|
C s i h a K á l m á n
1929 – 2007
Életrajza
A magas termetű, szálfa egyenes, hófehér hajú férfi meleg hangon, szelíd mosollyal beszélget velünk. Méltóság árad belőle. Életútját „fények és rácsok”, fájdalmak és csodák között járta végig. Jelképe a XX-XXI század hányatott sorsú erdélyi magyarjainknak.
Debrecenhez 30 km-re fekvő Érsemlyénben született 1929. szeptember 17-én. Édesapja Csiha Sándor földbirtokos. Édesanyja Szilágyi Erzsébet. Testvérei: Sándor és Csaba. Szerette Bihar megyét, Barantón az udvarházat, cselédeket és a tájat. Szőrén vagy nyeregben ülte meg a lovát. Hajnalonként harmatos füvet kaszált, májusi zápor után nagyot szippantott az üde levegőből. Szomjasan olvasta udvarházuk könyveit. Érdekelte a család, az egyház, a magyarság története. Néha elgondolkozott a román ortodox parókia előtt, ami a tudós, nyelvújító irodalmár Kazinczy Ferenc szülőháza helyén épült.
Tanulmányait szülőfalujában és Érmihályfalván kezdte (1936-1939), Sárospatakon folytatta (1939), Debrecen Református Főgimnáziumában tanult (1940-1944), ötödik gimnáziumát Zilahon a Wesselényi Református gimnáziumban végezte, és Nagyváradon érettségizett. (1950) Szüleit 1949-ben űzték el Barantóról, és Sepsiszentgyörgybe telepítették őket. Azon a márciusi éjszakán deportálták az ősi magyar földbirtokosokat és nemeseket is. Domiciliu obligatoriu, rövidítve D. O. lettek, kényszerlakhelyüket elhagyni tilos. Mivel éppen távol tartózkodott szüleitől, ezért véletlenül kimaradt a deportálásból, de személyi igazolványt nem válthatott. Fizikai munkát végzett. Diáktársait tanította, hogy megszerezze a tanuláshoz, az élethez szükséges pénzt. Személyi igazolvány nélkül állandóan félt, hogy elkapják, és bebörtönözik. Valóban illet rá a román megbélyegzés, hogy szülőföldjén „pozgor”, hazátalan lett.
Hivatástudattal készült a lelkészi pályára. Kolozsváron fölvették az Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézetbe. Diplomaosztás után Aradra helyezték segédlelkésznek (1956), ahol Gáj városrészben önálló gyülekezetet alapított. Nagy József professzor teológiát végzett Emese lányával 1956. november 5-én kötött házasságot Gönczy Lajos professzor áldásával. November 4-től Budapesten orosz tankok dübörögtek és okádták a halált.
A református magyarságot összefogó fiatal pásztor is szálka volt a román hatóságok szemében. A szekuritáte 1957. decemberében tartóztatta le, és államellenes összeesküvéssel vádolták, mert nem jelentette föl Fodor Pál lelkésztársát, aki Márton Áron római katolikus püspöktől jövet meglátogatta a magyarok jogai ügyében. A kirakatperben 10 évre ítélték. Egy pillanatban úgy érezte, hogy meg kell halni, de a Heiderbergi Káté Hitvallás első kérdése és felelete által megerősítette Isten, hogy „életemben és halálomban Krisztus tulajdona vagyok”. Végigszenvedte Kolozsvár, Marosvásárhely, Szamosújvár, Jilava, Periprava Lucia, Giurgeni börtöneit és a negyvennapos magánzárkát. Galacon hastífuszból gyógyította ki az Úr. Kazinczy Ferenc Kufstein börtönében tinta hiányában saját vérével írt. Csiha Kálmánnak is ez a sorsa:
Tollam nincsen, papírt nem adnak,
Nem jár levél a néma rabnak,
Csak állati sors, fájdalom.
− Lelkem lapjait tépve széjjel
Írom most rá pirosló vérrel,
E levelemet, halk dalom.
Rabságát Istentől fogadta el, és ahhoz is erőt kapott, hogy a testben-lélekben összeomlott raboknak szóljon a vigasztaló evangéliumról, tanítsa őket magyar irodalomra és történelemre. Bizonyos volt abban, hogy nem véletlenül születtünk a világba, mert Istentől mindenki föladatot kapott. Életünk nem magánvállalkozás, hanem küldetés, amiről számot kell adnunk. Szenvedéseinek súlya alatt nem roppant össze, mert ő is elfogadta az igét, mint Bethlen Gábor: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk.” (Róma 8:31.) „Börtönévek alatt megerősödtem Isten atyai szeretetében, az Úr Jézus megváltásában, és az örök életben.”
Lehet vasrács, tízszeres sötét.
Az Isten él! Kizárni nem lehet,
Meglátogatja a cellák ölét
S győz a szívek, börtönök felett.
A magyar forradalom vérbefojtása után ismét kegyetlen megtorlás kezdődött Romániában, 11 római katolikus lelkészt kivégeztek, 12 lelkész belehalt sérüléseibe, 80 személyt halálra ítéltek.
Az eladósodott Románia Amerikához fordult vámkedvezményért, valamint kölcsönért. Ceausescu kondukátor 1965-ben azzal a föltétellel kapta meg, ha amnesztiát kapnak az ártatlanul elítéltek, és szabadulásuk után munkába állhatnak. Csiha Kálmán 6 és fél év után szabadult ki. Hat és fél éves kislánya először látta apját életében, boldogan simult az ölébe és ezt kiáltotta játszótársainak: −Látjátok, nekem is van édesapám.
A Partiumi Egyházkerület püspöke Nagyváradon Buthi Sándor nem tudott parókiát adni a lelkészházaspárnak, ezért az Erdélyi Egyházkerületbe kérték fölvételüket. Nagy Gyula püspök Gogán-Váraljára, az 546 tagú gyülekezetbe helyezte ki őket, ahol 1964-1970 között szolgáltak. Egyik helyen a férj, másikon a feleség volt a lelkipásztor. Az ősmagyarok 1516-ban itt tartották utolsó „istentiszteletüket”. A műemlék kazettás templomot és parókiát renoválják, két harangot öntenek, és új parókia is épül.
Gogán-Váraljáról Marosvásárhely – Vártemplomba hívják másodlelkésznek a talentumokkal megáldott igehirdetőt. (1970-1971) A Szabadi utcán lévő templomban szolgál (1971-1972), ahonnan a Gecse utcán lévő nagy gyülekezetbe kívánják megválasztani. Vonakodott elfogadni a meghívást, de Nagy Károly egyházmegyei főgondnok megfenyegette: „Ha pedig a nagyobb munkát nem vállalod, légy átkozott.”
