Te meg azt próbáld (ha nem is sikerül) megérteni, hogy nem az a döntő, hogy emberek egymással szemben milyen elnézőek a hittételek tekintetében (miközben elárulják a keveretlen Igét).
Vagy úgy gondolod, hogy Isten is változik? Nagyobb a belátása a katolikusokkal szemben, mint mikor Luther elküldte az "oroszlán szájába"?
Akkor is jól el voltak, békében, szeretettel egymással az emberek, amikor aranyborjút készítettek, vagy az Úr tilalma ellenére pogányokkal házasodtak össze.
Lehetett volna azt mondani Mózes felszólítására, hogy kössenek kardot, gyilkolja le ki-ki az ő atyjafiát, akik..., hogy Na, ne izélj már, főnök! Ezt az Isten se kívánhatja tőlünk! Sőt, az ilyen vérszomjas vezetőt likvidálni is lehetett volna..

Figyelő, mivel ez itt OFF lenne, a Beszéljük meg topikban kérdezek tőled valamit.

Kedves Figyelő, te meg azt értsd meg, hogy az emberek nem a mára sokszor nem is értett hittételek alapján élik meg a keresztyéni mivoltukat. Az emberek ma már olvassák a Bibliát és arra alapul a hitük és nem a hittételekre. A hagyományra. Régen azért voltak fontosak a hittételek, merthogy az embereknek nem volt Bibliájuk. Saját nyelvű meg főleg. Az Igéről valamiféle hittételek vonalvezetése alapján értesültek, nem pedig az evangéliumok, a levelek, a Új és Ószövetség példázatai alapján szólt hozzájuk Isten igéje. Ezen példázatokat olvasva az emberek tudják értelmezni Isten igéjét és azt látják, hogy távolról sincs akkora különbség a különféle egyházak híveinek hite, embersége, irgalmassága, valamint bűnössége, hiányosságai között, mint ahogy azt a hittételeket lobogtatók sokszor láttatni szeretnék.

Én nem tartom jónak azt, ha hagyományok alapján szórakoznak egymással közösségek. Lásd az íreket, ahol a katolikusok és protestánsok semmivel, hacsak nem a hagyományoknak meg nem magyarázhatóan ölik egymást ma is. Évszázadokkal korábban talán volt értelme az egymás elleni feszülésnek a hittételek alapján, amikor arról volt szó, hogy meg tud-e újulni a keresztyénség. Persze akkor is sok tekintetben politikai jellegű volt a küzdelem és nem hitbéli. Ma viszont, amikor már mi egyszerű hívők is igével szemben igével érvelünk egymással a vitáinkban, akkor ezeknek a hittételeknek a bunkózás szerű alkalmazása nemigazán helyes szerintem.

Tetszik ez a mózesi párhuzamod , de jelen esetben nem erről van szó. Nem Istennel szegülnek szembe az emberek, hanem arról van szó, hogy az emberek közvetlenül fordulnak Istenhez. Nem a hittételek magyarázatainak alapján viszonyulnak egymáshoz, hanem a Biblia szelleme alapján, amit olvasnak, illetve a templomban rendszeresen meghallgatnak.

Persze itt van egy nagy feladata az írástudó írásmagyarázóknak, a papoknak, teológusoknak, laikusoknak. És itt válnak hiteltelenné, ha a hittételekhez ragaszkodnak, amelyek esetleg benne sincsenek a Bibliában. Ennek nyilván meg van, vagy lesz a következménye. Ha viszont a hittétel a Bibliára alapul, akkor reméljük, hogy tudjuk közvetíteni, magyarázni Isten élő igéjét, merthogy reményeink szerint az emberek képesek belátni, hogy az igaz Igét közvetítjük, ezt láttatja velük is a Szentlélek, amikor a Bibliát olvassák, hallják.

Jaaaaajj!

Van, aki magyarázkodásként a reformációt nem a hittételek elleni, azaz az Igével összeegyezhetetlen dogmák, s az ebből fakadó hitvallások miatt, hanem az erkölcstelen, azaz istenkáromló életvitel elleni tiltakozásra vezetik vissza.

Te meg azzal érvelsz, azért tartod összemoshatónak a katolicizmust, meg a protestantizmust, mert mindegy mit magyaráznak ki a Bibliából, vagy bele - lényeg, hogy "békességben, szeretetben, szolgálatban..."

