Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 59 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2007. máj. 01., kedd 22:07 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 14:19
Hozzászólások: 477
Tartózkodási hely: Budapest, Rákoscsaba
Megnéztem a honlapot, nincs fent semmi konkrétum... kár... :( Nem tudok menni egyébként, mert közben rájöttem, hogy aznap van a húgom ballagása :D

_________________
ex-JennyT :D
"Énekelj az ÚRnak, te egész föld!"


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. máj. 03., csütörtök 13:57 
--


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára MacCsider 2007. okt. 21., vasárnap 18:25-kor.

Vissza a tetejére
  
 

HozzászólásElküldve: 2007. máj. 03., csütörtök 16:07 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 14:19
Hozzászólások: 477
Tartózkodási hely: Budapest, Rákoscsaba
Akkor volt a "mister I", ugye? Azon én is ott voltam! :D:D

_________________
ex-JennyT :D
"Énekelj az ÚRnak, te egész föld!"


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. máj. 04., péntek 09:52 
--


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára MacCsider 2007. okt. 21., vasárnap 18:25-kor.

Vissza a tetejére
  
 

HozzászólásElküldve: 2007. máj. 25., péntek 14:45 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
Delfin küldi az alábbi képet :

Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. máj. 25., péntek 14:47 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
Ezt a képet is :

Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. máj. 25., péntek 14:55 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
Boglárka , köszi,hogy feltetted.
Delfin ajánlotta, a gyermekeknek vasárnapiba foglalkoztató ötletként. A két kivágott kört egy sasszöggel kell összefogni.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 08., péntek 08:23 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. nov. 09., csütörtök 16:08
Hozzászólások: 56
Tartózkodási hely: Szlovákia
JÁTÉK ÖTLET hittan órára:
KARD játék: „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait.” Zsidók 4:12
„Vegyétek fel az üdvösség sisakját és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde.” Efézus 6:17

A korosztálynak megfelelően emeljünk ki a két igéből gondolatokat,üzenetet a kard és ige kapcsolatáról. Majd újfordítású Bibliát használva, kezdjük el a játékot. A gyerekek hátratett kézzel várják a tanító utasításait ( higgyjétek el, hogy hátra teszik a kezüket! –kipróbáltam, sőt egymást figyelmeztetik...)
KARDOT RAGADJ!- a bal kezünket rátesszük a Bibliára
KARDOT RÁNTSD! - a jobb kezünket is elővehetjük, és két kézzel tartjuk a Bibliát
SZÚRD! - kezdődik az Ige keresés, amit a hitoktató a táblára felírt, mielőtt elkezdődne a szabályos küzdelem

Lázas keresésbe fognak a gyerekek, aki előbb megtalálja az Igét, az olvashatja. Pontokat lehet szerezni. Közben tanítani lehet pl.: a zsoltárok a Biblia közepén található...,hány zsoltár van a Bibliában stb... A „harc” jó értelemben folyik, és más tartalmat kap a szó is...harcoljunk Igével a bűn ellen...győzzük le önmagunkat...stb.
A héten 3.-4. osztályosokkal játszottam, az is kedvet kapott a Biblia forgatásához, kereséséhez, aki eddig passzívan volt jelen az órán...Áldott játszásokat!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. okt. 11., csütörtök 09:15 
--


Vissza a tetejére
  
 

?[color=red]![/color]
HozzászólásElküldve: 2007. nov. 21., szerda 16:24 
Offline

Csatlakozott: 2007. nov. 18., vasárnap 16:46
Hozzászólások: 41
Úgy veszem észre, kicsit fel kéne frissítenünk egy-két topicot, nemde?:) Szegény ez is hozzászólás nélkül árválkodik egy ideje. Pedig ez is hasznos hely. Nekem lenne is egy kérdésem.
Azzal a gyerekkel, aki állandóan rosszalkodik, beleszól az órába(és ez egy kislány), gyakorlatilag nagyon nehezen lehet "leszerelni", mit javasoltok? (nemrég kezdvén a gyerekmunkát, jól jönne a tanácsotok)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. nov. 24., szombat 00:44 
Offline