A Gecse utcán gyorsan szaporodik a gyülekezet. Vasárnaponként tömve a hatalmas templom. Gyülekezet látogatás alkalmával kiderül, hogy a lélekszám nem 6.800, hanem 12.550, ezért Csiha Kálmán három önálló egyházközséget szervez. Elvállalja a Marosi Egyházmegye esperesi feladatait. (1982-1990.) Útja továbbra is fények, és rácsok között vezet. Nekitámad a securitáte, hogy miért látogat és szervez gyülekezeteket? − Szárazajtán is azzal a „módszerrel” gyilkolták le a magyarokat, hogy a piactérre hajtották, és kilőtték vagy lefejezték őket. A községben nincs templom se parókia. Az esperes kérésére egy idős özvegyasszony felajánlja, hogy lakásán tartsanak istentiszteletet, amiből gyülekezet nőtt ki. Feszültségbe kerül a rest és alkoholos lelkipásztorokkal, az egymással vitázó teologiai professzorokkal. Homiletikából doktorál 1973-ban.
Miután elfoglalták a securitáte épületét 1989. decemberében, tömeg hömpölyög a Gecse utcai parókia felé, és ezt kiabálják: Csiha! Csiha! − Nagy Gyula kolozsvári püspök 1990-ben lemondott tisztségéről. A kérdés kiéleződött a Királyhágómelléki és az Erdélyi egyházkerület között, hogy ki legyen az utód? Tőkés László Erdélyben született, Csiha Kálmán Biharban született, és Juhász István professzort is jelölték. Mivel a Székelyföld Csiha Kálmán mellé állt, ezért a választók többsége reá szavazott. „Egyházunk igen nehéz korszakában hívta el őt az Úr.” „Nem esett az elbizakodottság, vagy tehetetlenség sátáni csapdájába.”
Még be sem iktatták a tisztségébe, amikor ismét halálos örvénybe sodródott. Romániában a rendszerváltás 1990. március 19-én vérontásba torkollott. Az ortodox román pópák vegyszeres pálinkával itatták az oláhokat, akik különféle szállító eszközökön, feldühödve rontottak Marosvásárhelyre. Megostromolták a Romániai Magyar Demokrata Szövetség központi irodáját. A bent lévők padlásra menekültek. Rendőrség és katonaság mozdulatlanul figyelte az ostromot. A padlásról lejövő magyarokat leponyvázott teher autókba zsúfolták azzal az ígérettel, hogy bántódásuk nem lesz. A kocsik állnak. Az őrjöngők botokkal verték a ponyvát, kővel dobálták, és ráugráltak. Kiverték Sütő András író egyik szemét. Végre a teherautó elindult a korház felé.
Másnap, március 20-án magyarok vonultak ki a főtérre, hogy bosszút álljanak a vérontásért. Cigányok állnak melléjük, és bátorítják őket: − Ne féljetek magyarok, jönnek a cigányok! − Román harckocsik csikorognak a főtéren, szemben a magyarokkal, mögöttük a román katonaság lapul. Kié lesz a Főtér? Ha a románoké, azok kifosztják az otthonokat, és legyilkolják a magyarokat. Román tiszt állítja, hogy nincs katonaság a harckocsik mögött. Valóban elvonulnak. A magyarok kételkednek, és Csiha Kálmánt kérik, hogy győződjön meg róla. A püspök halálra szántan mászik át a román páncélosokon, s amikor visszatér, ezt kiáltja: − Nincs katonaság! Béküljünk meg egymással! − A magyar tömeg csalódottan oszlik hazafelé, mert ködbeveszett előttük Erdély jövendője. Tömeges kivándorlás kezdődik. Jobb hazát keresnek.
Erdély 44. református püspökét 1990. május 29-én iktatta be Tóth Károly budapesti püspök. A végtelenül hosszú palástos lelkipásztorok sora elején a magyarországi és erdélyi püspök, kezükben a Bibliával lép be Kolozsváron a Farkas utcai templomba. Kívül és belül óriási tömeg szorong. A magas termetű püspök csodálatos érzéssel térdepel az úrasztalánál és fogadja az áldást. A szószéken János evangéliuma 6:1-13. alapján rendkívül időszerűen prédikál. Jézus az ötezer megvendégelése után parancsolja tanítványainak, hogy szedjétek össze a maradékot. − Föladatunk erőfeletti. Az evangéliumot visszük, mert egyedül az evangélium által van keresztyén ember, növekszik az egyház, szabadság és békesség terem a népek között. A diktatúrában 500-nál több egyházi iskolát, 500-nál több egyházi épületet vett el a román állam, amelyeket a reformáció óta megőriztünk. Jöjjetek összeszedni a maradékot, mert 60 parókia üresen tátong. Közel 40.000 Bibliára volna szükség nyugaton élő testvéreink anyagi támogatása mellett.
Az egyházszervező püspököt 1994-ben újra választották. Több mint 400 gyülekezetet látogatott meg. Templomok, iskolák, diakóniai központok épültek. Felesége drága édesanya és munkatársa, halott gyermeket hordozott méhében. Halálos ágyánál könnyezve fogja kihűlő kezét. „Ilyen gyönge lelkiállapotban soha nem voltam” − írja. Az RH negatív anyának tévedésből, vagy szándékosan RH pozitív vért adtak. Talán ez a szomorú esemény is kényszeritette arra, hogy szüntelenül kérje a magyar anyákat gyermekáldás fogadására.
Debrecenben 1995. április 20-án a Református Tanácskozó Zsinat elnökének választják. Világutazásai során igét hirdet, előadásokat tart és adományokat gyűjt. Lelkieket osztogat, anyagiakat hoz.
Nagy kitüntetésként fogadta, hogy a Kazinczy Ferenc Társaság tiszteletbeli tagjának választotta. A laudáció elhangzása után vette át a díszoklevelet. Érsemjén díszpolgára ugyanabban a községben született, mint nagy elődje Kazinczy Ferenc. Küldetéséről így beszélt: „Veszedelmes dolog hinni és nem hinni. Valamit tisztázni kell a lelkünkben, és el kell indulnunk egy szép, igaz magyarság felé. Nem soviniszta magyarság felé, amely abból él, hogy másokat gyűlöl, mert az elbukik. De nem is önmagát föladó magyarság felé, hanem Isten szerinti magyarság felé, amely Tőle kap mennyei erőket, és szép, igaz jövendőt akar teremteni. Egy mosolygó, derűs, erős lelkű Magyarországot.”
A Magyar Református Missziói Szövetség 2007. július 22-én választotta Tanácsába, hogy ezzel is segítse az igehirdetés nagy szolgálatában.
A törvény előírása szerint 70 éves korában kéri nyugdíjazását és visszautasítja újra jelölését. Tiszteletbeli püspök címmel ruházzák föl.
„Nyugalomba vonulása után, vándor prédikátorként” evangélizált Erdély és Magyarország drága földjén, a Kárpát- medencében, és a föld kerekségén szétszóródott magyarok között. „Azt hiszem, én vagyok az első nyugalomba vonult püspök, aki evangélizációs utazásokat tesz. A haldokló, morális válságban lévő magyarságot ébresztgetem az evangélium által. Nézzen szembe önmagával, béküljön meg Istenével a legyőzhetetlen Jézus Krisztusért.” Egy év 56 hetéből 29-et prédikált végig. A nagyvilág lett a gyülekezete. Tavasztól őszig Barantón volt az otthona, ősztől tavaszig Marosvásárhely, ahol megpihent, olvasott, írt.
