Kedves Admin!
Frappánsan lezártad a politikán hasonló témában Rosta által indított topicot, mondván, hogy a topic kérdés nem vitatéma. Igazad van.
De azt hiszem a kisegyházak (egyesek szerint szekták) és a történelmiek viszonya megvitatható téma.
Ha úgy gondolod, hogy ennek nem akarsz teret biztosítani, akkor töröld a topikot.
Kedves Rosta!
Ha Admin is úgy gondolja, akkor itt megvitathatjuk a kisegyházakkal (szektákkal) kapcsolatos nyűgjeidet.
üdv
ex

Sziasztok!

A református egyházon belül is kialakulhat szekás gyülekezet, ill. a nem szektás gyülekezeten belül is élhetnek szektás tagok.
A szekta számomra azt jelenti, hogy egyes emberek nem tudnak és akarnak haladni az Úton, azaz ha valamit értenek már az Igéből, képtelenek tovább lépni.
A mi gyülekezetünket szektásnak tartják sokan a felekezeten belül, mert a középpontban a váltság áll és ennek hirdetése. Az újászületés szükségeségének a hirdetése a világ számára szektássá teszi a gyülekezetet, de valójában pont fordítva van.

A legmeglepőbb ilyen Ige számomra, a Zsidókhoz írt levél ezen része:

Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,
A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.
És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi.

Nagyon durva Ige a számomra és nagyon mély alázatra vezet!

Talán a szektáról még annyit, hogy egy olyan testrésznek képzelem, ami nem termi meg a gyümölcsöt, ezért az Úr levágja a testről, aminek Ő a feje!

Péter

Most figyeltem fel erre a fő címre, hát mit ne mondja nem semmi
Önmagáért beszél.

Nesze neked:
Szeretettel Tamás

Gondolom ez az Egyház szeretettel Magda

A fő cím alatt nem az Ex. által indított témát értem, hanem ami alá a téma került.

Ez a rendkívül baráti invitálás a szektákkal kapcsolatos nyűgjeim kifejtésére bátorít, így hát be is idézem a szektákról írt soaraimat:

Kedves Rosta!
Ezzel a véleménnyel az a baj, hogy
egy inkvizítor szemével nézi a többi felekezetet,
kisüt belőle a nagyegyházi gőg,
és figyelmen kívül hagyja a legalapvetőbb emberi jogot.

Inkvizítor, nagyegyházi gőg:
Honnan veszed, hogy az államnak feladata, joga, hogy az egyházakat minősítse, osztályozza, és különbséget tegyen közte?

Igen, és ha így van? Miért rossz az?

Nos igen, meg kell mérkőzni, versenyezni kell, de te úgy akarsz megmérkőzni, hogy a pályára sem akarod engedni a versenytársakat. Az egyház, a felekezet nem attól az, hogy az állam elismeri annak, hanem attól, hogy vannak-e ketten-hárman Jézus nevében? Ha pedig valakik nem Jézus nevében akarnak egyházasdit játszani, ezt a jogot nem vitathatjuk el tőlük. Az egyetlen kritérium, a törvények betartása és a mások szabadságának tiszteletben tartása.
Az állami regisztráció, elismerés nem szerepel a Bibliában feltételként, hogy valami része-e az Egyháznak, vagy sem. Az állami elismerés a jogok, előjogok biztosítása miatt kell, és a „történelmiek” ezeket az előjogokat nem szeretnék másokkal megosztani abban a gőgős tudatban, hogy mi vagyunk az igaziak, nálunk az igazság és jogunk van a többiek még a státusza felett is ítélkezni.

A gőg ugye. Eleve feltételezed, hogy csak anyagi érdekekből hozhat valaki létre ma egy kisegyházat,

-miközben éppen a történelmiek első gondolata volt az rendszerváltás után, a vagyon-
-feltételezed, hogy ezek(kicsik, újak) hasznossága alapból alatta van a történelmieknek,
-feltételezed, hogy magától értetődő, bizonyított, a történelmiek társadalmi hasznossága, pláne önzetlensége.
A katolikus egyház(most csak beszéljünk arról) történelmi mérlege egyáltalán nem pozitív, ha azt evangéliumi alapokról nézzük.

