figyelő írta:
Idézet:
Nekem az a benyomásom a veled való fórumozáskor sokszor (nem mindig), mintha egy egzaltált jehova tanúval beszélgetnék, aki minden másodpercben előkapja a Bibliát,
Mindezt nagy bánatomra a bebetonozott Rosta mondta. Aligha szorul Exrefis az én védelmemre, de teljes elfogulatlansággal állíthatom, hogy ha Jehova Tanúi (sic! - és nem jt.) a "minden másodercben" előkapott Bibliát magára nézve is kötelezően idézné, s ahhoz igazodna (s nem nem Joseph Smith agymenésein keresztül) - akkor oda jutna, mint Ex. S te, kedves Rosta mindig csak áttételesen, mintegy háttér-irodalmat citálod Isten szent Igéjét, ami maga az Élet és Valóság - szemben minden emberi okoskodással. (vö. Ézsaiás.
"az én gondolataim, nem a tiétek...amennyivel magasabb az Ég a Földtől..."Ebben tökéletesen igazad van, igyekszem a magam szavaival érvelni, és az igéket csak a legvégső esetben használni. Ennek több oka is van. Például már gyerekkorban rögződött bennem, a magam környezetében, egyfajta ige használat.
A református falusi ember először is nem dumált gyerekkoromban annyit a magasabb rendű dolgokról, mint a mai ember. Persze tudta mi a lényeg, de nem szerette, ha azt hígították. Sok beszédnek sok az alja, szokták mondani, és még más szólások is voltak erre, gondolom ismersz te is egy párat.
A falusi református ember a szórakoztató beszélgetés képességével rendelkezett, ami egyben istenes beszélgetés is volt. Tudott igényesen információt átadni úgy, hogy láttatott, szórakoztató volt az előadás módja, mindemellett tömören is képes volt beszélni. Mivel nem volt rádió, televízió, a mindennapi, esteli beszélgetések során csiszolódott. Ahol kellett naponta többször használta Isten igéjét, miközben azt hangoztatta, hogy Isten nevét a szádra hiába ne vedd.
Nekem van egy sajátos képem arról, hogy mikor kell Isten igéjével élni a tapasztalataim alapján. Nyilván másnak más erről a véleménye, mert más szokások szerint szocializálódott. Sokszor nekem azok az ige használatok furcsák, de nem valami sűrűn szoktam szóvá tenni azt.
Vannak akik állandóan igékkel élnének beszélgetésük közben, és a köznapi értekezéshez legszívesebben csupán a Jónapot, Viszontlátásra szavakat használnák csak, az összes többi meg idézet lenne a Bibliából. Itt a fórumon is tapasztalhattuk, hogy egyesek olyan csodálatosan, istenesen tudnak írni, beszélni, hogy könny szökik az ember szemébe, olyan nagyszerű igéket hoznak, hogy leesünk a székről. Csak amikor azokat az igéket le kellene fordítani a hétköznapi jelentésre, értelmezni kellene azokat, vagy mondjuk tettre kellene váltani azokat, akkor bizony előfordul, hogy a szónoki lelkesedés még nem minden.
Vannak más szokásokkal rendelkező emberek. A sajnálatosakat említeném most, merthogy jót mindenki tud, ha mást nem is, hát a saját példáját.
Vannak akiknél azt tapasztaltam, hogy a Biblia szinte végtelen tárházából csak egy nagyon szűk tartományt idézgetnek csak egyes emberek, és sajnos sokszor farizeusi módon teszik ezt. Sajnos a Biblia értelmi spektrumának jelentős részéről megfeledkeznek. Nyilván leginkább a saját élethelyzetük alapján teszik ezt. Itt fel kell hívni a figyelmet, hogy milyen tág értelmezésre van még mód.
Ez csak a kisebbik baj lehet, lehet ennél sokkal rosszabb is. A nagyobbik baj akkor jön, amikor az idézgető emberek a Biblia periférikus igéit beemelik a középpontba, mintegy a Biblia lényegévé teszik a periférikus tételeket. Itt kezdődik igazából az, amikor már tényleg baj van. Ha ezek az emberek nem tudnak szabadulni a maguk igazától, és torzan a periférikust középpontinak látják, bizony akkor történhetnek az emberi tragédiák. Sokszor meghasonulnak családjukkal, közösségükkel, más közösséget keresnek, és sehol sem lelik a helyüket.
De ezt lehet fokozni, mert a következő lépcső az, amikor a Bibliát látják már rossznak, kijavítandónak, természetesen a saját ötleteik alapján.
Ők sokszor még hisznek Jézusban, de a következő réteg, aki nem hisz Jézusban, és kritikájának állandó tárgyává teszi.
A legrosszabb az, amikor mindemellett teljességgel gonoszan teszi mindezt.
Nahát jól belelendültem, és a helyes igehasználattól egy perc alatt eljutottam az istentelen gonoszságig, ami azt mutatja, hogy milyen könnyen lehet akár szinte démonizálni is embereket. Ezzel az eszközzel persze nem csak én éltem most egyedüli módon, hanem ez napi jelenség a mindannapi életben, de akár itt a fórumon is.
Mentségemre legyen mondva, hogy szinte mindegyik fázisát láttam a fórumozások közben annak, amit elmondtam, sőt magát a fokozatokat is lekövethettem, miközben nem tudtam tenni semmit ez ellen. Természetesen nem a Parókiáról van szó, hiszen a jelenlévők mindig kivételek. Sokáig indexes is voltam. Ritkán, évente benézek, de most pár hete beklikkeltem a vallás fórumra, és ott szembesültem, hogy miféle szörnyű átváltozások történtek egyesekben.
Természetesen a fenti lehetőségek mellett még számtalan más lehetőség is van, kinek kinek magának kell tudni számot adni a szokásairól.
Jut eszembe mit jelent az, hogy bebetonozott vagyok?