Kitüntetései: 1993. Debreceni Teológia díszdoktora. − 1999 Vitézi Rend érdemkeresztje (a budapesti Külügyminisztérium megbízásából dr. Lehr György adta át.) − 2001 Érsemlyén díszpolgára. − 2002 Református Kollégium Marosvásárhely gyémánt diplomája. − 2003. Marosvásárhely díszpolgára. − A Magyar Örökség díját 2007. december 15-én a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében vehette volna át. November 4-én vasárnap Cserealján prédikál, új könyvét barátainak, családtagjainak dedikálja, és kicsit rosszul érzi magát. Kórházba viszik és másnap, november 7-én mennyei hazánkba költözött. Isten különös csodája, hogy nem útközben, Barantón, valahol a nagyvilágban szólította magához, hanem abban a városban, ahol a felesége is nyugszik. Temetésén a Gecse utcai templom zsúfolásig megtelt, a kint rekedt óriási tömeg erősítőkön hallgatta a prédikációt. Dr. Bustya Dezső püspök helyettes, legkedvesebb szolgatársa hirdette bátran koporsójánál az evangéliumot. János 9:4. alapján. − Küldetése volt Krisztusnak a világ megváltására, Csiha Kálmánnak az evangélium hirdetésére, és a keresztyéneket is küldi az Úr Jézus szolgálatára és dicsőítésére.
Egyházi szolgálatban
Csiha Kálmán alaptétele volt: „Sok egyház létezése bizonyítja, hogy Jézus Krisztus Úr.” Az egyház Ige és Lélek által születik, ezért az élő Krisztus teste látható világunkban. Egyházépítő püspök volt. Szó szerint értelmezte a törvényt, hogy „az egyház javát a magam java elé helyezem.”
Az első és második világháború után egyedül magyar népünkre sütötték rá, hogy „bűnös nemzet”. Rendszerváltás előtt és után ő is bűnbánatot, megtérést hirdetett, de éles különbséget tett a kommunizmusban kötelező sablonos „önkritika” és Szentírás szerinti bűnbánat között. Júdás árulásáért, vagy Péter tanítvány háromszoros tagadásáért nem a keresztyén gyülekezet tartott bűnbánatot. Az evangéliumi ébredés bűnbánattal és Krisztusnak odaszánt élettel kezdődik. Feszültséget okoz, ha megtértek „magabiztosan” lenézik a „hitetleneket”, vagy a hagyományos keresztyének ítélgetik a megtérteket. Az evangéliumi megújulás nem szakadásokat, hanem közösséget épít.
Erdélyben 469 anya, 134 leány, és 383 szórvány egyház van. A családlátogató Csiha Kálmán lelkész, esperessége idején gyülekezeteket látogat. Püspökké választása után még nagyobb kapu nyílott előtte, több mint 400 gyülekezetben prédikált, 32 új templom épült, 186 egyházi létesítmény nyílt meg, amelyek közül legnagyobb Kolozsváron a Bethlen Kata, Marosvásárhelyen a Bod Péter tanulmányi és diakóniai központ. Emil Constantinescu államfőnél történelmi egyházak vezetőivel együtt sürgetik magyarnyelvű egyetem alapításának engedélyét. Külföldi útjain „keresztszülőket” kér arra, hogy erdélyi diákokat segítsenek az érettségi bizonyítványig évi 240 dollárral. − Honnan vett erőt megpróbáltatásai és szenvedései között? − „Isten energiájából” −válaszolta. „Ha közel vagyunk az Úrhoz, akkor mennyei erők sugároznak reánk, megnyílnak szemeink és látjuk, mint Elizeus próféta idejében, hogy tüzes szekerek vesznek körül.”
A református pedagógiai és diakóniai főiskolákon munkások százait képezték. Állandóan sürgette a családlátogatást. A teológiai hallgatók vasárnaponként lelkész nélküli gyülekezetekbe szálltak ki prédikálni. Erdélyben 84, Királyhágómelléken 60 egyházközségben nincs pásztor. Nem kegyeskedő, uraskodó lelkészekre van szükség, hanem Krisztusnak átadott életű szolgákra, akik fölkeresik az elkóboroltakat, és mennyei táplálékkal erősítik a nyájat. Az egyház nem olyan intézmény, sem „foglalkozás, magánvállalkozás”, amiből megél a lelkipásztorság, esperesség, püspökség, tanítóság, hanem „életveszélyes felelősség”, mert nemcsak a földi, hanem az örökéletre is fölkészít. Evangélium nélkül összeomlik az ember, az egyház, a társadalom és a nemzet. Evangélium az egyetlen megtartó erő. Azért imádkozunk és dolgozunk, hogy a történelmi népegyház misszionáljon, hitvalló egyház legyen.
Szövetségek, egyesületek (Nőszövetség, Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Presbiteri Szövetség, Lelkészegyesület) alakulnak. Az Erdélyi Református Egyházkerület Agnus rádió adója Kolozsvárról sugároz műsorokat. Vezetésével Adorjáni Lászlót bízza meg. Bonus Pastor alkoholmentő misszió szervezésére Horváth Levente lelkipásztort kéri, mert a református gyülekezeti tagok, lelkészek, professzorok között voltak, és lesznek olyan teológiai vélemények, speciális munkaágak, amelyek fölpezsdítik egyházi életünket. Bűn az egymás ellen való áskálódás. Az ellentéteket tompítani igyekezett, mert az egyesületek nem egymás ellen, hanem Krisztusért és egyházáért szolgálnak. A CE (Cristusért és Egyházáért) mozgalmat a Királyhágómelléki egyházkerületben 1990 előtt és után krízis helyzet jellemezte. Erdélyben a közös szolgálatra törekedtek.
Csiha Kálmán számon tartotta a világ 43 országába szétszóródott magyarságot, aminek létszámát nem is sejtjük. Gyakran idézte Jézus szavát: „Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók.” (János 10:16.) 15 országban élő magyarokat látogatott végig. Erdély szeretetét sugározta. Melbourn református egyház milliomos gondnokának sóhaját Cadillac autóján utazva hallgatta: −Püspök úr! Házam van, hazám nincs. − Csiha Kálmán a magyar diaszpórát nem fölszámolandónak tekintette, mert komoly történelmi múltja van. Az Európai Unióban megszűnő határok után a szétszóródott magyarok között egészséges vérkeringés indulhat. Ahol szervezett egyház volt és van, ott megmaradt a magyarság, mint Kárpátalján a Szovjet diktatúra alatt. Buenos Airesben (jó levegő) a harmadik nemzetség is magyarul dicséri az Urat. Az evangéliumot és magyarságot őrző nép világítótorony lehet a nemzetek között.
