Zsolt írta:
Kedves Tiv!
Arra azonban kíváncsi lennék, hogy mi a véleményed azokról az emberekről, akik Krisztus idejében a követői voltak. Mindenhol azt olvashatjuk, hogy nagy tömeg kísérte. Szerették, mert csodákat tett. De mikor szóvá tette az emberek feladatait, velük szembeni elvárásait, akkor hányan maradtak? A megvendégelt ötezer ember, miután jóllakott a megszaporított kenyérrel, másnap elszéledt, mert a lelki kenyérért már nem akart sorban állni. Vagy akiket meggyógyított. Nagyon sokan voltak, és mégsem emelte fel egy sem érte a szavát a nagytanácsban. A kereszthez is csak egyetlen tanítványa kísérte el.
Mégis, amikor hírül vették, hogy Jézus feltámadott, és az apostolok elkezdték ezt prédikálni, ezrek tértek meg nap nap után. A magvetés ekkor ért be.
Azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom, akik a hegyen hallgatták Őt, azok elhívottak voltak, akik pedig a feltámadás után hittek benne, azok lettek a kiválasztottak az ő követésére. És mindkét helyen és időben voltak olyanok, akik megvetették. Kik voltak tehát Krisztus valódi követői, azaz a christianosok?
Kedves Tiv. Tényleg ellentmondásos, amit írtam?
Kedves Zsolt.
Rm 8,30
A kiket pedig eleve elrendelt,
azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
--
Hasonlítsd össze az érveiddel és meglátod hogy nem lehet ennyire szét választani az elhívást amennyire szeretnéd.
De az elhívásról gondolom ezt az Igét próbálod fejtegetni.
Mt 20,16 Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Itt Izraelről van szó és a félre tételéről.
Bár őket hívta de ők vissza utasították így lett a pogányoké az üdvőség. (ahogy Pál levezeti.)
De itt az elsőkből utolsók vannak és az utasokból elsők.
Ez nem elvetés hanem csere, amit megint csak Pál magyaráz el hogy történik.
Van egy másik ami a te elképzelésed támasztaná alá.
Mát 22,14. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Ez már eleve kiválasztásra utalna, de nem utal.
Ha megnézed előtte lévő verseket.
12. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
13. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
--
Nem elrendelésről hanem
hiányosságról beszél.
Mégpedig olyan hiányosságról amit joggal feltételez hogy lennie kell.
„menyegzői ruhád”.
Jel 7
13. Akkor felele egy a Vének közül, és monda nékem: Ezek, a kik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek?
14. És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból,
és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.
-
Látod ezért vonhatja felelőségre. „Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád?”
„és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.”
Szabad akarat. Az eleve elrendelésben nincs meg.
Hogy vannak következmények első perctől kezdve? (bűnbe eséstől)
Igen vannak. Törvények.
Rm 7,25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az
Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
Ez következménye a bűnnek ami kihatott minden embere.
De Isten nem akarta hogy Ádám ilyen helyzetbe hozzon minket.
Nagyon nem jónak tartom ha mégis eleve elrendelésnek vennénk.
Mert szembe kerülnénk Isten Igéjével.
Jak 1,
13.Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
14. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
--
Látod ezek az Igék megint csak azt mutatják hogy Isten nem nyúl bele szabad akaratodba, ha azt tenné akkor tőle kísértetnél.
Az ember tulajdon kívánságát nem háríthatja Istenre.
Az elhívás, a megkeményítés, pl Izraelre nézve, vagy Ézsau.
Bizony megtéveszthetnek.
De ha megnézzük Ézsaut akkor már lesz egy kis bele látásunk az eseményekbe.
Zsid 12,
16. Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
17. Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.
-
Isten látta ki az övé és ki nem. Sault (Izrael első királyt) vagy Dávidot.
De pont Dávidnál is felfedezhető egy kitérő ami ítéletet hoz rá. (paráznaság, gyilkosság)
2Sám 12,9 Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely útálatos ő előtte? A Hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg.
És itt a megbánás megfelelő helye.
13. Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni.
-
Nem a prófétának könyörög hanem maga Istennek.
Gondolom nem kell leírnom emlékszel rá te is hogy gyermeke Uriás feleségétől meghalt.
