|
Szevasztok !
Köszönöm a segítő válaszaitokat. A munkám időnként nagyon leköt és egyébként is kellett egy kis idő, hogy elmélkedjem válaszaitokon.
Röviden még két velem közelmúltban megesett történet, ami közrejátszott az oldal indításában, íme az egyik.
Egy ismerősöm, egy rendes, tisztességes, dolgos családját szerető ember, de más beállítású más környezetben élt és nevelkedett, mint én, így a világról is más a véleményünk. Nem régen (örömmel?) mondta el, hogy egyetlen leánya megtért. Ezt elmondása szerint Ő is különösnek tartja, hisz vallásos nevelést nem kapott és Ö maga és a felesége sem vallásosak bár a gyökerek reformátusok. Mielőtt nagyon elhatalmasodott volna bennem az öröm elmondta, hogy betért és felvette a zsidó vallást. Most készül Izraelbe.
Kibírtam, hogy nem kezdem el mesélni a zsidó vallásról, a nők szerepéről a zsidó családon belül, helyéről a vallási közösségekben, stb. Elmondta, hogy háza mindig nyitva fog állni előtte oda bármikor visszatérhet, amivel természetesen én is egyetértettem.
Ami miatt nem hagy nyugodni ez a dolog az a lelkiismeret furdalás. Ugyanis korábban találkoztam a lányával, beszélgethettünk egy rövid ideig. Tudtam a gondjairól és én nem kezdem vagy folytattam rögtön Jézus tanításaival. Pedig kellett volna, hisz mi ezt parancsba kaptuk tőle (tegyetek tanítványokká minden népeket ..).
Megtette ezt néhány iskolatársa, barátnője. Járt velük Izraelben is, ahol katonák és katonalányokkal fotózkodtak. Gépkarabély a kezében, mosoly az arcon, háttérben tank, az Izraeli katonák az általuk megszállt területen, amint éppen imitálják(?), hogy célzott lövéssel robbantják szét a kődobáló arab gyerek fejét. De hol voltunk mi? Hol voltam én? Találkozhatott volna Jézus tanításaival és lehet, hogy nekem kellett volna megtennem. Ma 2007-ben, ha felmerülnek kérdések az Ószövetség népével kapcsolatban, akkor arról nem lehet beszélni, nem lehet megvitatni? Olyan embernek a gondolatait sem, aki reformátusságunk létrehozója, meghatározója? A moderátornak ki kell törölni az ilyen linket? Félünk? Kiktől? Nem inkább hívni kellene néhány zsidó vallású fórumozót, hogy beszéljük meg? Nem. Én, mi inkább hagyjuk, hogy a környezetünkben felnövő gyerekek menjenek Izraelbe arab gyerekeket lövöldözni.
Reformátusnak születtem. Szégyenkezzek?
Net! Talán mégse menjünk Izraelbe téríteni. Lassan a Dohány utcába se kell, csak nézzünk körül saját környezetünkben.
Kedves Figyelő!
Nagyon köszönöm az aggódó és figyelmeztető írásodat. Az én házasságom minden bizonnyal Istentől van. Hisz ha nem tőle lenne, akkor még egy valaki jöhetne számításba, az pedig semmi képen nem játszhatott szerepet. Istennek hála már így közel 40 év után látszanak a gyümölcsei is. Jézus tanítása szerint ez pedig igen lényeges dolog.
Komoly gondolkodásra késztetett az a felvetésed is, hogy házasságom (?) miatt vállalhatok-e közösséget Jézus Krisztussal, kimehetek-e az Úr asztalához, vagy egyházfegyelmileg ez egy bűnös, szentségtelen kapcsolat? Nagyon sok gondolkodásra késztettél. És nem tudom a választ, mármint egyházfegyelmileg talán nem is kellene, hogy ennyire érdekeljen. Illetve részemről rendben van. Én szívesen élek, szeretnék élni Jézus közösségében, az Ő gondoskodó védelme alatt. Életem során sokszor tapasztalhattam az irányomban megnyilvánuló gondoskodó szeretetét, bár néha figyelmeztetéseit is. Ez bizony fontosabb számomra, mint az egyházjog, amit talán nem is ismerek úgy, mint kellene, hisz eddig fel sem merült bennem ez a kérdés. (ezért is nagyon örülök válaszodnak). Családunk évtizedeken át adott prezsbitereket a gyülekezetnek, még lelkészek is előfordulnak úgy a barátaim között, mint a családban. Majd még érdeklődöm a vélemények felől. De addig is mikor úgy érzem, hogy szükségem van rá, mikor úgy érzem tiszta szívvel vállalhatom, kérhetem az Ő gondoskodását, fogok magamhoz venni Úrvacsorát.
Szeretettel: Manti
|