Csatlakozott: 2006. nov. 27., hétfő 20:01
Hozzászólások: 46
Tartózkodási hely: London
Általában a túl aktív gyrekeket aktivizálni szoktam. Erre jók a mutogatós énekek. Pl a gyerekek szeretik nagyon a Szólnak a harangok a toronyban-t. Én eljátszatom, hogy mi vagyunk a harangozók, egyik kezünkben a kisharang kötele, másikban a nagyé.

Bár vannak helyzetek, hogy ez sem segít...

Leginkább csak az válik be, hogy sokat imádkozom a háttérben és próbálok mindennél érdekesebb lenni, ami csak elterelheti a figyelmüket.
Ezek a gyerekek már mozgóképre vannak szocializálódva, nem kell képzelőerő, minden eléjük van adva. De fel lehet bennük ébreszteni azért a gyermekiséget.
Ha eléggé érdekes vagyok, jól játszom a hangommal és a nyelvükre fordítom, hogy ne legyen benne olyan ami számukra értelmezhetetlen, mert az egyből kikapcsolja a figyelmüket, akkor szokott menni.
Bár vannak helyzetek, amikor ez sem segít...

_________________
"Ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata!" Ef.5.17


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. nov. 26., hétfő 09:11 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. nov. 09., csütörtök 16:08
Hozzászólások: 56
Tartózkodási hely: Szlovákia
Nagyon nehéz kitapasztalni, kire mivel tudsz hatni. Ahogyan Baranka írta, én is kétségbeesetten imádkozom elsősorban, bölcsességet kérek. Aztán jönnek az ötlet bevetések:
pl.:
1.megmondom a gyerekeknek, hogy bizonyos székeken ülőket megajándékozok, ha jól viselkednek ( matricákkal, újabban jegyet is adok a tanulókönyvecskébe, ámbár ez nem osztályozott tantárgy, de a kicsiket nagyon motíválja...)
2. valamit rábízok az izgágább gyerekre. Ez azért nehéz, mert azzal is számítanom kell, hogy szétesik az óra...(tapasztalat: ezek a gyerekek általában szerepelni kívánnak, kitűnni, és nem csak azt végzik el, amit rábízol, hanem ezenfelül is szórakoztatnak...)
3. ha nagyon zavarja valaki az órát, leállok, míg csend nem lesz...Akiket nagyon érdekel a történet, azok is besegítenek a fegyelmezésben, ami persze egy kis hangzavart is előidéz, de néha használ...
4. óra után félre hívom és próbálok beszélgetni vele...
5. ha semmi nem megy akkor „rászólok”, éreztetem, hogy helytelen amit tesz...fekete pontot kap ,(de sokszor ez sem segít, mert általában ezek a gyerekek már ehhez is hozzászoktak...és nem tulajdonítanak nagy jelentőséget még egy fekete pontnak...)
6. a gondolkodásbeli rávezetés szokott eredményt hozni :kiemelem azokat a diákokat, akik figyeltek és szépen visszamondták az anyagot. Mindig visszakérdezem, azt amit átveszünk, ezzel ellenőrzöm magamat is, hogy jól értették e meg a gyerekek, amit elmondtam. Lemérem, kiben mi maradt meg, mit kell újra elmondani, átismételni.Sokszor hozok fel példát arra, milyen következménye van a figyelésnek és a nem figyelésnek.

Én kicsikkel foglalkozom elsősorban alapiskolásokkal, elsőtől negyedikig.
Óra elejét az elsősökkel mindig énekkel kezdem: „szívem csendben az Úrra figyel ki segít...” Elmondom még, milyen sokat veszítünk azzal, ha nem figyelünk!
És sok mimika, hangváltoztatás és pörgőbb óra, ahogyan Baranka is írta..., mert nem bírnak figyelni, vagy talán akkor nincs ideje rosszalkodni, mert lemarad...