De Isten nem dobta el kapcsolatukat végleg hanem Salamonon keresztül áldás lett számunkra.
Mát 1,6. Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől;
16. Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitől született Jézus, a ki Krisztusnak neveztetik.
Így használja fel Isten tervében az embert.
Ha eleve elrendelés lenne akkor Dávid irányítót bűnt követet volna el.
Az hogy Isten ennyire tud alkalmazkodni az emberhez és tervét ilyen csodásan végre tudja hajtani az valóban csoda.
--
Van az Igében hogy Isten megkeményíttet embereket.
Vagy épp ilyen.
1Sám 16,14 És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett.
Van akit valóban elvet már itt a földön is, de azt is láthatjuk hogy nem ok nélkül, cselekedetei és szíve keménysége miatt.
Az az ember már jóval előtte helyt ad a gonosz kívánsága és nem engedelmeskedik. Jak 1,13-15
Ez mindegyiknél fen áll.
Nézd Sault Isten előtt hogy mentegetőzik és nem látja be bűnét.
1Sám 15,
13. És a mint Sámuel Saulhoz érkezék, monda néki Saul: Áldott vagy te az Úrtól! Én végrehajtám az Úrnak parancsolatját.
14. Sámuel azonban monda: Micsoda az a juhbégetés, mely füleimbe hat és az az ökörbőgés, melyet hallok?
…
19.
Miért nem hallgattál az Úrnak szavára, és miért estél néki a prédának, és cselekedted azt, a mi bűnös az Úr szemei előtt?
20. És felele Saul Sámuelnek:
Én bizonyára hallgattam az Úr szavára, és azon az úton jártam, a melyre engem az Úr elküldött; és elhoztam Agágot, az Amálekiták királyát, és az Amálekitákat elpusztítottam.
21.
A nép azonban elvette a prédából a megsemmisítésre rendelt juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek Gilgálban.
22. Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség?
Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!
23.
Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.
24. Akkor monda Saul Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úrnak szavát és a te beszédedet; de mivel féltem a néptől, azért hallgattam szavokra.
--
Ha elolvastad láthatod hogy nem engedelmeskedett.
Megbánás helyet másokat vádolt saját bűne miatt, és nem ez volt az első eset.
--
Fáraónak volt e előtte bűne? Igen és bizony már ítéletre volt fenntartva.
2Móz 3,7 Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és
meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.
8. Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
-
Mindegyik nép amelyik Izraelen keresztül Isten ítélete alá esett már előtte elkövetett bűneik következményét kapát meg.
5Móz 9,
3. Tudd meg azért e mai napon, hogy az Úr, a te Istened az, a ki átmegy előtted mint emésztő tűz, ő törli el azokat, és ő alázza meg azokat te előtted; és kiűzöd, és hamar elveszted őket, a miképen az Úr megmondotta néked.
4. Mikor azért kiűzi az Úr, a te Istened azokat te előled, ne szólj a te szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy örökségül bírjam ezt a földet; holott e népeket az ő istentelenségökért űzi ki te előled az Úr;
5.
Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az ő földük bírására; hanem az Úr, a te Istened e népeknek istentelenségéért űzi ki őket előled, hogy megerősítse az ígéretet, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
6. Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened nem a te igazságodért adja néked ezt a jó földet birtokul, mert kemény nyakú nép vagy te!
--
Péld 5,22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Sir 3,39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik
Ez érvényes minden embere.
Ha Pál leveleit össze vetjük akkor tudjuk hogy Pál is pontosan így gondolkodik.
Ha valamit kihangsúlyoz pl „buzdítás vagy épp pogányok” beoltása miatt azt nem jó félre érteni pláne ha ő maga meg is magyarázza hogyan is érti.
Mind ezt előre látva figyelmeztetve is vagyunk.
Pét 3.
15. És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint.
16. Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban;
a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére.
17. Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek;
18. Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.
--
Nem hiszem hogy ok nélkül lenne megírva.
Nem tudom, hogy ki a nyerő, ki a vesztes. Azt biztos, ha hittel valljuk a keresztyénséget és úgy is élünk, ahogy valljuk, rosszat nem teszünk. Sem magunknak sem másnak.