Kapcsolatot keresett más keresztyén felekezetekkel, elsősorban az evangélikusokkal. Erdélyben magyar protestánsok és magyar római katolikusok együtt küzdenek a megmaradásért. Olyan felekezetek vezetőivel is érintkezett, amelyek Isten létét vallották, az erkölcs és emberiség javára munkálkodtak, mint székelyföldön a magyar unitáriusok. Találkozott a román ortodox főpapsággal is.
Ellenállt a nemzetet és egyházat pusztító szektáknak, amelyek biblikusság helyett látványosságra, anyagiakra törekedtek, romboltak a tudatlan és lélekben gyönge emberek között. Ígéretekkel, győzködéssel, fenyegetéssel szedik áldozatukat, és nincs miről tárgyalni velük.
Rendszerváltás után divat lett a keresztyénség, volt kommunistákkal megteltek a templomok, és elpanaszolták, hogy milyen sokat szenvedtek az elnyomatás idején. Aztán jöttek a hangulatkeltő ellenségek, és az egyház lejáratásával próbálkoznak. Hála Istennek, hogy egyházunk tagjai szívvel-lélekkel igyekeznek keresztyének maradni.
A teológus
A teológia görög szó, két gyökből tevődik össze: Teos = Isten, logos = beszéd, cselekedet. A teológiai tudomány Istenről és az emberről értekezik. Forrása a Biblia, amiben meg van írva, hogy mit mondott és mit cselekedett az Úr? Korunk teológiája ellentmondásos, szakembereknek is nehéz tudomány. Tévelyeg, amikor Isten helyett az embert állítja középpontba, teológia helyett antropológiával foglalkozik. Csiha Kálmán pontosan ismerte, és világosan foglalta össze a modern teológiai irányzatokat: Szentírás, Hitvallás, prédikáció című tanulmányában.
Bultmannal kezdi, aki nem a Szentírásra, hanem Jézus tanítványainak hitére építi a tudományát. − Ernst Kaseman az ős gyülekezet hitét veszi alapul. − Gerhard Ebeling az emberré lett Isten helyett a történeti ember Jézussal foglalkozik. − Herbert Braun exisztencialista tudós szerint Krisztus messiás volta tudományosan nem igazolható, ezért a krisztológia tétele szüntelenül változik, míg az antropológia állandó. Mivel Jézus Istennel azonosította magát, de embernek született Betlehemben, sorsot vállalt velünk, ezért Istenről csak úgy beszélhetünk, ha embertársainkkal azonosulunk. Az emberségben Isten van jelen, ezért a teológia iránya emberek felé mutat, és a humanizmusban oldódik föl. Az ember Krisztust megölték nagypénteken a Golgota hegyén, és meghalt, ezért igaza van Nietzschének és Robinson püspöknek, hogy Isten halott (God is dead). Thomas Altizer szerint, ha Istent megértettük, akkor megszabadultunk az autonóm Istentől. − Helmut Tillich azt vizsgálja, hogyan vonatkozik a kijelentés történet az ember személyéhez, és világtörténelemhez. − Wolfhart Pannenberg szerint a történelmi eseményeknek prioritása van Isten és a hit előtt, ezért a teológiának nem a Szentlélekre, hanem a józanész alapján vizsgált tényekre van szüksége. − Dietrich Bonhoffer német mártír teológusnak az a kérdése, hogy „a nagykorúvá lett világban hogyan fogadtassuk el az evangéliumot?” Kompromisszumot ajánlott. − Helmut Gollwitzer Ige teológiája szemben áll a humanista teológiával, mert Isten más mint az ember, és a Vele való találkozásban mássá, ujjá leszünk.
Csiha Kálmán szükségesnek tartja a modern teológiai értesüléseket, de elutasítja azt, hogy minden modern külföldi irányzatot kritika nélkül vegyünk át. Óv a száraz konzervativizmustól, és a könnyed liberalizmustól. Véleménye azonos a kolozsvári professzorokéval, hogy az erdélyi református teológiára Barth Károly hatott, aki megfogalmazta dogmatikájában, hogy a teológiai tudomány lényege és célja bibliakutatás azért, hogy mit higgyünk, mit hirdessünk, és mit cselekedjünk az adott történelmi pillanatban. A modernizmus piedesztálra emelte a humánumot, közben elveszítette az embert, az evangéliumot, és sokan hátat fordítottak a modern toleráns egyháznak.
A homiléta
Erdély ország 44. püspöke korunk egyik legtudósabb, legfölkészültebb, legnépszerűbb igehirdetője volt, aki éppen olyan örömmel szolgált legeldugottabb falucskában, mint nevezetes nagyvárosi gyülekezetben. A kiváló egyházszervező és irodalmár világhírű lett. Igehirdetésének alapelveit hat pontban sűrítette.
a./ Biblikusság − Az igehirdető ne dogmatikai tételeket, tudományos fejtegetéseket, erkölcsi tanításokat boncolgasson, mert ezek szembeállítása, megvitatása nem a szószékre valók. A bibliai kontextusok fölsorolása helyett ássunk az alapige, a textus mélyére. Az ismételgetett téma prédikációk, mint például a jó cselekedetekről, vagy emberi bűnökről, unalmassá válnak. Készüléskor imádságban kérjük Isten kijelentését, nehezebb bibliai szövegeknél foglalkozzunk az exegetikai, hermeneutikai problémákkal, és a világos, határozott gyakorlati üzenettel lépjünk a szószékre. A fölolvasás nem igehirdetés, hanem a tehetetlenség jele. Az igehirdetés bibliafordítás, illetve bibliamagyarázat.
b./ Textusszerűség − Azt jelenti, hogy önmagunkat megüresítve, megkaptuk és elfogadtuk Isten üzenetét, hogy mit prédikáljunk. Az ige megragadott bennünket. Nem a textusról beszélünk, hanem belépve a textus világába, az Úr igéje szól általunk.
c./ Hitvallásosság − Egyházi és nem egyházi összejöveteleken, személyes beszélgetésekben azonosulok a Heiderbergi Káté és a Helvét Hitvallás református tantételeivel.
d./ Gyülekezetszerűség − Azt jelzi, hogy ismerem a hallgatóság összetételét, gondolkodását, történelmi-társadalmi helyzetét, bánatát és örömeit, ezért „ugyanazon hullámhosszon” vagyok velük. A legegyszerűbb falusi asszony is érzi, megérti, hogy róla van szó. Gyakorlati üzenetet, reményt, erőt sugárzunk a konkrét gyülekezetben.
e./ Dinamikusság − Az igehirdetés alatt olyan mennyei erők áradnak, amelyek megváltoztatják, vigasztalják, erősítik, újjászülik az embert a jelenlévő Szentlélek által. Ez a prédikáció döntő lényege.