Nem tudom szoktatok e „Igaz” „Hamis” visszakérdezést . Kis lapokra ibolya rajzzal jelzem az „igaz” állítást, a „hamis” –on egy mérges gombarajz van. Itt is kiemelem,ha figyeltél volna, most tudnád a helyes választ...lassan felzárkóznak a figyelmetlen gyerekek is.Kisebb, nagyobb sikerrel lehet előre haladni.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 11., kedd 13:40 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. nov. 09., csütörtök 16:08
Hozzászólások: 56
Tartózkodási hely: Szlovákia
JONES MARY BIBLIÁJA
(Bizonyságok fellege c.könyvből, György Antal összeállítása nyomán)

Narrátor 1: Messze, messze Anglia nyugati partjai közelében egy kis faluban közel 200 évvel ezelőtt élt, egy nagyon szegény szövőmester. Jones Jakabnak hívták. Szegénységük ellenére nagyon boldogak voltak, mert szerették egymást és szerették Jézust. Házuk egyszerű, zsúpfedeles kunyhó volt, de benne rend, tisztaság és békesség lakozott. A szövőszék egyhangú kattogását szívből jövő zsoltárének élénkítette és frissítette. A család minden este templomba ment, megköszönni Istennek mindazt a jót, amit naponta adott: egészségben, családi békességben s a jól végzett munka áldásaiban.
A kis Mary megy elől, kis lámpácska van a kezében, utána apja, és édesanyja.

Apa: - Látod kislányom, ilyen kis mécses a BIBLIA is. Nem világít messzire, de arra elég, hogy elkerüljük a buktatókat…

MARY: - De jó volna, ha nekem is lenne egy olyan „mécsesem”…

Narrátor 2: A templom zsúfolásig megtelik hívekkel. Felzendül az ének, hangzik az Ige:„ Jön majd olyan idő,- így szól az Úr,- amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fogank éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallására…(Ámosz 8,11)
A kis Mary figyelmesen hallgatja az igehirdetést, érzi és tudja, hogy ez neki szól…

Mary: - Igen, én vagyok ez a szomjas szív, ez az éhező lélek, akit nem elégít ki a mindennapi kenyér…Bárcsak lenne Bibliám, hogy mindennap táplálkozhassam Isten beszédével.

Narrátor 1: Vége az istentiszteletnek . A kis fénylő mécsesek hazafelé tartanak. Apja vidáman beszélget a szomszéddal, csak Mary szíve szomorú.

Mary: - Édesanyám, miért vagyunk mi ilyen földhözragadt szegények. Tudom én, hogy van élelmünk és ruhánk, de valami hiányzik…Igen, igen, én Bibliát szeretnék…Nem volna baj, ha használt is, csak az enyém lenne.

Anya:- Jaj, kislányom arra rengeteg pénz kell, nekünk annyi nincs…és még olvasni sem tudsz…

Mary: - de, ha Isten segít megtanulok…én olyan nagyon szeretném olvasni Jézus életét.

Narrátor 2: Két esztendő telt el és a kis Marynak, nemhogy Bibliája nem volt, de még írni-olvasni sem tudott. Apja, anyja egész nap serényen dolgozott vagy a városba jártak a vásárba. A kis Mary takarított, mosott, főzött vagy az állatokra vigyázott. Más gyerek bizonyára nyafogott volna, hogy nem játszhat. Neki abban telt öröme, hogy örömet szerezhet szüleinek.

Narrátor 1: Egyik nap Édesapja vidám arccal állított be…

Apa: A szomszéd faluba megnyílik az iskola.Szeretnél e iskolába járni? De messze van ám, oda - vissza két óra. Gondold meg, hogy mit jelent télen-nyáron, hóban-sárban iskolába járni, órákat gyalogolni…

Mary: Óh, én szívesen vállalom! Hisz nincs nagyszerűbb dolog, mint olvasni tudni!

