hozzájárulás volt a világ megértéséhez, s Isten teremtői munkájának csodálatához".
Townes megkapta korábban a Niels Bohrról elnevezett nemzetközi aranyérmet, s további mintegy 100 elismerés, diploma, kitüntetés birtokosa, köztük 25 egyetemnek is kitüntetettje. Ronald Reagan elnök idején a nukleáris háború elleni védekezés tudományos tanácsának tagja, s meggyőzte az elnököt az elrettentő fegyverzet redukálásáról. Ennél sokkal fontosabb, hogy előfutára lett a földönkívüli értelem, intelligencia kutatásának. Ennek érdekében kifejlesztette a rádióhullámos világegyetem-kutatás módszerét, hogy távoli naprendszereket is lehessen kutatni. Ehhez a legújabb lézer-technikát is felhasználta. Townes és felesége, aki 63 éves, Berkeley-ben élnek. Négy lányuk és hat unokájuk van.
is hisz.(Jakab levél)
)