A kárpátmedencei esperesek konferenciáján is kérte, hogy minden prédikációnak legyen evangélizációs jellege. Lelkipásztornak és gyülekezetnek evangéliumi megújulásra van szüksége. Ha ez megtörténik, akkor taszító kegyeskedés helyett, öröm sugárzik belőlünk, mert „Krisztus szerelme szorongat minket”, és nem a missziói előadó, vagy más egyházi vezető unszolgat a szolgálatra.
f./ Pasztoráció − Az igehirdető elsőrendű feladata állandó lelkigondozás, vagyis személyes beszélgetés, családlátogatás. Aki ezt elhanyagolja, az a gyülekezet feje fölött prédikál és széthull a közösség. A jó igehirdető intenzív kapcsolatban él az emberekkel, és a napi problémák megbeszélésének fonala is Jézushoz vezet.
Csiha Kálmán a legyőzhetetlen Krisztust prédikálta, Akit sátáni erők próbáltak kiradírozni a történelemből. Bálványokat csináltak maguknak és azok rabjai lettek. De hová tűntek a hivalkodó aranyborjuk, csiszolt ideológiák, csodás világbirodalmak híres és hírhedt vezérei, akik megváltó istenként mutogatták magukat. Eltűntek és el fognak tűnni a jövőben is. De Krisztus örökkévaló!
Csiha Kálmán dogmatikája és etikája
A dogmatika „tárgya”, hogy mit higgyünk, valljunk és tanítsunk, az etika „tárgya”, hogy mit cselekedjünk? Az életünkben anyagi dolgok, valós és álproblémák, társadalmi, gazdasági és politikai helyzetek mellett belső, lelki, szellemi kérdések is vannak. A dolgok lényege pedig az, hogyan állok Istennel, önmagammal és embertársaimmal szemben? Az élő ember test, lélek és szellem, amelyek szorosan összetartoznak. Például, ha beteget placebóval kezelnek, amiben nincs gyógyszer, akkor pszihésen is fölépülhet. Lelkünk gyógyíthatja testünket. Másik eset, amikor művész ujjai roncsolódnak, és többé képtelen hangszeren játszani, lelkileg összeroppanhat. Testünk állapota kihat a lelkünkre. Testi gyógyulás időleges, mert a halálunkig tart, a lelki gyógyulás üdvösségre vezet.
A beteglelkű ember jónak tartja a rosszat, például a lopást vagy gyilkosságot, de rossznak tartja a jót, például részt venni az istentiszteleten. Diktatúrában az a jó, ha üldözik a keresztyéneket, a Biblia szerint ez nagy bűn. Az ember ítélőképessége rossz, és velejéig romlott. A beteglelkű saját igazságát és jogait követeli, önmagát isteníti, szakkifejezéssel „önmagát valósítja meg”, amit eudaimonizmusnak nevezünk. Hitler, Sztálin, vagy ÁVO-s parancsnok gőgjében Isten fölé próbálta emelni magát, hogy másokat megsemmisítsen.
Isten parancsolja nekünk, hogy „térjetek hozzám, és én is hozzátok térek.” (Malakiás 3:7.)Mellette vagy ellene dönthetünk. A megtérés olyan titok, mint a fogamzás és a születés, pillanatok alatt, vagy hosszú vajúdással történhet. Jézus érintésére változás lesz bennünk, önistenítés, Isten tagadás helyett a Szentlélek által fölismerjük bűneinket, és hisszük Krisztus haláláért a bűnök bocsánatát, és megbecsüljük embertársainkat.
A hagyományokat őrző erdélyi gyülekezetekben is fordultak elő szélsőséges térítések, amikor evangélizáció után a templomból kiküldték a jelenlévőket, és csak a megtérteket hívták vissza. Ez a módszer szembefordíthat az igével és egymással. Egyházunk az evangélium élővizét szállítja, és gátakat is emel.
Krisztus Király nemcsak az egyénben, hanem a történelemben is csodákat cselekszik, például a kommunista diktatúra vérontás nélkül bukott meg. A nyereségvágyból indított háború súlyos vétek, amit megítél az Úr.
A keresztyén ember imádság, bibliaolvasás, istentiszteletek látogatása, és úrvacsoravétel által erősödik a hitben az Istennel és emberekkel való közösségben. Az anyaszentegyházban és a Bibliából mennyei erők sugárzanak, mert „a teljes írás Istentől ihletett.” (II. Timóteus 3:16.) Naponként olvasd a Bibliádat, hogy erőt és vezetést kapj belőle. Ha mellőzöd az igét, akkor önmagadat, családod és nemzeted életét rontod meg.
Csiha Kálmán szinte minden alkalommal, minden helyen és időben jaj-t kiáltott az önpusztítás miatt! Nemzetünk testét az abortusz fekélye bomlasztja. Országunkban ötszöröse az európai átlagnak, mert 60 megfogant életcsirából 59-et megölnek. A magzatelhajtás istentelen gyilkosság. A homoszexualitás bűn és fertőzést terjeszt. Az öregedő, félrevezetett lakosság mohón kapaszkodik az anyagi javakba, mert nem ismeri Jézus szavát, hogy „aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt.” (Lukács 9:24.) Sminkelt kifejezéssel a „demográfiai hullámvölgy” 1956 után kezdődött, hat millió anya ölette meg gyermekét. „Valahonnan induló tudatos nemzetgyilkosság van.” Az önmagát pusztító magyar nép saját sírját ássa, és a zuhanást csak az evangélium állíthatja meg, ha rádöbbenünk, hogy a halál átok rajtunk, az élet pedig Isten ajándéka.
A sötét, gyászos leírásban egy szép, derűs pillanatot is felidéz. − Diplomaosztó ünnepségen bájos fiatal leány édesanyjába karolva, színes virágcsokorral lépett hozzám. Az édesanya örömtől csillogó szemmel büszkén mutatott gyermekére. − Tetszik tudni, őt akartuk elvetetni férjemmel, közös elhatározással, amikor meglátogatott bennünket, és imádkozott érettünk. Köszönjük Istennek.
Politikai, társadalmi, gazdasági ügyekben Csiha Kálmán Hitlerrel, Sztálinnal, Kun Bélával, Rákosi Mátyással példálózott, akik véreskezű „osztályellenesek” voltak. A piac éhség, a hatalomvágy fűtötte őket, hogy megszerezzék a zsidók és nagybirtokosok vagyonát. Kiadták a jelszót, hogy: „Szabadság, egyenlőség, testvériség! Világ proletárjai egyesüljetek!” Minden a közösségé, mert egyedül az állam a jó gazda! A kommunizmus 1990 után magántőkévé változott, mert kiderítették, hogy az állam rossz gazda, és ha külföldi tőke bevonásával mindent privatizálunk, akkor felépül a szép jövendő. Kialakult a milliárdosok zárt köre, talpon maradt a középosztály nagyobb része, szaporodnak az állástalanok és a kivándorlók.