Narrátor 1: - Lehullot a hó! Kemény hideg szelek dudáltak be a kis falusi házak kéményén. Még a kutyák is bebújtak jó meleg vackaikba. De nini, ott az országúton egy lányka küszködik a hóval, széllel. A kis Mary az! Megy az iskolába. Az út most néptelen, de Ő nem fél. Velem van Jézus – gondolja – mitől kellene félnem?Az iskolában szorgalmasan tanul. Ő már írni is tud, ó kimodhatatlan boldogság ez, ahogy a kimondott szavak leírva alakot öltenek. A tanulás mellett a házimunka is várja. De szívesen kel fel egy órával előbb, hogy édesanyjának segíthessen. Egyik este , amikor kijönnek a templomból merész gondolata támad…

Mary: - Evansné asszony! Tudom, hogy az egész faluban cask maguknak van Bibliájuk. Nagyon szépen kérem engedje meg, hogy vasárnaponként elmehessek és olvashassam a Bibliát…

Evansné: - Szívesen kislányom! Gyere csak bátran!

Narrátor 2: A következő vasárnap Mary bekopogott a kastélyba. Eddig Bibliát, csak a tiszteletes bácsi kezében látott, s most itt van előtt…Megsimogatja, ismerkedik vele…
Kinyitja, majd lassan tagoltan olvasni kezd:…
( Mary mindezt eljátsza: olvassa: „ Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3,16)- majd félnéz és mondja: ISTEN ENGEM IS SZERET…

Narrátor 1: Hirtelen különös gondolata támad…rohan haza, s szinte ajtóstól esik a házba…

Mary: -Apa, Édesapa csinálj nekem egy perselyt! Összegyűjtöm, amit keresek és Bibliát veszek rajta.

Apa: -Öregasszony leszel, amíg összegyűjtöd a töménytelen pénzt!

Mary: - Nem baj édesapám, legalább öregkoromban lesz saját Bibliám!

Narrátor 1 : A persely elkészült, s a kis Mary ettől kezdve 6 éven keresztül gyűjtötte a rézgarasokat. Nagyon szorgalmas gyűjtő volt. Minden munkát szívesen vállalt . Hol gyerekekre vigyázott, hol foltozott, hol fát vágott, vizet hordott, s a kis rézkrajcárok igen megszaporodtak.

Narrátor 2: Egyik nap, ahogy az iskolából hazafelé tartott , egy tömött pénztárcát talált. Ott hevert az út porában. „No, itt van a Biblia” – súgta az ördög! „Nem a tied, add vissza a tulajdonosának! ”- súgta a jó angyal. Ekkor egy kereskedő jött vele szembe az úton…

Kereskedő:Te, kislány , nem találtál itt véletlenül egy pénztárcát? Valahol elvesztettem..

Mary: Itt van bácsi, tessék !

Kereskedő: Nesze, egy ezüst tallér. Ez a tied, becsületességed jutalma.

Narrátor 1: Boldogan ment haza az ezüst tallérral! Hat év telt el. Hat küzdelmes év, reménykedő esztendő, sok imádságban, várakozásban. De végre együtt volt a Biblia ára.

Mary: Édesapám, lesz Bibliám! Itt van az ára!
Apa: Legyen áldott Isten, hogy türelmet adott a várakozásra és erőt a munkára! De legyen áldott a te szomjas szíved is!

Mary: De, hol lehet Bibliát venni?
Apa:: Bizony a környéken, egyáltalán nem. De úgy hallottam, hogy Bala városában, Charles Tamás lelkésznél...
Mary: Akár holnap elindulok...

Narrátor 2: Másnap reggel egyedül nekiindult a 35 km-es útnak. Gyorsan lépdelt, vitte szomjas szíve, s minden lépés, minden szívdobbanás mintha azt mondta volna: lesz Bibliád, kicsi Mary! Mikor beért a városba még a keze is remegett, mikor bekopogott a parókia ajtaján. Mary megszeppent, mikor szembe találta magát a lelkésszel, de bátorságot vett és mindent elmondott.

