Zsolt írta:
Áldás, békesség Mindenkinek!
Elnézést, hogy eddig nem reagáltam, de meg akartam várni néhány véleményt. Nagyjából erre számítottam. A zsiráf esete a székellyel. Ő is nézte, nézte a zsiráfot, majd kijelentette: „Ilyen állat pedig nincs.”
Az általatok felhozott idézetek mind helytállóak, de a belőlük levont következtetés nem mindig pontos. Isten az Ószövetségben sem üdvözít mindenkit. Nem ígéri, hogy minden embert, aki követi, üdvözíteni fog. Először el akar mindenkit pusztítani, mert látja, hogy rosszá vált az, amit jónak teremtett. De meghagyja Noét hitéért, és annak háza népét. Majd később szövetséget köt Ábrahámmal és megáldja annak háza népét. Azután Izsák fiai közül Jákobot választja, pedig Ézsau az elsőszülött, és Jákob tul.képpen csalással szerzi meg az elsőszülöttséget.
Sehol semmi jele annak, hogy az Úr mindenkit egyformán üdvözíteni akarna.
1Tim 2,4
A ki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson
Ez 18,23
Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?
Ez 33,11
Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?Idézet:
Szó sincs arról, hogy jócselekedetek által szimpatikus neki pl. Izsák. Isten dönt, szabad akaratából választ és elválaszt. Az elválasztás szól Ábrahám valamennyi leszármazottának (háza népének), akik felveszik a szövetség jelét, azaz körülmetélkednek. Aki nem metélkedik körül, hiába van ott, hiába szolgál, nem tartozik közéjük.
Jézus többször is utal rá – hol példabeszédben, hol szemtől szemben – hogy azokat fogadja be, akiket az Atya neki adott. Mert egyet sem veszíthet el közülük, akiket neki adott. Ő a jó pásztor, aki meghal juhaiért. Máskor szemtől szembe mondja: „Ismerem azokat, akiket az Atya nekem adott.”
Ezért nem mondhatjuk azt, hogy minden egyes ember üdvözül, mert az Atya szuverén szempontok alapján kiválasztja azokat, akiket üdvözíteni akar. Ezeket adja Krisztusnak. Ők azok, akik el tudják fogadni Krisztus áldozatát és az ő szeretetében hajlandóak élni. Ezek azok – társadalmi és etnikai hovatartozástól függetlenül – akik Krisztus tagjaivá válnak.
Hogy személy szerint valaki ide, vagy oda tartozik-e, azt kár feszegetni. Az elválasztás nem érdemekért jár, befolyásolni személyesen nem tudjuk. A mi választásunk annyiban szuverén, hogy Krisztust követjük-e, vagy sem. Nem helytálló tehát az a következtetés, hogy akár hátra is dőlhetek, mindegy mit csinálok akkor is ide, vagy oda tartozom.
Az biztos, hogy akiket Kriszusnak adott az Atya, azok nem élhetnek istentelenül, hiszen a hitükről és szeretetükről ismerhetjük fel őket. Biztos, hogy nem magamutogató, hőbörgő emberek, mert Jézus óva intette tanítványait a szenvedő arccal folytatott bűnbánatról és a hangos, utcasarki imádkozástól.
Ettől mélyebben ezt a témát kutatni nem szabad, mert Isten titkaiba akarunk belemászni, ha „névre szóló” lista után kutakodunk. Isten titkai kifürkészhetetlenek, de aki a mélyére akar hatolni, biztos, hogy büntetésben lesz része.
Maradjon nekünk annyi vigasz, hogy tanuljunk és értsünk a Bibliából, és tartsuk magunkat ahhoz, amit Krisztus mondott: „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek Titeket.”
Semmi más célom nincs ezzel a topiccal, mint a magvetés. Ha azok, akik itt vagytok és olvassátok ezt a kis eszmefuttatást - amely nagyon rövid összefoglalója Kálvin ide vonatkozó írásainak - már tudtok róla. Ha halljátok máshol, már nem idegen előttetek és ez a fontos. Egyszer pedig beérik a mag és termést hoz.
Üdvözlettel:
Zsolt
„Eleve elrendelés (Predesztináció)
Az Ágoston, Luther, Kálvin szerinti predesztináció azt állítja:
Isten nem csak eleve tudja, hogyan fog valaki dönteni, hanem meg is határozza, ki fogja elnyerni az örök életet és ki nem (Kálvin!).
Ily módon az ember saját döntése, szabad akarata nem létezőnek minősül. Az elbukás is a szabad akarat kifejeződése. Így mindannak, aki azt tanítja, hogy a valóságban nem létezik szabad akarat, következésképpen az elbukást is tagadnia kell, és fordítva.”
Kedves Zsolt felsoroltál egy két dolgot.
Ami nem veszi figyelembe szokás szerint az előtte lévő döntést.
Úgy a zsidók a pusztában mint az emberek az Úr Jézus előtt dönthettek mégpedig befolyásolás nélkül.
Isten nem teremtet senkit úgy hogy rosszul döntsön.
De úgy sem hogy jól.
A döntéseinket viszont előre láthatja (látja) ez attól még a mi döntéseink.
Az eleve elrendelésnek több hibája is van.
Nem azt csinálod amit akarsz hanem azt amit beléd kódoltak.
Ez nem igaz. Te magad építed a házad fel, amilyen mértékben engedelmes vagy Istennek olyan lesz a házad.
Nem tudom érted e a különbséget?
Míg ha kódolva van! Akkor azt teszed amit kell, egy út van számodra.
Ha terv (Isten amire felszeretne használni) van számodra amit választasz. Akkor különböző utak vannak ami döntéseidtől függ hogy melyiken jutsz hozzá.
Itt a különbség nagy.
Elkezdheted szellembe de testben is befejezheted, saját döntésed miatt.
Tévedhetsz és bizony dönthetsz is úgy hogy nem maradsz az Övé.
Míg a te verziódban ilyenre nincs lehetőség (bár Isten Igéje nagyon is azt mutatja hogy van).
Kódolva van és aki rosszul dönt az bizony nem magától teszi így azt sem ha eldobja Jézus szeretetét.
Ez megint csak Isten akaratával ellentétes hiszen azt szeretné hogy mindenki üdvözüljön.
Ezt ki is jelentette.
Bár te ezt figyelmen kívül hagyod egész mást állítva.
:D tényleg így mondja)