A keresztyén dogmatika és etika forrása Isten, és nem az ember. „Az Úré a föld és annak teljessége.” (Zsoltárok 24:1.) Ég és föld az emberrel együtt Isten tulajdona, mi csak sáfárok, gondviselők vagyunk, és dolgainkról, gazdálkodásunkról is számot kell adnunk a Teremtőnek. A pénz és vagyon fölött sem az önző ember, hanem az élő Isten uralkodik. A keresztyén nem önmaga megvalósítására törekszik, hanem az Urat szolgálja, és dicsőíti az embertársai javára. A református keresztyén minőségi ember.
Homo politicus
Csiha Kálmán igehirdetéseiben, előadásaiban kényes gazdasági, társadalmi, politikai kérdésekkel is foglalkozott, mert homo politicus is volt.
Politikáról, politizálásról pozitív és negatív vélemény ütközik. A pozitív oldalon lévők szenvedélyesen politizálnak, képviselőséget vállalnak, szavaznak, és csordogál kezükbe a pénz. A negatív oldalon lévők közönyösek, vagy undorodnak a politikától, és követelik, hogy az egyház ne politizáljon, mert az bűn. − Mit értünk politika, politizálás alatt? Polisz görög szó, várost, közösséget, földrajzi helyet jelöl. A politika állami hatalom megszerzésére, megtartására, vagy éppen megsemmisítésére irányuló törekvés. Olyan eszmerendszer, amihez mindenkinek joga és kötelessége alkalmazkodni, akár diktatúra, akár demokrácia, akár liberalizmus, akár nemzeti irányról van szó. A politikus társadalmi kérdések megoldásán dolgozik a közösségért, vagy saját érdekében alkalmazkodik a kialakult helyzethez.
Poliitizálhat-é az egyház, vagy a lelkipásztor? Úgy nem, hogy politikai vagy ideológiai célokat képvisel az egyházban, vagy azon kívül, mint Hitler idején Deutsche Christen-ek a német nacionalizmust, vagy Sztálin idején békepapság a kommunizmust. De politizálhat a lelkész, vagy keresztyén úgy, hogy istenes vagy istentelen állam adott helyzetében és pillanatában az Úr beszédét hirdeti. Nem pártot képvisel, sem gondolatainak foglya, hanem Istennek küldötte, mint József Egyiptomban, akit ártatlanul elitéltek. Kiszabadulván a börtönből önsajnálkozás vagy megtérésre hívó prédikáció helyett Isten döntését jelenti meg a hét bő és hét szűk esztendőről. Az egyiptomi fáraó, vagyis az állam elhiszi, elfogadja ezt a jövendölést. Így maradt meg Egyiptom (I. Mózes 41-46.) Ézsaiás és Jeremiás próféták társaikkal együtt figyelmeztették Izrael királyait és vezetőit, hogy a babiloni sereg beveszi Jeruzsálemet, ne szövetkezzenek Egyiptommal, hanem hajoljanak meg Babilon előtt. Visszautasították a prófétákat, és belepusztult Izrael. (II. Krónika 36:15-17) − Szabad-é a császárnak adót fizetni? − faggatták Jézust, a legkényesebb politikai kérdésről, az adóról. Jézus válasza: „adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az Istené.” (Márk 12:14, 17.)
Csiha Kálmán a kommunista diktatúrában, rendszerváltás alatt és után nem politikai, filozófiai programot képviselt, hanem Krisztus igéjét, Aki bármiféle rendszerben egyetlen megtartója egyénnek, egyháznak és nemzetnek. Utolsó könyveinek címe: Nemzet és Evangélium Kolozsvár 2007. Honvesztés vagy honfoglalás? Budapest 2008. Az egyház népünk megtartása érdekében politizálhat, de óvakodjon a pártpolitikától. Politikára szükség van, de lelket csak egyház adhat a nemzetnek. Lélek nélkül elsorvad az ország.
Néhány kritikusa szerint az olcsó evangéliummal ringatta végig Erdélyt, Magyarországot, és a nagyvilágot. Simogatott a fenyegetés helyett, és hallgatott a bűneink miatt haragvó Istenről. − Ez a kritika téves, mert feddette a képmutató egyháztagokat, az aluszékony lelkipásztorokat, intette a pusztulás felé sodródó egyházunkat, magyar népünket. Prédikációiban gazdasági, társadalmi, politikai kérdéseket is érintett. Homo politicus is volt.
A magyar történelem tragikus fordulatairól szomorúan beszélt. Moháccsal kezdte, hogy 1526-tól 150 évig pogány török sarcolta országunkat, de a reformáció által Isten megtartotta népünket. Nagy lépést ugrik át Mohácstól a Trianoni vérbíróságig, amikor 1920. június 4-én összekaszabolták nemzetünket. Az elmúlt évtizedekben tilos volt emlékezni azokra a dicsőséges és tragikus eseményekre, amit lefizetett hamis „történészek” „Horthy fasizmusként” gyaláztak. A Trianoni Diktátum után, az erdélyi magyar tisztviselők megtagadták a hűségesküt, ezért kenyér nélkül maradtak, és a magyar állam sem kárpótolta őket. Megnehezült az egyházi élet, de meghagyták az egyházi iskolákat, tanárokat, mecénásokat, főurakat és az öntudatos középosztályt. Kis lélegzetvételhez jutottunk 1940-44 között, amikor ismét magyar világ köszöntött reánk. Románia 1944. augusztus 23.-án átállt az oroszokhoz, és augusztus 25.-én Sztálintól kérte Erdélyt, amire kedvező választ kapott. Antonescu fasiszta gárdája második világháború elején leölte a zsidókat és magyarokat, de 1944-ben beolvadt Maniu parasztpártjába, úgy mint Magyarországon 1945. elején a nyilasok ÁVO-s osztagok lettek. Erdélyben „etnikai tisztogatás” kezdődött, haláltáborokba hurcolták, vagy kivégezték a magyarokat, Kolozsváron 24.000 embert „likvidáltak,” a zsidó irodalmi Óváry családot saját palotájukban golyószóróval semmisítették meg. A Nagyszebeni és Nagyszalontai Református Egyházmegyékből minden lelkipásztort elhurcoltak. Az 1947.-ben meghozott „békeszerződésben” Románia biztosította „fajra, nyelvre, vallásra vagy nemzetiségre tekintet nélkül” mindenkinek a szabadságát, − papíron.
A koncepciós perek 1951-ben kezdődtek. Hogy születik a parancsuralom? Először azzal, hogy nem vesszük észre a diktatúrát, aztán nem vesszük komolyan és hallgatunk a diktatúráról, végül lebénít a félelem. A diktátor ráébred, hogy kedvelik a személyét és hallgatnak rá, bíznak benne, és lehetőséget kapott az uralkodásra. Az „erő szeretet nélküli diktatúra, a szeretet erő nélkül elszálló hangulat.” Hitler kijelentette, hogy az eget madarakra és papokra hagyjuk, de a földön mi uralkodunk. A diktatúrák vérontásba, haláltáborokba vezetnek. Szörnyű csapás, amikor erkölcstelen, önző, uralkodni vágyó maffia vezér lesz az ország vezetője. A diktatúra fölszámolt 531 református iskolát, 6 nagy internátust, tanári és kántori lakásokat. Mivel az egyház és nemzet jövőjében sorsdöntő az iskola, ezért 1990. után Templom és Iskola Egyesület alakult.