Narrátor 1: Charles lelkész érdeklődéssel hallgatta, valami nagy melegség járta át a szívét. Micsoda nagy szomjúság él ebben a lányban... Ekkor egy utolsó, másnak odaígért Bibliát adott Marynek, mert tudta, hogy Ő jobban fogja szeretni, mint az aki megrendelte.

Narrátor 2: Ez a Biblia lett mindennapi kenyere, tápláléka. Fénylő szíve pedig elindítója egy hatalmas, világra szóló mozgalomnak. 1804-ben, Londonban összegyűltek a lelkészek és Charles lelkész elmondta Jones Mary történetét. Egy szem sem maradt szárazon, egy szív sem maradt hideg. Még akkor elhatározták, hogy megalapítják a Brit- és Külföldi Bibliatársulatot, amely több, mint ezer nyelven , sok millió példányban küldi szét a Bibliákat a világ minden tájára, hogy minden gyereknek lehessen olcsón Bibliája.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2009. feb. 08., vasárnap 14:39 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: otthon
Lehet-e, maradhat-e bűnös, sőt „nyomorult bűnös”, aki megért, s akit Isten Szent Lelke újjá szült?


Az egyik pólus: azt a lelkületet találjuk ebben az általános kategóriában, amely megnyúlt ábrázattal, mintegy állandó és alig hordozható teherrel érkezik templomba, istentiszteletre. Nem is tudatosul benne. Természetévé vált, hogy ilyenfajta, „felnőttes komolysággal” illik viselkedni az ÚR házában. Adott pillanatban még azok is, akik gyakran forgatják a Bibliát, akik számára nem idegen, „pusztába kiáltott szó” az „Örüljetek az Úrban mindenkor..” bíztatás, igen, még azok is komoran, bizonyos értelemben afféle „kötelezően rossz lelkiismerettel” hallgatják az igehirdetésben, úrvacsorai liturgiában újra meg újra, hogy ők bűnösök. Gondolkodás nélkül el is hiszik a lelkésznek, nemcsak azért, mert ő „hivatalból biztos a dologban”, hanem mert önmagát is ebbe a kategóriába sorolja.

A másik pólus: felszabadult örömmel énekelni, tapsolni az Úrnak, rendíthetetlen bizonysággal tudni és vallani; senki sem ragadhat ki az ÚR szerelméből. Vagyis „elvégzett dolog” az üdvösségem, a bűnbánat eszembe sem jut, semmi szükség rá.

Most vizsgáljuk meg, mit mond az Ige az emberről, Istenhez való viszonyáról egyáltalán, majd annak folyamatában!
Pál apostol által tudatja mindenkivel a Teremtő, aki kíváncsi önmagára, általános állapotára, arra, hogy vajon mi telik tőle, mi végre is létezik:
„… kivétel nélkül, minden ember engedetlen Isten iránt. Ő pedig bezárt mindenkit az engedetlenség börtönébe, hogy azután mindenkin könyörülhessen.” (Róma 11,32 Egyszerű fordítás).
Nem kevesebbet állít Isten, az Ő Igéje által az emberről, mint hogy: PRÓBÁLKOZHATSZ, ERŐLKÖDHETSZ, DE EGY IDŐ UTÁN BE KELL LÁTNOD a KÉPTELENSÉGEDET a TÖRVÉNYEIM TELJESÍTÉSÉRE. Maga Pál apostol is megszenvedte ennek az igazságát (vö. Róma 7. fejezet). S ha már itt tartunk, némileg kitérőnek látszik, de érdemes pár szó erejéig elidőzni ennél az igeszakasznál.
Egy református esperessel keveredtem hitvitába, aki mintegy igazolandó, az ember mindörökre megmaradó, bűnös állapotát, a Róma 7. fejezetet hozta bizonyságul, Szerinte: „Lám, Pál apostol is, mindannak ellenére, amit Isten tett vele, majd ő Istenért – nem tudott megszabadulni ettől a béklyótól, Belátta, hogy az ember mindig is bűnös marad.” Én ezzel messze nem értettem egyet. Annak ellenére sem, hogy többeket hallottam már így értelmezni a rómaiakhoz írott levél ide vonatkozó szakaszát.
Érdemes idemásolni a „Biblia magyarázó jegyzetekkel” kiadvány esedékes megjegyzését, vagyis a 7. fejezetet követő, 25. vers utáni hitértelmezését több teológiai szakembernek:
„Az egész 7 – 25. szakaszban a megváltatlan ember hangját szólaltatja meg Pál, azét, aki a maga helyzetét azután képes felismerni és megfogalmazni, miután találkozott Krisztussal, és kapta Isten Lelkét. Számos magyarázó annak a keresztyén embernek a hangját véli itt felismerni, aki megigazulása ellenére bűnös maradt. Tekintettel azonban arra, amit Pál a 8. r.-ben a Lélek által vezetett életről fog mondani, ez a felfogás nem tartható. Annyiban helyes csak, hogy a keresztyén embert is fenyegeti a veszély, hogy kiessen Krisztushoz fűződő kapcsolatából és újra a bűn uralma alá kerüljön.”