Lehet, hogy mégiscsak mindenkinek buddhistává kellene lennie? Ott a szelídség és jámborság csúcsra jár...

Figyelő, Luther a hittételek ellen is fellépett, valamint ezzel párhuzamosan az egyház klérusának elkörcstelensége ellen is.

Továbbra is azt mondom, hogy az emberek szemléletében hatalmas változás történt. Az emberek, a katolikusok sem elsősorban a hittételek, hanem inkább az olvasott Biblia szerint fogalmazzák meg hitüket. A katolikusok is nagyon érzékenyek manapság az egyházuk erkölcsiségére. Más ma a helyzet, mint a szakadás idején volt.

Az, hogy a keresztyének közelednek egymáshoz átnyulva a hittételeken és közvetlenül a Biblia igéi és a Szentlélek ereje által fognak kezett, hát ez szerintem mindenképpen üdvözlendő.

Ami a buddhizmust illeti, az olyan messze van a mi vallásunktól, mint Makó Jeruzsálemtől. A buddhisták a karmáról beszélnek, a szenvedélyt találják minden rossz forrásának és teljesen más gondolatok foglalkoztatják őket. Számos pozitív vonást fedezhetünk fel náluk, de azért ne kössük már össze a buddhizmust a keresztyénséggel!

Utólag még hozzáfűzöm zárójelben, hogy valami miatt itt Európában azt hisszük, hogy a buddhisták olyan szelíd, jámbor emberkék, akik a légynek sem ártanak. Ilyenkor pedig elég csak a japán harci művészetekre, a szamuráj korszak harciasságára, a kamikázékra, a Sri Lankán küzdő tamil tigrisekre, vagy a thai, netán a khmer harcosokra és más egzotikumokra gondolni és rögtön más a képünk róluk. Ezeknél a népeknél magától értetődő, hogy egy fogságba esett embert megkínoznak, mielőtt kivégzik. Szóval ez a buddhista szelídség is csak egy szép általánosítás, mint minden más...

Nagyon elszomorodtam azon, ami ehbben a topikban történt.
Azt hiszem, hogy reménytelen elvárás, hogy ha valakinek van valami személyes észrevétele, kételye, akár a saját egyházának magyarázataival kapcsolatban, akkor arról értelmes beszélgetést lehessen itt folytatni.

Megtisztelnétek vele régi fórumozók (moderátor féle jogosultásgokkal rendelkezők), ha megmondanátok, hogy ilyen témát egyesek érzékenysége miatt inkább ne forszírozzak.
Tudomásul fogom venni.

Mindenesetre azt megjegyezném, hogy (szerintem legalábbis) valódi és elgondolkodtató kérdést tettem fel. Egyébként Figyelő gondolatainak részbeni forrását (szószerintit) megtalálva a Hetekben, mostmár az eucharistia kérdésében sem tartom olyan súlyosan elvetemültnek a katolikus álláspontot.

Üdv. Kuruc

Kedves Kuruc!

Én nagy örömmel olvasom soraid. Régi vagyok a fórumon, de új a hitben.
Nem vitatkozni kellene, hanem közösen gondolni, és én veled tudok.

Az egyház reformációjára szükség volt.
Én azt látom, hogy Istennél "akkor telt be a pohár", amikor egyházi vezetők bűnbocsájtó cédulákat árultak.
Mert az Egyháznak egy a fundamentuma (ami nem az Úrvacsora, még akkor sem, ha Figyelő ezt a sakramentumot tartja valami féle alapnak, hiszen erre hivatkozva átkozza ki a teljes katolikus közösséget)

Az alap - ami miatt a keresztyénség minden más vallástól különbözik - hogy a Megváltásra épül, az Isten által adott bűnbocsánatra.

Amikor egyházi vezetők ezt pénzé tették, akkor jött Lutheren keresztül az Úr!


A kérdésedre az a válaszom, hogy nem tudom Jézus mit prédikált a börtönben lévő lelkeknek.
Az életükről biztosan tudott mit mondani, de én nem hiszem, hogy ha valaki életében nem döntött a kegyelem mellett, akkor később erre van még lehetősége.

Péter

Kedves Kuruc!

Örömmel olvaslak újra fórumon. Nyugodtan tedd fel azokat a kérdéseket, amik foglalkoztatnak, láthatod, hogy vannak , akik készek a kérdéseid körbejárására, s közben mindannyian elgondolkodunk, : hogyis vannak ezek a dolgok?
Hogy közben ellentétes válaszok is születnek, az sem meglepő dolog,/szabad/ fórumon vagyunk.


ezzel a kérdéseddel


I véleményezzétek a Péter leveléből idézett igét.