És a legalapvetőbb emberi jog, az hogy mindenki szabadon kereshesse a boldogságát és Istent. A véleményed ezt a jogot vitatja el az emberektől.
Intolerancia teljes gőzzel.
üdv
ex

No gyerekek, látom: "kard, ki kard!" (Dehát remélem, csupán fából van ez a hadakozó eszközötök. Az Ige kardja egészen más. Vajon ki tud ezzel "vívni"?).

De, hogy ne csupán fecsegjek - mert még József Attila kikel a sírjából megnézni; ki az az üres fecsaegő - szólnék párat komolyándiból is.

1.) Az, hogy egy csoportosulás szektának minősül-e, nem a (viszonylagos) kislétszámából fakad. (vö. Tamás 12 igei idézetét!)
2.) Az Istennek tetsző gyülekezet ugyancsak nem létszám függő. Gondoljunk csak a keresztyénség "bölcsőjére", amit zsidó szektának mondtak.
3.) A szektásság jellemzőjét röviden úgy lehetne mondani (túl azon a negatív és többnyire igaztalan minősítésen, hogy merev, környezetétől elszigetelődő, önkéntes gettóba vonuló), hogy a Bibliának valamilyen igazságát túlhangsúlyozza, méginkább elferdíti, és másokat figyelmen kívül hagy. Más szavakkal, illetve másféle jellegzetességgel az is jellemzője (lehet), hogy a Szentírás egészének "nem köszön vissza" egy vagy több hittétele
4.) Fenti ismérvek alapján számomra a legismertebb szekta éppen nem kisegyház, hanem maga a Vatikánból vezényelt, magát indokolatlanul római katolikusnak nevező felekezet.

Tudom, súlyos, amit mondok, de az Ige fényében más nem következik..

Eddig egyetértünk.
üdv
ex

Ex írta:

Folytatnám!

És a keresztyén ember szabadsága , hogy bárhol kersheti Istenben a boldogságát Jézus a Krisztus által!

Szeretettel Tamás

Persze ahol a legtöbb táplálékot kapja!

Új felekezetek, gyülekezetek akiknek önazonosságot kell nyerniük -Biblia Igék kiragadásával, liturgiával, szokásokkal - , hogy létüket igazolják!

Ez mind szekta!

Ebben benne van a Figyelő által írt felekezet is, ami elhajlott az eredetitől. Ahol a fej már nem a Krisztus, hanem annak földi helytartója.
Ebben benne van a liturgiájára büszke és az életét erre építő református közösség.
Ebben benne van a dolog neveinek megváltoztatásától, egy-egy Igehely túlhagsúlyozásától megtartatást remélő HIT gyülekezete.

"Levél a szektásoknak és a nem szektásoknak

Kedves hittársaim! Valamikor mindannyian szektások voltunk – a hatalmasok szemében. De ettől még nyugodtan szerettük az Istent, és szerettük az embereket. A hatalmasok – ha igazán szerettünk – meggyűlöltek érte. De nem ártott ez nekünk, ha szépen szerettünk továbbra is. Aztán – ha így tettünk – a hatalmasok rájöttek, hogy egyszerűbb lesz a dolguk, ha befogadnak minket, s megosztják velünk a pénzüket. Lépre mentünk. Részt vállaltunk a hatalomban, s holnapra már velük együtt vigyáztunk a hit és a vallások „kártékony követőire”. Olyanokra, amilyenek még tegnap mi is voltunk. Ez történt a konstantini fordulatkor.
Aztán elkövetkezett a felvilágosodás kora, s a felvilágosodottak mondották: hihesse, gondolhassa mindenki azt, amit akar. A felvilágosodás után két századdal a II. Vatikáni Zsinat is kinyilvánította, hogy mindenki a lelkiismeretén keresztül találkozik – olyan, amilyen hitvallással és vallással – az Istennel. Ami pedig az erkölcstant illeti, vannak az államnak hatályos törvényei: ölni, lopni, csalni, hazudni csak államérdekből szabad, s aki vét ellenük, megbüntetik – ha szektás meg ha nem szektás. Nem elég ez nekünk, vallásos embereknek?