( Az 1975.évi új fordítású Biblia javított kiadása (1990) szövegének felhasználásával és a Stuttgarter Erklaerungsbibel magyarra fordított magyarázó jegyzeteivel. A Magyar Bibliatársulat Szöveggondozó Bizottsága által szerkesztett kiadás 1362.oldal)




de Isten megbízásából fel is szabadít ennek megnyomorító súlya alól, amikor Krisztusra mutatva mondja a „saját evangéliumát” (vö. Róma 8. fejezet). Vagyis azt, hogy a törvény nem is azért adatott, hogy azt (esetlegesen) abszolválva, legyen jogosultságunk az üdvösségre, hanem, mert képtelen az ember Isten törvényének megfelelni, a törvénynek nem is ez a szerepe, hanem az, hogy elvezessen arra a felismerésre, amit Jézus ekként fogalmazott meg: „nálam nélkül semmit sem tehettek”(Jn 15,5c). Ugyanezt fogalmazza meg a Galata 5,24: „a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett.”

Már most, vajon az volt-e az Úr Jézus szándéka, hogy szemlesütve, mindannyiszor a vámos lelkületével járuljunk Elé (Lk 18,10c)? Vagy mit sem törődve az „útjárás közben lábunkra tapadó szennyel” (vö. Jn 13,10), „vidám vasárnap”-ként értelmezhetjük és képviselhetjük hitünket?
Az alázat mindenképp fontos, és maradandó „kelléke” kell, hogy legyen keresztyénségünk-nek. Még akkor is, ha Isten Szent Lelkének erejében, dicséretes eredményein vannak Isten Országának építésében. Az ilyen estekre mondja a Mester a Lk 17,10 szerint: „Ha mindent megtettetek, amiket nektek parancsoltak, ezt mondjátok majd: ’Szolgák vagyunk, nem érdemlünk elismerést. Hiszen csak azt tettük, amit kellett.” (Sosem felejtendő, sosem veszti aktualitását Jézus szava: „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű!”).