1Pt. 3,19 Így ment el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak,


egy külön topik foglalkozik:

viewtopic.php?f=14&t=514&start=15#top

Kedves Erika és Pauler!

Köszönöm a válaszotokat.
Igyekszem a jövőben is indulatoktól mentesen felvetni, megbeszélni azt, ami foglalkoztat.
Nem álszentkedésből, vagy gúnyból írom, de akinek személyes sértéssel egyenértékű, hogy nem vagyok eleve elutasító a katolikus gondolkodásmóddal szemben, inkább ne kínozza magát ezzel a topikkal.
Szeretem végigrágni magam azokon a problémákon, amik foglalkoztatnak, és ez a megközelítési mód eddig mindig hasznomra volt. Az vált eddig igazán saját meggyőződésemmé, amiért ilyen módon megküzdöttem (nem akarok másik szálat felvetni, de pl. mára a baptista feleségem is úgy gondolja, hogy a gyermekek megkeresztelése biblikus dolog).

A börtönben levő lelkekkel kapcsolatban a magyarázatos protestáns Biblia magyarázatát beidézem, ha lesz egy kis időm és nem leszek lusta másolni. Egészen más, mint a jubileumi kommentár magyarázata.

Üdv: Kuruc

Akkor itt az igért idézet a magyarázó jegyzetekkel ellátott Bibliából (Kálvin Kiadó, Bp. 2004.) az 1Pt. 3 19-hez (1491. old):
"Egyedülállóak az ÚSZ-ben a 19k. v. kijelentései. Ezek feltételezik azt az elképzelést, hogy a Krisztus eljövetel előtt meghaltak a halálban mint egy fogságban (börtönben) tartatnak. De Krisztus alászállt a holtaknak ebbe a világába is és még Noé engedetlen kortársainak is prédikált (a 4,6 megmutatja, hogy nemcsak róluk van szó; ők az özönvíz és a keresztség összehasonlítása miatt a 21. v-ben kerülnek kiemelésre). A látszólag megmásíthatatlanul elveszetteket is szembesítette még a halálban az evangéliummal (prédikált nekik), és megnyitotta előttük az életet. Bár a 4,6 szerint a holtakat ítélet illeti "testben", de életük lesz "lélekben" (vö. a 18. v. és magyarázata).
(kiemelés tőlem).

Kezd az a gyanúm lenni, ha egy írásmagyarázú úgy kezdi a mondandóját, hogy: "itt az alábbi görög kifejezés található..., ami nem is azt jelenti, ahogy a mi egyházunk lefordította" - akkor valami olyan bizonyítás jön, amihez cipőkanál kell (ahogy a Cseri Kálmán idézetnél is).

Üdv: Kuruc

OK, ez így rendben, hogy a halottaknak is prédikálva lesz az Evangélium.
A kérdés az, hogy van-e olyan állapot, amikor az ember már nem dönthet az Evangélium elfogadása mellett. (bezáródott az ajtó, a kapu)
Az ítélet nem az lesz első renden, hogy ezt meg azt tetted, hanem az, hogy nem hittél Jézusban.
Nem fogadtad el a bocsánatot, amikor az kínálva volt és nem éltél vele, belőle.
Ezért cselekedtél úgy, ahogy......

Szerintem

sokat foglalkoztatott mostanában ez a kérdés:



NAGYON nem szeretem a "majd öregkoromban foglalkozom Istennel, mert fiatal csak egyszer vagyok" típusú érvelést...

LÁTTAM már olyat, hogy valaki VÉGLEG LEMARADT (csinos huszonéves nő létére) a házasság lehetőségéről (emberileg szólva, Istennél nyilván semmi se lehetetlen).

Itt is ilyenről beszél Pál (vagy nem Pál ), csak egy kicsit "nagyobb léptékű" és emiatt VÉGZETESEBB vonatkozásban...

Péter, erre van egy bölcs keresztyén mondás:

"Csak a temetőből nincs visszatérés!"

Mindig van út vissza Istenhez.

eretnek módon a HarryPotterből idéznék:

"a halál egyáltalán nem a legrosszabb dolog, ami az emberrel történhet "

az attól függ...
(első vagy második)