Nem bizony! Akik nem szektások, kutatják a szektások bűneit. Akkor is, ha a rendőrség nem talál ilyeneket. A szektások pedig ácsingóznak azokra a javakra, amelyekben részesülnek az állam zsebéből a nem szektások. Mondanám először a nem szektásoknak: nem bűnüldöző vállalatnak akart minket Jézusunk. Mondanám másodszor a szektásoknak, hogy hagyják a fenébe az áhított állami támogatásokat. Úgy is megkapják majd, de előbb meg kell fizetni az árát. Ahogy a nem szektások is megfizették annak idején, s fizetik egyfolytában tovább.
A nem szektások olvassák csak buzgón z evangéliumot meg a II. Vatikáni Zsinatot, és szégyelljék magukat, de nagyon, ha állami pénzekből tudnak csak hitoktatni, mert hát a nem szektás szülők a balett-tanfolyamért fizetnek, de a hittanóráért nem. Inkább
hagyják, hogy a gyerekek elszabotálják a 6. vagy 7. órában sorra kerülő hittant. A szektások pedig legyenek boldogak, ha hitüket úgy is tovább tudják adni, hogy az állam nem ad fizetést hitoktatóiknak. Jómagam is – a Bokorhoz tartozván – szektásnak minősülök. Ma már nem mondják szemembe, hisz már papirosom van róla, hogy igaz katolikus vagyok: Róma rehabilitáltatott püspökeimmel, akik továbbra sem kérnek belőlem. Egyetlen prédikációra sem kértek meg, pedig már három és fél éve rehabilitáltak. Ma már csak a hátam mögött mondják, hogy szektás vagyok. Viselem peremre szorítottságomat.

A Bokor nem kér semmiféle állami pénzt. Közösségeinket fizetés nélkül táplálják azok, akiknek sikerült a közösségbe gyűjtöttek „bizalmába férkőzni”. A közösség tagjai szeretik egymást, és igyekeznek e „beszervezettek” is népet gyűjteni: egy-két barátot, baráti házaspárt, hogy segítsék őket gondolkodni arról, hogy merre is visz az Út ebben a csodálatos neoliberalista-kapitalista világban, amelynek egyedül üdvözítő dicsőségéről a hajléktalanok tesznek bizonyságot.

Valamiről végre le kellene szokniok a nem szektásoknak. Ez ortodox terület, mit keresnek itt a katolikusok és protestánsok – mondják Moszkvában. Ez keresztény terület, mit keresnek itt a buddhisták – kérdezik Nyugaton. Nincsen már ortodox meg katolikus terület. Nemcsak mi megyünk téríteni Keletre, Keletről is jönnek téríteni Nyugatra. Sajnáljuk a mohamedánokat meg mindenkit, akik megpróbálják még a kizárólagos vallás és üdvösség gyilkos és kiszámíthatatlan játékot játszani – ott, ahol ők a nem szektások.

Hol lehetne ma már az én egyházam, a katolikus, ha Rákosi Mátyás annak idején nem kezd fizetni a papoknak! Milyen lenne mára, ha egyházamnak az elmúlt ötven évet hívei buzgalmából kellett volna átvészelnie? De tudta a Magyar Kommunista Párt, hogy ezt nem szabad megengedni. Nem is engedte: fizetett. Ha engedte volna, bizony nem számítanék ma szektásgyanúsnak egyházamon belül, amelyért odaáldoztam, amit tudtam.