Alázat-e az, ha mindannyiszor, változatlanul, a vámos bűnösségét érezzük és valljuk meg Istennek?
A Biblia, és Jézus is fellépése kezdetekor felszólít: TÉRJETEK MEG! A metanoia, megfordulást jelent. Vagyis azt, hogy megtérés után nem lesz ugyanaz, sőt egészen más lesz, mint előtte. A kegyelem által, a hiábavaló életünk, a bűn alá rekesztettségünk egy egészen más tartalmat, értelmet, irányt kell, hogy vegyen. Megismertük Krisztust. Ez az „ismeret” nem információ csupán, hiszen Isten nem vehető birtokba, mint egy tárgy, egy tudás, mint egy kívülről megtanulható vers. Az Isten-ismeret egy éltető, pulzáló, organikus közösség, EGYMÁSBANLEVÉS.
Innentől kezdve teljesül be az az Ige, hogy „aki Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak, íme, újjá lett minden!”(2Kor 5,17).
Ha tehát változatlanul azt kell megvallanunk, hogy bűnösök vagyunk, akkor annak ezek lehetnek a hátterében:
1.) Még nem ment végbe a megtérésünk, megfordulásunk – még, ha úgy is tudjuk, hogy dehogynem…
2.) Megtértünk, a Szentlélek újjászült, de ennek ellenére tévesen ezt gondoljuk alázatos, Istennek tetsző tudatállapotnak
3.) Nem vagyunk tisztában a fogalmakkal; mi az, hogy bűnös, és mi az, hogy szent –

Mik következnek ebből? Az első pont egyértelmű. A vámos is; amikor átélte Isten szabadítását, akkor megigazulva távozott. Ha már nem vagyunk a Róma 11,32 állapotában, ha már a 2Korintus 5,17 a sajátunk az ÚR kegyelméből, akkor szentek vagyunk, vagyis Istennek elkülönítettek. A Biblia számos helyen így szólítja a gyülekezet tagjait, a keresztyéneket (Róma 1,7; 1Kor 16,1; Ef 1,15; Kol 3,12 stb., stb.).

Azt jelenti mindez, hogy megtérés, újjászületés után hibátlanok leszünk, nem vétkezünk? Elméletileg, és Isten oldaláról biztosítottan igen. De a gyakorlat, a mindennapi életünk tapasztalata sajnos nem ezt mutatja.
Ám, akinek a szíve tiszta, abból nem fog törvényszerűen, a bűn előjönni, sőt ahogy a vonatnak a síneken van a rendeltetésszerű helye, és ha kisiklik, az a baleset, így az újjászületett embernél is a megtérés, újjászületés után a bűn a baleset, míg megtérése előtt az volt a trend, mert nem tehetett mást, most viszont az a kivétel, ha bűnt követ el.

mert már Krisztusé, Benne és Általa létezik. Annyira, amennyire. ha a világ csábítása, a Sátán cselvetései éppúgy vétkek elkövetésére késztetik, mint korábban, akkor élnie kell a gyanúperrel, hogy megtérése csupán külsőség volt, de ténylegesen nem ment végbe. Ha pedig botlunk, esünk, az út pora ránk rakódik, alkalmasint bűnbe esünk – ez szükségszerűen, mint tőlünk idegen dolog, kell, hogy érintsen. S ezért, ha lehet azonnal, de mihamarabb bűnbánatra van szükségünk, hogy közösségünk helyreállhasson az Úrral, az Ő megbocsátó kegyelme révén.

Miért veszélyes (azon túl, hogy igeellenes) az a mentalitás, ami folyamatosan a bűnösség tudatállapotát szorgalmazza?
Egyrészt azért, mert megnyomorít, béklyóban tart, lehetetlenné teszi azt a szabadságot, amit Krisztus áldozata révén, Isten kegyelméből nyertünk el (vö. 1Kor 10,23). Másrészt tudat alatt bár, de azt sugallja: „Ez van, ez telik tőled, nincs mit tenni! Isten se kíván tőled lehetetlent, elfogad olyannak, amilyen vagy.”
Ezzel szemben Jézus felszólít mindannyiunkat: „Ti azért legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes”. (Mindennek a „miként”-jét fenti gondolatmenet vázolta: új élet Krisztusban). Harmadrészt önmagunkat csapjuk be, és meghazudtoljuk Isten Igéjét, hiszen ott egyértelműen láthatjuk: „Tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg..” (Jn 9,31a). (Félve kérdezem; nemde ez az oka a sok meg-nem- hallgatott imádságnak…?)
Milyen is hát a biblikus, Krisztus szerinti, keresztyén lelkület? Ezt is meghatározza Pál apostol által az ÚR (ld. 2Kor 6. fejezet).