Az 1956-os magyar forradalom napjaiban a diktatúra félt, Erdély pedig reménykedett. Miután orosz tankok vérbe taposták a fölkelést, fokozódott az elnyomás erőssége, a kegyetlen üldözés magyarok ellen. Gyalázatosan megaláztak bennünket, amikor magyar állami és egyházi megbízottak látogattak hozzánk, hogy nyugodjunk bele a sorsunkba. Ezalatt lelkipásztorokat, presbitereket, egyesületek tagjait hurcolták el, életfogytiglani börtönre, vagy halálra ítélték őket. Főleg a CE szövetség tagjaira vadásztak. 1957-ben kaptam én is 10 év börtönbüntetést. Mindenhez engedélyért kellett folyamodnunk, a templom, a gyülekezeti terem és az írógép használatához is. A diktatúra ütött, mert félt, minél nagyobbat ütött, annál jobban félt.
Ceausescu kondukátor kivégzése után 1990-ben rendszerváltás történt. Társadalmi rendezvényeken divat lett az egyház szerepeltetése, ami nem vallási reneszánsz volt, hanem Jézus hasonlatával a „meszelt sírok” jelképe. Azt hittük, hogy demokrácia köszönt reánk, és Erdélyben székely autonómia lesz. Nem így történt, mert a kommunizmust kemény kapitalizmus váltotta föl. Az erőszakos, veszteséges, rabló kollektivizálás után, erőszakos, veszteséges rabló privatizáció következett, úgy hogy az államosított egyházi vagyon parányi részét kaptuk csak vissza. Éveken át elhúzódó pereskedés folyik egyház és állam között. Stolojan miniszterelnökhöz küldött levelében (1992) tiltakozott a házkutatások, templomok, temetők, emlékművek meggyalázása ellen. Román nacionalisták akadályozzák a nyelvi, egyházi, nemzeti életünket azzal is, hogy színtiszta magyar falvakba állami költségen ortodox templomokat építenek, és magyar területen is követelik a román nyelvet. A budapesti nemzeti kormány 1998-tól magyar igazolvánnyal segített bennünket. Ez nekünk lélegzetvétel volt. A székely autonómia megalakulását tűzzel-vassal akadályozzák. A második világháború után határmódosítások, vagy új határok kijelölése, új országok megalakulása kezdődött. Például Francia és Németország, Csehország és Szlovákia között. Az északi államok a Szovjetunióból, déli államok Szerbiából léptek ki. Ukrajna önállósulásakor az ukrán elnök fölkínálta Magyarországnak a határmódosítást, de a magyar kormány eljátszotta a lehetőséget, hogy „nincs területi igényünk.” Belénk sulykolták, hogy a Trianoni diktátum fölbonthatatlan.
Ezer éves történelmünk legfájóbb ütése 2004. december 5-én mély sebet vágott szívünkbe. A magyar szocialista kormány elnöke megmentett magyarokat a magyaroktól, és népszavazással pecsétet ütött Trianonra. Ez volt az utolsó „tömeg abortusz”, amikor a magyar nép saját testéből taszított ki bennünket. Az utódállamok gúnyos pergőtüze zúdult reánk, Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és Délvidéken, hogy sem náluk, sem az „anyaországban nem kívánatos a magyarság.” Ha Erdélyből más országba utazunk, úgy fogadnak bennünket, mint törzsgyökeres románokat, szlovákokat, vagy oroszokat, akik „elmagyarosodtak”. Zsidók és szlovákok kettős állampolgárságot élveznek Magyarországon, de az elszakított magyarság kinyújtott kezét visszatolta a félrevezetett lakosság. A „lakosság”, mert már alig beszélhetünk nemzetről, csak kapzsi béresek által terelgetett birkanyájról. Nem akartunk Erdély drága földjéről menekülni, csak szerettük volna, hogy a vérünkből való vér, csontunkból való csont vállaljon bennünket, de a vezetők és a nép kitagadtak bennünket. Magyarország borotvaélen táncol, mert elveszítette lelkét, történelmi gyökereit, nemzeti öntudatát. Az Isten nélküli országnak nincs felsőbb erkölcsi normája. Már vége a gyásznak és temetésnek, csak siratjuk nemzetünket. Magyarok ezrei hagyták el Erdélyországot, ezalatt Romániában soviniszta, nacionalista párt és irányzat tőr előre. Politológusok jövendölik, hogy Magyarország egy évszázadon belül kipusztul. Van-é esélyünk a megmaradásra? Igen, ha Istentől elhívott, karizmatikus egyházi és állami vezetők nem önmaguk hasznára és dicsőségére dolgoznak, hanem a nemzet javát, fölemelkedését szolgálják. A lelkipásztorok példamutató elöljárók legyenek. Magyar népünk csak úgy maradhat meg, ha Isten újjászül és formál bennünket, így indulhatunk el újra egy szép és igaz Magyarország felépítésére.
Élete utolsó prédikációiban textusait élesen magyar népünkre alkalmazta. Néhány idézet, címe: „Az irgalmas samaritánus”. (Lukács 10:30-39) A Jeruzsálemből Jerikó felé siető embert kirabolták. A magyar népet is kirabolták, elszakították területeit, vagyonát, és kifosztották a lelkét is. A bajban egyetlen megoldás az „irgalmas samaritánus”, az Úr Jézus Krisztus, Aki azért jött, hogy meggyógyítson. − „A tékozló fiú”. (Lukács 15:15) A fiú kikérte apjától az örökséget. Magyar népünk is kikérte Istenünktől „saját részét”, kikérte önmagát, kényelmét, születendő gyermekeit, mert Isten nélkül óhajt élni. Fölszámolta múltját, becsületét, elszórta vagyonát, feladta lelkét, önmagát és moslékot kíván. Könyvek, filmek, rendezvények, felvonulások moslékot kínálnak, amelyek megfekszik a gyomrot és tönkreteszik a testet- a lelket. De meg lehet fordulni, mert mennyei Atyánk vár, és visszafogad. Benne és általa lehet új kezdet, és áldott élet. − „Halál a fazékban”. (II. Királyok 5:38-41) Elizeus próféta idejében a szolga figyelmetlensége miatt méreg került a fazékba. Mérget főztek. Mennyi mindent dobáltak 1100 éves magyar fazekunkba: szemfényvesztést, ideológiát, félelmet, gyűlöletet, hazugságot, gyilkosságot, hatmillió gyermek jajkiáltását. Az Úr tisztította meg a romlott ételt Elizeus által. Egyedül Isten segít rajtunk a keresztyének, az anyaszentegyház által. Gyógyító küldetésünk van. A nemzetet csak az egyház mentheti meg, ezért a lelkészek, a keresztyének kötelessége, hogy igét hirdessenek, látogassanak, mennyei erőt sugározzanak. Ne hátul kullogjanak, hanem elől mutassák az utat, legyenek a világ világossága. A vallás magánügy, de a Jézusba vetett hit személyes, családi, egyházi, nemzeti és világraszóló ügy! Jézus mennyei szeretetet hozott nekünk, és lesz új Magyarország, ha szívünkben Jézus az Úr.
Életét a „Számadás” című versében foglalta össze.
…
Nem érdemeltem, és szerettek.
Meleg szemek sírtak, nevettek,
S az utamon jöttek velem.
Óh nem cserélnék senki mással,
Sok könnyel és sok kacagással.
Szép volt nagyon az életem.
Csiha Kálmánra úgy emlékezünk vissza, mint Dávid, Saul királyra: „Nem tudjátok-e, hogy nagy fejedelem esett ma el Izraelben?” (II. Sámuel 3:38/
Jogos kérdés, hogy mi értelme van történelmünk jeles, vagy jellemtelen személyeivel foglalkozni? A történelem szereplőiről Bibliánkban kettős választ kapunk. Az egyik rossz, a másik jó példát mutat. Az egyik válasz figyelmeztet, a másik bátorít. Rossz példa Júdás levele 12-13 versében olvasható: „Ezek szennyfoltok… víztelen szelektől hányt-vetett fellegek, elhervadt… tőből kiszaggatott fák… akiknek a sötétség homálya van fönntartva örökre.” A másik válasz, bátorítás Zsidók 13:7-8-ban: „Emlékezzetek meg a ti előjáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz.”
Csiha Kálmán irodalmi munkássága
Prédikációk, cikkek tanulmányok a Református Szemle füzetekben Kolozsvár
Találkozás Jeruzsálemben 1953 − Kitárult szívek 1954 − Francia ökumenikus Biblia fordítás 1968 − Pünkösd nagyhete 1969 − Pünkösd III. napja 1969 − Az ortodox-protestáns ökumenikus mozgalom fejleményei 1964-től napjainkig 1970 − A prédikáció hallgatás homiletikuma 1970 − A temetési igehirdetés 1971 − Könyvek, folyóiratok 1972 − Húsvét II. III. napján 1974 − Húsvét után I. vasárnapra 1974 − Újzsenge vasárnapja 1977 − Oculi vasárnap 1978 − Lelkipásztorok egyházfenntartói járuléka 1978 − Új év napja 1980 − Molter Károly koporsója mellett 1982 − A tanfolyam kiértékelése 1982 − A visszakapott testvér 1982 − Új Énekeskönyv felé 1983 − Virágvasárnap öt arca 1984 − Karácsony 1984 − Váll Károly koporsója felett 1985 − Megmarad 1985 − A parókus lelkipásztor és segédlelkész viszonya 1985 − Evangéliumi energiagazdálkodás 1985 − A házasság lelki gondozása 1985 − És az ige testté lett 1986 − Hogyan használhatjuk az Institutiót az igehirdetésben 1986 − Ajándék az új év partján 1987 − Hervadhatatlan örökség 1987 − Csak Jézus egyedül 1987 − Vallomás a lereszt alatt 1988 − Ellentmondás és azonosság a feltámadás és örökélet kérdésében az Újszövetség irataiban 1988 − Barabás Benedek koporsójánál 1988 − Imre Lajos missziói előadói tevékenysége 1988 − Isten szeretete 1989 − Az igehirdetés dialektikája 1989 − Új esztendei gondolatok 1991 − Két homiletikai kérdés 1991 − Az Ószövetség mitikus és legendalisztikus elemeinek helyes értelmezése 1991 − A lelkigondozó lelkigondozása 1991 − Püspöki jelentés (1991) 1992 − Az evangéliumi egyházak bizonyságtétele és szolgálata egy szekularizált társadalomban 1992. U.a. 1993 − A Sárospataki Theológiai Akadémia köszöntése 1992 − Az idő határán 1992 − Égető kérdéseink 1993 − Jeruzsálem kőfalai alatt 1994 − A pasztorációra való felkészülésünk az urbanizáció mai körülményei között 1994 − Üzenet Délafrikából 1994 − A keresztyén erkölcs értékei és a piacgazdaság 1994 − Templom és család 1994 − Az új év küszöbén 1995 − Püspöki jelentés (1994) 1995 − Kelj fel és járj 1995 − Ábrahám örökösei 1995 − Ekkleziasztikai önismeretünkről 1995 − Kettős feladat előtt 1996 − A gyermek sajtó feladata 1996 − Szabó Dezső egyház- és nemzet látása 1999 − A református lelkiség 1999 − Bánffy Miklós az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka 1999 − A szépség titka 2005 − Vállalni kell 2005 − A cserépedény kincse 2006.
Tudomány, tanítás, történelem, irodalom. Önálló könyvek, Kolozsvár.
Előkészítő kérdések 1990 − Út a pusztaságban 1991 − Fény a rácsokon (önélet írás) Budapest 1992 (Német és angol fordítás Budapest 1992) Isten asztaláról 1993 − Holtomiglan- holtáiglan 1994 − Ábrahám öröksége Hárántól Hebronig Budapest 1995 − Isten ösvényein 2000 − Templom küszöb (versek) 2000 − Jöjj fel a hegyre 2000 – Jézus érintése 2001 − Téli méhek balladája (versek) 2002 − Gyülekezet építés 2003 − Börtöntől a püspökségig (önéletírás) 2004 − Harangszó az elsüllyedt világból (önélet írás) 2006 − Nemzet és evangélium 2007 − Honvesztés vagy honfoglalás Budapest 2008. szeptember 26.
Dokumentáció
Szigethy Rudolf: Romániai magyar könyvkiadás 1990-1998 Transindex − Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség kronológiája 1990-2003 Transindex − Több szerző: Cselekvő hit Kolozsvár 2000 − Több szerző: Emlékkönyv Csiha Kálmán püspöki szolgálatának 10-ik évfordulóján Kolozsvár 2007 − Somogyi Botond: Életrajz É.n. − Hírlevél a Kazinczy Ferenc Társaság tájékoztatója 2004 május, 2008 február − Reformátusok Lapja 2007 december 23.
Rádió (Budapest Kossuth)
Toronyi Ferenc: Az erdélyiek uniós reményeiről. 2004 április 28, ismételve 2004. május l. − Kondó Katalin: Interjú Csiha Kálmánnal az Erdélyi Református Egyházkerület tiszteletbeli püspökével 2007 április 8.
Köszönöm dr. Nagy Attila adatközléseit, segítségét!
Fony, 2008. október hava.
Bojtor István
református lelkipásztor
Széphalom, A Kazinczy Ferenc Társaság Évkönyve
|