A kedves szektás hittársak ne törekedjenek nem szektás babérokra. A Bokornak nincs központi költségvetése meg kiadása. Csak éhező kasszája van. Minden évben elküldünk néhány milliót az indiaiaknak. Ma már nem kell kisíbolni az országból, mint a fordulat előtt, hivatalosan tehetjük: a Nemzeti Bank engedélyével, dollárban. Nem halat küldünk nekik, halászni taníttatjuk őket. Amikor majd a Bokor is igényel valamit az állam zsebéből, elindulunk afelé, hogy senki se mond minket többé szektásnak.

A fordulat után gyakran átrándultam Bécsbe, s mondtam az ottani piaristáknak: állami adóbehajtásból él itt az egész egyház. Öreg rendtársam bájosan mosolygott: az opera is! A társadalom fizesse csak meg a szolgáltatásokat! Az opera, a sport, meg a vallás is, legyen mind államilag támogatott! Csakhogy akkor a vallások többé már nem igényelhetik maguknak azt a szerepet, hogy társadalom kovászai legyenek. Csak a szektások igényelhetik. Azok, akiknek nem fizetnek: akik megélnek abból, hogy dolgoznak.

Kedves szektások, maradjatok meg szektásoknak! Kedves nem szektások, legyetek újra szektások, mint a történetek hajnalán! Boldogok lesztek, ha hazudván, minden rosszat elmondanak majd rólatok, mert tiétek az Isten Országa! Legalábbis így tudja, aki még figyel vallása alapítójára.

Bulányi György
piarista, tanár"

Kedves Kavics!
Mivel nem akarom, hogy hitgyülis topicra szűküljön ez a topic, légyszi írd meg magánban, hogy szerinted, melyik igehelyet hangsúlyozza túl a HGy.
üdv
ex

Kedves Ex! Nem gond, hogy nem olvasol Alkotmányt meg ilyesmit, mert nekem sem a napi foglalatosságom. De legalább ne büszkélkednél ezzel a hiányosságoddal. Amikor az államról írsz, hát alap problémákat hallok tőled.

A törvény azért tartja a vallásokat támogatandónak egyforma mértékben, mert meg van győződve azok társadalmi hasznosságáról.

Itt fontos kérdés, hogy mit nevezünk egyháznak? A szcientológiát, amely egy gazdasági tömörülés, és hazugságvizsgálókat használ az „egyházi” gyakorlatánál, vagy a jehovákat, akik, mint az exjehova Tivadar nem műtetik magukat, mert az vérátömlesztéssel jár, és inkább belepusztulnak a különben nevetséges betegségekbe? Vagy a destruktív közösségeket, akik a családjukkal szemben nevelik a fiatalokat, és elszakítják a közösségüktől azokat? A sort még lehetne folytatni. Ezek társadalmilag nem hasznos közösségek. Ezek nem egyházak, nem vallások, ezek szekták.

Ha ez a vélemény neked inkvizíció, meg nagyegyházi gőg, hát akkor neked az. Nekem, meg a normális keresztyén embernek, akik elsődleges feladatunknak a az elesettek szolgálatát, Isten igéjének tanítását tartjuk nem az. Tisztán látás egy olyan helyzetben, amelybe a baloldal keverte az országot, amikor nem engedte létszámhoz kötni az egyházzá válás feltételét, ahogy ez szokás jobb helyeken.



Ez a beírásod mutatja, hogy el kell olvasnod a másikat, és kicsit logikusabban kellene írnod, nem zsigerből. Véleményem szerint ugyanis mindenkinek joga, hogy szabadon kereshesse Istent.

Ugyanakkor az állam, a társadalom jogának tartom, hogy ezen Istent kereső embereket olyan formában engedje egyházat alapítani, hogy a társadalmi hasznosság legyen a mércéje azoknak a közösségeknek. Semmi szükség a destruktív szektákra, és az adókedvezményekre utazó egyházakra, amelyek voltaképpen gazdasági vállalkozások.