Legyen az Úré a dicsőség, ha egészséges alázatban, az Igének megfelelő én-tudatban szent életet élhetünk felszabadult örömmel, győzedelmesen!

(Bónuszként szabadjon még az alázat értelmezését is megkísérelnem, mert ebben is elég sok a félreértés. Sokan összetévesztik a csalárd, sunyi, kétszínű hízelgéssel, talpnyalással. Ezért azután szóba se állnak az Úr Jézus felszólításával: „Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű” /Mt 11,29b/. Ha meg kéne határoznom az alázat mibenlétét, azt mondanám: szerény magabiztosság. Jézus nagysága abban /is/ megmutatkozott, hogy lett volna mire rátartinak lennie, de nem tette. Magabiztosságát, ami az Atyával való közösségből, a Tőle szavatolt szeretetből fakadt – szerénysége mögé rendezte).

Persze tudom – nem magamtól -, hogy a saját meghatározásomban (=magabiztos) is van egy adag félreérthetőség, negatív felhang belehallási lehetősége. Pedig a gőg és megközelíthetetlenség, az ember szolgálatáért minden vállaló Jézustól, aki „megalázta magát és engedelmes volt halálig, a keresztfának haláláig” fényévnyitől is távolabb állt.

Hogy egészen világos legyen a szó jelentése, egy lelkész (Szabó Ferenc), tanulmányát hívom segítségül, ahol ő is felteszi a kérdést:
„Mi az alázat?

Térjünk most át arra, mit jelent az alázat. Ismét olyan fogalmom, amit körültekintően kell megvizsgálnunk, mert nem szabad összetéveszteni ezt sem a megalázkodással, sem az alázatoskodással. A megalázkodás negatív jelentéstartalmú, a meghunyászkodással rokon szó - meghunyászkodás az erősebb, a tekintélyesebb előtt. Az alázatoskodásban pedig valamilyen mesterkéltséget érhetünk tetten, valamilyen természetellenes, hátsó szándékú tettetést. Teljesen nyilvánvaló, hogy Jézus esetében egyikről sincs szó, és egészen másra buzdítja a követőit. Tegyük fel tehát a kérdést: a Biblia szerint mi az alázat?

Az alázat a Szentírása tanítása szerint nem csupán a teremtményektől megkívánt tulajdonság. Gondolhatnánk azt, hogy az ember legyen alázatos; Jézus ember is volt, ezért volt rá is jellemző az alázat. Ezzel szemben egy nagyon érdekes dolgot mond ki a 113. zsoltár: "Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsősége túl van az egeken. Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik? A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön; Aki felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonszsza a sárból, hogy odaültesse őket a főemberek közé, az ő népének főemberei közé; A ki beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!" (Zsolt. 113.4-9)
Az alázat tehát ez alapján az Ige alapján egyrészt mások szolgálata, a mások javának a szem előtt tartása, emellett egyfajta helyes látásmódot is jelent. Isten mindig mások javára él, szolgál másokat. Ez talán furcsának tűnhet egyesek számára, hiszen Istent éppen a hatalommal szokás azonosítani, de a Szentírás egyértelműen beszél arról, hogy mindent Isten tart fenn, tehát mindenkinek szolgál (…)

Ahogyan említettem az előbb, az alázat jelent egyfajta helyes látásmódot is.
Isten részéről ez azt jelenti, hogy ő pontosan tudatában van annak, hogy Őtőle függ mindenki és minden, ennek megfelelően cselekszik., ebből következően szolgálatára van mindenkinek. Weöres Sándornak van egy verse, amiben a következőt olvashatjuk:
"Egykor én is úr akartam lenni,
ó, bárcsak jó szolga lehetnék.
De jaj, szolga csak egy van, az Isten,
És uraktól nyüzsög a végtelenség"



2009.február.01. Mihálovics Zoltán

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 59 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 8 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség